Meteorológiai esélylatolgatások

Igen, a T-t igencsak magasra veszi a GFS és az ECM is, ebbõl sok hó nem néz ki...még. Mostanában mindig az jut eszembe, hogy márciusban micsoda hidegek és havak voltak , miért ne lehetne most is. Csak aztán eszembe jut, hogy itt télen sem volt 3 centinél több hó, miért lenne épp tavasszal. Most látni, hogy milyen kivételes volt ÉNy-on a tavalyi jan-márc. idõszak a maga másfél méter leesõ havával. Én most 88-ba kapaszkodom, akkor emlékeim szerint ugyanilyen tél volt, a végén mégis lett egy szép havazás, bár gyorsan olvadásnak indult.
Az is érdekes, hogy 2012-ben március elején kaptunk egy kis száraz "lábas" (azért volt még 0 fokos napi közép is,keleten persze hidegebb volt)hideget keletrõl. Február végén 15 fok körüli meleg lett a nagy zordság után,mindenki végérvényes tavaszt kiáltott, aztán -5-10 fokok röpködtek éjszakánként pár napig az országban. Mivel ború,csapadék nem volt, a napsütés a nappali órákban ellensúlyozta a hideget és hó nélkül nem volt téli érzetünk, de gyorsan fordulatot vett az idõ a 15 fokos melegek után.

Eszerint mégiscsak beerõltetné magát egy teknõ a kontinens centrumába, a mediciklonális szakasza nagyon szépen kimélyülne, és a mediciklont aztán az északkeleti és délnyugati AC-k annak rendje s módja szerint lefûznék. Azaz, pár nap alatt lefutna az új szinoptikai ciklus.
Elég közel van idõben az esemény, és már több futás is ilyesmiket adott.
A bibi csak az, hogy egyrészt megfigyelésem szerint a GFS szereti eltúlozni mind az alacsony, mind a magas légnyomás-értékeket. Ergo, ha létre is jön a med, lehet, nem mélyül ki ennyire.
Másrészt nem mutatkozik elegendõ hideglevegõ a hátoldalon: a 0 fokos T850 éppen hogy bejön a Dunántúlra.
Ilyen kép mellett a havazás több, mint necces. Aztán lehet, majd javítanak ezen a modellek -vagy rontanak...

Lehet, hogy nem jól látom, de egy hét múlva a GFS szerint a ciklonok épphogy visszahúzódnának az Atlantikumban és az AC satu erõsödne.Tõlünk Ény-ra az orosz és azori összezárna a Balkán felett meg egy óriási medi lenne. Ebbõl ény-on havazás is lehetne, mint 88 február végén. Nem térne vissza a zord hideg, de mindenképpen negatív anomália alakulna ki a medi hátoldali hidege miatt.Ez egy ûridei eszmefuttatás, nem is kell komolyan venni.

Alapvetõen egyetértve az általad leírtakkal, én a szinoptikai ciklusok "szemüvegén át" is szemügyre veszem a helyzetet. Tudni kell, hogy a ciklusnak nemcsak idõbeli, de térbeli lefolyása is van. Az új ciklus mindig az Észak-Atlantikumban kezdõdik, a hozzá tartozó légnyomási és légáramlási mintázat onnan terjed fölénk -míg a régi, halódó ciklus szinoptikai nyomait tõlünk keletre, délkeletre kell keresni.
Jelenleg a régi ciklus meridionális, ill. az új ciklus elõoldali szakának határán "lecövekeltek" a folyamatok. A légnyomási, légáramlási kép ennek felel meg.
Ebbõl az következik, hogy az északkeleti blokkoló anticiklontól hidegelárasztást már nemigen várhatunk. Igaz, nagy néha retrográd is mozoghat a ciklus, mégis, az hogy a mostani elõoldali-peremciklonos felállást közvetlenül szárazföldi hideglevegõ beáramlása kövesse, igazi rendkívüliség volna.
Hidegáramlást a következõ ciklus meridionális szakától remélhetünk tehát. A jövõ hét vége felé megújuló elõoldali délies áramlás elõjele lehet annak, hogy a következõ szinoptikai ciklus végre mozgásba jön. A ciklon-elõoldalt zonalitásnak kell követnie, de ez lehet egészen rövid idõtartamú (néhány napos) is. Utána pedig hidegelárasztás északnyugatról, valamivel késõbb talán mediciklon. Mediciklon nélkül a te B. verziód állna elõ, mediciklonnal pedig az A. verzió.
De természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy mégsem jön gyors mozgásba a soron következõ ciklus, hanem megmaradunk idõben is a régi és új határán, az elõoldali-peremciklonos szöszmötölésnél (C verzió)
A magam részérõl én ezt tartom a legvalószínûbbnek. Március elsõ dekádja nem hiszem, hogy alapvetõ makrocirkulációs átrendezõdést hozzon -de majd meglátjuk.

A következõ napokban hazánk úgy mond "kereszttûzben" lesz, azaz kelet felõl az erõs AC, nyugat felõl pedig a viharciklonok ostromolnak majd minket, kaotikus áramlás képet adva hazánkban. Az AC több modell szerint is bepróbálkozik majd, de viszonylag enyhe levegõ tölti ki, így ettõl télies fordulatot nem várhatunk..viszont a hónap végétõl az azori AC is egyre közelebb kerül Európához, ami a teknõt, így ciklonokat is egyre inkább a szárazföld belseje felé nyomhatja majd...ez eleinte egyértelmû elõoldalnak látszik, ismét sok csapadékkal, de hosszútávon még télies fordulatra is alkalmas lehet a helyzet.

A: Mediterrán ciklon, nem túl hideg, óceáni légtömegekkel, azaz nem megmaradó havazás, hózáporok.

B: Tõlünk északra viharciklon, nálunk markáns hidegfront, ez szintén óceáni jellegû elárasztás lenne, szeles, záporos napokkal.

"C" lehetõségként a két magasnyomás közti jellegtelen, továbbra is kaotikus áramlást jelölném, ez továbbra is enyhe idõvel járni és kevesebb csapadékkal, de erre látom egyelõre a legkisebb esélyt.

...a tartósabb téli váltás ellen szól, hogy még mindig iszonyatos mennyiségû hideg lesz Kanada felett, ezért a viharciklonok hamar összeroppanthatják az AC-t, ami a mostanihoz hasonló idõt hozza, mint azt jól tudjuk már.
Egy dolog biztos, csapadékos periódusba léptünk, hogy a légkör hajlandó-e még ezt szilárd halmazállapotban is megmutatni, az talány..

Érdekes, hogy ma kora délután a kérdésen gondolkozva nekem is pont ez a szó járt a fejemben: INICIÁLÁS.
Úgy látom, hogy ennek a kisebbfajta földrésznyi, belföldi jégtakaróval fedett szigetnek (mely végsõ soron az északi sarkvidék "Antarktisza") a mindig erõsen fagyos levegõje iniciálja õsz elején a sarkvidéki, s nagy valószínûséggel még a nyugat-szibériai hidegbázisnak is a kialakulását. A Grönlandról kiinduló fagyos légtömegek deponálódnak, s hûlnek tovább a szubarktikus szárazföldek "jégszekrényeiben".
Elképzelhetõ, hogy a Hudson-öböl környéke, és Nyugat-Szibéria valamilyen módon "megosztozik" a grönlandi fagyos levegõn a téli hidegmagok kialakulásának kezdetén.
Idén a zárt jet (magas indexértékek!) miatt erõs volt a sarkvidék keleti szélrendszere, ezért a grönlandi hidegnek praktikusan az egésze nyugat felé fordult, és az amerikai poláris szigetvilágba deponálódott. Nyugat-Szibériai pedig alig kapott belõle. Ez az elképzelés mindenesetre jól magyarázza az idei tél makroszinoptikai jellegzetességét.

Köszönöm a nagyon jó,és érthetõ elmélkedésed a témában. Ezek a tiszta ,lényegi gondolatok segítenek tán sokunknak megérteni a "miérteket".S így könnyebb megbékélni az idei szezon számunkra csúfos kudarcával is. Ami Grönland kérdését illeti, már ifjú korom óta sejtettem, hogy nagyon fontos tényezõje az Amcsi télnek. Azt figyeltem meg, hogy a földrajzi atlaszok, és maga a tantárgy is elsiklott -ezen valójában óriási terület jelentõségét illetõen. S nem csak meteorológiai síkon, hanem egyéb tekintetben is. Az emberek jó része ha tudja is hol lehet, leginkább egy egyszerû szigetre gondol. Valójában?? Földrész nagyságú terület,ahol a felhalmozódó hideg levegõ mindenkor iniciálója lehet meteorológiailag nagy léptékû idõjárási "jelenségeknek".-(is)

Úgy van, ahogy mondod: a zonális áramlás sebességének növekedése a polárfronton örvényesedéshez vezet. Az örvénykezdemények ellenben csak ott tudnak kifejlõdni, stabil ciklonná válni s ezáltal a zonális áramlást meridionálisba fordítani, ahol kellõen nagy az é-d-i hõkontraszt a polárfront két oldala között.
A polárfronti zonális áramlás sebessége közvetlenül a nyomásgradienstõl függ, de az említett hõkontraszt a nyomásgradienst is befolyásolja.
Úgy képzelem (hozzátéve, hogy nem vagyok profi szakmabeli), hogy mivel a jet egységes áramlási rendszer, annak sebességét az EGÉSZ HEMISZFÉRA átlagos nyomásgradiense -és meridionális hõkontrasztja - határozza meg. A stabil ciklonosodást, meridionálisba váltást és hidegleszakadást ellenben a lokálisan nagyra nõtt hõkontraszt váltja ki, ez a fentihez képest HELYI jelenség.
Elképzelhetõ ezért, hogy hemiszférikusan zárt, azaz nem meanderezõ, gyors jet mellett is egy-két helyen (ahol nagy a hõkontraszt) kegyetlen mélyre szakad a hideg, lokálisan tartós meridionalitás lép fel. Épp, mint az idén Észak-Amerika esetében.
Úgy látszik, egészen más hemiszférikus felállás alapján jön létre a nyugat-eurázsiai, ill. az észak-amerikai zord tél. Nálunk "nyitott", mélyre meanderezõ jet, negatív indexértékek mellett hideg a tél, mert az ilyenkor gyenge nyugati drift miatt csökkentek az atlanti hatások, a szárazföldiek ellenben erõsek.
Észak-Amerikának viszont jó a pozitív indexértékek melletti zárt jet, mert az nem engedi mindenfelé "elkóbászolni" a grönlandi hidegtömeget, hanem a jet-tel párhuzamos, de ellenkezõ irányú sarki keleti áramlás szépen betolja a Hudson-öböl medencéjébe. A befagyó tengerfelszín fölött a megülepedõ hideglevegõ tovább hûl, és létrehozza azt a bõdült hidegmagot Grönlandtól nyugatra, mely Kanadának és az USA keleti felének ezen a télen biztosította az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, fagyhullámokat.

