Meteorológiai esélylatolgatások
Közben vigyázó szemeinket lassan a május 19-i hétre is vethetjük: ha az elõttünk álló ciklont túléltük, azután bizony a modelleken eléggé nagy egyetértésben igazi nyárias fordulat körvonalazódik. Egyrészt a Kelet-európai síkságon kialakuló tartós délkeleti áramlás a Közel-Keletrõl igen meleg levegõt szállít majd nyugat felé, másrészt elég nagy bizonyossággal erõs nyugat-európai ciklontevékenység is valószínûsíthetõ, nálunk az ilyenkor megszokott elõoldallal. Úgyhogy ezek következtében jelen állás szerint május utolsó dekádjára nagyon gyorsan megjelenhetnek idén elõször akár a 15+ fokos T850 fokos értékek is, azaz a 30+ fokos nappali maximumok. Furcsa így leírni, hiszen eddig az ország egy részén még nyári nap sem volt a szezonban, de igencsak ebbe az irányba mutatnak a dolgok most.
Link
Kicsi az esélye? Nem. Éppen ugyanannyi, mint máskor. Éppen, pontosan ugyanannyi. Szándékosan nem akarod érteni? Írtam a végén: olvasd el még egyszer, akkor lehet megérted.
Az átlagostól hûvösebb májusra pedig makroszinoptikailag sincs nagyobb esély, mert basszus akkor az lenne az átlagos! Az átlagosnak épp ez a lényege, hogy ÁTLAG. Tehát kár idekeverni a Hess-Brezowsky vagy a Péczely-féle makroképeket.
Kicsi az esélye? Nem. Éppen ugyanannyi, mint máskor. Éppen, pontosan ugyanannyi. Szándékosan nem akarod érteni? Írtam a végén: olvasd el még egyszer, akkor lehet megérted.
Az átlagostól hûvösebb májusra pedig makroszinoptikailag sincs nagyobb esély, mert basszus akkor az lenne az átlagos! Az átlagosnak épp ez a lényege, hogy ÁTLAG. Tehát kár idekeverni a Hess-Brezowsky vagy a Péczely-féle makroképeket.
Nagy igazságokat írtál le,melyekkel nem lehet vitatkozni,ezt aláírom.
Továbbra sem várok hideg idõszakot 4 meleg hónap után,csupán annyiról volt szó,hogy kicsi az esélye 4 vastagon pozitív anomáliájú hónap után annak,hogy az év további része is ugyanilyen vastagon pozitív legyen.
Köszönöm eme részletes okfejtésedet,igen hasznos volt
Egyébként az Európára jellemzõ 18 db makroszinoptikai helyzet közül 7 db olyan van,ami a májust jellemzi.
Továbbra sem várok hideg idõszakot 4 meleg hónap után,csupán annyiról volt szó,hogy kicsi az esélye 4 vastagon pozitív anomáliájú hónap után annak,hogy az év további része is ugyanilyen vastagon pozitív legyen.
Köszönöm eme részletes okfejtésedet,igen hasznos volt
Egyébként az Európára jellemzõ 18 db makroszinoptikai helyzet közül 7 db olyan van,ami a májust jellemzi.
Szépen szólt neked Rudolfking, Koczkás, úriember módjára Cauchy, és még ki tudja, annyira nem figyeltem.
Hosszú évek óta rendszeresen a hosszútávúra kattintok, mert kíváncsi vagyok, hogy mit látnak a jövõben a többiek. Ám most már hónapok óta tele van a te ostobaságaiddal a hosszútávú, nem beszélve a társalgóról.
A többiek kedvesek voltak, én nem leszek annyira: elég volt a szereplésedbõl. Írogasd magadnak, hintsd a sületlenségeidet az utcátokban, kiabálj egy dobogóra állva, nem érdekel. Ám ez egy szakmai fórum, innen nagyon gyorsan pattanj le!
Sajnos az oldal olyan szinten devalválódott moderátori szinten, hogy az ámokfutásodat már hetek óta folyamatosan mûvelheted, és ezt szépen ki is használtad eddig. Nem olyan régen már réges-rég magadban írogathatnál (hol vannak a régi, kemény modik....?), de hát ez van, így most itt trollkodhatsz. Nincs ez jól, ám megfelelõ moderátori háttér hiányába szólok: kattanj már le errõl a verklirõl, olvasgass, tanulj, ahogy már mások is javasolták! Részemrõl, ha a hosszútávra kattintok nem a veled való értelmetlen és kilátástalan vitát szeretném olvasni (ezúton is tiszteletem a többiek türelme irányában), hanem azt, amirõl ez a topicnak szólnia kellene.
(Választ lehetõség szerint nem kérnék, remélem, hogy érted, mirõl pofáztam.)
Hosszú évek óta rendszeresen a hosszútávúra kattintok, mert kíváncsi vagyok, hogy mit látnak a jövõben a többiek. Ám most már hónapok óta tele van a te ostobaságaiddal a hosszútávú, nem beszélve a társalgóról.
A többiek kedvesek voltak, én nem leszek annyira: elég volt a szereplésedbõl. Írogasd magadnak, hintsd a sületlenségeidet az utcátokban, kiabálj egy dobogóra állva, nem érdekel. Ám ez egy szakmai fórum, innen nagyon gyorsan pattanj le!
Sajnos az oldal olyan szinten devalválódott moderátori szinten, hogy az ámokfutásodat már hetek óta folyamatosan mûvelheted, és ezt szépen ki is használtad eddig. Nem olyan régen már réges-rég magadban írogathatnál (hol vannak a régi, kemény modik....?), de hát ez van, így most itt trollkodhatsz. Nincs ez jól, ám megfelelõ moderátori háttér hiányába szólok: kattanj már le errõl a verklirõl, olvasgass, tanulj, ahogy már mások is javasolták! Részemrõl, ha a hosszútávra kattintok nem a veled való értelmetlen és kilátástalan vitát szeretném olvasni (ezúton is tiszteletem a többiek türelme irányában), hanem azt, amirõl ez a topicnak szólnia kellene.
(Választ lehetõség szerint nem kérnék, remélem, hogy érted, mirõl pofáztam.)
Na akkor még egyszer, de szerintem utoljára:
Január 1. van. Annak az esélye, hogy átlag felett lesznek az ezt követõ hónapok:
Január: 50% (1/2) Január és február: 25% (1/2 * 1/2 = 1/4) Január, február és március: 12.5% (1/2 * 1/2 * 1/2 = 1/
, január-április mind átlag felett: 6,25% (1/16) stb. stb. stb. Január-december: 0,02% (2 tízezrelék!) tehát szinte soha nem fog bekövetkezni.
Tegyük fel, hogy január-április elmúlt és mind a 4 hónap átlag felett volt. Mennyi május átlag feletti hõmérsékletének esélye? Azt hinnénk, hogy 6,25%, (mert 1/16) (ld. fentebb). De nem! Ez téves! Ugyanis a megoldás 50% (1/2). Január-április átlaghõmérséklete semmit nem mond májusra.
Igen, lehetnek olyan makrofolyamatok, jellemzõ rendszerek, stb. ami miatt nem 50% május átlag feletti esélye, hanem olyan 48% vagy éppen (mert miért ne?) 54% (mondhatnám azt, hogy az idõjárás egy rugóra jár, az átlag felettibõl nehezebb kizökkenni, mint ha átlagos lenne! Miért ne lenne, lehetne igazam?)
Ahhoz, hogy az 50%-tól eltérj, én (és mindenki más is) elvár egy nagyon megalapozott, nagyon sok szakmai cikkre hivatkozó elemzést, amit alá kell támasztanod és megemlítened a végén, hogy ez csak egy elmélet, amit az idõjárás felrúghat, de Te most éppen picit eltolva számítasz májusra. Viszont ha júniust is akarsz ebbõl kovácsolni, a bizonytalanság elképesztõen meghatványozódik, és már 49.8-50.2% közé tudsz csak tippelni, aminek sok értelme nincs. Azt képzeld el, hogy Te decemberig másztál elõre! Az hülyeség! Alaptalan! Értelmetlen!
Random generátor, a kedvedért egy sorozat 0 és 1 között ( Link ):
1 0 1 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 1 1 1 1 1 1 0 0 1 (most nyomkodtam ki, tényleg ez jött ki!)
Nézzük azt a gondolkodást, amit követsz:
1 0 1 0: eltelt 1 melegebb, egy hidegebb, egy melegebb majd egy hidegebb hónap, minden átlagos, mindenki boldog.
Jön 7 hidegebb hónap egymás után! Jézusom! Itt jönnie kell a kiegyenlítõdésnek! Hát 7 hideg hónap után berobbanna a jégkorszak! És igazad is van (!), ott a 8. hónapban az 1-es! Azért mégse tarthat örökké a 0-s, és lássuk be, nem is tartott! 4 átlagos hónap után (1 0 1 0) ismét melegebb hónapok sora következik, nem fogod elhinni: 7 egymás utáni meleg sorozat! Azért ez sem tarthat örökké, mert különben sivatag és melegebb éghajlatunk lenne! Nahát, be is jött az "elõrejelzés", ott a 8. hónapban a negatív anomália.
De sajnos a fentebbi érvelés hamis: 7 darab 1-es után a 8. 1-es esélye sajnos-sajnos továbbra is 50%, hiába tart egy elképesztõ sorozat 7 elem óta (aminek az esélye egészében 1/(2 a 7.-en (12), azaz éppen kevesebb, mint 1%).
