Meteorológiai esélylatolgatások

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43157)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43156)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43155)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43154)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43153)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43152)

Ez teljesen más, olvasd vissza, ennek én is szenteltem egy külön bekezdést. Az ilyen témák kellemes, hasznos vitákat indíthatnak, sokat lehet belõlük tanulni. Ez visz valahová. Azt hiszem, ismerünk pár tudóst és témakört, ami a napfolttevékenységgel foglalkozik, ezért emeltem én is ki.
De ne mismásoljunk és tereljünk a mindenit! Mit kezdjek ezekkel a "latolgatásokkal"?
- Amit várok:május június átlag körüli hõmérsékletû lesz,oly módon,hogy a június picit több pozitív anomáliát hozhat,mint a május.
- "A csapadékos hajlam pedig egész májusban,júniusban megmaradhat,igazi medárdi helyzetet okozva."
- "Júniusban már meglehet az elsõ hõhullám."
- "átlagnál melegebb nyarat várok,óly módon,hogy június gyengébb kb. 1 fok"körüli,július,augusztus pedig mérséklet,kb 1,5-2 fok körüli pozitív anomáliát hozhat"
- "Korrekció szempontjából az õsz igazán ígéretesnek tûnik,207-bõl kiindulva akár az egész utolsó harmad év negatív anomáliát hozhat,korrigálva az elsõ negyed évi durva pozitív,és a várhatóan augusztusig tartó folyamatos pozitív anomáliát."
- "nyarat csapadékosabbnak várom"
- "nem elõrejelzés,hanem statisztikán és megérzéseken alapuló várakozás"
Ugye nem gondolod, hogy ezek az alapos napfolttevékenység vizsgálata után jöttek ki nála? Azt sem gondolod, hogy emögé egy elmélettel bíbelõdött? Fogta és kitalálta ezeket, mert (mint minden ember, aki gondolkodik) meg akarta érteni, hogy mi hogy mûködik és milyen mintázatba illeszkedik a véletlen. Semmi gond, ez a nulladik lépés!

Az elsõ lépés viszont ezután a felismerés lenne: á, nem értem!

Véleményem szerint itt fogalomzavar van, és jó ideje árnyékbox folyik a témában.
Világosan szét kéne választani a latolgatást, a tippelést a meteorológiai prognózistól. Ha utóbbiról van szó, mi sem tehetünk mást, mint a profi szakemberek: jórészt numerikus modellek alapján készítjük el elõrejelzéseinket, s annak figyelembe vételével, hogy 5-7 napon túl már bizonytalan az eredmény, óvatosan kell bánni minden, erre vonatkozó kijelentéssel.
Teljesen más a helyzet, ha "magánemberként" találgatásba bocsátkozik valaki. Itt már elõkerülhet a napfolttevékenység feltételezett hatása, például.
Hogy "ebben van valami", annak illusztrálására ide másolom a "házi feladatként" elvégzett statisztikai vizsgálódásom eredményét. Több, mint fél évszázad különösen hideg, és rendkívül enyhe teleinek napfoltciklus-beli "elhelyezkedését" néztem meg. Íme:

1956-ban évszázados jelentõségû zord február: minimum közeli
1962/63, 1963/64 évszázados jelentõségû zord ikertelek: minimum közeli
1969/70, nagyhavas, hófúvásos, elég hideg tél: maximumban
1978/79 kifejezetten zord, blockingos tél: minimumközeli
1984/85, 1985/86, 1986/87 , három egymást követõ hideg tél: minimumközeli
1995/96, zord tél: minimumközeli
1998/99 abszolút minimumhoz közeli értéket hozó december, hófúvásos február: maximumban
2001/2002, 2002/2003, hideg telek: maximumban
2009/2010, különösen Északnyugat-Európában igen zord tél: minimumban

Tehát, napfoltminimumhoz közeli hideg tél: 9
Napfoltmaximumban elõfordult hideg telek száma: 4

Nézzük meg ezután az enyhe teleket is:

1956/57, kifejezetten enyhe: maximum közelében
1974/75, enyhe tél: minimum közeli
1982/83, hírhedten enyhe tél: maximum közeli
1987/88, enyhe tél: középtájon
1989/90, mérsékelten enyhe, de évszázados jelentõségû télközepi meleget hozó tél: maximumban
1997/98, enyhe tél: középtájon
2000/2001, enyhe tél: maximumban
2006/2007, roppant enyhe: minimumba

Enyhe telek napfoltmaximumban: 4
Enyhe telek napfoltminimumban: 2

Itt azért mutatkozik némi összefüggés, ráadásul ez összhangban van bizonyos elmélettel és a meteorológusok régi konszenzusával a kérdésben. De azt is észre kell vennünk, hogy itt markáns kivételek is vannak. Három zord, nagy tél is maximumban fordult elõ (1969/70, 2001/2002, 2002/2003) Hasonlóképp az enyhe teleknél: 1974/75, 2006/2007 napfoltminimum közeli volt. A viszonylag gyakori kivételek nem teszik lehetõvé, hogy a napfoltcikluson távelõrejelzõ módszer alapuljon. Azonban ez nem jelenti, hogy azt, mint faktort ne vehetnénk figyelembe téli latolgatásainknál.

Másik "házi feladatomban" megvizsgáltam az õsz elsõ felében történt hidegelárasztások gyakoriságának esetleges összefüggését a küszöbön álló tél milyenségével. Itt is a rendkívül hideg, illetve szokatlanul enyhe teleket válogattam ki. A hidegelárasztások gyakoriságát pedig az alacsony T850-et hozó napok számával mértem.
Ennek eredményét is ide másolom:

1928: 17 3 -20
1962: 17 0 -25
1978: 26 2 -25
1984: 15 1 -25
1986: 23 2 -30
1995: 20 4 -25
2002: 26 6 -20

Enyhe telû évek:

1956: 14 3 -30
1974: 15 4 -25
1982: 6 0 -20
1987: 10 7 -35
1997: 20 3 -25
2000: 17 0 -30
2006: 10 0 -20

Az elsõ szám az 5 fokos T850-et hozó napok száma, a második a 0 fokos T850-et produkáló napoké. A harmadik a sarki régióban elõfordult legalacsonyabb T850 az adott idõszakban.

Konklúzió: "Megfogható különbség jelentkezik viszont a magasban mérhetõ hõmérsékletek tekintetében, mégpedig érdekes formában. Amíg a hideg telû csoportban az 5 fokos T850-et hozó napok teljes száma 144, addig az enyhe telû csoportban ez a szám csak 92. Azoknak a napoknak a száma, mikor érintette térségünket a 0 fokos izoterma az aug. 20 és az okt. 10 közötti idõszakban, a hideg telû csoportban 18, az enyhe telûben 17. Tehát, a két csoport közötti eltérés a hidegelárasztások gyakoriságában, nem pedig az erejében van."

Látható, hogy itt is feldereng valamiféle összefüggés, mely nem független a DAI elméletétõl, és azt támogatja.
Viszont azt is hozzátettem: " A hideg és az enyhe telû csoport eredményei között jelentõs átfedés van. Az elõbbiben volt egy 15 napos (1984), míg az utóbbiban egy 20 napos (1997) Az is látható, hogy az 5 fokos izotermát hozó napok száma nincs arányban a tél zordságával még a hideg csoporton belül sem. Az évszázados jelentõségû 1928 és 1962 a csoporton belül viszonylag alacsony számokat produkált. Ez a tény rámutat a statisztikai megközelítés korlátaira, arra, hogy az ilyen módszerek prognosztikai célra csak nagy fenntartásokkal használhatók."

Itt az utolsó mondat a lényeges: prognosztikai célra az ilyen statisztikai eredmény csak nagy fenntartásokkal használható. Most már inkább azt mondanám, egyáltalán nem használható.
Ennek ellenére ezt az eredményt sem tekinthetjük értéktelennek, és elraktározhatjuk azt meteorológiai ismereteink között.
Nekünk, amatõröknek azért könnyebb a dolgunk a profi meteorológusoknál, mert nem viselünk jogi felelõsséget kijelentéseinkért. Diplomás szakemberen egy tragikus következményekkel járó bukta akár számon is kérhetõ (ld. a 2006 aug. 20-i budapesti vihar), rajtunk semmi sem kérhetõ számon. Használjuk ki ezt a lehetõséget, és latolgassunk bátran, ha azt megalapozottnak gondoljuk. Viszont mindig elõre kell bocsátanunk, hogy nem ELÕREJELZÉST írunk.