Nem tudom, hogy mondjam még neked. Az idõjárás sem a logikát sem a modellek nem ismeri. 80 milliószor leírtam és újra leírom, hogy simán nem kell bekövetkeznie se télnek a tavaszban, se fagyos májusnak vagy április hónak. Simán kitavaszodtunk és ennyi a történet. Még jöhet hó és bármi de nincs kötelezettsége, nincs logikus menete a dolognak. Folytatódhat a nyugati irányítás még akár fél évig is vagy még tovább.
Továbbra is minden afféle hajlik, hogy jó két hétig nyugati-délnyugati dominancia lesz. Egyelõre változás nincs benne.

Nem futunk köröket azért vagyunk, hogy megbeszéljük. Természetesen a szibériai maximum úgy április közepéig él és erõs, mivel a napforduló március 21 körül van. De hazánkat nézve a földrajzi elhelyezkedés miatt ez egy hónappal hamarabb következik be. Mármint nem a napforduló hanem a besugárzás mértékére gondoltam:-) Tény lehet kemény tél még bõ 1,5 hónapig is akár, de ehhez már több minden kell, mint a hónap elején vagy januárban. Csak ennyit írtam semmi mást.

Igen érdekes amit írsz. Ezek szerint az erõs zonalitás az örvényesség növelését idézi elõ a polár fronton,ezt értem. DE akkor szinte kiszámíthatatlan , hogy mikor történik a kataklizma szerû váltás. A modellek milyen tényezõk alapján "sejtik" meg ennek lehetõségét hosszabb távon, adott térségre??

Ha megnézed az utóbbi idõszak hõeloszlását az északi sarkvidéken és környékén, az elõzõek tükrében nem fogsz csodálkozni az amerikai és a távol-keleti meridionalitáson, hidegleszakadásokon.
Sokat mondó tény, hogy a meridionális hõkontraszt növekedése a nyomásgradiens növelésén keresztül megnöveli a zonális jet sebességét, azaz, a zonalitásnak "segít be".
Másik oldalról viszont a polárfronti örvényesedést segíti, ezzel végsõ fokon a cirkuláció meridionálisra váltását. Ez az ellentmondás teszi olyan érdekessé a polárfronti történéseket.
Hogy a növekvõ hõkontraszt kiváltotta örvényesedési hajlam mikor gyõzi le a szintén a növekvõ hõkontraszt által felkorbácsolt zonális áramlást, s hogy milyen hirtelen, és kataklizma-szerû az átbillenés, szintén érdekes kérdés.
Úgy hiszem, a felgyorsult zonális légáramlásból adódó hatalmas mozgási energia hirtelen alakul rotációssá, ezzel lehet összefüggésben a teknõk rapid fejlõdése, az általában igen gyors ciklogenezis a mérsékelt szélességeken.

Elméletileg a meridionális hõkontraszttól. A jet ott hullámzik be és vet hurkot, ott lesz blocking és hidegleszakadás, ahol ez megfelelõen nagy.

Egy nemcsak terminológiai ellentmondásra szeretnék rávilágítani. A zonalitás uralama ugyanis térben értelmezhetõ csak, térben korlátozott fogalom. Lehetnek olyan telek, amikor az egész félgömbön zonalitás uralkodik, de ez szerintem nagyon ritka. Talán a 90-es évek elsõ felében voltak ilyen telek. A többi esetben - amely véleményem szerint azonban az esetek túlnyomó része - a zonalitás a félgömbnek csak egy részére korlátozódik. Érdekes lenne körüljárni, hogy hemiszférikus nézõpontból tekintve milyen lehetséges konfigurációk állhatnak elõ zonalitás-meridionalitás tekintetében.

Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy idén már másodjára számol be a sajtó a Japánban tapasztalt szokatlanul hideg és havas télrõl is. Amerika már a könyökünkön jön ki. Tehát Észak-Amerikában és a Távol-Keleten meridionális az áramlási kép, miközben nálunk zonális. De vajon mitõl függ ennek a konfigurációnak a létrejötte, fennállása?

Annyit azért leszögeznék: Egyetértek veled.Thermometer nem akarom ugyanezt leírni amit te leírtál. Egy véleményen vagyunk. Lehetöség ényi áramlása, fél zonalitásra és kontinentális hidegbeszivárgásra adottak a feltételek Márciusban. Természetesen ez a hónap nah meg Április is ilyen.Nem hiába hívja a köznép bolondos Áprilisnak.

Lász elsõ bevezetõ mondatával viszont nem tudok egyetérteni. Tudom, hogy elsõre kötekedésként hangzik még is nem az. Mikortól vált az idõjárás képzeletbeli mérlegnyelve negativból pozitivba? Hol az az idõpont, ahol a modelleken észrevehetõ,számottevõ változás van a térképeken. Tudom hogy hosszabbodnak a nappalok,több órán keresztül éri a talajt, melegszünk meg ilyenek...stb. Felesleges köröket ne fussunk. Nekem a számottevõ változáson van a hangsúly. Pl. tudom, hogy most is rágja a Nap sugara a Szibériai magasnyomáu Ac hidegét vagy az É-Amerikaiét. Hol az a idõpont ahol nagy eséllyel a hideg 'fogyására' lehet számítani. Mert a jelenlegi helyzet csak addig nem fog megváltozni míg a Szibéria magasnyomás visszább nem húzodik vagy az atlanti ciklongyár mozgatórugója(É-Am.hidegmag) összébb nem roskad. Lehet én vagyok tájékozatlan mi több jó részt mobilról netezek, ami lassan másfél év óta beszükiti mozgásteremet.De személyes,én problémám. Lényeg: Hol az az idõpont ahol számottevõ változások kezdödnek el az északi félgömbön? Mert azt hogy tavasszal meg 03,04 hóba nem elég. Mikor? Mert ha tudnánk az az idõszakot pl. egy hetet. hogy mitudomén március utolsó hetében vagy elsõ hetében indul a jelentõs változás tudnánk a jelenlegi ciklus végét. Illetve az új ciklus kezdetét. Hol az a 'pont' a mérlegben? (pár napos,1hetes id.=pont)

Nincs két egyforma szezon, de az bizonyos, hogy idén sem lesz monoton a tavaszi hõmérséklet-emelkedés a tél végétõl a nyár elejéig. Ilyen praktikusan nem fordul elõ, hanem a felmelegedések után kiadós visszaesések vannak -a tavasz különösen hajlamos erre.
Jelenleg a modellek térképein még nem körvonalazódik, de én szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a következõ 3-4 hét tartogat legalább egy erõs lehûlést, télies epizódot.
Hogy ezt a visszaforduló lábas hideg hozza-e, vagy a kontinens centrumába helyezõdõ fejlett teknõ hátoldala, az kérdés. Még az sem kizárt, hogy elõször kései kontinentális hidegelárasztással, majd északnyugati áramlásban érkezõ sarki-tengeri hideg légtömegekkel lesz dolgunk, mint pl. 1995 tavaszán.
Természetesen a robbanásszerû márciusi felmelegedést, már-már kora nyárias hõmérsékletek kialakulását sem zárhatjuk ki teljesen. Volt példa rá, hogy enyhe telet követõen kifejezetten meleg késõ tavasz jött: ilyen volt az 1983-as év. De úgy gondolom, akkor vagyunk realisták, ha nem ezzel, hanem a hideg komolyabb visszatéréseivel számolunk most.
Ami a nyarat illeti, arra még túlontúl korai tippelgetni. Mindenesetre, az elmúlt évtizedek tapasztalataiból okulva inkább tudok elképzelni egy hõhullámos, pozitiv anomáliás nyarat, mint egy kifejezetten hûvöset.
Nem tudhatjuk, hogy a télen uralomra jutott zonális áramlási jelleg kitart-e nyáron is.
Nem nagyon hiszem -ráadásul a téli és a nyári légnyomási és áramlási musztereket nemigen lehet összehasonlítani egymással, lévén a nyári hemiszférikus cirkuláció teljesen más jellegû, mint a téli.
Igaz viszont az is, hogy kifejezetten hûvös nyár már rég nem fordult elõ. Így a "paraszti" logika szerint már esedékes 1-2 ilyen nyár.

Korábban én is hasonló véleményre akartam ki lyukadni mint pl. naptevékenység és evvel párhuzamosan a keleti sarki szelekkel. Jövõre nézve bizony félve gondolok egy 1997/98 as tél utáni márciusra akkor a száraz hideg betörés tarolt mindent kajszi nem volt 1db sem. Te hogyan gondolod ennek a lehetõségét? Kicsit offos a nyára gondolni de ennek fejében nem kecsegtet jóval már most félek a hosszantartó forróság rém képétõl...