A kiegyenlítõdést, amit szeretnél hinni, nagy számok törvényének hívják (ez egy törvény, nem szófordulat!): Link Elsõ sora: A nagy számok törvénye a valószínûségszámítás egyik alapvetõ tétele.
Folytatás: A törvény azt mondja ki, hogy egy kísérletet sokszor elvégezve az eredmények átlaga egyre közelebb lesz a várható értékhez. Azaz egy évben 12 hónap valóban pici eséllyel lesz mind negatív, vagy pozitív anomáliájú: de ezt a kiejelentést csak január elsején tehetjük meg!
Tekintsd meg a "Példa" bekezdést is: történetesen a pénzfeldobásról mesélnek. Sokszor kerülhet szóba a Csebisev-egyenlõtlenség is.
BME-n ezeket hónapokig tanultuk és masszívan számonkérték vizsgákon.
Ha azt állítod, hogy tudsz olyat, ami miatt ezek a tételek a meteorológiában nem állják meg a helyüket: na azok helye intenzív kutatási terület, tudósok ezrei foglalkoznak vele, és dõlnek a cikkek a Nature folyóiratban. Ezeket aktívan alkalmazzák is elõrejelzésekre (nagy léptékben, lásd 10 magyarországnyi USA mezõföldek), mégsem alkalmas polgári elõrejelzésre, akkora a bizonytalansága.
Biztosan hiszed, hogy Te tudod, hogy a kiegyenlítõdéses elméleted miatt nagyobb az esélye a hûvõs nyárnak, õsznek és télnek? Na ugye, hogy nem! Ha igen, kérlek olvasd el még egyszer ezt az elmélekedésem. Ha azután sem, én feladtam a segítségem feléd ez utolsó alkalommal.
Január 1. van. Annak az esélye, hogy átlag felett lesznek az ezt követõ hónapok:
Január: 50% (1/2) Január és február: 25% (1/2 * 1/2 = 1/4) Január, február és március: 12.5% (1/2 * 1/2 * 1/2 = 1/
, január-április mind átlag felett: 6,25% (1/16) stb. stb. stb. Január-december: 0,02% (2 tízezrelék!) tehát szinte soha nem fog bekövetkezni.Tegyük fel, hogy január-április elmúlt és mind a 4 hónap átlag felett volt. Mennyi május átlag feletti hõmérsékletének esélye? Azt hinnénk, hogy 6,25%, (mert 1/16) (ld. fentebb). De nem! Ez téves! Ugyanis a megoldás 50% (1/2). Január-április átlaghõmérséklete semmit nem mond májusra.
Igen, lehetnek olyan makrofolyamatok, jellemzõ rendszerek, stb. ami miatt nem 50% május átlag feletti esélye, hanem olyan 48% vagy éppen (mert miért ne?) 54% (mondhatnám azt, hogy az idõjárás egy rugóra jár, az átlag felettibõl nehezebb kizökkenni, mint ha átlagos lenne! Miért ne lenne, lehetne igazam?)
Ahhoz, hogy az 50%-tól eltérj, én (és mindenki más is) elvár egy nagyon megalapozott, nagyon sok szakmai cikkre hivatkozó elemzést, amit alá kell támasztanod és megemlítened a végén, hogy ez csak egy elmélet, amit az idõjárás felrúghat, de Te most éppen picit eltolva számítasz májusra. Viszont ha júniust is akarsz ebbõl kovácsolni, a bizonytalanság elképesztõen meghatványozódik, és már 49.8-50.2% közé tudsz csak tippelni, aminek sok értelme nincs. Azt képzeld el, hogy Te decemberig másztál elõre! Az hülyeség! Alaptalan! Értelmetlen!
Random generátor, a kedvedért egy sorozat 0 és 1 között ( Link ):
1 0 1 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 1 1 1 1 1 1 0 0 1 (most nyomkodtam ki, tényleg ez jött ki!)
Nézzük azt a gondolkodást, amit követsz:
1 0 1 0: eltelt 1 melegebb, egy hidegebb, egy melegebb majd egy hidegebb hónap, minden átlagos, mindenki boldog.
Jön 7 hidegebb hónap egymás után! Jézusom! Itt jönnie kell a kiegyenlítõdésnek! Hát 7 hideg hónap után berobbanna a jégkorszak! És igazad is van (!), ott a 8. hónapban az 1-es! Azért mégse tarthat örökké a 0-s, és lássuk be, nem is tartott! 4 átlagos hónap után (1 0 1 0) ismét melegebb hónapok sora következik, nem fogod elhinni: 7 egymás utáni meleg sorozat! Azért ez sem tarthat örökké, mert különben sivatag és melegebb éghajlatunk lenne! Nahát, be is jött az "elõrejelzés", ott a 8. hónapban a negatív anomália.
De sajnos a fentebbi érvelés hamis: 7 darab 1-es után a 8. 1-es esélye sajnos-sajnos továbbra is 50%, hiába tart egy elképesztõ sorozat 7 elem óta (aminek az esélye egészében 1/(2 a 7.-en (12
), azaz éppen kevesebb, mint 1%).A kiegyenlítõdést, amit szeretnél hinni, nagy számok törvényének hívják (ez egy törvény, nem szófordulat!): Link Elsõ sora: A nagy számok törvénye a valószínûségszámítás egyik alapvetõ tétele.
Folytatás: A törvény azt mondja ki, hogy egy kísérletet sokszor elvégezve az eredmények átlaga egyre közelebb lesz a várható értékhez. Azaz egy évben 12 hónap valóban pici eséllyel lesz mind negatív, vagy pozitív anomáliájú: de ezt a kiejelentést csak január elsején tehetjük meg!
Tekintsd meg a "Példa" bekezdést is: történetesen a pénzfeldobásról mesélnek. Sokszor kerülhet szóba a Csebisev-egyenlõtlenség is.
BME-n ezeket hónapokig tanultuk és masszívan számonkérték vizsgákon.
Ha azt állítod, hogy tudsz olyat, ami miatt ezek a tételek a meteorológiában nem állják meg a helyüket: na azok helye intenzív kutatási terület, tudósok ezrei foglalkoznak vele, és dõlnek a cikkek a Nature folyóiratban. Ezeket aktívan alkalmazzák is elõrejelzésekre (nagy léptékben, lásd 10 magyarországnyi USA mezõföldek), mégsem alkalmas polgári elõrejelzésre, akkora a bizonytalansága.
Biztosan hiszed, hogy Te tudod, hogy a kiegyenlítõdéses elméleted miatt nagyobb az esélye a hûvõs nyárnak, õsznek és télnek? Na ugye, hogy nem! Ha igen, kérlek olvasd el még egyszer ezt az elmélekedésem. Ha azután sem, én feladtam a segítségem feléd ez utolsó alkalommal.
A 69830. hozzászólásod igen értékes volt,azóta elveszett az értékes mivoltod.
HA ezt visszahozod,akkor jókat tudunk beszélni ezekrõl a témákról.
Szerinted én nem vagyok tisztába az elõrejelzések nehézségeivel!?Dehogynem.
Mégis idõnként szeretek kísérletezni a jövõ várható idõjárásáról,és vagy bejön vagy nem.
ÉS igen,szeretem alapul venni a statisztikákat,sok értelme nem mindig van,de idõnként bejön.
Azzal is tisztában vagyok,hogy az idõjárás nem olyan,mint egy ember,nem jegyez meg semmit.
Mégis megfigyelhetõek periódikusságok is,tehát melegebb idõszakokat rendszerint hidegebb követ,és fordítva,illetve csapadékosabb idõszakokat szárazabb követ,és így fordítva.
Ha ez nem váltogatná egymást vagy sivatagos,vagy folyamatosan árvíz sújtotta térség lennénk.
De nem így van!
Rendszerint a csapadékosabb idõszakoknak vége szakad,és beáll a szárazabb periódus,és fordítva is,ugyanez elmondható a hõmérsékletrõl is.
Nem haltunk még bele egy szélsõséges idõszakba sem.
A 2010-2011-es hirtelen váltás pedig tudom,hogy a véletlen mûve volt,mégis szürreálisan hatott.
Ha nagyon akarod,rengeteg idõjárási eseményben vissza lehet keresgélni a nem tökéletes kiegyenlítõdösdi dolgot.
Vegyük a zivatarokat.
Ha egy település fölött áthalad egy heves zivatar kb .100 km/h-s széllel,50 mm esõvel,4-5 cm-es jegekkel,akkor ugyanazon a napon nem fog ugyanilyen erõsségû vihar áthaladni/vagy erõsebb,pl. Magyarországon.
Illetve megfigyelhetõ az is,hogy ha sok ideig tart egy adott idõjárási helyzet,és megszakad,akkor egy ideig nem lesz vendégünk,és egy másfajta dolog veszi át a szerepét.
Én nem láttam még olyan évet,mikor egyenletesen minden hónap rendkívüli szárazságot,avagy folyamatosan rengeteg csapadékot hoz,avagy folyamatosan átlagnál 3-4-5-6 fokkal melegebb,vagy hidegebb volt.
A periódikusság mindig észrevehetõ.
Az más dolog,hogy a kiegyenlítõdés nem tökéletes,de ált. törekszik az átlagos értékeket megközelíteni,ami természetesen változik az idõ múlásával,hiszen mi határozzuk meg.