Egy kicsit úgy érzem, fogtad a gondolataidat és megpróbáltad kitalálni, milyen idõre számítanál, mi az, amire rá tudnád húzni a régi idõjárást, vagy a gyakrabban elõforduló mintákat. A rossz hírem az, hogy ez alapján nem lehet elõrejelezni, hiszen (ahogy a társalgóban is próbáltam mondani), az idõjárás nem követi ezeket a mintákat, amiket érzésbõl szeretnél ráilleszteni. "Valami kicsi dolog belepiszkít" - például egy pillangó szárnya Brazíliában, ma délután 3 és 4 között. Káosz van, az idõjárás egy kaotikus rendszer, aminek nagyon is megvan a matematikája, kérdezd Cauchy-t. Ezért az idõjárási modellek is iszonyat mennyiségû adatot és bonyolult számításokat alkalmaznak (eléggé leegyszerûsítve!), mégis 1-2 hét után szétröppennek az elõrejelzések. Nem azért, mert 2 hozzá nem értõ programozó írogatja szabadidejében, elhiheted. A szuperszámítógépek és a technológia egyik húzóágazata (a katonai használat után (: ) a meteorológiai modellek futtatása.
Ha lenne egy szemernyi "valóságalap" abban, amit mondasz, hidd el már rajta lenne pár tízezer tudós, akik ebbõl elméletet kovácsolnak, majd átültetik a gyakorlatba is, azaz elõrejelzéshez használják. Ritka, hogy egyvalaki több ezer tudóst helyettesíteni tudjon és maga meg tudja alkotni ezeket az elméleteket, majd át is ültesse a gyakorlatba, és az be is váljon. Véleményem szerint a Kárpát-medencébõl kiindulni, és azon belül maradni lehetetlen is ez a vállalkozás (még 2 napon belül is!!!!)!
Vannak azonban már "felfedett elméletek", amiket gyakorlatban is lehet elõrejelzésre használni (bár a tudósok ugye csak óvatoskodva kontinenseket jegyeznek meg, a csapadékról pedig még bizonytalanabbul beszélnek). Ilyen területek: NAO és AO index alakulása, periodikus változásai több évtizedes skálán; napfolttevékenység rendkívül bizonytalan befolyása a meteorológiára, ~11 éves ciklusokban; El Nino és La Nina jelenségek intenzíven kutatott területei; DAI index mögött húzódó elmélet és még sok más. Ezek egymásra hatását ráadásul egyszerûen el kell hanyagolni a mérhetetlen bonyolultságuk miatt, ami nyilván egy hatalmas egyszerûsítés (és még így is bonyolult marad!). Ezen hatalmas adathalmaz és több éves, sok száz kutató által elért kutatások által felállított elméletek képesek egy fordulattal nagyot bukni, és szembemenni minden várakozással. Pedig annak volt alapja! De ilyen az idõjárás, még ha nehéz is, el kell fogadni (ezért szeretem!). Jó megérzéssel és modellek (+szakmai háttér) nélkül maradjunk az 1 napos elõrejelzésnél, bár hozzátenném az is rosszabb eredményt hozna, mint egy nyers (korrelált) kimenet.
Ezek az érveim arra, hogy miért gondolom hasraütés-szerûnek, minden valós, kézzelfogható alapot nélkülözõnek a teljes elõrejelzésedet az év végéig.

Egy kis visszatekintés.
Tavaly június vége óta tart a tartósan meleg,nem egyszer vastagon(1,5-2 fok feletti) pozitív anomáliás idõszak,amit csak a szeptemberi hidegebb etap tudott megtörni,ez elég volt arra,hogy a szeptember 1,5 fokos negatív anomáliát hozzon.
A hûvös idõszak szeptember 9.-tõl -október 15.-ig tartott,aztán október 16.tõl bejött a meleg nyelv fölénk.
Azóta gyakorlatilag állandó jellegû a havi pozitív anomália,csak epizódszerûen néhány napokra,vagy esetleg 1-2 hétre tért vissza az átlagnál hûvösebb,hidegebb idõjárás,volt egy hidegpárna december közepe tájékán,és egy beszivárgó lábas hideg január 22.-tõl-február 7.-ig,aztán február 7.-tõl jött az éles váltás.

Összességében január,február,március is durva,végig 3,5-4 fok körüli pozitív anomáliát hozott,az április pedig várhatóan 2 fokkal lesz melegebb az átlagtól,tehát amit vártam,nem lesz az április 3 fokon felül,hanem inkább 3 fokon belül marad.

2012 vagy 2013-hoz hasonlóan idén elmarad az április végi,május eleji nagy bemelegedés,2012 május 1.-én 32,3 fokot,majd 2.-án 33,1 fokot mértem(hihetetlen),tavaly picit szerényebb volt,de így is 29 fok körül volt május 1.-2.-án.
Ami látszik:MÁJUS 2.-ig marad a jellegtelen alacsony nyomású idõjárási helyzet,gyakori záporokkal,zivatarokkal,és viszonylag meleg,20 fok körüli,vagy kissé afeletti hõmérséklettel.
Május 3.-án,szombaton körvonalazódik változás,ami megszüntethetné ezt a fajta idõjárási helyzetet,és erõs északnyugat széllel,hidegfront érkezhet,egy hullámzó frontálzóna hátoldalán.
Ezután néhány hûvösebb nap jöhet,aztán visszatérhet a meleg,medárdi idõjárási helyzet.

Amit várok:május június átlag körüli hõmérsékletû lesz,oly módon,hogy a június picit több pozitív anomáliát hozhat,mint a május.
A csapadékos hajlam pedig egész májusban,júniusban megmaradhat,igazi medárdi helyzetet okozva.
Júniusban már meglehet az elsõ hõhullám.
Összességében átlagnál melegebb nyarat várok,óly módon,hogy június gyengébb kb. 1 fok körüli,július,augusztus pedig mérséklet,kb 1,5-2 fok körüli pozitív anomáliát hozhat.
Korrekció szempontjából az õsz igazán ígéretesnek tûnik,207-bõl kiindulva akár az egész utolsó harmad év negatív anomáliát hozhat,korrigálva az elsõ negyed évi durva pozitív,és a várhatóan augusztusig tartó folyamatos pozitív anomáliát.
A nyarat csapadékosabbnak várom,mint az átlag,persze a szokásos július,augusztusi száraz,forróbb idõszak idén is beköszönthet,a nyár csúcs idõszaka mindig a július vége,augusztus eleje.

Emlékezünk csak:2006 szeptembetõl-2007 szeptemberig,1 éven át végig pozitív anomália volt,ami 2007 szeptemberben szakadt meg,majd végig átlag alatt maradt,így 1,7 fokkal felülmúva az átlagot 1901 óta a legmelegebb évnek adódott.
Valami hasonló dolgot várok idén is.

2013-ban 10 pozitív,és 2 negatív anomáliás év volt,2013 október óta folyamatosan pozitív,most április a 7. a sorban.
Valóban én is úgy látom,hogy a meleg hónapok sorozata nem szakad meg,de az õsz sokat korrigálhat.
Az elõzõ szinte alig értékelhetõ télbõl kiindulva pedig nem lehet következtetni a következõ télre,simán benne van a pakliban,hogy a következõ tél is enyhe,hószegény lesz,de nem olyan mértékben,mint legutóbb,szinte biztos hogy több hó eshet,illetve hidegebb lehet.
Kemény télre sztem elég kicsi az esély,szeretnek akár párban is jönni az enyhe telek(pl.2006/2007 ,aztán a 2007/2008-as is.

Ez részemrõl nem elõrejelzés,hanem statisztikán és megérzéseken alapuló várakozás,elég egy picike apró változás ami bepiszkít és máris borul minden.
Egy esetleges komoly vulkánkitörésrõl meg nem is beszélve.
Ha egy Tambora-hoz hasonló kitörés alakulna ki,akkor évekig eltakarná a napot.
Az indonéziai Sumbawa szigetén 1815-ben a Tambora vulkán a történelem legnagyobb kitörését produkálta,ami erõsebb volt,mint az 1883-as közismert Krakatau kitörése.
A Tambora kitörése nyomán abnormálisan hideg tél következett 1815/1816-ban,illetve 1816-ban is igen hideg volt,a nyár nélküli évként emlegették 1816-ot,éhínség ütötte fel a fejét.

Az egyik legmegdöbbentõbb kitörést pedig a 74000 évvel ezelõtti Szumátrai Toba-hegyen volt,mely egy elképesztõ 1300 négyzetkilométeres kalderát hozott létre.
A vulkán kitörés során hihetetlen,3000 köbkilométernyi hamu lövellõdött a magasba,összehasonlítás képen a Tambora 50 -a St.Helens 3 köbkilométer hamut lövellt ki.

És akkor még ott az idõzített bomba a Kanári-szigeteken is,ami mega cunami-t sejtethet

Günther D. Roth,és Sir Chris Bonington idõjárási könyveibõl sokat tanulhattam,utóbbi elég drága,10000 Ft,de megérte,mert tele van érdekességekkel.
Akinek nincsenek meg,csak ajánlani tudom.
ÉS akkor még meg van Vissy Károly meteorológiai iskolája,ami szintén hasznos,mai napig gyakran forgatom

Tehát bármi bezavarhat.