A tél szerelmeseinek szemszögébõl elég ócska ez a szezon, de nem úgy a meteorológia számára.
Súlyos tanulságokkal szolgál, ami a prognosztikát illeti -ennyi vigaszunk mindenképpen lehet.
A tanulságokat pedig meg kell szívlelni, a jövõben nagy hasznunkra lehetnek.
Nézzük, milyen konklúziót tudunk levonni az idei tél vége felé járva!
Elöljáróban férfiasan be kell vallani: mi mindnyájan, akik átlagos, vagy az alatti hõmérsékletû télre tippeltünk az õsszel (ez a várakozás volt többségben!), nagyot tévedtünk.
Mire alapoztuk várakozásainkat?
Legelsõ sorban a gyors, és nagymértékû szibériai hófelhalmozódásra, mely már szeptembertõl megfigyelhetõ volt.(Az már elég köztudott, hogy az arktikus jégborítottság közvetlenül nem gyakorol hatást a mi telünk milyenségére) Egyébként a szibériai hómennyiség a DAI egyik, kisebb súllyal számolt eleme. A másik, lényegesebb elem az észak-atlanti, és kontinens centrumában mért légnyomás viszonya szeptember hónap folyamán. Ha ez akként alakul, hogy az elõbbi magas, az utóbbi ellenben alacsony, az a negatív decemberi hõanomália felé lendíti a mérleg nyelvét, és viszont. Tehát, ha szeptemberben nyugati, északnyugati blokk jellemzi a makroszinoptikai képet, úgy többé-kevésbé hideg decembert várhatunk.
Fentiekbõl felállíthatjuk a DAI "hipotetikus mûködési mechanizmusát". Feltehetõleg arról van itt szó, hogy egyrészt a kiadós szibériai hófedettség a talajhõ elszigetelése által az ottani hideg légtömeg gyors, masszív növekedését vonja maga után. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusnak megfelelõen a szeptemberi blocking legtöbbször november végén, december elején tér vissza -azaz, az ebbõl adódó huzamos északkeleti áramlások ekkor fölénk hozzák az Észak-Szibériában felgyülemlett hideglevegõt.
Fentiekbõl rögtön adódik az a következtetés, hogy a masszív szibériai hófelhalmozódás és a koraõszi blocking csak nagyjából szabályos szinoptikai ciklusok esetén jelent hideg decembert nálunk. Ha a ciklusok lefolyásában zavar támad: például, alapvetõen zonális cirkulációs korszakban a ciklus meridionális fázisa csökevényesen jelentkezik, úgy komoly szibériai hófedettség, szeptemberi északnyugati blokkal párosulva sem ér semmit: decemberünk (és a tél egésze is) pozitiv hõanomáliát hozhat. Lász is azt találta a múlt teleit vizsgálva, hogy zonális túlsúlyú klímakorszakban a DAI összefüggése "nem mûködik".
Az idei õsz és tél lefolyása messzemenõen igazolta a fenti elõfeltevéseket.
Figyeljük meg a következõ diagramokat:

Link

Link

Látható, hogy október második felétõl december végéig a NAO, de fõleg az AO, tartósan pozitiv fázisban volt. Tehát, nehezen, vagy egyáltalán nem jöhetett létre huzamos blockinghelyzet, mely a szibériai hideg légtömegeket fölénk hozhatta volna.
A szinoptikai ciklus rendhagyó viselkedését minden bizonnyal egy váratlanul kialakult zonális túlsúlyú "kis klímakorszak" közbejötte magyarázza az egyébként meridionális túlsúlyú utóbbi évtizedeken belül. Ilyen elõfordult már 2006/2007-ben is, szintén szokatlan téli enyheséget okozva. Akkor a zonális túlsúly interimnek bizonyult: nemsokára visszatért a meridionális uralom. Feltehetõ, hogy ezúttal is átmeneti lesz a zonalitás dominanciája, de persze biztosak ebben nem lehetünk. A nehézség az, hogy a meridionális és zonális klímakorszakok egymásba való átváltását, a korszakhatár elérkezését nemigen láthatjuk elõre. Bizonyos hosszabb távú szinoptikai tendenciák gyanúsak lehetnek ugyan, de gyanúnk nem biztos, hogy utólag igazolódik.
A DAI értékelésénél a zonális és meridionális korszakok váltakozását, mint bizonytalansági tényezõt, számon kell tartanunk. Sajnos, ez a bizonytalanság kiküszöbölhetetlen.
Azonban ez semmiképp sem jelenti, hogy a DAI elve megbukott, az elképzelés légbõl kapott, vagy áltudományos volna.
Az indexekre visszatérve megállapítható, hogy tartósan pozitiv indexértékeket látva mindenképp fel kell merüljön bennünk az átlagosnál enyhébb tél lehetõsége. A tartós pozitivitás idén már október közepétõl adva volt, és utólag már látható, hogy ez intõ jel volt.
Indokolt a kérdés, hogy a huzamosan magas AO érték mellett hogyan alakulhatott ki ennyire zord tél Észak-Amerikában. Elképzelésem szerint a pozitiv fázisban záródó jet megerõsítette a sarkvidék keleti szélrendszerét, mely a korán kifejlõdött grönlandi hidegtömeget "belökte" az észak-amerikai arktikus szigetvilágba, illetõleg a Hudson-öböl medencéjébe. A hideg légtömegek itt megülepedtek, és a befagyó öböl jégfelszíne fölött mértéktelenül tovább hûltek. Így jött létre az a rendkívüli méretû és tartósságú hidegmag, mely a továbbiakban biztosította észak-Amerikában a meridionalitást és az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, míg hemiszférikusan inkább zonális áramlások uralkodtak.
Túlságosan is köztudott és közhelyszerû, hogy a durva észak-amerikai hidegleszakadások az izlandi ciklontevékenység megerõsödését, Európára nézve elõoldali-zonális helyzetek tartós fennállását jelenti. Az idei tél is azt bizonyította, hogy a közhiedelem, persze bizonyos fenntartásokkal, bizony helytálló! Nagyon szépen követhetõ volt a "libikóka játék" az amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Mikor az óceán túlpartján hûlt, Európában enyhült az idõ, és vica versa. Kijelenthetõ, hogy bár vannak telek, mikor Észak-Amerikában és Európában egyaránt nagy fagyhullámok vannak, mégis a gyakori és masszív észak-amerikai hidegelárasztások legtöbbször elõjelei és kísérõ jelenségei az enyhe európai télnek.
Számításba vehettünk volna további 2 dolgot a téli tippelésünknél. Az egyik nagyon fatengelyes, "paraszti" meggondolás, mégsem ártott volna ezzel élni, ahogy a történtek mutatják. Arról van szó, hogy majdnem minden évtizedben van 1, de inkább 2 nagyon enyhe tél.
A hetvenesekben ott volt 1971/72 és 1974/75. A nyolcvanasokban 1982/83 és 1987/88. A kilencvenesekben 1994/95 és 1997/98. A kétezresekben 2000/2001, 2006/2007, sõt 2007/2008.
Várható volt tehát, hogy a 2010-es évek elsõ kifejezetten enyhe tele is befut, különös tekintettel arra, hogy már 6 éve nem volt igazán enyhe tél.
A másik a napfoltmaximum. Statisztikailag kimutatható, hogy a nagyon hideg telek nagyrészt a minimumok körül csoportosulnak, a nagyon enyhék pedig a maximumok körül. Van ugyan számos markáns kivétel, de nagyjából mégis ez a helyzet. Lehetséges fizikai magyarázata, hogy napfoltminimumban a térítõi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a coriolis-gyorsulás ezért "üresen" mûködik, így a jet lelassul, és nagy hurkokat vet: blockingossá válik a cirkuláció. Maximumban ennek ellenkezõje következik be.
Tanulság, hogy napfoltmaximumban hideg telet jósolni igencsak kockázatos dolog.
Szólni kell az állatok õszi viselkedésérõl is, mely az utóbbi években mint prediktor annyira jól vizsgázott, hogy egyesek kezdték csalhatatlannak vélni.
Nos, az idén az állatok (vagy az õket megfigyelõ vadászok, erdészek) csúnyán leszerepeltek.
Az állati viselkedés kifejezetten hideg telet helyezett kilátásba, aztán az lett, ami.
Tanulságként leszûrhetjük, hogy az állatok viselkedése csupán igen nagy fenntartásokkal fogadható el prediktorként, s jobb, ha megmaradunk a légkörfizikai megfontolásoknál a téli esélyek mérleglésénél.
Végezetül nem tudom magam megtartóztatni némi esélylatolgatástól, különös tekintettel a fentebb leírtakra. A téli napfordulótól idáig az adta a telünk mottóját, hogy Észak-Amerikára idõrõl-idõre rászakadt a hideg, s mi rendre a hidegleszakadásokhoz tartozó észak-atlanti ciklonok áramlási rendszerébe kerültünk. Viszont január közepére a szibériai légnyomás-maximum, és hidegbázis is igen megerõsödött. Ennek az lett az eredménye, hogy egyrészt térségünkben nem tudott tartós nyugati, vagy északnyugati áramlás létrejönni, a gyakori enyheség a ciklonelõoldali délies légáramlásoknak köszönhetõ. Másrészt az északkeleti hideg, ha ritkán is, de uralma alá tudta vonni idõjárásunkat. Tehát, nem tipikus zonális enyheségrõl van szó ezen a télen. Ezért van, hogy a tartós és nagy pozitiv anomália mellett kifogtunk egy rendkívül hideg epizódot január végén, mely kis híján az évtized nagy havazását hozta nálunk is (és ténylegesen az észak-Balkánon)
A továbbiakban -amennyiben fennmarad a vázolt makrocirkulációs séma- az a változás várható, hogy a tavasz közeledtével a szibériai maximum lassan veszít erejébõl, visszahúzódik keletre. Ennek az lesz az eredménye, hogy az elõoldali dominanciát északnyugati irányítás váltja fel.
Ez hozhat már-már nyárias prefrontális felmelegedéseket kisebb hõvisszaesésekkel a hidegfrontok mögött, de járhat mérsékelt prefrontális melegek mellett kiadós, cudar lehûlésekkel, ha a hidegfrontok mögött nagyobb tömegû poláris levegõ áramlik be. Hogy melyik verzió érvényesül majd márciusban, most még nem tudható. A közeljövõt illetõen viszont nem zárható ki az sem, hogy az elõoldalt retrográd módon szárazföldi hideglevegõ beáramlása követi a még mindig nagyon erõs szibériai AC peremén. Ez, fõképp az atlanti ciklontevékenység idõleges gyengülésekor, bármikor bekövetkezhet március közepéig.