Továbbra sem értem mi okkal akadsz fenn azon,ha én egy vastagon pozitív anomáliás elsõ harmad év után nem várok hasonló idõszakot az év további részeire.
Elvileg lehetne,de nagyon kicsi eséllyel,az a pici esély meg van,de nézzük a gyakoriságokat,hogy hányszor teljesült.Nem sokszor.
HA ezt visszahozod,akkor jókat tudunk beszélni ezekrõl a témákról.
Szerinted én nem vagyok tisztába az elõrejelzések nehézségeivel!?Dehogynem.
Mégis idõnként szeretek kísérletezni a jövõ várható idõjárásáról,és vagy bejön vagy nem.
ÉS igen,szeretem alapul venni a statisztikákat,sok értelme nem mindig van,de idõnként bejön.
Azzal is tisztában vagyok,hogy az idõjárás nem olyan,mint egy ember,nem jegyez meg semmit.
Mégis megfigyelhetõek periódikusságok is,tehát melegebb idõszakokat rendszerint hidegebb követ,és fordítva,illetve csapadékosabb idõszakokat szárazabb követ,és így fordítva.
Ha ez nem váltogatná egymást vagy sivatagos,vagy folyamatosan árvíz sújtotta térség lennénk.
De nem így van!
Rendszerint a csapadékosabb idõszakoknak vége szakad,és beáll a szárazabb periódus,és fordítva is,ugyanez elmondható a hõmérsékletrõl is.
Nem haltunk még bele egy szélsõséges idõszakba sem.
A 2010-2011-es hirtelen váltás pedig tudom,hogy a véletlen mûve volt,mégis szürreálisan hatott.
Ha nagyon akarod,rengeteg idõjárási eseményben vissza lehet keresgélni a nem tökéletes kiegyenlítõdösdi dolgot.
Vegyük a zivatarokat.
Ha egy település fölött áthalad egy heves zivatar kb .100 km/h-s széllel,50 mm esõvel,4-5 cm-es jegekkel,akkor ugyanazon a napon nem fog ugyanilyen erõsségû vihar áthaladni/vagy erõsebb,pl. Magyarországon.
Illetve megfigyelhetõ az is,hogy ha sok ideig tart egy adott idõjárási helyzet,és megszakad,akkor egy ideig nem lesz vendégünk,és egy másfajta dolog veszi át a szerepét.
Én nem láttam még olyan évet,mikor egyenletesen minden hónap rendkívüli szárazságot,avagy folyamatosan rengeteg csapadékot hoz,avagy folyamatosan átlagnál 3-4-5-6 fokkal melegebb,vagy hidegebb volt.
A periódikusság mindig észrevehetõ.
Az más dolog,hogy a kiegyenlítõdés nem tökéletes,de ált. törekszik az átlagos értékeket megközelíteni,ami természetesen változik az idõ múlásával,hiszen mi határozzuk meg.
Továbbra sem értem mi okkal akadsz fenn azon,ha én egy vastagon pozitív anomáliás elsõ harmad év után nem várok hasonló idõszakot az év további részeire.
Elvileg lehetne,de nagyon kicsi eséllyel,az a pici esély meg van,de nézzük a gyakoriságokat,hogy hányszor teljesült.Nem sokszor.
A beragadás úgy tûnik bejön, de most a csapadékmezõ nem fog ide koncentrálódni, kissé dezintegrálódni fog és egy nagyobb területet fog megszórni.
Hányszor próbáltam segíteni? Hányszor próbáltam elmagyarázni, hogy mik a hosszútávú elõrejelzés nehézségei (ld. e fórum leírása!), és hányszor hoztam sok-sok soros és oldalas példákat? 10 felett járok.
Megértetted? Vitatkoztál vele? Dehogyis! Homokba dugtad a fejed, vártál egy napot, és nyomattad tovább a hülyeségeket. Ilyen figyelmes és tanulni akaró embernek minek erõlködjek? Egy idõ után feladom, mert nem akarsz semmit se megérteni, és semmit se tanulni, és nem látod be, nem is akarod belátni, hogy mellébeszélsz.
Más lehet nem is vesz ennyi fáradságot, hogy segíteni próbáljon Neked, mert látja, hogy felesleges.
Amíg a piszkos statisztikánál nem tudsz többet (csak az örök kibúvót, a "megérzést"), addig ne akarj többet tudni a várható idõjárásról, mint a piszkos statisztika! A piszkos statisztika pedig magasról tesz a múltra!
Alkalmatlan vagy a vitára, azért nem tudunk vitatkozni. Eldobod az érveimet (érveinket), és azt gondolod, valamit mégis tudsz, amit mi nem érthetünk.
A fiatalság és lelkesség addig nem gond, amíg a megfelelõ nyitottsággal és tanulási vággyal jár együtt.
Olvasd vissza, hogy írtam elõször, hogy indítottam az elsõ vitákat. A modor, a tisztelet és a segítõ hozzáállás is megvolt. Ez most már nincs meg, eljátszottad!
Megértetted? Vitatkoztál vele? Dehogyis! Homokba dugtad a fejed, vártál egy napot, és nyomattad tovább a hülyeségeket. Ilyen figyelmes és tanulni akaró embernek minek erõlködjek? Egy idõ után feladom, mert nem akarsz semmit se megérteni, és semmit se tanulni, és nem látod be, nem is akarod belátni, hogy mellébeszélsz.
Más lehet nem is vesz ennyi fáradságot, hogy segíteni próbáljon Neked, mert látja, hogy felesleges.
Amíg a piszkos statisztikánál nem tudsz többet (csak az örök kibúvót, a "megérzést"), addig ne akarj többet tudni a várható idõjárásról, mint a piszkos statisztika! A piszkos statisztika pedig magasról tesz a múltra!
Alkalmatlan vagy a vitára, azért nem tudunk vitatkozni. Eldobod az érveimet (érveinket), és azt gondolod, valamit mégis tudsz, amit mi nem érthetünk.
A fiatalság és lelkesség addig nem gond, amíg a megfelelõ nyitottsággal és tanulási vággyal jár együtt.
Olvasd vissza, hogy írtam elõször, hogy indítottam az elsõ vitákat. A modor, a tisztelet és a segítõ hozzáállás is megvolt. Ez most már nincs meg, eljátszottad!
Szét trollkodod az oldalt, nyugodj már meg és olvass, nem kell írni állandóan.
Szívesen olvasnám mindkettõtök véleményét,okfejtéseit.
NEM REMÉNYTELEN ESET,SOKKAL INKÁBB A MODORRAL VAN IDÕNKÉNT PROBLÉMA.
Nem így kéne válaszolni,kioktató jelleggel.
De mondom,szívesen olvasok tõletek érdekes dolgokat.
Látom a hülyeségekre azonnal válaszol Rudolfking,de az érdekes dolgokra,okfejtéseimre egyáltalán nem.
Fórumon leírtam nemrég az Európára jellemzõ 18 db makroszinoptikai helyzetet,ebbõl érdekes dolgokat fejtegethettünk volna,de nem mindig csak a piszkos statisztikán a lényeg,amit nem kéne ilyen komolyan venni.
NEM REMÉNYTELEN ESET,SOKKAL INKÁBB A MODORRAL VAN IDÕNKÉNT PROBLÉMA.
Nem így kéne válaszolni,kioktató jelleggel.
De mondom,szívesen olvasok tõletek érdekes dolgokat.
Látom a hülyeségekre azonnal válaszol Rudolfking,de az érdekes dolgokra,okfejtéseimre egyáltalán nem.
Fórumon leírtam nemrég az Európára jellemzõ 18 db makroszinoptikai helyzetet,ebbõl érdekes dolgokat fejtegethettünk volna,de nem mindig csak a piszkos statisztikán a lényeg,amit nem kéne ilyen komolyan venni.
Nem fogod elhinni: ezek mind véletlenek, a nagy számok törvénye alapján kijövõ dolgok. Ha jó egyetemre mész, talán egyszer tanulsz is róla, addig ellent fogok mondani ezeknek az össze vissza hordott zagyvaságoknak.
Az jutott most eszembe, hogy 2005 nyara volt olyan, hogy június elején jött egy beragadó mediterrán ciklon és itt tekergett hetekig és esett végig.
Majd július elején is és augusztus elején is jött egy ugyanilyen!
Ha ez lesz most is, hogy jött egy április elején, most jön a május eleji, utána meg a június eleji, akkor az lesz, amit mondasz szóról szóra!
Majd július elején is és augusztus elején is jött egy ugyanilyen!
Ha ez lesz most is, hogy jött egy április elején, most jön a május eleji, utána meg a június eleji, akkor az lesz, amit mondasz szóról szóra!
Milyen elméletem,ki vagyok én,hogy elméletet gyártsak!?
Nincs itt semmiféle elmélet.
De azért engedd meg,hogy a hideg idõszakok után melegebb idõszakot várjak,és foroítva,vagy melegebb idõszak után hideget és fordítva.
Utóbb évek különösen ezt igazolják.
ÉS a sok közül abban is igazad van,hogy ha egy x napo/idõszakban történik egy szitu,az nem garancia arra,hogy a következõ idõszakban nem történhet meg.
De én az esélyekrõl beszélek,melyek elég alacsonyak.
Van egy jó példám,a július 20. körüli idõszak idõjárása!