Hosszas és kimerítõ ellemzés. Mindig szívesen olvassom bejegyzéseidet. Jókat írsz, sõt még bõvítetted is tudástáramat. Köszönöm. És most lássuk én hogyan látom a helyzetet. Amiket leírtál ezt felhasználva korántsem valoszínü TARTÓS ény-dk irányítás. Bár már most körvonalazódik egy még pedig május 1-3 között érhet el bennünket egy hosszan elnyúlló front rendszer. Még sem gondolom ugy, hogy a leendõ cirkulációs átalakulás tartós lesz legfejebb átmeneti(5-10nap). Ahogyan te és mások már említették, én is észrevettem egy ideje korán felmelegedett Szaharát és az Arab táblát. Nos én a további pozitiv anomáliás nyárra voksolnék, nem hiszem, hogy északról visszanyal majd a fagyi,hüvi. Talán ez a most soron következõ erõteljes hidegelárasztás talán csorbíthat egy dekádot a májusi hónapban, de esetleg átlagosra hozhatja ki a hónapot. Ha vissza is marad belöle valami hcs vagy sekély ciklonáris mezõ formájában további alapon fogja befele tolni Közép- és Kelet-Európába Dk felöl a meleget. Hõhullámot ha jól emlékszem Észak-Afrika dnyi része felöl vagy az Arab tábla irányából hosszadalmas úton Holt-tenger,Törökországon át, a Balkán félszigetrõl benyúlva szoktunk kapni. Én az utóbbira szavaznék, ha irányt kellene mondanom. Ritka egy helyzet,de elõfordul néha. Gyakori és tartós hõhullámos nyárra számítok, vaskos pozitiv anomáliával. Ez az állandóan Nyugat-Európára szakadó É-D hidegelárasztás, tényleg hamar ény-dki követheti, ám rajtunk ez szerintem átmeneti lesz.Egyre inkább újra déli,dki áramlásba fordulhat a Kárpát-medence idõjárása és inkább a mediterrán térség dnyi részét érhetik el Grönland irányából hüvös hidegöblítések. Mi ha elképzelünk egy ilyen helyzetet ennek enyhe elõoldalán helyezkedhetünk el, további dkies áramlással. Idõnként beszivárgó nedves levegõ miatt záporral,zivatarral. Én nem látok megrendülést a pozitiv anomáliában, talán mint már mondtam a május jöhet ki átlagosra,a többi köv. cirka 3hónap átlagostól melegebb lehet.Szerintem az õsz tartogathat majd meglepetéseket,de odáig már bõven korai latolgatni.Még a végén be-D.M-esedek.. Odáig azért nem fajulok..kb. Ennyi.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#226692)

Én csak reménykedem, hogy az idõjárás által számunkra tartogatott következõ meglepetés nem egy fél éves vastagon pozitív nyári anomália lesz... Bár vályogházba költöztünk és ez némelyest elviselhetõbbé teszi majd az esetleges kánikulai napokat.

Ezt jó volt olvasni, logikus írás.
Laikusként igaz, de én is inkább egy ilyen májusra tippelnék: rövid ideig tartó elõoldalak jó meleggel beleférnek persze, de fõként hosszabb, kissé csapadékosabb Ény-Dk-i áramlási vonallal.
Meg valahogy azt gondolom (de cáfoljatok meg, ha rossz síkon gondolkodok), hogy az eddig ennyire pluszos 2014-es év egyszerûen nem folytatódhat az esztendõ végéig. Hamarosan el kell jönnie egy hûvösebb idõszaknak /oknak is, amikbe persze beleférnek pár napos, akár hõséget elõidészõ elõoldalak is.

A "másképp elsülésre" az idõjárásban mindig megvan a lehetõség: lásd a többség várakozásait dugába döntõ idei telet.
Másrészt, amit itt felvázoltam, az hangsúlyozottan hipotézis csupán.
A délkeleten megjelent magas hõmérsékleteket én is figyelem egy ideje. Ebben persze láthatnánk hõhullámos nyár elõjelét, de fogadni erre se fogadnék. A cirkulációs jellegen múlik majd a dolog, s kissé nehezemre esik elképzelnem, hogy az utóbbi hónapok rengeteg elõoldali helyzettel jellemezhetõ cirkulációs korszaka folytatódik, ill. kiújul. De persze kizárni ezt se lehet.

1 hónap múlva verifikalunk, mindenesetre a CFS es a ZAMG középtávú kitekintesei szerint a sokévi átlagnak nagyjából megfelelõ májusunk lehet idén, azaz ha lesznek is kánikula kezdemenyek, ezeket bõven ellensúlyozhatja az északnyugati drift. Viszont ha számításba vesszük az idei év elég rendhagyó makroszinoptikai helyzeteit, másként is elsülhet a dolog. Meg csak április vége van, de a melegtartalékok igen tekintelyesek tõlünk délre/délkeletre, csoda lenne, ha ebbõl olykor nekünk nem jutna majd egy-egy adag

"A zonális áramlás erõssége nem a meridionális (észak-dél irányú) hõkontraszttól, hanem a meridionális nyomási gradienstõl függ. Minél nagyobb ez a gradiens (mégpedig északi alacsony nyomással, déli magas nyomással), annál erõsebb a közepes szélességeken a nyugatias (zonális) áramlás.

A merdionális hõmérsékleti gradiens (vagy "hõkontraszt", ahogy nevezted) az ún. baroklin instabilitást határozza meg. Ez arról szól, hogy a zonális alapáramlásra rakódó kis meridionális zavarok tovább tudnak-e növekedni, s ezáltal teknõket/gerinceket kialakítani, vagyis a zonalitást meridionalitásba fordítani egy idõre. Minél nagyobb a baroklin instabilitás, annál jobb erre a lehetõség. Mivel ez a féle instabilitás egyenesen arányos a meridionális hõm.gradienssel, alacsony hõm. gradiens esetén az említett zavarok nem növekednek tovább, s az áramlás zonális marad. Ha viszont zonális az áramlás a közepes szélességeken, akkor nem valósul meg a merdionális hõcsere, aminek következtében zonalitásnál idõben fokozatosan növekszik a meridionális hõm.gradiens, míg el nem éri azt a kritikus értéket, amikor már elegendõ baroklin instabilitás adott az alapáramlásra rakódó zavarok továbbfejlõdéséhez és a meridionalitásba váltáshoz..."