Téli (februári) hónap utolsó dobása c. kiadás

Kitekintés Európán kivüli vidékek felé:
Az elöttünk álló folyamatok megértéseként a meteorológia iránt érdeklödõknek érdekességképpen fontos megemlíteni egy néhány eseményt ami az elkövetkezendõ 180 órában Európán kivül zajlik.
Az Északi - Sarki területek felett (pontosabban Kelet - Szibériai - tengeri központtal) található magasnyomású anticiklon jóvoltából Európa északi területei felé rendkivül hideg légtömeg indul el az elkövetkezendõ pár napban.
Jelenleg:
Link
Link
Február 21-re:
Link
Link
Az idõszak végére mindkét globál modell számításai alapján, az eddigi viszonylag különálló Észak - Amerikai és Közép - Szibériai hidegmag egy tömbõl álló egységgé állhat majd össze az Északi- Sark pont azaz a Jeges - tenger felett.

Európára és ezen belül pedig hazánkra vonatkozó elõrejelzés:
A Február 21-tõl Európa legészakibb területeit elérõ sarkvidéki hideglégtömegeknek az Atlanti ciklongyár folyamatos ciklontevékenysége szabb csak határt az akadálytalan elõretörésnek. A modellszámítások alapján csak nehezen és leginkább keletre a Kelet - Európai síkság területén sikerül számottevõ hidegnek dél felé áramolni az erõs óceáni cikontevékenységnek köszönhetõen.
Hazánkat a kontinens belsejét ( mostanság anticiklon hijján ) nyugatról gyakran elérõ ciklonok meleg- és hidegfronti "karjai" uralják, gyakran változékony, csapadékos idõjárást okozva ezzel. Most sem lesz másképpen az elkövetkezendõ 4 napban, bár annyi változik, hogy 21-dikétõl lassú lehülés kezdõdik a magasban, ami talajon néhány fokos hõmérséklet csökkenést vonhat majd maga után.

Szakmai szemmel tovább nézve a dolgokat:
Ezzel párhuzamosan hosszútávú helyzetkép szempontjából (hisz már az idõtávban 6 napnál járunk) a Kelet - Európai síkságra jó eséllyel elõrejelzett hidegelárasztás késöbbiekben számottevõ hatást gyakorolHAT ránk. És ezt le is írom miképp. Az idõközben az Északi - Sark felett egybeolvadó két nagy hidegmag úgynev. nyúlványaként egy különálló anticiklon alakul ki majd elõször a Kelet - Európai síkság valamint az Ural hg. felett. Nem csak mint anticiklonként, hanem az alatta hidegdómként elterülõ igen hideg száraz légtömeg az állandó nyugati szelek által hajtott ciklonokat új pályára terelHETI.
A ciklonok massziv! Éki anticiklonnal való ütközésük során kétféle álláspont lehetség.

1. verzió: A ciklonok lepattannak az anticiklonról meredeken északnak vagy mélyen délkeletnek haladnak kényszerpályára (csúszópályára) kényszerülve. Mint ahogy az idei télen láthatunk egy két hasonló helyzetet, probálkozást.

2. verzió: Mind a ciklon mint az anticiklon elmozdul az adott helyétõl, s végsõ soron az ciklon/ok kisöprik az anticiklont.

A tendencia alapján úgy fest a 2. verzió lesz a befutó. De ciklonok északabbi pályára kényszerülve ( a kiélezett hõmérsékleti hõkontraszot követve ) teret engednek Európa felé egy másik idõjárási helyzetnek.
Mégpedig a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb idõnek.
Link
Link

A gyakorta kialakuló,létrejövõ Azori szk.-i anticiklon e "helyzet nyerteseként" kontinens belseje felé sikerülhet neki úgynev. "beorrosodnia", ami késöbbiekben megteremti a feltételeket egy Közép - Európai anticiklon létrejöttének.
S elérkeztük a számomra láthatatlanul meghúzott határhoz, amitõl már nem igazán lehet kellõ komolyságú idõjárás elõrejelzést készíteni. Avagy óvatosan fogalmazva lehet latolgatni ilyen távoli idõpontra/idõpontokra.
De nézzük csak meg ezt is.
Amennyiben létrejönn a fenntebb vázolt Közép-Európai anticiklon valamint a Kelet - Európai síkságról lassan visszavonuló fújó sarki légtömegek "búcsúcsókjaként" valoszínüsíthetõ bizonytalan mértékû száraz lábashideg beszivárgás Ék felöl a rajtunk üllõ anticiklon peremén.

Végezetül pedig:
Összegezve elmondható, hogy elkövetkezendõ 4 napban marad a változékony idõként csapadékos idõ. 21-dikétõl lassú lehülés kezdõdik a magasban, ami talajon néhány fokos hõmérséklet csökkenést vonhat majd maga után. Gyenge talajmenti fagyok újra megjelennek majd valamint a nappali maximumok is inkább 10-13 fok közé esnek vissza.
Jelenlegi számítások alapján valoszínüleg csendesebb,szárazabb, anticiklonosabb, naposabb idõjárás köszönt majd ránk 23-tól. A hõmérsékletek további pár fokkal eshetnek majd.

Megjegyzés: Ez a idõszak vége felé vett esetleges kontinentális hideg gyenge hidegbeszivárgása erõsen feltételes. Mivel javarészt nem 850pHa-on hanem talaj mentén áramlik be a java és nem egyszer nem kétszer láttunk már rá példát, hogy a Kárpátok vonulata megfogta. Azaz a modell futásokat áthúzva nem jött be hozzánk. Hanem körülfolyva a hegykoszorút inkább a Fekete - tenger nyugati, dny-i partjaia landolt.

Szerintem a Február hónap hátra lévõ napjait nagyjából ki is veséztem. Ami telet illeti Márciusban még bõven lehetnek hidegbetörések, rövid idõszakra visszatérõ télies helyzetek, hózáporok és kisebb regionális havazások. De nem gondolom, hogy ez lesz a jellemzõ.

Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy bizony a beérkezõ energiamérleg a tavasz malmára õröl. A tartós köd és egyéb tényezõkre gondolok most már. Mosontól jó lábas hideg, masszív mediterrán ciklon kell a nagyobb megmaradó havazáshoz, és téli idõhöz.
Én örülök az idei vesszõfutásomnak is lassan vége és indul több hónapos szépséges számomra kedvezõ idõjárás, de addig nézzük lehet-é valami a tél szerelmeseinek a tarsolyban.

A fáklyák fõként keleten szépen szórnak:
Link
Link
Link
Ott várhatóan még lesz visszavágója a keményebb téli idõnek.
Mi azonban máshol vagyunk:
Link
Link
Link
Link
A kontinens középõs részén is megjelenik valami de ez még mindig nem lesz elég véleményem szerint kisebb lehûlés hátoldal igen, de egyelõre nagyobb dolog nem látszik, igaz 20. utáni idõszak még mindig képlékeny.
Viszont nyugton az óceán nem áll le pörög tovább:
Link
Link
Link
Határozott anticiklon nincs se északon se nyugaton így a léghullámok minden gond nélkül érik el a kontinens belsõ részét is.
Link
Link
Az indexek sem támogatják a nagy tél visszatérését sem, van némi próbálkozás, de mivel az izlandi minimum nagyon erõs ezeket elsöprik többnyire.
Véleményem szerint nagy tél már nem nagyon fog kifutni kisebb havazások hátoldal néhány napig talán hidegebb idõ bõven lehet és lesz is, de olyan idõszak mint volt január végén és február elsõ napjaiban már szinte biztos, hogy nem lesz. Így állunk az idõjárás változtatás jogát fenntartja, és be is számolok majd róla, de nem hiszem, hogy nagyon be kell majd:-)

Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a jet-nek a szibériai AC miatti hullámvetése csupán teória, mely azonban meglehetõsen jó összhangban van a megfigyelhetõ jelenségekkel.
Lehet viszont, erre is illik az a vicces megállapítás, hogy az elmélet frappáns, teljesen logikus, jól magyarázza a tényeket -csupán egy apró probléma van vele: alapjaiban nem igaz!
Szóval, elméleteim közül talán ez a legkérdésesebb, ezzel tisztában vagyok.
Viszont mással nemigen tudom megmagyarázni, hogy összességében zonális, enyhe telek végén a vonalas zonalitás feltûnõen gyakran félblockinggá, északnyugati irányítássá fajul.
(Alternatívaként szóba jön a hõkontraszt hemiszférikus csökkenése tél végén, a jet ezzel kapcsolatos lelassulása, ennek következtében könnyebb behullámzása. Úgyszintén az észak-atlanti területek tél végi lehûlése folytán az áramlási kép meridionálisabbá válása az óceán felett)
Mindezek ellenére úgy látom, több apró tény szól amellett, hogy a teljes északkeleti blokk, és a félblokk-északnyugati irányítás szervesen összefügg egymással, egyik a másikból következik, köztük csak fokozati különbség van. S hogy melyik állapot fejlõdik ki, az az északkeleti (szibériai) hidegdepó nagyságának, délnyugati expanziójának a függvénye.
Ha ez utóbbi nagyon fejletlen, vagy igen távol van tõlünk, úgy klasszikus, vonalas zonalitás lép fel. Ha közepesen nagy (expanzív) a hidegdepó, akkor a szárazföldi hideg ugyan nem ér el minket, de a jet behullámzik, a kontinens fölött teknõ képzõdik, melynek hátoldalán sarki-tengeri légtömegek áramlanak be térségünkbe. Tehát, közvetett módon gyakorol ránk kisebb mértékû hûtõhatást a szibériai hidegtömeg. Ebben az esetben a teknõ déli része nem válik túlságosan aktívvá, kifejezett mediciklon tevékenység, lábashideg-beáramlás (beszivárgás) nincs. A szituáció hajlamos "visszalépni" a teljes zonalitás irányába, majd a következõ lépésben újra a félblokk, teljes nyugati blokk irányába mozdulni. A felállás a zonalitás és a teljes nyugati blokk( blokkoló AC a Brit-szigetek környékén) között ingadozik.
Ha elegendõ mennyiségû, és kellõen expanzív az északkeleti hidegtömeg, úgy a teknõ déli része aktivizálódik, élénk mediciklon-tevékenység indul, a mediciklonoktól északra kiépül és nyugat felé terjeszkedik az északkelti blokkoló AC. Fölöttünk keletire, északkeletire fordul a kezdetben északnyugati áramlás, és megérkezik a lábas hideg.
A folyamat mehet az ellenkezõ irányba is: ha a szibériai hidegtömeg visszahúzódik északkeletre, akkor a teljes északkeleti blokk törvényszerûen atlanti félblokkba, északnyugati irányításba vált nálunk. Végeredményben ez a lényege a Vojejkov-tengely "szétkapcsolódásának"
Idén a február izgató és nagy kérdése, hogy az északkeleti hideg térvesztése után létrejövõ félblokk (mely a modellek alapján csaknem bizonyosra vehetõ) vissza tud-e alakulni teljes északi, északkeleti blokkba, ennek kapcsán lesz-e még ezen a télen jelentõsebb, tartósabb mediciklon -tevékenység és lábashideg bejövetel. Ha nem, a félblokk a továbbiakban a zonalitás és a teljes nyugati blokk között ingázik majd, maritim és poláris-maritim légtömegek váltják egymást. Tehát, elõáll a tél végére olyannyira jellemzõ hózáporos, látványhavas, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõjárás.
Meg kell mondani, általában ez utóbbi valószínûsége a nagyobb. Február második felében már ritka a kifejezett kontinentális hideghullám (Fõleg, ha a tél úgy összességében inkább enyhe fajta volt)
Azonban esetünkben figyelembe kell venni, hogy volt már két lábashideg-elárasztás a télen (igazából másmilyen hidegelárasztás nem is volt), így bizonyos hajlamot feltételezhetünk erre a figurára. Valahogy az az érzésem, hogy a tengeri hideglevegõ-betörések a következõkben sem lesznek kifejezettek. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, milyen irányt vesznek a folyamatok a jövõ hét végétõl.

Említette ám, Thermometer kolléga pár napja, és Lász kollégánk is a medi. ciklonoknak kedvezõ felállást valószínûsített a továbbiakban. (REmélem jól emlékszem). Magam is hasonló véleményen vagyok. Még nem fõtt le teljesen a kávé!

Azt elfelejtettem, hogy a NAO stabilan nulla körüli mozgolódása mellett az AO-fáklya néhány tagja 10-e környékén hirtelen a mélybe süllyed, ami nagyjából egybevág a lentebb írtakkal.

Ma tartottam egy kis szünetet egyéb dolgaimban, és belenéztem a modellekbe, meg a fórumba.
Ha az itteni fáklyákra nézek, úgy tûnik, hogy a magaslégkörben erõsen változékony lesz a kép a légtömegek tekintetében. Míg a következõ egy hétre a GFS-fáklya szinte állandó T850-et jelez elõre, addig 500-on erõs a hullámzás, és ezekhez a hullámokhoz bizonyos fázisukban csapadék is tartozik. 9-10-én pl. 30°C közelébe kerülõ Vertical total sejthetõ, ami a gyors nyomásemelkedés mellett hózáporos idõt sejtet, akár a hózivatarok lehetõsége is benne van a pakliban.
Ez pedig emlékeztetett engem egy korábbi felállásra.
Meg is néztem gyorsan, és egy mély ciklont láttam vonulni a térképeken. Ez a ciklon viszont úgy összekeveri a modellfutásokat, hogy az ENS-fáklya 11-ére már szinte használhatatlanná válik Nyugat-Európában. Annyi tekinthetõ biztosnak, hogy 10-e körül lesz egy ÉNY-i front, vagy ciklon betörés Közép-Európában, de az idõjárást már erre is nehéz elõrejelezni. Az még elég valószínû, hogy elõtte lesz elõoldal, de ez gondolom nem újdonság.
Ami kivehetõ, hogy 8-9-étõl folyamatos nyomásemelkedést mutatnak a fáklyák az Észak-Atlanti térségben és északon (Izland, Brit-szk, Franciao, Skanbinávia), viszonylag gyenge azori AC mellett. Ennek vége fáklyatagtól függõen 12-e és 25-e közé esik. Tehát a mostani makrohelyzet, illetve az abból következõ folyamat nem stabil. Lehet, hogy egy gyorsan lezajló ciklust látunk? Mintha említette volna valaki. Ez hamar, akár már 15-ére visszatérõ mediciklonos hajlamot sugall számomra.
Stabil blocking van a Távol-keleten, azon kívül a jet inkább zonális kinézetû mindenhol. (Ez a tél elején volt gyakran látható kép.)

"Gyökeresen más a helyzet, ha fennáll a közeli északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben északkeleten, keleten tartós magasnyomás helyezkedik el, melynek tömbjébe az atlanti ciklonokhoz tartozó nyugati áramlási szalag nem képes behatolni. Az AC óriás hátoldalán a nyugati áramlás észak felé térül el. A szalag itt megtörik, begörbül -aztán egészében vet egy hullámot. Azaz, nyugaton -Európa atlanti partvidékén, a Brit-szk. környékén- is felgörbül. Itt értelemszerûen északnyugatira fordul a nyugati áramlás, ennek következtében a partvidéken ,illetve a Brit-szk. környékén nõ a légnyomás, az azori "észak felé kiterjeszkedik""

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szibériai AC talaj menti jelenség, legfejlettebb állapotában sem sokszor haladja meg a 3km vastagságot. Így ha a zonális jet a magaslégkörben nagyon erõs, akkor a ciklonok hidegcsepp formájában behatolnak a hidegmag fölé, kiterjedt ónos esõket okozva akár Kelet-Európában is. (Szibéria közelében nincs olyan óceán, ami felmelegíthetné ezek levegõjét, így ott hó lesz az ÉNY felõl érkezõ ciklonokból is.) Ahhoz, hogy a hullámok a talaj felõl a tropopauzáig felfejlõdjenek, és a blocking kialakuljon, az is szükséges, hogy ennek a feltétele 200-300hPa környékén is meglegyen.

Az elsõ numerikus modell 1922-ben született (Lewis Fry Richardson), ami sikertelen volt, mert 6 óra alatt 145hPa-t változott benne a légnyomás.
1950-ben az ENIAC számítógéppel Jule Charney, Philip Thompson, Larry Gates és Ragnar Fjörtoft már sikeres "gépes" modellfuttatást végeztek.
1955-tõl Neumann Jánosék alkalmaztak a gyakorlatban az US Navy, az USAF és az USWB közös projektjében.
1963-ban Lorentz fedezte fel a káoszt, ez szülte késõbb az ensemble módszert.

A numerikus modellek elõtt a szinoptikusok a reggeli mérésekbõl rajzolt térképek alapján próbálták meg elõrejelezni az idõjárást. Ma meglepõdünk rajta, hogy azok az elõrejelzések gyakorlatilag 2-3 napra elõre is egész pontosak voltak, még egy mediciklonos helyzetben sem tévedtek sokkal nagyobbakat, mint amilyeneket a mostani modellek akár egy napra elõre képesek összehozni.

Tartható az a verzió, hogy a hónap fele "langyos" idõben telik, folyamatos lesz a viharciklonok utánpótlása, újra és újra generálódása nyugaton, itt pedig gyenge medis próbálkozások lehetnek csupán, leginkább esõvel...
2 féle verziót tartok esélyesnek a hónap közepétõl ill. azt követõen.

A: Az átlagnál jóval csapadékosabb idõjárás, gyakori elõoldalak kiterjedt esõzéssel, enyhe, olykor már tavaszias idõvel.

B: Keveredési zóna, azaz eleinte esõ, majd a Dunántúl északi, nyugati felén havazás, amolyan tapadós fajta.

De azt sem zárom ki, hogy késõbb is megmarad ez a jelleg, illetve h AC gerinc húzodjon fölénk , ami elõoldallal kombinálva kemény kitavaszodást okozhatna, de erre most csak minimális esélyt látni.

Pontosítok: "Meglepõen távoli területek idõjárásában okoz mérhetõ eltolódást az El Nino eljövetele: a kontinentális USA és Kanada határvidékén, valamint Mongólia és Észak-Kína területén enyhe téli idõszakok (...)"

Maximálisan egyetértek azzal, amit röviden felvázoltál.
Tehát hogy a télies idõ szemben az uralkodó felfogással távolról sem függ annyira a csigagyártól, sokkal inkább a keleti AC-tõl és annak paramétereitõl.
Ennek legékesebb példája volt a hétvégi kosszava támadás. Az AC-t ugyanis nem érdekelte az Európa fölötti alacsony nyomású terület.
Figyelmünket tehát érdemes lenne jobban is az Ázsiai légnyomási tendenciák felé fordítani. Tél Tamásnál például azt olvastam valahol, hogy az El-Nino hatására csökken a légnyomás Észak-Kína és Mongólia területén. De ennek bizonyára kell hogy kihatása legyen a Szibériai nyomási mezõre is. Azon keresztül pedig valószínûleg ránk is.