Mióta 2007 óta rendszeres napi méréseket végzek,eddig minden évben,tehát 7 alkalommal jött hõségzáró hidegfront július 20. körül.
2007-ben július 21., 2008-ban július 20.-21, 2009-ben július 18., 2010-ben július 18., 2011-ben július 20.,2012-ben július 21., 2013-ban július 19.-e volt ez a dátum.
Ha hihetek a statisztikámnak,idén is jön egy hidegfront július 20. körül.
Kicsi esélye volt,hogy 3 napos idõintervallumon belül 7 egymást követõ évben jön egy hidegfront,mégis megtörtént,no de milyen gyakran!? Hát,elég ritkán.
Ugyanez van a hõmérséklettel is,esély mindig megvan pl .egy tartósan meleg idõszak után egy akár még melegebbre,de megint csak az esély az,ami igen csak kicsi.
2010-ben a rekord esõs év után senki nem gondolta,hogy 2011 a rekord száraz év lesz.
Mégis megtörtént,na de hányszor!?
Csak 2-szer,az omsz 113 éves adatsora közül.
Az a zivataros dolog,nem tudom honnan szedted,de attól én is guta ütést kapnák,ha valaki azzal jönne,hogy pl. nálam tegnap nagy zivatar volt,ezért a már nem várható.
Lassan 4 éve,2010 május közepén jött a Yolanda ciklon,48 óra /112,1 mm esõt adott felém május 15.-16.-án.
Ki hitte volna,hogy ennyi esõ után május 18.-án egy összeáramlásból kapok 22 mm esõt,a semmire,mert hogy az elõrék kemény 1-3 mm-t számoltak felém.
Omsz adatsorban 113 év alatt 2007-ben volt a legnagyobb pozitív anomália,1,7 fokkal,ez sok,na de,mégis belépett minden évben valami,hogy ne legyen eget rengetõen nagy az eltérés!
Ez a nem tökéletes korrekció/kiegyenlítés!!!
Hangsúlyozom,NEM TÖKÉLETES,de van.
Ezt mindig le fogom írni.
Egyébként a sarki hideg leszakadáshoz annyit,hogy muszáj leszakadnia az északi hideg magnak,hogy megszûnjön.
Ennek megszûnése okozza a szeszélyes tavaszi idõjárást,ami a nagy amplitudojú hõ gradiens által jöhet létre.
Nincs itt semmiféle elmélet.
De azért engedd meg,hogy a hideg idõszakok után melegebb idõszakot várjak,és foroítva,vagy melegebb idõszak után hideget és fordítva.
Utóbb évek különösen ezt igazolják.
ÉS a sok közül abban is igazad van,hogy ha egy x napo/idõszakban történik egy szitu,az nem garancia arra,hogy a következõ idõszakban nem történhet meg.
De én az esélyekrõl beszélek,melyek elég alacsonyak.
Van egy jó példám,a július 20. körüli idõszak idõjárása!
Mióta 2007 óta rendszeres napi méréseket végzek,eddig minden évben,tehát 7 alkalommal jött hõségzáró hidegfront július 20. körül.
2007-ben július 21., 2008-ban július 20.-21, 2009-ben július 18., 2010-ben július 18., 2011-ben július 20.,2012-ben július 21., 2013-ban július 19.-e volt ez a dátum.
Ha hihetek a statisztikámnak,idén is jön egy hidegfront július 20. körül.
Kicsi esélye volt,hogy 3 napos idõintervallumon belül 7 egymást követõ évben jön egy hidegfront,mégis megtörtént,no de milyen gyakran!? Hát,elég ritkán.
Ugyanez van a hõmérséklettel is,esély mindig megvan pl .egy tartósan meleg idõszak után egy akár még melegebbre,de megint csak az esély az,ami igen csak kicsi.
2010-ben a rekord esõs év után senki nem gondolta,hogy 2011 a rekord száraz év lesz.
Mégis megtörtént,na de hányszor!?
Csak 2-szer,az omsz 113 éves adatsora közül.
Az a zivataros dolog,nem tudom honnan szedted,de attól én is guta ütést kapnák,ha valaki azzal jönne,hogy pl. nálam tegnap nagy zivatar volt,ezért a már nem várható.
Lassan 4 éve,2010 május közepén jött a Yolanda ciklon,48 óra /112,1 mm esõt adott felém május 15.-16.-án.
Ki hitte volna,hogy ennyi esõ után május 18.-án egy összeáramlásból kapok 22 mm esõt,a semmire,mert hogy az elõrék kemény 1-3 mm-t számoltak felém.
Omsz adatsorban 113 év alatt 2007-ben volt a legnagyobb pozitív anomália,1,7 fokkal,ez sok,na de,mégis belépett minden évben valami,hogy ne legyen eget rengetõen nagy az eltérés!
Ez a nem tökéletes korrekció/kiegyenlítés!!!
Hangsúlyozom,NEM TÖKÉLETES,de van.
Ezt mindig le fogom írni.
Egyébként a sarki hideg leszakadáshoz annyit,hogy muszáj leszakadnia az északi hideg magnak,hogy megszûnjön.
Ennek megszûnése okozza a szeszélyes tavaszi idõjárást,ami a nagy amplitudojú hõ gradiens által jöhet létre.
Látom nem akarod belátni, hol hibázik az elméleted.
Én belátom, hogy szeptember-december +4-es átlagára kicsi az esély. De azt mondom, pont annyi, mint ha az elsõ harmadév bazi hideg lett volna (mondjuk -4 °C-os átlagú).
Tovább megyek: ha -4 °C-kal zár az elsõ 4 hónap, nem várnék semmiféle átlagon felüli májust, mert jelenlegi tudásunk szerint január-április átlaghõmérsékletének SEMMI KÖZE a várható májusi átlaghõmérséklethez. Tehát épp annyira várnék átlagostól melegebb májust, mint hidegebbet, épp olyan valószínûséggel, mint minden egyes évben.
A jet stream megnyúlása már egy érdekes téma, egy ok, amibõl kifolyólag lehet némi elmélkedést indítani. De önmagában a jet is csak egy (és nem a legmeghatározóbb!) tényezõ a 6184154 tényezõ közül, ami végül a Kárpát-medence T2m anomáliáját meghatározza.
Nincs semmiféle korrekció az idõjárásban, nem "bosszulja meg magát" az enyhe tél, és nem "lesz meg a böjtje" a fagymentes tavasznak. Nem is lett fagykár eddig! Mert semmi köze ezeknek a télhez! A sarki hideg leszakadt, csak nem felénk, hanem az amerikaiak felé. Mit akarna az most Közép-Európára hatást gyakorolni, épp úgy elfogyott, mint minden télen, csak most máshova! Nyissuk ki a szemünket, és lássunk túl az országhatárainkon! A józan paraszti ész fél napra alkalmas elõrejelzésre, ez a meteorológia és bele kell törõdni.
Én belátom, hogy szeptember-december +4-es átlagára kicsi az esély. De azt mondom, pont annyi, mint ha az elsõ harmadév bazi hideg lett volna (mondjuk -4 °C-os átlagú).
Tovább megyek: ha -4 °C-kal zár az elsõ 4 hónap, nem várnék semmiféle átlagon felüli májust, mert jelenlegi tudásunk szerint január-április átlaghõmérsékletének SEMMI KÖZE a várható májusi átlaghõmérséklethez. Tehát épp annyira várnék átlagostól melegebb májust, mint hidegebbet, épp olyan valószínûséggel, mint minden egyes évben.
A jet stream megnyúlása már egy érdekes téma, egy ok, amibõl kifolyólag lehet némi elmélkedést indítani. De önmagában a jet is csak egy (és nem a legmeghatározóbb!) tényezõ a 6184154 tényezõ közül, ami végül a Kárpát-medence T2m anomáliáját meghatározza.
Nincs semmiféle korrekció az idõjárásban, nem "bosszulja meg magát" az enyhe tél, és nem "lesz meg a böjtje" a fagymentes tavasznak. Nem is lett fagykár eddig! Mert semmi köze ezeknek a télhez! A sarki hideg leszakadt, csak nem felénk, hanem az amerikaiak felé. Mit akarna az most Közép-Európára hatást gyakorolni, épp úgy elfogyott, mint minden télen, csak most máshova! Nyissuk ki a szemünket, és lássunk túl az országhatárainkon! A józan paraszti ész fél napra alkalmas elõrejelzésre, ez a meteorológia és bele kell törõdni.
De idén így alakult az elsõ negyed év,vaskos pozitív anomáliával.
Nincs ebben semmi rossz,máris látszik valamilyen szintû korrigálás,ez így van rendjén.
Arra akartam rámutatni,hogy az esély megvan rá,de kicsi,hogy pl. szeptembertõl-decemberig végig 4 fok körül pozitív anomália alakuljon ki,ezt te is beláthatod.
Ha az idei év elsõ harmada végig 3-4 fokos negatív anomáliával telt volna,akkor mit várnál!?
Fogadjunk,hogy nem a további tartós hideget,hanem a nagy bemelegedést májustól.
Kezdem azt hinni,hogy számotokra csak a meleg esélyek a legfontosabbak,holott ott van a másik oldal is,a jet-stream kiterjedése határozza mg,hogy melyik nyelvbe billenünk,akár tartósan,több hónapon át.
Most már csak azt kéne tudni,mi okozza a jet-stream ilyen nagy mértékû megnyúlását,ami elõidézi eme tartós helyzeteket.