Ezek a mondatok Met4ever társalgóbeli írásából valók. Nem tudom, õ maga tisztában volt-e azzal, milyen alapvetõ fontosságú dolgokat fektetett itt le, pontosabban, közölt velünk.
Kevés olyan premissza van, ami annyi hipotézis felállítására ad lehetõséget, illetve olyan sok mindennek megmagyarázásához ad kulcsot az idõjárásban, mint ez a néhány mondat.
Aki a fentieket nem gondolta át következményiekkel együtt és nem érti azt, az a makrocirkuláció mechanizmusába mélyen nem láthat bele.
Például, vegyük a lassan aktuálissá váló, és rendkívül gyakori késõ tavaszi nyugat-európai hidegleszakadásokat, nálunk következményes elõoldali hõhullámokkal.
Ezek a hidegleszakadások egymást követik, mégpedig feltûnõen rövid idõközönként, és mindig Nyugat-Európa, az atlanti partvidék felé veszik az irányt. Mi lehet ennek az oka?
Az ok -véleményem szerint- kettõs: egyrészt tavasz vége felé a sarki hideg "súlypontja" az örökké jeges, vastag belföldi jégtakaróval fedett Grönland környékére tolódik át. Tehát, az észak-atlanti térségben eleve adott lesz a hõkontraszt egyik eleme (a másik természetesen az alacsonyabb szélességek felmelegedése). Nem meglepõ, hogy itt áll elõ stabil örvényesedés a polárfronton, a meridionaltásba fordulás, hidegleszakadás is egyre inkább az Észak-Atlantikumban történik, és nem keleten -mondjuk Kelet-Európában-, ahol a szibériai téli hidegdepó lassú felszámolódása következtében már nem elégséges a hõkontraszt.
A gyakori hidegleszakadás, a szinoptikai ciklusok megrövidülése pedig abból származhat, hogy a féltekét körülmeanderezõ, s ezért nyilván egységes szisztémát alkotó zonális áramlási rendszer tavasz végén már sokkal lassúbb mozgású, mint pl. tél közepén: ezért a zonális áramlások könnyebben képesek meridionálisra fordulni. Azért lassúbb mozgású a zonális áramlási szalag, mert annak sebességét a félteke ÁTLAGOS nyomásgradiense határozza meg, mely nyilván függ az ÁTLAGOS hemiszférikus hõkontraszttól. Ez utóbbi pedig, az arktikus és szubarktikus tájak lassú felmelegedése folytán tavasz végére már csökkenõben van.
Ezek után lépjünk tovább és lássuk, mire használható még a Met4ever-féle összefüggés.
Nagyon jól magyarázható ezzel, például, a hidegleszakadások, és a velük kapcsolatos teknõ és másodlagos ciklonképzõdés folyamata. Az áramlások komolyabb meridionálisra fordulásakor, masszívabb hidegleszakadások alkalmával a dél felé nyúló alacsony nyomású teknõ, és a benne másodlagosan képzõdött (mediterrán) ciklon elsõsorban a téli félévben nagyon gyakran megfigyelhetõ. Kérdés, ezek a mozgások miért mindig az alacsonyabb szélességek felé terjednek, s miért nem más irányba?
Meridionális fordulat esetén a polárfronton képzõdött anyaciklon dinamikus nyugati áramlásos zónája délebbre kerül -fogalmazhatunk úgy is, hogy a polárfronti rendkívül sebes áramlás megjelenik az alacsonyabb szélességeken. Ezen a délebbre helyezõdött nyugati áramlási szalagon éppúgy létrejöhetnek örvénykezdemények, mint a polárfronton. Tudjuk, ezekbõl ott alakul ki jelentõs, tartós ciklonörvény, ahol nagy a hõkontraszt. S milyen irányban nagy a hõkontraszt? Természetesen az alacsonyabb szélességek felé, a mi hemiszféránkon délies irányban! Ezért terjed hát a ciklongenezis dél felé, ezért nyúlik délre a teknõ. Örvénykezdemények, kis peremciklonok megjelenhetnek a fõciklontól keletre is, nyugatra is, azonban ezek a kellõ hõkontraszt hiánya miatt ott nem képesek nagyra fejlõdni.
Fentiekbõl megkísérelhetjük annak az általános szabálynak a felállítását, hogy a ciklogenezis a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén terjed az alacsonyabb szélességek felé. S természetesen, a ciklonok hátoldalán "lefelé" görgõ sarki hideglevegõ is nagyjából ezt a vonalat követi, még ha bárikus hatások és a coriolis erõ által ide-oda kitérítve is fõ irányából.
Ezen feltételezéssel nagyon szépen megmagyarázható szokott évi idõjárásunk több jellegzetessége. Mindenekelõtt következik belõle a tél és a tavasz, valamint a nyár eleje vonatkozásában egy, az óramutató járásával ellentétesen forgó fõ hõkontraszt-tengely kontinensünk felett. Tél második felében a legnagyobb hõkülönbség egy ék-dny irányú vonal mellett alakul ki Észak-Szibéria és az azori térség között. Ezért a hideglevegõ ilyenkor gyakran mozog északkeletrõl délnyugatra, térségünket is érintve. Tavasz végén a fõ hõkontraszt vonala é-d irányúvá válik Grönland és az azori térség között, minthogy ez utóbbi ilyenkor még melegebb, mint a téli hidegbõl még valamennyit õrzõ nyugat-eurázsiai szárazföld. A sarki hideg légtömegek tehát az említett vonalat követik, és a kontinens nyugati pereme, az atlanti partvidék mentén haladnak dél felé -minket természetesen kikerülve.
Késõbb -nyár elején- Nyugat-Eurázsia középsõ és déli része "túlmelegszik" az óceáni, azori térséghez képest. Ekkor egy ény-dk irányú, Grönland-Délkelet-Európa viszonylatú hõkontraszt-vonallal számolhatunk. A ciklogenezis, továbbá a hûvös légtömegek pályája ezért délkeletre fordul, ezek a hatások elérik a kontinens centrumát (júniusi hõcsökkenés, medárdi esõzések)
Idén a téli félévben a nyugat-eurázsiai térségek feltûnõen melegek voltak, különösen Észak-Amerikával összehasonlítva. Az atlanti térség még kapott valamennyit az észak-amerikai hidegbõl, fõleg a magasabb légrétegekben. Ezért élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a fõ hõkontraszt-tengely most a szokottnál gyorsabban, és határozottabban fog é-d irányúból ény-dk irányúvá fordulni. Ezért a tavasz végi elõoldali korszak talán rövidebb, és kevésbé meleg lesz, mint az elmúlt néhány évben.

A makroszinoptikai helyzet egy héten belül jelentõsen megváltozHAT, ha az utóbbi napok tendenciái beigazolódnak. Ugyanis egyrészt megszûnhetnek a sorozatos kelet-európai hidegelárasztások, másrészt ezzel egyidejûleg gyengülhet, majd leépülhet a skandináv blokkoló anticiklon. Grönland és Izland felõl masszív hidegleszakadás körvonalazódik az ír partok felé, ami végsõ soron egy több középpontú, délnyugat-északkeleti irányban húzódó ciklonrendszer kiépülését vonhatja maga után. Közép- és Kelet-Európa, valamint a Balkán-félszigetre kivetítve ez erõsödõ délnyugati áramlást jelentene, ami a Nyugat-Európa felõl lassan a kontinens belseje felé araszoló teknõ elõoldalán egyre határozottabb melegadvekciót váltana ki, így május elsõ napjaiban - az én véleményem szerint is inkább a keleti megyékben - idén elsõ ízben - megjelenhetnének az elsõ 30-asok. Bár a GFS-fáklyán - az enyhe felfelé szórás ellenére - (Budapest rácspontjára kivetítve) jelenleg nem látok túl sok esélyt 25-26 foknál többre, összességében a következõ 1-2 hét során jó eséllyel folytatódhat a sokévi átlagnál legalább 1-2 fokkal melegebb, idõnként (fõleg a felettünk átvonuló gyengülõfélben levõ hidegfrontoknak köszönhetõen) idõnként záporokkal, zivatarokkal tarkított, felváltva tavaszi, illetve kora nyári jellegû idõjárás.

Szép elemzés, valóban logikus, hogy a hideg - meleg légcsere a legnagyobb hõkontraszt felé irányul, azonban a coriolis erõk azért bonyolítják a képet, ebbõl az következik, hogy az irány kicsit északkelet felé eltérül. a hõkontraszt az északi pólus GFS modell képein látottak szerint nálunk illetve kissé keletre tõlünk viszonylag nagy, ám Ázsia keleti részei felett még szembeötlõbb. Nekem úgy tûnik, hogy konzekvensen a nagyobb szárazföldek, azaz az Ázsiai és Észak-Amerika kontinens között van kiélezettebb helyzet, az óceánok felett pedig kevésbé, ami szintén logikus. Nálunk pedig a Fõldközi-tengerben tárolt némileg hûvösebb vizek valamelyest kompenzálnak. A hideg meleg kontraszt irányba vándorlást az is triggereli, hogy a melegedõ tájak felett csökken a légnyomás (monszun) Inkább látom azt, hogy mindamellett, hogy az amerikai kontinensen nagy a hõkontraszt és ott mostanában igen durva hidegbetörések zajlottak, ez most is fennáll, azonban az Ázsiai szárazfõld masszív bemelegedése elkezdi "elszívni" a hidegmag egy részét. Miközben a hidegmag nagyobbik része átcuccol, örvényeket kelt egyrészrõl, ami mintegy vizbecsapódó testként hat, ezért tapasztalunk retrográd áramlásokat, felénk éppen egy elõoldali helyzetbõl származó melegebb levegõt is magával ragadva, az örvénynek egy csekélyebb hányada Grönlandon keresztül északnyugat felõl Ny- Európába majd késõbb igen legyengült állapotban felénk is áramlik, utóbbit a monszon Török és Arab térségben lévõ ága, azaz az ottani alacsony nyomás triggereli ez egy hosszabb szkanderozgatós helyzetet hoz létre a Közép -Európai térségben, idõnként így északnyugat felõl kapunk egy egy loccsanást, de ez inkább sekélyciklonok képében jelenik meg és lehülést nálunk már nem okoz, maximum az átlag közelébe húzza az anomáliát. Így lényegében egy más makrohelyzet miatt végül fennmarad a tavasz elején megszokott, 2-3 naponként változó idõ, de épp a makrofelállás miatt ezúttal gyakori bár nem túl nagy mennyiségû csapadékkal jár. Amint azonban ez az átáramlás nyugalomba jut, a ránk gyakorolt hatása is gyengülni kezd, és emiatt tartósan melegebb légtömegek is elérhetnek bennünket, reális tehát a hónap fordulójától egy igazi nyári hét, az ország keleti részén akár 30 fokos kánikulai napokkal is.

Ez nekem is feltûnt, de mindig elodáztam azzal, hogy "ez is biztos csak egy elszállt futás". De most úgy tûnik, hogy az átlag is kezd meglódulni fölfelé május elején:Link Bár szerintem ez inkább csak egy átmeneti, hidegfront elõtti bemelegedés lesz. Aztán majd meglátjuk.

Egyre többször dobnak a modellek május elejére országszerte kora nyárias idõt hozó szituációt. Egy ideje már az ECM is ellát odáig, alig akad fentebbi alól kivételt jelentõ futása. A GFS pedig már korábban is felvázolt hasonlót ûridõben.

Van aki erre csak legyint, de én nem tudtam nem észrevenni.

Minket érintõrõl volt szó természetesen. Ezek remekek lennének, egyrészt inkább elõoldallal járnának, másrészt MNSZ-t is létrehozhatnának. Lehûlés továbbra sem látszik nálunk.

Na, ott az újabb hidegleszakadás kezdeménye már 72 óránál:

Link

Aztán tovább:

Link
Link
Link
Link
Link

Még a végén igazam lesz a hideg keletebbre helyezõdõ légpályáival...