Érdekes okfejtéseket olvastam itt (elég kevés itt az írás sajnos, a társalgó napi semmirõl sem szóló hozzászóláshegyei követhetetlenek , bár sokan ott szép beszámolókat is írnak, ezeket külön kéne venni a froclizó, odamondogató százszám beírástól), de a tél visszatérése szófordulatot korainak tartom. Kifejtettem már, hogy szerintem tél van most idõjárási és nem csak naptári tekintetben. Attól, hogy ónosesõ esett hó helyett meg 2-3 megyében alig van hó, még szerintem nálunk és Európa nagyobb részén nem alakult ki tavaszias enyheség.
Tény, hogy Skandináviában és környékünkön is enyhült a hideg, de az OMSZ állomások most is -6-0 fokot mérnek borús szeles idõ mellett és ha kiderül még -10 is lehet. Ennek ellenére már a téltemetés napok óta tart.Hallottam, hogy a tél egy hét volt, holott jan. 23. óta negatívban van hazánkban a hõmérsékleti anomália és hótakaró is van az országban, vagyis 11 napja. Nálam azóta nem emelkedett 1 fok fölé a T.
A héten ahogy látom az OMSZ is fordított és tavaszias köpönyegében a jövõ hétre 10 fokot is vár, de -10-et is. Az OMSZ oldalon lévõ ECM ENS 0 körül fut, bár most még 5 fok is megvan és emellett keményen fagy. 0 fok T850 mellett persze nyugodtan lehet pár helyen pár órára 10 fok is, de nem ez az általános. Évekkel ezelõtt azt írtam, hogy nekem az a tavasz, ha nappal 15 fok körül van, éjjel meg fagymentes, beleértve a talajmenti fagyot is és ez nem csak 1-2 napig áll fenn. Most, hogy ÉK-en 5-8 fokokról érkezett jelentés (máskor ez DNy-on, Ény-on stb. is elõfordult) már a tél végérõl zeng az ének, de ugyanott volt a leghidegebb is, akárcsak most, -8-5 fokok. A 0 fokos napi közép épp az ilyenkori átlag, vagyis ha a héten is 0 fok lesz a közép T, akkor nem lesz vége a téli idõnek.
Az Ac egyértelmû megsemmisülését sem látom, bár 1050-rõl 1030 közelébe viszik le és zsugorodik.A ciklonok meg nem törnek be középre sem, most pl. a magasnyomás nyugatra terjeszkedik, mert az ügyeletes viharciklon felkanyarodott Izlandig. AC híd most egy darabig nem valószínû, mer az újabb ciklon tényleg lenyomja az azoci AC-t, de én ettõl nem látom lefutottnak a télnek befellegzett vélekedéseket.

Elnézve az áramlási viszonyok globális változását én is az ÉNy-i irányítást tartom a belátható folytatás legesélyesebb forgatókönyvének. A Kanada és Grönland között elterülõ hidegpólus és az É-atlanti térség között igen jelentõs a hõmérsékleti kontraszt, ami ismét megújuló erõs ciklontevékenyég kialakulására utal. Jellemzõ, hogy az azori AC is ezen ciklontevékenység igája alá kerül, igazából az Azori-szigetek is a ciklon nyomásmezejébe csúsznak, az AC egy D-i pozíciót vesz fel. Ami engem a tél esetleges visszatérésével kapcsolatban aggaszt az az É-i hemiszféra áramlási rendszerének várható stabilitása; elnézve a jet lefutását és a poláris hidegmagok elhelyezkedését sajnos nem látszik, hogy a K-i hidegmag tekintetében egy retrográd áramlás következzen be, ez pedig szerintem feltétele lenne egy esetleges hidegelárasztásnak - azaz a Vojejkov-tengelyt most inkább csak mint elméleti lehetõséget venném számításba.

A közelmúlt történései a Namias-ciklus szemszögébõl:
jelenleg ciklusvégi állapotban vagyunk, a mediciklonos fázis végén. A légnyomás az elmúlt napokban emelkedõ tendenciát mutatott, most pedig viszonylag magas. A légmozgások délkeletiek, és elég hideg van a talaj közelében.
Most új ciklus kezdõdik, ezért egyelõre másfelé, mint az elõoldal-zonalitás irányába, nem mehetnek a folyamatok.
Jellemzõje volt az elmúlt ciklusnak, hogy a félblockingos és a nyugati blocikngos fázis fejletlennek mutatkozott, és érdemi lehûlést nem hozott. Talán egy olyan nap volt, mely a megelõzõ sok déli szeles nap után heves északnyugati szelet hozott. Azonban az enyheség ekkor még alig csökkent.
A hideg jellemzõ módon csak a medciciklonos fázisban, skandináv-északkeleti blokk mellett érkezett meg. Az a viszonylag ritka eset állt elõ, mikor a hideg idõszak mindjárt lábashideg beáramlással kezdõdik.
Talán a Nyugat-Eurázsiát elõzõleg elárasztó, azt kitöltõ töméntelen óceáni enyhe levegõ eredményezte a ciklus rendhagyó lefolyását. Mindenesetre ezzel a ciklus "hideg" része jelentõsen lerövidült. Napokig enyhe volt nálunk az idõ az után is, hogy Európa vonatkozásában "hideg", azonális cirkulációs kép alakult ki.
A következõ ciklus annak következtében, hogy most hiányzik az említett totális enyhelevegõ-elárasztás, valamint elég közel marad a kontinens középsõ területéhez a hideg légtömeg, az elõzõnél jóval rövidebbnek ígérkezik. Ez utóbbi december közepétõl tartott jóformán mostanáig: ez 6 hét. A legutóbbi GFS futásra alapozott véleményem szerint az új ciklus elõoldali-zonális fázisa feltehetõleg gyenge egy hetet tesz majd ki, s még február 2. dekádjában megérkezik a hidegebb levegõ északnyugatról. Hogy aztán ezt szabályos mediciklonos fázis, északi-északkeleti blokk követi-e, az még a jövõ zenéje. Bekövetkezése korántsem biztos, a folyamat megragadhat a félblokk-teljes nyugati blokk tartományban ingázva. Ebben az esetben sok hóra, nagy télre már nem számíthatunk ebben a szezonban. Hózáporok, átmeneti látványhavak, gyenge mínuszok persze ekkor is lehetnek, sõt, valószínûek.
Ha viszont eljut a mediciklon-fázisig, északkeleti teljes blokkig a ciklus, akkor akár nagyhavas, zord, szép befejezése is lehet az idei télnek. Sajnos, ez utóbbi a kevésbé valószínû. Február második felében már viszonylag ritka az igen zord fagy (Bár elõfordulhat!)
A légnyomás és a csapadék tekintetében azt lehet mondani, hogy a decemberihez hasonló tartós igen magas légnyomás szinte kizárt a tél hátralevõ részében. A légnyomás jobb térfelessége aligha tér vissza -inkább közepes, vagy annál alacsonyabb értékek dominanciája képzelhetõ el.
Ezzel együtt a csapadékmennyiség is bizonyára emelkedik.

Ezért a kialakuló félblokk feltehetõleg elég hamar a teljes blokk irányába mozdul el, és a maritim enyhe levegõ beáramlását hidegebb poláris-maritim, majd tisztán poláris légtömegek advekciója követi. Elképzelhetõ, hogy az északnyugati irányítás tartósodik, és délnyugat és észak között ingadozó áramlási irány mellett felváltva érkeznek majd hozzánk az óceáni illetve a sarkvidéki légtömegek. Nagyon gyakori szcenárió ez februárban, elõkerülése legkevésbé sem volna meglepõ.
De természetesen az sem kizárt, hogy nagyobb és/vagy expanzívabb lesz az északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben a teknõ déli része válna aktívabbá, mediciklon tevékenység és északi, északkeleti AC együttese alakulna ki. Azaz, az inga visszalendülne a folyamat teljes blokkos, Vojejkov-tengelyre hajlamos végpontjáig. A GFS ûrtávlatban most mindkét lehetõséget adja.
Mindenesetre azt bizton kijelenthetjük, hogy a jövõ hétvégére, rá következõ hétre most kinézõ igen enyhe idõ nem a tavasz eljövetelét jelenti, csupán egy téli interim enyhe idõszakot. Az idei télnek nagy valószínûséggel lesz még egy "dobása" Hogy ez félblockingos szerencsétlenkedésnek bizonyul-e, vagy február második felében, március elejéig elhúzódva kapunk egy késõi havas, fagyos epizódot, most még nem tudható.