Nincs ebben semmi rossz,máris látszik valamilyen szintû korrigálás,ez így van rendjén.
Arra akartam rámutatni,hogy az esély megvan rá,de kicsi,hogy pl. szeptembertõl-decemberig végig 4 fok körül pozitív anomália alakuljon ki,ezt te is beláthatod.
Ha az idei év elsõ harmada végig 3-4 fokos negatív anomáliával telt volna,akkor mit várnál!?
Fogadjunk,hogy nem a további tartós hideget,hanem a nagy bemelegedést májustól.
Kezdem azt hinni,hogy számotokra csak a meleg esélyek a legfontosabbak,holott ott van a másik oldal is,a jet-stream kiterjedése határozza mg,hogy melyik nyelvbe billenünk,akár tartósan,több hónapon át.
Most már csak azt kéne tudni,mi okozza a jet-stream ilyen nagy mértékû megnyúlását,ami elõidézi eme tartós helyzeteket.
Tehát állítod, hogy kisebb az esélye annak, hogy pozitív anomália várható hónapokon át, mint ha az elsõ 4 hónap teljesen másképp alakult volna? Mert ezzel azt állítod, hogy a múlt hónapok alkalmasak a jövõ hónapok elõrejelzésére. Ez nagyon súlyos állítás! Mellesleg, honnan a francból jött ez ki Neked Thermometer írásából?!
Ez így teljesen érthetõ. Kar, hogy nyelvünkben nincs a német Witterung-gal egyenértékû kifejezes, ebbe ugyanis bõven belefér a Hosszútávú tágabb értelemben vett témája. Most viszont vegyük a konkrét tényeket: az elmúlt tel atipikus hidegfelhalmozodasa közvetett módon a jelenleg zajló makrocirkulacios folyamatokat is nagyban befolyásolja. Nem példa nélküli, hogy a felszámolódo hidegdepo maradéka történetesen északnyugat/észak felõl pont a Kárpát-medencét veszi célba. A majdani visszamelegedest nem az általam is több ízben felvázolt ciklon-elõoldali dny-i melegadvekcioban kell keresni, hanem -retrográd áramlási muszterekhez illeszkedve - bõven kaphatunk meleget keletrõl, délkeletrõl is. Ez történetesen mar inkább május utolsó harmadában, illetve hetében lehet alkalmasint esélyes, tekintettel az elmúlt idõszakban gyakran uralkodó keleti/délkeleti áramlásra ez nem lenne számomra meglepetés. Gondolok itt például 1986. június elejére, amikor a kimondottan hûvös idõszakot egy határozott keleti melegadvekcio követte (ld. WZ-archívum. Persze, elég ritkán fordulnak elõ ezek a helyzetek, de nem példa nélküliek 
NA végre,jó ezt olvasni
Thermometer,szuper dolgokat írtál le,érdekes,ezekkel teljesen egyetértek.
Egyébként az nem tõlem ered,hogy a vaskos pozitív anomáliát ugyanolyan hosszúságú vaskos negatív anomális követi.
Egyébként a kiegyenlítõdéshez mindig hozzáírom,hogy nem tökéletes,EZ FONTOS!!!
Csupán annyit írtam,hogy az utóbbi hónapok vaskos pozitív anomáliája után az év további részében kevés esélye van annak,hogy megint több hónapig 3-4 fok körüli pozitív anomália legyen.
Kerek 1 hónapja,április 8.-án szépen megtört a vaskos pozitív anomália,és most már szépen tendálunk az átlag közelébe,másrészt a nyári félévben kiegyenlítõdik a légnyomás eloszlása is,a viharciklon idõszak áprilissal lecsengett idén is,ahogy szokott.
Míg õsztõl-tavaszig akár 100 hPa-os nyomás eltérés is lehet néhány ezer km-en belül,addig késõ tavasztól-kora õszig nagyjából megfelezõdik,ált. 50 hPa-on belül mozog.
Thermometer,szuper dolgokat írtál le,érdekes,ezekkel teljesen egyetértek.
Egyébként az nem tõlem ered,hogy a vaskos pozitív anomáliát ugyanolyan hosszúságú vaskos negatív anomális követi.
Egyébként a kiegyenlítõdéshez mindig hozzáírom,hogy nem tökéletes,EZ FONTOS!!!
Csupán annyit írtam,hogy az utóbbi hónapok vaskos pozitív anomáliája után az év további részében kevés esélye van annak,hogy megint több hónapig 3-4 fok körüli pozitív anomália legyen.
Kerek 1 hónapja,április 8.-án szépen megtört a vaskos pozitív anomália,és most már szépen tendálunk az átlag közelébe,másrészt a nyári félévben kiegyenlítõdik a légnyomás eloszlása is,a viharciklon idõszak áprilissal lecsengett idén is,ahogy szokott.
Míg õsztõl-tavaszig akár 100 hPa-os nyomás eltérés is lehet néhány ezer km-en belül,addig késõ tavasztól-kora õszig nagyjából megfelezõdik,ált. 50 hPa-on belül mozog.
A kiegyenlítõdés kérdésérõl: természetesen olyan módon nincs kompenzáció, hogy egy kifejezetten meleg idõszakot ugyanolyan mértékû és hosszú hideg idõszak követ (és viszont)
Az viszont biztosan igaz, hogy a szélsõségek egy idõ után felemésztik, megszüntetik az õket kiváltó tényezõket: a hosszabb távú folyamatok nem a szélsõség fokozódásának, hanem csökkenésének irányába hatnak. Rendszerint elõször az átlag közelébe térnek vissza a hõmérséklet, vagy csapadékértékek. Innen aztán átlag körüli kis amplítúdójú hullámzás, rövid visszamelegedés vagy kisebb lehûlés felé egyaránt továbbléphet az idõjárás. Elég ritka, hogy az idõjárás egyik szélsõségbõl mindjárt az ellenkezõbe csapjon át.
Ha hemiszférikus léptékban gondolkodunk, felvethetjük, hogy a szubarktikus és szubtrópusi tájak közötti hõcsere többféle módon is megvalósulhat. Lehet, hogy sok keskeny csatornán folyik gyérebb transzport, vagy egy-két igen széles "sztrádán" dõl a hideglevegõ dél felé, a meleg pedig északra. Ezeknek a hõtranszport-csatornáknak a helye is változik kisebb-nagyobb sebességgel. Ellenkezõ esetben lennének helyek, ahol állandó hidegadvekció, míg más helyeken szüntelen melegadvekció volna. Ilyet a valóságban nem tapasztalunk, az ellenben elõfordulhat, hogy a meleg vagy hidegcsatorna hosszabb idõre is "beragad" egy bizonyos helyre (ld. 2013/2014 -es téli félév gyakori elõoldali helyzetei, melegadvekciója Közép-Európában)
Azt is figyelembe vehetjük, hogy az ilyen "beragadások", állandósult vagy kiújuló witterung-ok tulajdonképp folyamatok, melyeknek mozgása, "tehetetlensége" van. Az elmúlt több hónap vaskos pozitív hõanomáliája egy ideje már csökkenni, lecsengeni látszik, s ez a tendencia valószínûleg folytatódni is fog. Nem hinném, hogy akár májusban, akár júniusban az idõjárás visszatérne az átlagot tartósan, és sokkal meghaladó hõmérsékletkehez. S ugyanúgy, a kiújuló, energikus elõoldali délies áramlásokhoz. Az mindenesetre látszik, hogy idén a május eleje teljesen másféle idõjárást hoz, mint hozott tavaly, vagy tavalyelõtt. Jelentõs délies szelek helyett eddig jelentõs északias légáramlások voltak, ennek megfelelõen a hõmérsékletek is jóval alacsonyabbak. A korán jött nyár idén, úgy látszik, hiányzik.
Szinoptikailag a következõ megfontolásokat tehetjük. Az erõsen felmelegedett nagytérségek "vonzzák" a ciklogenezist és ennek nyomán a hátoldalról délkelet, kelet felé törõ hideglevegõt azon az alapon, hogy a ciklogenezis feltehetõen a LEGNAGYOBB HÕGRADIENSÛ vonal mentén terjed a magasabb szélességek felõl az alacsonyabbak irányába.
Idén télen egy "hideg" hõtranszport-csatorna hosszasan idõzött, "beragadt" az észak-amerikai kontinens felett. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-atlanti térség most viszonylag hideg. Ezért a legnagyobb hõgradiensû vonal jelenleg, tavasz végén nem grönland-azori, hanem grönland-délkelet-európai (és közel-keleti)
Ennek elméletileg az lesz a következménye, hogy az észak-atlanti ciklogenezis és teknõképzõdés nem dél, hanem délkelet felé halad: a kiképzõdõ teknõknek térségünk inkább a centrális területében illetve hátoldalán lesz, semmint elõoldalon.
Mindebbõl kifolyólag a következõ hetekben ciklonelõoldali helyzetet csak epizódszerûen tudok elképzelni, gyakrabban leszünk cikloncentrum közelében, vagy hátoldalon.
Változékony, elég csapadékos, és nem túlzottan meleg idõt feltételezek május hónapban és talán még júniusban is, melyet az északnyugati áramlások dominálnak.
Persze, ez szigorúan csak latolgatás, tippelgetés. Prognózisnak senki se vegye!