Jóval átlag feletti az április eddig a hónap közepéig, ez a néhány hûvösebb nap sok vizet nem zavart, holnaptól újra átlag felett leszünk, jövõ héten már akár komolyabban is. Lehûlés 7-10 napon belül teljesen esélytelen szerencsére. Nagy meglepetés lenne, ha az április (is) nem zárna komoly pozitív anomáliával.

Szerintem olyan nincs,hogy a Medárdot csont szárazsággal ússzuk meg.
Minden május,június produkál mókákat ám ,többször is bõven.
Én a medárdi idõszakot május 15.-tõl-június 30.-ig detektálom.
A váltás egyértelmûen elkezdõdött április 8.-án,az este érkezõ hidegfronttal.
Azóta nincs jóval átlag fölött a hõmérséklet,és a következõ 1-2 hétben sem látszik kiugróan nagy meleg,ez részben azért is van,mert az átlaghõmérséklet most már rohamosan emelkedik,hónap végén már eléri a 20 fokot is,így míg március közepén a 20 fokos meleg az átlagnál 10 fokkal bizonyult melegebbnek,addig április közepén már csak 3-4 fokkal melegebb az átlagnál,a hónap végén pedig már teljesen átlagnak megfelelõ.

Olyan szabály természetesen nincs, hogy a téli enyheségnek "megjön a böjtje" tavasszal. A közkeletû vélekedés tipikus példája a természettudományosan pallérozatlan elme torzításainak.
Az fölöttébb valószínû ugyan, hogy egy hosszasabb elõoldali-zonális idõszakot hátoldali helyzet, hidegbetörés vált fel -ez a szinoptikai ciklusból következik. De korántsem biztos, hogy a mégoly erõs lehûlés véget vet a tartósan túlmeleg idõszaknak. Lehet, hogy végül a lehûlés bizonyul epizódnak. Azaz, a sokak által emlegetett "böjt" csak böjtöcske, vagy még annyi sem.
Éghajlatingadozásról beszélhetünk, mikor több hónapig, esetleg néhány évig (sõt évtizedig!) is bizonyos áramlási muszterek dominanciára tesznek szert. Elég a tavaly október óta tartó elõoldali uralomra gondolni, mely éppen most megtörni látszik (de lehet, ez csupán a látszat!) Tartós elõoldali -vagy éppen hátoldali- cirkulációs hajlam értelemszerûen a megfelelõ hõanomáliát vonja maga után: az idõjárás sokáig feltûnõen meleg, avagy hideg. A mostanihoz hasonló meleg hónapok elõfordultak 1982-ben és 1983-ban, valamint a közelmúltban 2006-ban és 2007-ben. Amennyire jogosult ennek kapcsán éghajlatingadozást említeni, éppen annyira nem jogosult éghajlatváltozást kiáltani. Ehhez még sok évtizedes tendencia sem elég, talán néhány évszázados egyirányú változás kell hozzá. Nevetséges és bosszantó, mikor a média -s vele együtt sok szamár ember- egy, két enyhe tél után éghajlatváltozást, felmelegedést kiabál. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs éghajlatváltozás, de pl. az idei enyhe telünk igen nagy részben nem ebbõl következett.
Ha megnéznénk a havi középhõmérsékletek többéves alakulását, azt találnánk, hogy az egy sok évtizedes éghajlati átlagérték körül ingadozik. Ebben az értelemben mindenképp van kompenzáció, azonban a görbe futása nem szabályos, nem szinuszgörbérõl van szó. A kilengés és a "böjtje" nem okvetlenül követik egymást. (Egyszer meg kellene nézni a szinoptikai helyzetek és a 850 hepán mért hõmérsékletek alakulását kifejezetten enyhe, illetve kifejezetten hideg teleket követõ tavaszokon és nyarakon. Nagy munkát igényel, de lehet, bele fogok vágni. Hátha "kibukik" valami összefüggés)
A lényegi kérdés viszont továbbra is kérdés marad: egy, az ideihez hasonló tél után a szinoptikai helyzetek elõfordulási gyakoriságát csak azok matematikai-statisztikai valószínûsége határozza meg, vagy a megelõzõ idõjárás hatással van arra -méghozzá kompenzatórikus jelleggel. Azaz, hogy a pénzdobálás képével éljek: az ötször egymás utáni "fej" növeli-e az írás valószínûségét? A pénzfeldobásnál valószínûleg nem, de azért ez is bonyolultabb annál, mint hogy 50%-os valószínûséggel dobunk fejeket, és szintén 50%-os valószínûséggel írásokat. Az érme ugyanis az élére is eshet!
Ezen a ponton nem állom meg, hogy offoljak kicsit és elmeséljek egy tudományos anekdotát.
Tudniiliik matematikailag meg lehet adni annak a valószínûségét, hogy az érme az egyik vagy a másik oldalára, vagy az élére esik. Ez a korong átmérõjének és vastagságának arányától függ. A látszólag pofonegyszerû, ártatlan fizikai probléma megoldása valójában nagyon harapós, hosszadalmas integrálszámítást igényel. Mérõ László Mit gondol a golyó? c. könyvében olvastam, hogy a szerzõ, aki profi matematikus, néhány napig elbabrált az integrálokkal, míg megkapta a helyes eredményt. Azt írja, anno állítólag Neumann Jánosnak is feltették társaságban a pénzérme kérdését. Õ pár percig gondolkodott, és kivágta a jó eredményt. Persze mindenki azt hitte, hogy Neumannak sikerült valami sokkal egyszerûbb utat találnia, melynek révén kikerülhetõ a sok integrálszámítás. Azonban mikor megkérték, árulja el végre, hogy csinálta, a neves matematikus azt felelte: "hát kiintegráltam!" Hiába, a zseni az zseni!
Az idõjárásra, a kilátásokra visszatérve: nagyon szabályos szinoptikai ciklus van most lefutóban. Minden a legnagyobb rendben zajlik: a polárfrontról lefûzödött, és Közép-Európában és a Mediterráneumban elöregedett ciklonná, hidegörvénnyé váló alacsony nyomás, a tõle északra záródó magasnyomású híd, a skandináv térségben AC uralom. Ez tipikusnak mondható.
A jövõ hét elején az északi magasnyomástól délre (térségünk felett is) viszonylag kis nyomásgradiens, ritkás izobárok, bárikus mocsárra emlékeztetõ helyzet. Többen már azt pedzegették, hogy itt nyárias jellegû szinoptikai képrõl, igazi KÜN-rõl lesz szó.
De vigyázat, a helyzet csak látszólagosan hasonlít ez utóbbihoz.
A szinoptikai ciklusok vége felé, a mediciklonos szakban már "kifogyóban van a szufla", átmenetileg könnyen kialakulhat sekély ciklonos, kis nyomásgradiensû kép. Az igazi nyári bárikus mocsárnál is ez a helyzet, csak nagyságrendekkel kifejezettebben: nyár második felében a meridionális hõkontraszt minimálissá válik, ezért a szinoptikiai ciklus a meridionális fázis végén rettenetesen lelassul, veszteglésbe kezd. Ilyenkor a közép-európai sekély örvények több hétig elforoghatnak egy helyben, és jó sokáig KÜN van nálunk.
Áprilisban azonban még jóval nagyobb a hõkontraszt, így valószínûleg hamarosan új ciklus indul, a "mocsárhelyzet" idõleges lesz. "Ûrtávlatban" ezt már adja is a GFS. Rövid északi zonalitás után 250 óra tájékán leszakad a hideg, a legfrissebb futás szerint éppen ránk.
A futások többsége ellenben tõlünk nyugatra, Nyugat-Európára adta a hidegleszakadást.
A Nyugat-Európára szakadó hideg, nálunk durva elõoldali melegedésekkel egyébként nagyon jellemzõ április második felére és májusra -tavaly és tavalyelõtt is ez a helyzet hozta a korai kánikulát. Oka feltehetõen az, hogy ilyenkorra lassan felszámolódik a szibériai hidegdepó, így a sarki hideg egyre inkább nyugatra, Grönland térségébe összpontosul. Tehát, az Atlanti-óceánon lesz adott az a meridionális hõkontraszt, mely a stabil polárfronti örvényesedést, következményes hidegleszakadásokat lehetõvé teszi. A hideglevegõ Európa atlanti partvidékét árasztja el, a ciklontevékenységnek is itt lesz a "súlypontja". Az alacsony nyomás, kis geopotenciál tartósan Délnyugat-Európa fölött rendezkedik be. Nagyon jól nyomon követhetõk voltak a fenti történések tavaly április legvégén, illetve májusban. Térségünk az alacsony nyomású területtõl északkeletre elhelyezkedve folyamatosan kapta a meleg, szubtrópusi légtömegeket.
A szituáció csíráit a mostani modellfutások is már gyakran adták. Ennek ellenére nem biztos, hogy ebbe az irányba mennek majd a folyamatok, és most is "kánikulai" május elé nézünk.
Élhetünk olyan hipotézissel is, hogy a leszakadó hideg AZT A VONALAT KÖVETI, AMELY MENTÉN A LEGNAGYOBB A HÕGRADIENS. Lehet, állításom légkörfizikailag nem állja meg a helyét, mindenesetre úgy látom, elég sok minden támogatja az elképzelésemet. Tavasszal az eurázsiai kontinens még elég hideg, a nagyobb hõkontraszt a lassan a grönlandi térségbe összpontosuló sarki hideg, illetve az azori térség meleg tengervizei között alakul ki. (Télen az északkelet-európai, szibériai hideg és a "meleg" Atlanti-óceán között áll fenn egy ék-dny irányú gradiens-vonal. Ez északkeleti hidegadvekciót hoz)
Tehát, a hideg az óceánra (ill. Európa atlanti partjára) szakad, térségünkben elõoldali délies áramlás fejlõdik ki. Késõbb, tavasz legvégén, nyár elején változik a helyzet. A kontinens erõs felmelegedése miatt már nem a Grönland-azori, hanem a Grönland-délkelet-európai hõkontraszt lesz a nagyobb. A hidegebb légtömegek éppen ezért ez utóbbi pályát fogják követni. Ennek bárikus megjelenési formája a pontusi minimum kiképzõdése, melynek "szívó hatása" folytán az észak-atlanti hideg, nedves légtömegek keletebbre fordulnak (medárdi esõk, hõcsökkenés)
Idén tél végén, tavasz elején Nyugat-Eurázsia szokatlanul meleg volt. Ezért nem lehetetlen, hogy a mostanában leszakadó hideg nem nyugati, hanem keleti pályát fog követni. Azaz Közép-Európát is rendszeresen érinti.
Érdemes lesz megfigyelni a következõ hetek folyamatait.