Ennek oka, hogy a kevés északkeleti hidegtartalék csak tél végére erõsödik meg annyira, hogy a huzamos vonalas zonalitás légpályáit hullámvetésre kényszerítse. Azonban ekkor sem lesz olyan fejlett ez a hidegtartalék, hogy az elõbbiekben leírt teljes blokkot, esetleg Vojejkov-tengelyt produkálni tudja -azaz, a folyamat végigmenjen a "nagyblockingos" végpontig.
Fentiekbõl a következõ téziseket állíthatjuk fel: ha Északkelet-Európában nagyobb mennyiségû, igen hideg levegõ tartózkodik, úgy Közép-Európában a tartós vonalas zonalitás kizárt, az áramlási muszter itt meridionális, vagy legalábbis erõsen afelé hajló. Ez természetesen nem zárja ki idõszakos zonális, félzonális helyzetek lehetõségét, azonban ezek hamarosan félblockingba vagy teljes blockingba váltanak.
Továbbá: az eddigiek értelmében a teljes északkeleti blokk és a félblockingos, félzonális helyzetek között folyamatos az átmenet, ezek nagyon könnyen átalakulnak egymásba, s átalakulásuk mértéke, iránya az északkeleti hidegdepó fejlettségének és expanzív hajlamának a függvénye. Azaz, ha az északkeleti hidegtömeg önmozgásának (s részben talán az észak-atlanti ciklontevékenység kifejezett voltának) megfelelõen visszahúzódik az Ural irányába, úgy a kontinensen a teljes északkeleti blokkot okvetlenül félblokk, északnyugati irányítás váltja fel -és viszont. Lehetséges az is, hogy a folyamat elmegy a másik végpontig, és vonalas zonalitás áll elõ a kontinensen -azonban ez a tél második felének viszonyai, az ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben mindig fennálló északkeleti hidegtömeg mellett nemigen fordul elõ.
Az északkeleti blokk-félblokk "inga" ide-oda lengése jól követhetõ volt 2012 januárjának második felében és februárjában, hasonlóképpen 2002 decemberében és 2003 januárjában.
Most már csak az van hátra, hogy az eddigieket a mostani helyzetre alkalmazzuk.
Egyelõre teljes északkeleti blokk van, de a modellek tanúsága szerint az északkelet-európai blokkoló AC a következõ napokban rohamosan leépül, ezzel együtt a hideg légtömegek is visszahúzódnak északkeletre -DE nem szorulnak egészen vissza, pl., az Uralig. Hosszabb távon is elég sok, igen hideg levegõ marad a Skandináv-félsziget északkeleti peremén, és az attól keletre fekvõ területeken. Az inga mindenesetre feltétlenül visszaleng valamennyit a félblokk ill. a zonalitás irányába. Tulajdonképp az is elképzelhetõ volna, hogy még a félblokkig se megy el a folyamat. Lehetne, hogy a kissé visszahúzódó északkeleti AC hátoldalán idõlegesen délire forduljon fölöttünk az áramlás, majd az újra nyugat felé lóduló hidegtömeg visszahozza fölénk az AC-t, a keleties légmozgást és a mediciklon tevékenységet. Ilyen folyamat játszódott le pl. 1996 januárjának második felében -akkor viszont összességében zord, nagy tél volt, töméntelen hideglevegõvel északkeleten.
Jelen esetben azonban nincs ilyen tömegû szárazföldi hideglevegõ, ezért a modellek szerint a folyamat elmegy a félblokkig, a teknõsödésig a kontinens középsõ részén. Viszont az északkeleti hidegdepó ezen a télen is eléggé megerõsödött január második felére, s visszahúzódása bizonyára idõleges. Szinte biztosra vehetjük, hogy március elejéig lesz még egy expanzív idõszaka.

Még valami a két hidegpólus szétválást általában anticiklon híd hozza létre, illetve válassza el egymástól. Ahogy most is lezajlott. Jóformán ezért kaptunk azért egy pici telet.

Idén a kulcs az volt, hogy két hidegmag szokott kialakulni az egyik állandóan Grönland felett helyezkedik el a másik õsztõl szibériai felett. Idei szezonban valami miatt a grönlandi ezáltal az Észak-amerikai volt az erõsebb. Okát nem tudom egyelõre feltételezésem vannak, nemcsak nekem, és hátha kiderül a háttérben megbújó apró turpisság.

Az indexek egy változatos képet mutattak, nem volt megnyugvása a légkörnek, és ez várhatóan így fog eltelni.
Egyébként azt is megfigyeltem, hogy sok-sok zord téli idõszak után rendszeresen következik egy-egy enyhébb nyugati téli periódus. 2006-07 volt az utolsó, egyébként épp itt volt az ideje. Az elmúlt 6-7 tele a hideg és a nagy havak túlsúlyban voltak, most épp a fordítottja zajlott le. Most az látszik, hogy kontinentális korszak van de a légkör ezt a meridionális áramlást ami ezt a korszakot jellemezi egyszer-egyszer felváltja zonális áramlásra. Ez mind-mind a régi megfigyelések és elemzések alapján írom.
Mint írtam az okai nem világosak feltételezés van, de pontosan mikor következik be egy-egy ilyen tél azt nem lehet megmondani. Még számolgattam is, de nincs összefüggés, véletlenszerû többnyire az elhelyezkedése hideg idõszakok alkalmával.
Ha nincs még zonális vagy átmenti korszakra váltás akkor könnyen lehet, hogy a következõ 6-7 tél megint hidegebb, havasabb meridionális áramlással lesz túlsúlyban aztán megint mikor senki sem várja jön egy ilyen tél és megint gondolkodunk az okokon, de így szép ez azt hiszem.

Eddig teljesen világos és jól követhetõ, egyet is értek azzal a kikötéssel, hogy itt még elõfordulhat igen sokféle verzió a keleti ac Skandináviai felé mozdulása, dél felé terjedése, stb.

Vagy az elsõ helyzetben, ha a zonális áramlás messze nyugaton van, nálunk a semleges, ac központi hidegpárna.

Minden jel arra mutat, hogy középtávon újra alapvetõ változás elõtt áll kontinensünk (ezzel együtt a Kárpát-medence) szinoptikai helyzete. Ezúttal kiadósan a zonalitás, nyugati, délnyugati áramlások irányába lendül a mutató.
Mielõtt rátérnék az esélyek érdemi mérlegelésére, kissé tágabb perspektívába próbálom helyezni a szituációt. Lehet, hosszú olvasmány lesz, de reményeim szerint nem lesz haszontalan más nézõpontból megvizsgálni, a szokásostól különbözõ szemüvegen át nézni a hamarosan bekövetkezõ eseményeket.
Ez a némileg furcsa, s a télkedvelõk szemszögébõl (eddig) elég vacak idei tél néhány dologra megtanít minket, pontosabban, a "tananyagnak" bizonyos fejezeteit "átismételteti" velünk.
Az elsõ tézis, amit nyomatékosan a fejünkbe vert az elmúlt cca egy hónap idõjárása, az északi félgömb téli hidegsapkájának hasadt volta. Az észak-eurázsiai illetve az észak-amerikai hidegdepó eléggé "külön életet él". E kettõt az izlandi légnyomási minimum választja el egymástól. A mi idõjárásunkra természetesen az elõbbi hat, az utóbbi legfeljebb csak közvetve. Az Észak-Amerika szubarktikus régiójában felhalmozódott hidegtömegek hozzánk sohasem jutnak el, idõjárásunkra hûtõ hatást nem gyakorolnak. Az általuk felerõsített észak-atlanti ciklontevékenység 850 hepán ugyan Európa atlanti partvidéke közelébe sodorhatja az alacsonyabb izotermákat (ezt többször is láttuk az idei zonális télközép heteiben), de a talaj közelében lehûlést ez még a Brit-szigeteken sem okoz, nemhogy nálunk. Ennek oka kézenfekvõ: a relatíve meleg óceáni víztömeg felmelegíti a fölötte áramló hideglevegõ alsó rétegeit, "elolvasztja az óceánt átszelõ hideglevegõ lábát"
Január közepe táján rádió-riport készült tanult meteorológus kollégánkkal, és a kis szõke riporternõ megkérdezte: vajon mikor ér el hozzánk Amerikából az ott tomboló nagy hideg?
Kollégánk azt válaszolta, hogy az nem fog ideérni, ellenben az Északkelet-Európában halmozódó hideglevegõ valamilyen mértékben nemsokára beleszólhat idõjárásunkba. Válasza teljesen korrekt volt, de hiányoltam a részletesebb magyarázatot.
A második tézis, hogy a mi téli idõjárásunk sorsát túlnyomó részben az elõbb említett északkelet-európai (nyugat-szibériai) hidegdepó dönti el: annak megléte, fejlett vagy fejletlen volta, expanziós hajlama délnyugat felé. Ez a hidegtartalék a lehetõ legszorosabb kapcsolatban van a szibériai téli légnyomási maximummal. Bárikus megjelenési formája az északkelet-európai és skandináv AC. Ezek híján tartós,nagy hideg nálunk nemigen képzelhetõ el.
Fenti relációban az észak-atlanti ciklontevékenység erõs (vagy gyenge) volta se sokat számít.
Sokan közülünk elsõsorban ezt figyelik, mikor téli esélyeinket latolgatják, holott a dolog nem ezen áll vagy bukik. Kikerestem a GFS térképarchívumában a múlt század leghidegebb téli idõszakainak szinoptikai térképeit. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokszor ilyen esetekben is nagyon mély ciklonok helyezkedtek el az Észak-Atlantikumban (bár inkább Izlandtól nyugatra)
Azonban ezek elõoldala, nyugati áramlásos zónája az Eurázsia nyugati részét kitöltõ hideglevegõ, s ennek bárikus megjelenési formája, az északkeleti blokkoló AC (vagy Vojejkov-tengely) következtében nem tudott a kontinens középsõ és keleti részének idõjárására hatni.
Ha a sarki-szárazföldi hidegtömegek, illetve az északkeleti tartós blokk megvan Európa környezetében, úgy akkor is zord idõ lehet nálunk, ha Észak-Amerikában is igen hideg van, és az óceánra onnan "kifolyó" fagyos légtömegek erõs ciklontevékenységet tartanak fent az Atlanti-óceán északi részén.
Összefoglalva: a mi hideg telünk oka az expanzív északkeleti hidegdepó megléte, s nem az észak-amerikai hidegfelhalmozódás, és a következményes heves izlandi ciklontevékenység hiánya.
Ennek ellenére legtöbbször valóban megfigyelhetõ egy bizonyos "libikóka játék", reciprok viszony az észak-amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Talán arra vezethetõ ez vissza, hogy ritkán fordul elõ egyforma mértékben, s nagyon erõsen kifejlõdött észak-amerikai és észak-eurázsiai hidegdepó. Ilyen viszonylag közel elhelyezkedõ, és ilyen nagy hidegmagokat a sarkvidék jószerint csak kifejezetten hideg teleken produkál.
Nézzük ezután, hogyan változtatja meg az áramlási viszonyokat, a makroszinoptikai berendezkedést a nagyra nõtt északkelet-európai (szibériai) hidegtömeg.
Vegyük elõször is azt az esetet, mikor ez gyengén fejlett, illetõleg túlságosan messze, Szibéria mélyén helyezkedik el. Ekkor a télen gyakorlatilag mindig jelen levõ mély izlandi ciklonok nyugati, délnyugati áramlási szalagja irányát megtartva akadálytalanul, messze behatol a kontinens belsejébe. A kontinens fölött vonalas zonalitás van az enyhe óceáni légtömegek folytonos advekciójával. Bárikusan zonális tengelyû AC figyelhetõ meg délen (s részben középen is), az alacsony nyomású terület északnyugaton, északon figyelhetõ meg. Itt mély ciklonmagok (viharciklonok) vonul(hat)nak nagy sebességgel kelet, északkelet felé. Az északkelet-európai AC hiányzik vagy fejletlen, vagy túlságosan keleten van.
Gyökeresen más a helyzet, ha fennáll a közeli északkeleti hidegdepó. Ebben az esetben északkeleten, keleten tartós magasnyomás helyezkedik el, melynek tömbjébe az atlanti ciklonokhoz tartozó nyugati áramlási szalag nem képes behatolni. Az AC óriás hátoldalán a nyugati áramlás észak felé térül el. A szalag itt megtörik, begörbül -aztán egészében vet egy hullámot. Azaz, nyugaton -Európa atlanti partvidékén, a Brit-szk. környékén- is felgörbül. Itt értelemszerûen északnyugatira fordul a nyugati áramlás, ennek következtében a partvidéken ,illetve a Brit-szk. környékén nõ a légnyomás, az azori "észak felé kiterjeszkedik"
Ebbõl az állapotból aztán kétfelé vezethet út: ha elég sok hideglevegõ halmozódott fel északkeleten, úgy a kelet-európai elõoldali délies áramlás csakhamar keletire, északkeletire fordul, a sarki-kontinentális légtömegek megindulnak délnyugat felé. A nyugati áramlási szalag által vetett hullám körré záródik: bárikusan az északkeleti AC összekapcsolódik az észak, északkelet felé terjeszkedõ azori magasnyomással. Létrejön a Vojejkov-tengely, tõle délkeletre mediciklon-tevékenységgel. Ez az expandáló szibériai hidegtömeggel jellemzett folyamat egyik végpontja.
Azonban nem minden esetben megy el a végpontig a folyamat. Ha kisebb az északkeleti hidegdepó, elõfordulhat, hogy a fent leírt blokk nem válik teljessé. Félblokk áll elõ, mikor is minket nem ér el a kontinentális hideg, hanem a szóban forgó hullám nyugati fele, az ott uralkodó északnyugati légmozgással, kerül fölénk. Ez a tipikus északnyugati irányításos helyzet, mely Közép-Európában maritim, illetve maritim-poláris légtömegek váltakozó beáramlásával jár.
Megfigyelhetõ, hogy makacsul enyhe teleken, mikor gyenge az északkeleti hidegdepó, tél vége felé szinte törvényszerûen északnyugati irányítás áll elõ. (Folytatom)