Az viszont biztosan igaz, hogy a szélsõségek egy idõ után felemésztik, megszüntetik az õket kiváltó tényezõket: a hosszabb távú folyamatok nem a szélsõség fokozódásának, hanem csökkenésének irányába hatnak. Rendszerint elõször az átlag közelébe térnek vissza a hõmérséklet, vagy csapadékértékek. Innen aztán átlag körüli kis amplítúdójú hullámzás, rövid visszamelegedés vagy kisebb lehûlés felé egyaránt továbbléphet az idõjárás. Elég ritka, hogy az idõjárás egyik szélsõségbõl mindjárt az ellenkezõbe csapjon át.
Ha hemiszférikus léptékban gondolkodunk, felvethetjük, hogy a szubarktikus és szubtrópusi tájak közötti hõcsere többféle módon is megvalósulhat. Lehet, hogy sok keskeny csatornán folyik gyérebb transzport, vagy egy-két igen széles "sztrádán" dõl a hideglevegõ dél felé, a meleg pedig északra. Ezeknek a hõtranszport-csatornáknak a helye is változik kisebb-nagyobb sebességgel. Ellenkezõ esetben lennének helyek, ahol állandó hidegadvekció, míg más helyeken szüntelen melegadvekció volna. Ilyet a valóságban nem tapasztalunk, az ellenben elõfordulhat, hogy a meleg vagy hidegcsatorna hosszabb idõre is "beragad" egy bizonyos helyre (ld. 2013/2014 -es téli félév gyakori elõoldali helyzetei, melegadvekciója Közép-Európában)
Azt is figyelembe vehetjük, hogy az ilyen "beragadások", állandósult vagy kiújuló witterung-ok tulajdonképp folyamatok, melyeknek mozgása, "tehetetlensége" van. Az elmúlt több hónap vaskos pozitív hõanomáliája egy ideje már csökkenni, lecsengeni látszik, s ez a tendencia valószínûleg folytatódni is fog. Nem hinném, hogy akár májusban, akár júniusban az idõjárás visszatérne az átlagot tartósan, és sokkal meghaladó hõmérsékletkehez. S ugyanúgy, a kiújuló, energikus elõoldali délies áramlásokhoz. Az mindenesetre látszik, hogy idén a május eleje teljesen másféle idõjárást hoz, mint hozott tavaly, vagy tavalyelõtt. Jelentõs délies szelek helyett eddig jelentõs északias légáramlások voltak, ennek megfelelõen a hõmérsékletek is jóval alacsonyabbak. A korán jött nyár idén, úgy látszik, hiányzik.
Szinoptikailag a következõ megfontolásokat tehetjük. Az erõsen felmelegedett nagytérségek "vonzzák" a ciklogenezist és ennek nyomán a hátoldalról délkelet, kelet felé törõ hideglevegõt azon az alapon, hogy a ciklogenezis feltehetõen a LEGNAGYOBB HÕGRADIENSÛ vonal mentén terjed a magasabb szélességek felõl az alacsonyabbak irányába.
Idén télen egy "hideg" hõtranszport-csatorna hosszasan idõzött, "beragadt" az észak-amerikai kontinens felett. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-atlanti térség most viszonylag hideg. Ezért a legnagyobb hõgradiensû vonal jelenleg, tavasz végén nem grönland-azori, hanem grönland-délkelet-európai (és közel-keleti)
Ennek elméletileg az lesz a következménye, hogy az észak-atlanti ciklogenezis és teknõképzõdés nem dél, hanem délkelet felé halad: a kiképzõdõ teknõknek térségünk inkább a centrális területében illetve hátoldalán lesz, semmint elõoldalon.
Mindebbõl kifolyólag a következõ hetekben ciklonelõoldali helyzetet csak epizódszerûen tudok elképzelni, gyakrabban leszünk cikloncentrum közelében, vagy hátoldalon.
Változékony, elég csapadékos, és nem túlzottan meleg idõt feltételezek május hónapban és talán még júniusban is, melyet az északnyugati áramlások dominálnak.
Persze, ez szigorúan csak latolgatás, tippelgetés. Prognózisnak senki se vegye!
A tárgyra visszatérve: a jövõ héttõl ismét csapadékosra - és lehet, hogy igen csapadékosra fordul az idõ, jelen állás szerint május végéig. Ez a kerttulajdonosok és a mezõgazdaság számára nagyon jó lenne. Még egy száraz, meleg nyár sem vágna oda annyira ezután.
Hát én pont a fekete fehér dolog ellen harcolok... Egyre kevesebb sikerrel.
A planetáris és orografikus okokra visszavezethetõ idõjárási periodicitás létezése tény, de természetesen most nem azokra a földrajzi helyekre gondoltam, ahol ilyesmi van. Pl Crkovice.
Pszeudo-, vagy kváziperiodikus jelenségek nálunk is megfigyelhetõek. Ilyen a Medárd, vagy a karácsonyi beenyhülés. Ezek megléte vagy hiánya viszont máig nem tisztázott okokra vezethetõk vissza.
Én tehát azt gondolom, hogyez nem fekete-fehér dolog. Legtöbben abba a hibába estek, hogy ezt egy fekete-fehér dolognak veszitek.
Pszeudo-, vagy kváziperiodikus jelenségek nálunk is megfigyelhetõek. Ilyen a Medárd, vagy a karácsonyi beenyhülés. Ezek megléte vagy hiánya viszont máig nem tisztázott okokra vezethetõk vissza.
Én tehát azt gondolom, hogyez nem fekete-fehér dolog. Legtöbben abba a hibába estek, hogy ezt egy fekete-fehér dolognak veszitek.
Ezzel egyetértek, de ne kövessék el mások a következõ hibát:
Ha olyan mázlid volt, hogy 5 napon át 5-ször volt vihar, ne következtess a holnapi napon zivatar-esélyre, vagy az ellenkezõjére.
Éppen ugyanannyi az esélye a viharnak, mint ha 5 napon át nem lett volna! Ezt fontos megérteni!
Mellesleg a periodicitás és a "kitaposott útvonal" kizárása ellen Floo-nak, de még pár szakinak is biztos lenne ellenvetése, csak kár egy másik vitát kezdeni még ezzel is
Ha olyan mázlid volt, hogy 5 napon át 5-ször volt vihar, ne következtess a holnapi napon zivatar-esélyre, vagy az ellenkezõjére.
Éppen ugyanannyi az esélye a viharnak, mint ha 5 napon át nem lett volna! Ezt fontos megérteni!
Mellesleg a periodicitás és a "kitaposott útvonal" kizárása ellen Floo-nak, de még pár szakinak is biztos lenne ellenvetése, csak kár egy másik vitát kezdeni még ezzel is
Minthogy a káosz a mérsékelt öv idõjárásának periodocitását/szabályosságát kizárja, ugyanúgy (ha nem jobban) kizárja a monotonitását is. Annak az esélye tehát, hogy egy adott pontban minden nap zivatar legyen, nagyságrendekkel kisebb annál, hogy máshol lesz zivatar. Ebben az értelemben tehát van egyfajta kiegyenlítõdés. Amely persze elsõsorban földrajzi jellegû, de szükségképpen idõbeni kiegyenlítõdés is egyben. Aki ezt vitatja, az az idõjárás kaotikus mivoltát vonja kétségbe.
Persze, hogy van kiegyenlítõdés, globális szinten, a sarki hideg és az egyenlítõi meleg levegõ közötti kiegyenlítõdés mindig van, ebbõl vannak ciklonok, anticiklonok, tengeráramlatok stb.
De ebbõl milyen buta hozzáállás kell ahhoz, hogy valaki arra következtessen, hogy a kárpát-medencei T2m-re hosszútávú elõrejelzéseket tehetünk? Ez tudatlanságra vall. Simán történhet úgy a "kiegyenlítõdés" globális szinten, hogy ez nálunk durva pozitív anomáliát hoz. Példa: zonális irányítású telet élünk, pozitív az anomália, éjszaka alig fagy. Megjön a várt váltás, meridionálisra vált az irányítás, mindenki ujjong...ana, ha nem egy atom elõoldalt kapnánk, helyenként +17°C-ot mérnek január 17-én, és a zonális irányítás visszaálltával még melegebb lett a január, mint ha nem is váltott volna a meridionálisba az irányítás és ne indult volna meg a "kiegyenlítõdés". Mondjak még 20 példát, vagy mindenki tud magától?
Azon csak nevetni tudok (kínomban), amikor valaki a zivatarok (teljesen random) eloszlására mondja, hogy "nézd, itt is megy a kiegyenlítõdés, aki tegnap kapott zivit, ma nem kap stb.". Pár õsz hajszálat tud nekem hozni néhány ilyen ökörség
De ebbõl milyen buta hozzáállás kell ahhoz, hogy valaki arra következtessen, hogy a kárpát-medencei T2m-re hosszútávú elõrejelzéseket tehetünk? Ez tudatlanságra vall. Simán történhet úgy a "kiegyenlítõdés" globális szinten, hogy ez nálunk durva pozitív anomáliát hoz. Példa: zonális irányítású telet élünk, pozitív az anomália, éjszaka alig fagy. Megjön a várt váltás, meridionálisra vált az irányítás, mindenki ujjong...ana, ha nem egy atom elõoldalt kapnánk, helyenként +17°C-ot mérnek január 17-én, és a zonális irányítás visszaálltával még melegebb lett a január, mint ha nem is váltott volna a meridionálisba az irányítás és ne indult volna meg a "kiegyenlítõdés". Mondjak még 20 példát, vagy mindenki tud magától?