Ami késik, nem múlik, mostmár nincs hiányérzetem. Tökéletesen bejött a latolgatásod.

Egyetértõen bólogatok
Az is jól látszik, hogy nincs olyan törvényszerûség az idõjárásban, hogy "majd megbosszulja magát tavasszal". Elõfordulhat, hogy egyes helyzetek hoznak markáns lehûlést, és az összhangba hozható az elõzõ hónapok enyhébb idõjárásával (lehet érdemes lenne vizsgálni tavaly március végét?). Viszont az is látszik, hogy vajmi kevés információt hordoz(ott) a jövõre nézve az elmúlt hónapok erõs pozitív anomáliája. Ez a komoly lehûlés, amiben néhányan már a visszavágást keresték, kemény 4 napos, maximum -3 °C-os T850 anomália volt a sokéves átlaghoz képest. Hogy aztán hetekre visszatérjünk a sokéves átlag fölé.

2010 májusát valóban nehéz lenne túlszárnyalni, nem is valószínû, hogy még akár csak meg is közelítjük.

Április közepére a nem annyira mérvadónak tartott hidmet.gov 30 napos elõre adta a hûvösebb idõszakot, úgy tûnik ez most bejön neki. Mondjuk egy erõsen pozitív anomáliás tavaszelõ utrán belefér így április idusán egy kis visszaesés, ez is épphogy átlag alá viszi így még nem jelent havi szinten negatív anomáliát sem, pláne, ha a hóvége koranyáriasra sikeredik.


Ugyanakkor a GFS egyre inkább pedzegeti a blockingos epizódot, többször is jelez kontinens ÉK felõl beáramló meleget, hovatovább az OMSZ anomália is a keleti országrészt számolja melegebbnek a Húsvétot követõ héten.Valami hasonló dolog sejlik fel nekem 2010 április májusában sõt júniusban is (augusztusban már olyan szkanderozós módon), csak drasztikusabb, sokkal inkább determinisztikus mértékben, most viszont inkább egy kb 1 hónapos epizódról vagy inkább ezalatt is folyamatosan átalakuló makrohelyzetrõl van szó... Valami azt sejteti, hogy közel van egy idõszak ami arról a bizonyos aranyat érõrõl szól majd, de ez lassan érik meg. 1-2 napra beragadó sekélyciklonok, örvények, nem túl hideg levegõvel, illetve elõoldalnál már "bárikus mocsárrá töltõdve", egy lassú nyugati irányítás által apránként a polárfrontból kiszaggatva kelet felé "taszigatva, lassan olvasztgatva". Tehát mindenféle irányú szelek, áramlások alakulnak ki így, jó eséllyel a zivatarok lokális hatások segítségével nap mint nap más-más tájaknak kedveznek majd. - a modellek is ezt dobálják, már ameddig a látómezejük ér. A zivatarfanok tehát boldogok lehetnek, de túl sokra, SC dömpingre ne számítsunk, legfeljebb villámárvizekre, itt ott jégverésre, de a téma a 2010 esnél mindenképp szelídebb marad majd.

Ebbõl számomra az is sejlik, hogy a távoli, de pl. Namias ciklus, illetve egyéb makroszinoptikai léptékben annyira már nem messze esõ Fagyosszentekkor legalább egy dolog, ami kellene a májusi fagyokhoz: a túl alacsony harmatpont, nem lesz meg...
Már így április közepe sem ezt sejteti: egy egy becsusszanó -2 fokos éjszakától nem esünk hasra, ( nem hogy ártana a termésnek, még jótékonynak is bizonyul a fuzáriumok és moniliákkal szemben) amikor kb 3 évente elõfordul -8 -9 is. Magam részérõl a következõ 1 héten belül induló tartósabb melegedésnél a kukorica és tök vetését már bevállalom.

A tudomány mai állása szerint semmiféle kapcsolat nincs az idõjárás és a holdfázisok között.(Ettõl persze még lehet!)
Ellenben két dologra mégiscsak gondolhatunk. Elõször is, a Namias-ciklusok átlagos hossza 4-6 hét, tehát a 4 hetes holdciklushoz elég közel van. Nem lehetetlen ezért, hogy az idõjárás egy idõre beálljon a "holdtölte környékén meridionális átrendezõdés" sémába.
Persze, ez csak látszólagos összefüggés, olyan "delel a nap, jön a postás" féle.
A másik igen kézenfekvõ, csak a régi egyszeri nép nem fogalmazta meg. Tavasz közepe után szállított fagy már nemigen fordul elõ nálunk, ergo a fagyhoz derült ég szükséges -mikor is látszik a (teli)hold.

Nálunk az öregek az mondják hogy ez a dolog nem csak a májusi fagyokra igaz ,hanem úgy általában teliholdkor ha nem is mindig hidegebbre fordul az idõ,,most ahogy elnézem a modelleket április 15-én komoly lehûlés várható pont telihold lesz akkor,és akár komolyabb fagyok is lehetnek a völgyekben akár teljes fagyást is okozhat majd szerda csütörtök reggelre,bár a harmat pontot nem néztem akkora hogy milyen várható illetve nem is találtam meg ezt a térképet!Tegnap még nyoma sem volt ilyenkor a Gfs-en ennek a lehûlésnek ami most látszik ezt a lehûlést amennyiben bekövetkezik az ECMWF sokkal jobban megfogta már napokkal elõtte!

A fagyosszentekhez köthetõ egyik népi megfigyelés szerint, ha holdtölte van Szervác Pongrác Bonifáckor akkor nagyobb eséllyel van fagy. Idén május 14-én Bonifác napján lesz telehold.
Valaki tudna esetleg ennek statisztikailag utánanézni, hogy van alapja?
Teleholdas évek május 12-14
1903, 1911, 1922,1930, 1949,1957,1968,1976,1979,1987,2006
ha jól számolom.

Eddig én is azt a verziót támogattam, hogy áprilisban megbosszulja magát az enyhe tél. De úgy tûnik, semmi nem utal ilyesmire. A hónap második felére vizionált elõoldali helyzetbõl akár jelentõsebb csapadékösszegek is kijöhetnek, talán a legjobbkor, de jókora sanszot látok egy kora-nyárias fordulatra is és ezzel a csapadékszegény idõszak tovább folytatódására is.

Hódara -> jégdara
Márciusban nem volt elegendõ labilitás így hóval csak NHH illetve az Írott kõ tudott szolgálni a hidegfrontok hátoldalán, de megjött a hátoldali HCS helyzet is, tehát ami késik, nem múlik.

A hidegmag centruma a pólushoz képest aszimmetrikusan el van tolódva, érdekes felállás, hogy az amerikai kontinens felé erõteljesebb hidegleszakadásokat produkál.
Talán azzal hogy az az aszimmetria a hidegmag zsugorodásával lassan helyre is billen egy lassú változást indít a jelenlegi zónális képben, elõször csak az északnyugati irányítás erõteljesebb jelenlétében nyilvánul meg (a következõ 1,5-2 hétben stagnáló - kissé csökkenõ átlag hõmérséklet a hullámzó jelleg fennmaradása mellett, szelesebb idõ, általában kicsit több - azaz helyenként inkább az eddigi semminél is több csapadék). Ezt követõen a változásra a GFS ORSC nek tûnõ futásai utalnak, ez egy félblockingos helyzet, DK-K felõl beáramló meleg levegõ, amely nagy bizonytalanság mellett akár Húsvétra tartósabb -4-5 naposkoranyári jelleget hozhat, de a hónap végéig erre mindenképpen számítok. Ugyanakkor ez a félblocking epizód jellegû lesz szerintem, és (vissza)állunk egy várhatóan lassabb periódusú félzónális felálláshoz, ez hasonlítani fog némileg a blocking jellegû felütéshez, és egy változatos nagyobb T ingázással és több csapadékkal jár majd. Igazán erõs lehûlés szerintem nem lesz, az ingázás inkább beragadó elõoldali helyzetekre és lassabban mozgó frontálzónákra fog erõsebben hatni. (teknõsödés, -ok)- ebbõl az jöhet ki, hogy április és május elsõ kétharmada is pozitív anomáliás lehet, bár +2 foknál nagyobb eltérésre nem számítok

A hódarazáporok miatt hiányérzetem van, de egyébként gratulálok ehhez a latolgatáshoz!