A hosszútávú esélyek egyértelmûek hetek óta el kell ismerni. Végig egy -két lesajnált futástól eltekintve csak a tél végérõl, a ciklonok és zonalitás diadaláról és minimális csapadékról szóltak. Általánosan elfogadott, hogy tél Európában most elmaradt, nincs és nem is lesz már. A legújabb hosszútávok szerint az Európa keleti felét uraló AC 5 nap alatt megsemmisül. Ez gondolom öngyilkosság lesz, vagy az eddig 10 napja semmi különöset ránk hatni tudó izlandi minimum poraiból feltámadása miatt lesz. Nem látok a jövõbe, de most a híradót látom, ahol hófúvásról és ónosesõrõl és riasztásról beszélnek. Valami nem stimmel, mert 2 hete a meleg miatt riadozott mindenki, de itt orkán és helikopteres mentés a téma meg több méteres havaktól riadoznak. A külföldi fórumban sem a kevés csapadék és télhiány a téma.De ez ne zavarjon senkit a latolgatásban.
Az amerikai és európai helyzetet nézegetve azt látom, hogy ma É-Amerikában (Grönlanddal együtt) a leghidegebb T -38 fok volt , Oroszországban -53. Ez utóbbi területen csak Szocsi volt pozitívban míg az amerikai állomások több mint fele. Nekem ebbõl nem az jött át, hogy Kelet-E. vagy Szibéria hidege kisebb az amerikainál. Ehhez képest most nálunk meleg van, mert Amerika hidegebb az itt elfogadott betonbiztos szaktudományos álláspont szerint. És ebbõl a kiindulóhelyzetbõl dolgoznak az elõrejelzõk.

Ismét talán változás elõtt állunk, nézzük szegény ember mibõl fõz!:-)

A kiindulási pontunk, szibériai magasnyomás, mediterrán ciklonok és antilanti mély ciklonok, tehát az izlandi minimum is erõs. Elég összetett a dolog.
Holnap indul a tél utolsó hónapja az elsõ két hónap változatos enyhe, hideg, csendes, anticiklonos volt. Szóval szinte minden elõfordult, de a tél kedvelõk igénye nem volt kielégítve, mondom ezt, és elismerem joggal.

Figyeljük meg a nyugati fáklyákat:
Link
Link
Link
Az izlandi minimum pörög folyamatosan nagyon kemény, így anticiklon kiépülésére nem sok esély van arrafelé, igaz a brit térségben jelentkezik valami de az inkább az azori északra húzódása.
Keleti fáklyák:
Link
Link
Link
Az anticiklon gyengül, visszahúzódik, de azért marad még belõle bõven, fõként a talajon marad a hideg fagyos légtömeg.
Középsõ térség fáklyái:
Link
Link
Link
Link
Igazából itt válik érdekessé a dolog, hogy északnyugat felé csökken, délkelet felé növekszik az anticiklon befolyása.
Itt a harc megy a területekért, míg a nyugati áramlás gyõzelmet arat északon és nyugaton, addig kelet felé a csapatai gyengülnek és elõfordulhat, hogy vesztesek maradnak.
Itt lép életbe az a kérdés vajon mi hova fogunk tartozni? Ha marad az anticiklon akkor marad csendes téli idõ, de ha beveszi várainkat a nyugati áramlás akkor lehet akár tavaszias idõ is február 10 körül.
Indexek:
Link
Link
Szórás van és mindenképp zonális felé mutatják a dolgot, de mint decemberben és sok alkalommal mi maradhatunk anticiklon alatt, a fáklya ezt sugallja egyelõre. Friss ECMWF is érdekes lett:
Õ hosszútávon is tarja a telet nálunk:
Link
És csak ez után számolja fel.
Ez a kiindulási pont, hétfõn okosabbak leszünk vagy nem:-)
Ha az indexek tartósan pozitívba maradnak akkor elõbb-utóbb tartós nyugati irányítás veszi át a hatalmat, vagy addig maradunk anticiklon alatt amíg nem történik valami télies megint, vagy pedig gyors zonális áramlás erõs melegedést okoz és kimegyünk a télbõl. Ehhez azonban fontos, hogy az AO tartósan pozítv tartományba maradjon.
Meglátjuk mit hoz a jövõ, izgalmas lesz ez biztos.

Azért ha így haladunk 3 hónap alatt maximum 3 hét tél lesz. Azért ez kicsit kevés.

Attól hogy február 6-án megindul a felmelegedés, és változás kezdõdik idõjárásunkban s az Atlanti ciklonok hatnak ránk nem azt jelenti hogy vége a télnek, szedjük azért kicsit össze magunkat.Igen én is azt mondom és ezt harsogom két napja hogy február jó darabig 6-tól kezdõdõen nem éppen a télrõl fog szólni, de hogy hülyeséget mondjuk és semmi fogható alappal rávágjuk hogy nem lesz már tél az azért morbid. Senki se tudja hogy esetlegesen február közepén, esetleg február utolsó dekádjában nem fordul a kocka és igazi telünl lesz még, tehát csak nyugodtan.

Én elhiszem, hogy az amcsi tél és a mi telünk között nincs "összefüggés", tehát lehet hideg egyszerre mind a 2 helyen, de valljuk be, az idei tél azért ráerõsít azokra a hangokra, hogy ha ott tél, akkor itt "tavasz"...

Ott van még a március... Viccet félretéve február 5 után kampó a télnek. Jöhet a tavasz, mert ez a szenvedés, ami tél címszó alatt megy már borzalom. Volt 1 hét telünk és annyi.

Hát igen, ebben lehet valami....
Észak-Amerika:Link
Európa:Link

No comment. Asszem eljött az ideje, hogy ezt a telet "elengedjem"...

Szerk: és amcsiknál a T2m-hez ilyen csapadék várható:Link Szó szerint hóba fulladnak majd.

Igen, az ottani hidegmag a motorja az egész rendszernek, ezért nem képes leállni a sorozatos ciklon genezis, ezt a telet az USA vitte.

Na ez a fránya Amcsi hideg elárasztás is besegít ehhez úgy látom !!

Úgy fest, hogy e rövid, de az ország nagy részén szép téli álmot rövidesen csúnyán szétrombolja az atlanti csigagyár... egyre inkább markáns délnyugati áramlás lehet jellemzõ február elsõ napjaitól, ahogy a Kelet-európai AC gyengül illetve tolódik kelet felé. Ez megint tartósan tavaszias idõhöz vezethet, így akik még nem láttak nagyobb havat, mindenképp várniuk kell legalább 1,5-2 hetet... de legalább egy nagyobb medis akció szerintem (és remélem) még mindenképp esedékes.

Igen. Az OMSZ is be merte már vállalni, hogy ez bekerüljön az elõrejelzésébe, de azért egy kicsit visszafogottabban.
Link
Link

Mindenesetre elmondható, hogy jelenleg úgy tûnik, hogy ezt az ECM nyerte. Kíváncsi vagyok az esti futására, mert már régóta riogat engem itt a -20 fokkal...

Nos, úgy tûnik, hogy a GFS is el tudja már képzelni a lábas hideg gyõzelmét a jövõ héten. 0 fok körüli maximumok, gyenge légmozgás. Ez konzerválhatja a meglévõ havunkat.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#218452)