Azon csak nevetni tudok (kínomban), amikor valaki a zivatarok (teljesen random) eloszlására mondja, hogy "nézd, itt is megy a kiegyenlítõdés, aki tegnap kapott zivit, ma nem kap stb.". Pár õsz hajszálat tud nekem hozni néhány ilyen ökörség
"létezik kiegyenlítõdes, ahogy azt a makrocirkulacios törvényszerûségek diktálják"
+ az éghajlati jellemzõk.
" abban az értelemben nincs kiegyenlítõdes, hogy egy akármennyire is megnyúlt meleg idõszaknak úgymond meglesz a böjtje, az idõjárás ilyet nem ismer, így a sorok között belemagyarázni, hogy az enyhe telnek hûvös tavasz vég, illetve nyár eleje lesz a böjtje, ebben a formában nem igaz"
Hasonlóan látom!Se kevesebbet ,se többet nem kell ebbe belemagyarázni.
+ az éghajlati jellemzõk.
" abban az értelemben nincs kiegyenlítõdes, hogy egy akármennyire is megnyúlt meleg idõszaknak úgymond meglesz a böjtje, az idõjárás ilyet nem ismer, így a sorok között belemagyarázni, hogy az enyhe telnek hûvös tavasz vég, illetve nyár eleje lesz a böjtje, ebben a formában nem igaz"
Hasonlóan látom!Se kevesebbet ,se többet nem kell ebbe belemagyarázni.
Nincsen kiegyenlítõdés! Vizsgálhatunk akár mekkora adathalmazt csapadék vagy hõmérséklet terén, de a trendvonal sosem lesz vízszintes!Így valamelyik irányba mindig el fog tolódni.
Persze, abban az értelemben létezik kiegyenlítõdes, ahogy azt a makrocirkulacios törvényszerûségek diktálják. Viszont amivel nem érthetek egyet, az a fagyosszentek és a Medárdi idõszak egybemosása. A kettõ között ugyanis több, mint három het van, es igen ritkán fordul elõ, hogy a két, negatív T-anomáliarol nevezetes szingularitas közé ne ékelõdjon be egy-két ciklon-elõoldali melegadvekcio uralta periódus. Erre statisztikailag május utolsó harmadában, illetve június elején van a legnagyobb esély. Jelenleg az elõrejelzési térképek alapján jól kirajzolódik a május 11-15-e közötti hûvösebb idõszak (a mar említett fagyosszentek). Utána az dönt majd el a további fejlõdésrõl, hogy a brit blocking tartóssá tud-e válni, es mi a brit-es a kelet-európai AC köze ékelõdott teknõben maradunk, vagy a blocking hamar leépül és mi a helyébe lépõ nyugat-európai teknõ elõoldali áramlási mezejére kerülünk 20-a körül. Végül, de nem utolsósorban leszögezem, hogy abban az értelemben nincs kiegyenlítõdes, hogy egy akármennyire is megnyúlt meleg idõszaknak úgymond meglesz a böjtje, az idõjárás ilyet nem ismer, így a sorok között belemagyarázni, hogy az enyhe telnek hûvös tavasz vég, illetve nyár eleje lesz a böjtje, ebben a formában nem igaz
Szeke véleményét tökéletesen osztom.
Még csak annyi,hogy én úgy mondanám:van kiegyenlítõ mechanizmus,de nem tökéletes,a hajlamok viszont megvannak.
Ha nem lenne,megnézhetnénk magunkat.
Még csak annyi,hogy én úgy mondanám:van kiegyenlítõ mechanizmus,de nem tökéletes,a hajlamok viszont megvannak.
Ha nem lenne,megnézhetnénk magunkat.
Maga az egész idõjárás és a légkör egy nagy kiegyenlítõ mechanizmus, amely elsõsorban térben végzi a globális hõtranszportot az egyenlítõi öv és a sarkvidékek között.
A kiegyenlítõdés idõben is létezõ jelenség, még ha földrajzilag korlátozott módon is. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a mérsékelt övben, egy két kisebb speciális orografikus kivételtõl eltekintve, száraz és nedves, illetve meleg és hideg periódusok váltják egymást. A mérsékelt öv közepén tehát szükségszerûen követik egymást a rövidebb, vagy hosszabb hõmérsékleti és csapadék anomáliák. Persze valószínû, hogy a pozitív hõmérsékleti anomáliák hossza nõtt a negatívokéhoz képest az utóbbi 3 évtized során. Hogy egy igen hosszú pozitív anomália egy tartósabb negatív anomáliába forduljon, legalább akkora az esély, mint hogy egy rövid negatív anomália kövesse.
A következõ hetek áramlási képét azonban döntõen meg fogja határozni, hogy az Atlanti óceán fölött tartós zonális áramlási kép körvonalai rajzolódnak ki. Ez viszont jelentõsen csökkenti egy erõs elõoldali melegadvekció kialakulását nálunk. 180 óránál kissé billen a zonalitás, de pont abba az irányba, hogy egy masszív teknõt kapjunk a nyakunkba május derekára. Ez sem támasztja alá a nyárias idõ kialakulásának esélyét. Május második felére nézve és a június tekintve pedig egyenes az út a Medárdi idõszak felé.
A kiegyenlítõdés idõben is létezõ jelenség, még ha földrajzilag korlátozott módon is. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a mérsékelt övben, egy két kisebb speciális orografikus kivételtõl eltekintve, száraz és nedves, illetve meleg és hideg periódusok váltják egymást. A mérsékelt öv közepén tehát szükségszerûen követik egymást a rövidebb, vagy hosszabb hõmérsékleti és csapadék anomáliák. Persze valószínû, hogy a pozitív hõmérsékleti anomáliák hossza nõtt a negatívokéhoz képest az utóbbi 3 évtized során. Hogy egy igen hosszú pozitív anomália egy tartósabb negatív anomáliába forduljon, legalább akkora az esély, mint hogy egy rövid negatív anomália kövesse.
A következõ hetek áramlási képét azonban döntõen meg fogja határozni, hogy az Atlanti óceán fölött tartós zonális áramlási kép körvonalai rajzolódnak ki. Ez viszont jelentõsen csökkenti egy erõs elõoldali melegadvekció kialakulását nálunk. 180 óránál kissé billen a zonalitás, de pont abba az irányba, hogy egy masszív teknõt kapjunk a nyakunkba május derekára. Ez sem támasztja alá a nyárias idõ kialakulásának esélyét. Május második felére nézve és a június tekintve pedig egyenes az út a Medárdi idõszak felé.
Ez így ebben a formában nagyon merész állítás, így elõre megköszönöm, ha az állításodat megpróbálnád tényekkel is alátámasztani. Ugyanis - ahogy ez már többször meg lett tárgyalva ezen a fórumon - olyan, hogy kiegyenlítõ mechanizmus, az idõjárásban egyszerûen nem létezik. Ami sajnos biztosnak látszik, az a jövõ hét nagyobbik részére kiterjedõ, kimondottan barátságtalan idõ, tõlünk keletre megrekedõ ciklonnal, melynek hátoldalán viszonylag hûvös, majd kissé melegebb léghullámok érkezhetnek. Ennek velejárója a helyenként kiadósabb csapadék mellett az erõs északi szél, amely napokig a vendégünk maradhat. Az ûrtávban a GFS elég gyakran mutat kora nyári fordulatot, amely meghozná az elsõ >30 fokokat, csak ehhez elõbb a jövõ héten kialakuló brit blockingnak le kellene épülnie, ami akár hosszabb ideig (azaz a jövõ héten túlmenõen) is eltarthat. Május utolsó harmada még teljesen nyitott, ám 20-ig nálam nagy meglepetésnek számítana, ha ostromolnánk a 30 fokot A frissített CFS átlagos, sõt a Balkán-félszigeten a sokévi átlaghoz képest hûvösebb májust vizionál, cserébe viszont mindhárom nyári hónap valamivel átlag fölött zárna. Szeptemberben verifikálunk
A frissített CFS átlagos, sõt a Balkán-félszigeten a sokévi átlaghoz képest hûvösebb májust vizionál, cserébe viszont mindhárom nyári hónap valamivel átlag fölött zárna. Szeptemberben verifikálunk
Én sem osztom a koranyárias idõ beköszöntét májusban. Ne felejtsük: éppen most váltottunk át a hosszú téli pozitív anomáliából egy negatívba. Ez véleményem szerint ki fog tartani június végéig is, ha nem tovább. Száraz, tartós nyári melegre júliustól számítok, addig csak epizódszerûen, max. 2-3 napos idõszakokban.
A hónap közepén igen, de 14-e után nem a hónap közepe jön, hanem a vége.
Két hét múlva ilyenkor rövidnaci póló és irány a strand.
Két hét múlva ilyenkor rövidnaci póló és irány a strand.
Én is abban reménykedem, hogy csak elszállt futás, ezért is írtam, hogy "még változhat". De már többször is felvázolt a napokban hasonló makroképet az ECM, ezért éreztem úgy, hogy talán lehet benne valami, és nem kellene mellette szó nélkül elmenni. A pesszimizmussal kapcsolatban sok igazságot írtál, de az ember az alaptermészetét nem nagyon tudja megváltoztatni, sajnos.