Különösebb indexek nézegetése nélkül, ezért jó az alábbi leírást elolvasni, annyira következtetnék, hogy a polárfront egy amõbaszerû, periodikus hullámzású alakot vesz fel.
Ez jelentõsen eltér a tavaly ilyenkor tapasztalt "WACC" felállástól és elveti nálunk a tartós hátoldali helyzet lehetõségét.
Míg tavaly a pólusok és alacsonyabb szélességek közötti hõcsere a meleg pólus felé történõ erõs beáramlásával illetve az alacsonnyomású poláris hidegmag expanziójával majd ezen "gyûrûnek" a pozitív energiamérlegen történõ felmorzsolódással történt, most egy félzónális felállás melletti hullámveréssel valósul meg, valószínû van köze a télközépi viharciklonokhoz így jelentõs mértékû makrováltásról nem beszélnék, csupán az energiamérleg pozitívba fordulásának hatásáról. Ami a hétköznapokat illeti, a csendes derült tavaszkezdetet amolyan 3-5 napos hát illetve elõoldali váltakozás váltja fel, induláskor egy klasszikus 2 lépcsõs lehûlés lökésében feloldódva, ez kezdetben átlagban a mostani AC hoz képest légynomássüllyedéssel jár, késõbb pedig ingázni fog a légnyomás a hullám periódusától függõen, egy klasszikus 80 as évekbeni "bolondos áprilisi idõt" eredményezve 23 fokos "nyári" elõoldalakkal majd zivataros HF ekkel esetleg 1-2 nap múlva szeles 10 fok körüli hõmérsékletekkel és hódarazáporokkal rukkol elõ. Ez általában kicsivel az átlagos feletti középhõmérséklettel és némileg átlag alatti csapadékkal jár, de azért nem beszélünk csapadékhiányról. Ami bizonyos, az eddigi beragadós téma, vagy tartósan esõs vagy ködös vagy épp a jelenlegi tartósan napos idõ egy ideig nem lesz.

Ez hosszú lesz bocsánat.

Változás kezdõdik jövõhéten idõjárásunkban. Ami a laikus hétköznapi
szemlélödõ embert illeti, lényegében véve, annyira nem változik
idõjárásunk. Inkább a meteorológiai, szakmai szempontból lesz/lehet
érdekes.
Nézzük a szakami részét:
Hazánkban kezdeti nyomáselrendezõdése fokozatos átalakuláson megy
keresztül az elkövetkezendõ 4-5 napban. A jelenlegi Északkelet Európai
anticiklon magasnyomási hídja (benyúlása) fokozatosan leválik, az
( "anya" ) anticiklonról. És önálló magasnyomású, zárt, Északi - tenger
központu anticiklonként folytatja tovább pályafutását. Elsõre
meridionális áramlásba fordulási egyik kulcsszereplõjévé válhatna, de
önálló Skandináv ciklon hiányában hamar hamvában holt áramlási képpé
válik.
Itt a korábbi facebookos (
Link ) bejegyzésemben (március 5 ) taglalt "el jõ a
félzonalitás vagy meridionális korszak kora." közül a félzonális fázis
látszik majd a jövõben kialakulni. Még sem tudok erre még a
szakzsargonban se konkrét példát mutatni.
Talán az észak-atlanti térség ciklikusságának, negatív fázis vagy a
Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA) , negatív fázisa illene a
most körvonalazodó makroszinoptikai képre. Vagy mindkettõ.
Amit jelenleg látunk Március 15-tõl, hogy az Ecmwf és Gfs is külön
utakon jár.

Az Ecm kihelyezi az Atlanti - óceánra a Brit szigetektõl nyugatra az
anticiklont és a Skandináv mély ciklon közös áramlási rendszerében
hátoldali hidegöblítése mélyen benyúlik Nyugat - majd Közép-európába.

A Gfs úgynev. peremciklonként leválló, majd önálló ciklonként a Kelet
- Európai síkságra betörõ ( az Északi - tengeribõl ) Brit központu (
-vá váló ) anticiklon közös áramlási rendszerében félblociking vagy
blociking féle verziót vizionál.
A helyzet bizonytalansága nem csak abban áll, hogy a kialakuló ciklon
peremciklonként kezdi pályafutását - ami valljuk be elég nehezen
megfogható helyzet, hanem a miatt is rezeg a léc -mint már fenntebb
mondtam - hol lesz az Ac központ?

A Gfs a két párost ( Brit Ac és Skandi ciklont hidegöblitésükkel
együtt) mint akit futószalagon vissznek keletebbre helyezi és hazánk
a Brit szigetekrõl Közép - Európára huzodó anticiklon alá kerül.
Fenntartva az ilyen Északi zonalitás féle képet.

Az Ecmwf ragaszkodik a kialakult teknösödési folyamathoz, bár egy
húron pendül a Gfs hidegnyelvével ami átvonulva rajtunk a Kelet -
Európai síkságra landolna. De!! Az helyzethez szükséges
kulcsfontosságu poziciókat nem ereszti helyén tartja azt. (Ac, Skandi
ciklon) Hanem (ez már ÛRIDÕ), hogy arról álmodik, hogy ki ki ujúló
teknöként újból lenyúlva hol Nyugat- vagy Közép - Európában fenntartsa
az alapvetõen ényi, északi áramlást.

Szakirodalomból idézve:

Az észak-atlanti térség negatív fázis

"A NARC erõs negatív fázisa (az index értéke kisebb, mint -0,9 a
következõ évek januárjában fordult elõ: 1962, 1974, 1975, 1983, 1984,
1988,1990, 1993, 1994, 1995, 1999, 2004 és 2007. Az említett helyzetek
átlagos mezõinek jellemzõi:
- A tengerszinti légnyomás anomália-térképét vizsgálva
ezúttal a NAO pozitív fázisával találunk sok hasonlóságot. Sõt, ebben
az esetben, ha lehet, még kevesebb eltérés mutatkozik, mint a NARC
pozitív fázisában. Az északi területeken egy erõs negatív, délen pedig
egy gyengébb pozitív anomália-központ látható. Elõbbi zóna Grönlandtól
Skandinávián át egészen a Jeges-tengerig húzódik, az utóbbi viszont
inkább csak az óceánon, Észak-Afrikában, illetve Délnyugat-Európában
jelentõs.
- A fent leírtak arra utalnak, hogy a NARC negatív fázisaiban, csakúgy
a pozitív NAO- és AO-idõszakokban, egy erõs zonális áramlási helyzet
alakul ki. Ez történt 1993 januárjában is, ekkor az enyhe
óceáni légtömegek a nyugatias irányítással akadálytalanul haladhatnak
kelet felé, az Észak-Európában vonuló ciklonok és a dél-európai
anticiklon közös áramlási rendszerében.
- A 850 hPa-os hõmérsékleti anomália-mezõ a kontinens
nagy részén az átlagosnál melegebb idõjárásra enged következtetni, ez
a zonális irányítás miatt nem is meglepõ. Ami a NAO-hoz képest
eltérés, hogy az anomália középpontja határozottan a kontinens
belsejében található (2 °C vagy annál magasabb értékekkel), ellenben a Jeges -
tengeren ezúttal csak mintegy 1 °C-os anomália adódik.
- A csapadék mennyiségének anomáliáiban gyakorlatilag
semmiféle nagyobb különbséget nem találunk a NAO pozitív fázisában
látotthoz képest. A déli részeken szárazabb, az északi területeken
pedig csapadékosabb az idõ a megszokottnál."

Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA), negatív fázisa

"A kontinens északkeleti felén negatív, délnyugati felén pedig pozitív
anomália jelentkezik. Ezúttal is az északkeleti térségben találunk erõsebb
eltéréseket: a középponti zónában – Skandináviában, Oroszország
északnyugati részén és a Norvég-tengeren – 8-10 hPa-val alacsonyabb a
nyomás a szokásosnál. A negatív anomália területe északon kiterjed
egészen Grönlandig, délen pedig mélyen benyúlik az eurázsiai kontinens
belsejébe. Az ellentétes elõjelû zóna középpontja az
Ibériai-félszigeten és attól nyugatra található, de itt jóval kisebb, csak 4-6 hPa-s anomália adódik. Ezen kívül pozitív értékeket láthatunk még Nyugat-Európában, a
Földközi-tenger medencéjében, Kis-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában
is. Ebben a makroszinoptikus helyzetben a skandináv térségben,
valamint Északkelet-Európában nem épül ki a téli termikus anticiklon (illetve a
kontinens belseje felõl nem húzódik el idáig), és a ciklontevékenység
a megszokottnál erõsebb lesz. Ezzel egy idõben a kontinens déli részén
az azori anticiklon hatása a szokásosnál jobban érvényesül. Mindebbõl az
következik, hogy az SCA negatív fázisa alapvetõen egy zonális
irányítást
hoz magával, vagy pedig ha a délnyugat-európai anticiklon északabbra
húzódik, akkor egy ún. fél-zonális vagy fél-blocking szituáció
következik
be. Ez történt 1973 februárjában is, ekkor a nyugati áramlás
Nyugat-, Dél- és Közép-Európában gyakorta északnyugatira fordul, míg a
kontinens belsõ részein délnyugati áramlás jellemzõ. A közép-európai
régióban, illetve a Földközi-tenger középsõ medencéjében az is
elõfordulhat, hogy az észak-európai ciklonokhoz kapcsolódóan
peremciklonok alakulnak ki.
A negatív SCA-indexû idõszakokban Európa szinte egészén a
megszokottnál melegebb idõjárás uralkodik, legalábbis az átlagos
mezõket illetõen ez mondható el. A pozitív anomália súlypontja egy
délnyugatészakkeleti
irányú tengely mentén fekszik, ez a vonal az Ibériai-félszigettõl
Közép-Európán át a Kelet-európai síkságig húzódik. Ennek mentén az
átlagoshoz képest jellemzõen 1,5-2 °C-kal magasabb a hõmérséklet.
Negatív anomália csak a mediterrán térség déli részén, illetve
északon,
Grönland, Izland és a Jeges-tenger vidékén adódik.
- A csapadék-anomália térképén jól tükrözõdik az észak-európai
megerõsödõ ciklontevékenység és a dél-európai magasnyomás
dominanciája is. Elõbbi részeken jelentõs – akár havi 60-90 mm-t elérõ
–csapadéktöbbletet, utóbbi területen pedig ennél kisebb mértékû
csapadékhiányt tapasztalunk"

Akkor most mindkettõ van és lesz? Vagy egyik másik?
Szerintem elöbb Észak Atlanti negativ fázis, utánna Skandináv negativ. Feltéve, ha a
ényi hidegöblités képes lesz-e perem ciklonféléket generálni a
mediteránn térségben a hónap vége felé közeledve.

A hidmet.gov.rs havi elõre jelenleg kb 9 ig 10-12 fok közötti idõt vár a hét közepére 1-2 fok lehûléssel a hét legvégére visszaenyhüléssel, 9 utáni idõszak érdekes, ekkor kb 16 ig hûvösebb idõszakot vízionál, majd a hónap második felére a mostanihoz képest mintegy 5 fokkal ugrik mag a Tmax, erõteljes melegedésre utaló nyom a hónap fordulóján van, de erõs fenntartással kezelendõ.
Az elõrejelzés jan-feb vonatkozásában, nagyvonalakban elég jól bejött, azaz január 20 és február 2 közöt várt lényegében télies idõt. Volt azonban komoly buktája is, pl tavaly okrtóber eleje.
A jelenlegi T850 futása szerintem jellegtelen, ebbõl ítélni most nem lehet, csak annyit, hogy nem ragad még 3 héten át a 0 fokhoz, de átlagban talán igen.
A nyomásfáklya azonban sokatmondó, hétvégén gyenge elõoldal, majd hidegfront , hátoldali AC helyzet, sokminden az AC helyétõl függ, de valószínûsítem, hogy ekkor leginkább 13.- a körül van esélye a hegyvidéki megmaradó hónak, esetleg síkvidéki hózáporoknak, bár ezt megkérdõjelezi, hogy a csapadékhajlam már cökkenni fog. Még ekkor is közelíteni fogja 10 fokot nappal, habár éjszaka akár -5 is lehet. Aztán a lassú változás jegyében elõoldalra kerülünk idealisztikus Sándor-József-Benedeket hozva.

Én nem emiatt aggódok. Szerintem satnya és rövidéletû lesz, ha lesz egyáltalán brit AC. Elkelne már egy hûvös csapadékos nyár, de nem hiszem, hogy ilyen lesz.

Én per pillanat inkább a lassan aktuális nyári félév várhatóan hûvös és csapadékos volta miatt aggódom. A modelleredmények fényében egyre valószínûbb a tartós blokkoló brit Ac kialakulása, ez pedig hosszú idõre keresztbe tehet a simogató tavaszi enyheségnek. Sõt, akár még a nyárra is rányomhatja bélyegét. Nagyon valószínû, hogy most isszuk meg a levét a téli enyheségnek.

Egy 2006-os publikációban olvasom, hogy a nagy ciklonaktivitás az Északi tenger nyugati része fölött 1-2 éves átfutási idõvel gyér téli jégborítást idézhet elõ a Barents tengeren. Ez viszont alacsonyabb átlagos légnyomási mezõket indukál, tovább rontva a skandináv AC-k kialakulási esélyét. Ennek és a hátunk mögötti tél tükrében nem jók az esélyek a következõ téli szezonra sem sajnos.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#22248

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#222487)

Én nem látok észak-atlanti AC-t, csak "középnyugat"-európai központút, aminek csak az ény-i pereme lenne a Brit-szigeteknél: Link
Operatívon ez még össze is kapcsolódna a keletivel Link , de csak enyhe idõt tudna behúzni, még keletrõl is. Link
Ez ECM még ennél is "délebbre" megy az AC kérdésben: Link
Ebbe én nem tudok belelátni hidegbetörési esélyeket, õszinén szólva a legnagyobb örömömre

Szerk: most látom, hogy a hónap közepérõl írsz: ezt viszont az idõtáv miatt nem tudom (még) komolyan venni. A diagrammon látható ír nyomásfáklyás növekedést szerintem valamennyire is komolyan vehetõ módon a fentebb említett közép-európai AC okozza inkább. Ebbõl "növeszti" ki a GFS 300 (!!!) óra felett a brit AC-t. Érdekességnek (most még) persze jó.

A Met. Társalgóban már többen is leírták, hogy jövõ hét végére alapvetõen változhat meg az európai makrokép: vagyis az anticiklonok egyre nagyobb területet hódíthatnak meg.

Addig még lesz egy-két elõoldali/hátoldali váltás, kisebb-nagyobb csapadékok, felmelegedés-lehûlés.

A magasnyomás térnyerése miatt aztán nálunk folytatódna az összességében enyhe idõszak, de talán az eddigieknél több napsütéssel. Persze márciusban köd/stratus még bõven beleköphet a levesbe, de már egyre kisebb tartóssággal.

Ami miatt viszont írok, bár extrém ûridõ, de mégis figyelemreméltó lehet: hónap közepére egyre gyakrabban dobja föl a GFS brit/észak-atlanti AC lehetõségét, ami bizony magában hordozza egy komolyabb hidegelöntés esélyét.

A helyi (ez esetben ír) légnyomás fáklya bizony eléggé felfelé szór, Link egy északi 850-es diagramon pedig látható ennek hatása. Link

Hazai vidékekre érve persze már erõsen felhígulna az északi hideg, de egy jó kis hózáporos, rövid hótakarós, vagy akár száraz, hûvös, keményebben fagyos intermezzo még így is kijöhetne a dologból.

Talán megint hûvös/hideg lesz az ünnep? Vagy marad az enyheség március közepére is? 1 hét múlva már okosabbak leszünk.

Pedig a hónap elejére gyökereiben változhat meg az idõjárásunk, a viharciklonok sokkal inkább Európa északi részére fejtenék ki hatásukat... már van verzió, ami összeköti a két nagy magasnyomású területet, például a friss ECM is ezzel állt elõ, de a 12Z még északi ciklonnal számolt, amit bár nem látott már, de erõs fronttal végzõdött volna..Van itt még bizonytalanság, annyi már kicsit nagyobb biztonsággal kimondható, hogy a február enyhe idõvel zárul, és a március is langyos, elõoldali helyzettel indulhat.

Nekem is az járt már többször a fejemben, hogy röhögnék, ha megismétlõdne a tavaly márciusi hóvihar...
Igaz, az idei tél szinoptikai jellege eléggé különbözött a tavalyitól, és szubjektíve is teljesen más volt.
Ez azonban nem feltétlenül szól a megismétlõdés ellen. Hiszen a tavalyelõtti április végi kánikula is szinte ugyanabban a formában tért vissza tavaly április utolsó napjaiban, holott a szinoptikai elõzmények teljesen mások voltak.
Középtávon 2 lehetõség adódik véleményem szerint: vagy teljes makrocirkulációs átrendezõdés indul kb. egy hét múlva, elõoldal-mediciklon-északnyugati áramlás menetrenddel.
Vagy pedig a jelzett mély mediciklon a következõ futásokban peremciklonná korcsosul -valami olyasmivé, ami most is átvonult felettünk. S persze marad az elõoldali alaphelyzet fejlett északkeleti anticiklonnal.