Ez egy kiragadott futás, amit tõled már megszokhattunk. Tényleg üdvözítõ lenne, ha leszoknál errõl a "mindenáron azt várom amitõl tartok" stílusról, mert egyrészt nincs értelme, másrészt nincs értelme. A Met. társalgóban az elmúlt 3 hónapban már legalább tucatszor megjövendölted a kegyetlen hideg eljövetelét (szintén egy-egy kiragadott modellfutás alapján), de ha jól emlékszem ezekbõl elég kevés jött be.
Ami a legnagyobb gond ezzel az egésszel, hogy én úgy érzem, simán tudnál reálisabb jövõképeket felvázolni, de ez a bevallottan pesszimista hozzáállás megfertõzi latolgatásaidat is.
Értem én, hogy így nem csalódik az ember, de örülni is kevésbé tud a jó dolgoknak.
Ami a legnagyobb gond ezzel az egésszel, hogy én úgy érzem, simán tudnál reálisabb jövõképeket felvázolni, de ez a bevallottan pesszimista hozzáállás megfertõzi latolgatásaidat is.
Értem én, hogy így nem csalódik az ember, de örülni is kevésbé tud a jó dolgoknak.
Azért ez ne tévesszen meg,lehet kiugró futás is.
De én sem várok tartós,nagy nyári meleget,inkább csak epizód szerûen térhet vissza a nyári meleg,gondolok itt a 25 fok feletti melegre.
De én sem várok tartós,nagy nyári meleget,inkább csak epizód szerûen térhet vissza a nyári meleg,gondolok itt a 25 fok feletti melegre.
Mi alapján? Link Rendre ilyen makroképeket látva, sokkal inkább erõs lehûlés körvonalazható véleményem szerint a hónap közepére. Persze ez még messze van, változhat. De nyárias fordulatnak vajmi kevés esélye látszik. 
Szerintem meglesz a hónap eleji kiegyenlítés, 14-e után, mondjuk a jövõ hét végén illetve végétõl nagyon melegre számítok.
Van egy jelenség, mely titokzatosnak tûnhet, ha nem vesszük figyelembe a polárfronti nyomásgradiens és a hõkontraszt esetleges összefüggését, illetve ezek hatását az áramlási kép zonális vagy meridionális voltára. Ez utóbbiak viszont nagyon tetszetõs magyarázatot adnak rá (bár valószínû, más magyarázat is fel lehet hozni)
Az alapvetõ zonális-meridionális fordulópontok körül tapasztalható Z-M ingadozásokra gondolok -magyarán, hogy a nagy lehûléseknek gyakran "elõhullámuk" van. Radikális lehûlések elõtt nemritkán egy gyenge hidegfront érkezik elsõként, majd átmenetileg megint melegadvekciót kapunk. Ezután jön csak az erõs, az idõjárást hosszasan hidegre/hûvösre változtató hidegfront.
Ennek a fordítottja is létezik: a hideg idõszak "utóhulláma". Fõképp télen tartós fagy, meridionális fázis végi hideg AC után elég sokszor van egy "átrohanó" szinoptikai ciklus pár nap alatt délkeletirõl délnyugatin keresztül északnyugatira forduló áramlással, a végén hidegfronttal, némi visszahûléssel. A lehûlés azonban sohasem hosszan tartó ilyenkor: a meridionalitás "végsóhaját" követõen huzamosan zonális, enyhe idõszak következik.
Lássunk egy példát az elõhullámos lehûlésre:
A 2004/2005-ös télen december végétõl egészen január közepéig zonális légmozgások uralkodtak a kontinensen, a következõ térképen láthatóval végeredményben megegyezõ légnyomáseloszlással.
Link
A hónap közepe táján kezdett meridionálisabbra váltani az áralási kép:
Link
Link
Majd néhány nap elteltével újra a zonalitás felé lendült az inga:
Link
Ez azonban csak átmeneti állapot, mert ezután hamarosan bekövetkezett az alapvetõ meridionális fordulat, a komoly hidegelárasztás:
Link
Ez jellemzõ, és nagyon érdekes forgatókönyve az idõváltozásoknak. Mivel tudnánk megmagyarázni a történéseket? Mindenekelõtt éljünk azzal a nem alaptalan feltevéssel, hogy a polárfronti nyugati áramlási szalagnak a hemiszférikus nyomásgradiens növekedésével felgyorsuló mozgása valamiféle antagonizmusban van a szintén a polárfront mentén fennálló meridionális hõkontraszt kiváltotta örvényesedéssel, meridionalizációval. Úgy képzelhetjük el, hogy a zonalitás és a meridionalitás stabil állapotok, melyeket nehéz kibillenteni egyensúlyukból.
Egy hosszan tartó zonális idõszak vége felé azt találjuk, hogy nagy az észak-déli hõkontraszt, ennek megfelelõen a nyomásgradiens is nagy, és a zonális áramlások sebesek a polárfronton. A nagy hõkontraszt az örvényesedésnek, meridionálisba váltásnak kedvezne, de a gyors zonális mozgások tehetetlensége, önfenntartó jellege miatt meridionalitás még egy ideig nem tud kialakulni. Túl nagy egyelõre a nyugat-keleti impulzus, a kifejlõdõben levõ hidegleszakadásokat "elfújja a nyugati szél" Ez magyarázza a lehûlés elõhullámának gyors felszámolódását, az enyhe nyugati, délnyugati légáramlás átmeneti kiújulását.
Viszont valamennyi hõtranszport mégiscsak történik ezen elsõ, gyenge hidegfront nyomán. Ezért kissé csökken a hõkontraszt, a nyomásgradiens, ezen keresztül a nyugati légmozgások sebessége. Ekkor az alapjában még mindig igen jelentõs észak-déli hõkülönbség már könnyen meridionálisba fordítja az áramlási képet, térségünkben bekövetkezik a nagy hidegelárasztás.
Keressünk precedenst a hideg idõszak utóhullámára is:
Az 1984/85-ös télen a december vége óta tartó fagyhullám január 3 dekádjában kezdett lecsengeni. Az áramlás délnyugatira fordult felettünk, és enyhült az idõ:
Link
Rövidesen nyugatira fordult az áramlás:
Link
Majd egy elég mély dél-skandináv ciklon hidegfrontja vonult át felettünk, mögötte elég alacsony hõmérsékletû levegõvel:
Link
Azt gondolhatnánk, ez visszahozta a tartós hideget, de nem. Már másnap ez a kép:
Link
Két nappal késõbb pedig visszatért a zonalitás:
Link
A tartós meridionális fordulatra azon a télen február 3-ig még várni kellett.
Feltehetjük, hogy az utóhullám viszonyai éppen fordítottak, mint az elõhullámban tapasztalhatók . A meridionális fázis végi hideg anticiklonos idõszakban aránylag kicsi az észak-déli hõkontraszt, emiatt a nyomásgradiens is csekély, és a nyugati áramlási szalag lassú. Ezért a hõkontraszt kezdõdõ kiélezõdésére is jelentõs örvényesedés, meridionálisba fordulás következik be, és leszakad a hideg. Ezzel a hõtranszporttal azonban a gyengécske hõkontraszt fel is számolódik, az áramlás hamarosan visszaalakul zonálissá, és relatíve sokáig az is marad.
Azt semmiképp se akarom letagadni, hogy vannak a fenti elképzelésnek gyenge pontjai. Legelsõ sorban arra gondolok, hogy a polárfronti hõkontraszt kiélezõdése, az ottani hidegleszakadás "helyi" jelenség, míg az áramlási szalag sebességét az egész hemiszféra nyomás -végsõ soron pedig hõmérsékleti- viszonyai szabják meg. Nem biztos, hogy ilyen hidegleszakadás jelentõsen lelassítja a teljes áramlási szalagot, tekintettel arra, hogy annak más szakaszain éppen a gyorsulás irányába ható nyomásgradiens-növekedés történhet.
Hasonlóképpen nem abszolút érvényû, hogy egy térségünkben elhelyezkedõ, ciklusvégi "hideg" szituáció az egész hemiszféra nyomásgradiensének csökkenéséhez, a nyugati áramlás jelentõs lelassulásához vezet. Bizonyára több feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a vázolt mechanizmus mûködhessen.
Az alapvetõ zonális-meridionális fordulópontok körül tapasztalható Z-M ingadozásokra gondolok -magyarán, hogy a nagy lehûléseknek gyakran "elõhullámuk" van. Radikális lehûlések elõtt nemritkán egy gyenge hidegfront érkezik elsõként, majd átmenetileg megint melegadvekciót kapunk. Ezután jön csak az erõs, az idõjárást hosszasan hidegre/hûvösre változtató hidegfront.
Ennek a fordítottja is létezik: a hideg idõszak "utóhulláma". Fõképp télen tartós fagy, meridionális fázis végi hideg AC után elég sokszor van egy "átrohanó" szinoptikai ciklus pár nap alatt délkeletirõl délnyugatin keresztül északnyugatira forduló áramlással, a végén hidegfronttal, némi visszahûléssel. A lehûlés azonban sohasem hosszan tartó ilyenkor: a meridionalitás "végsóhaját" követõen huzamosan zonális, enyhe idõszak következik.
Lássunk egy példát az elõhullámos lehûlésre:
A 2004/2005-ös télen december végétõl egészen január közepéig zonális légmozgások uralkodtak a kontinensen, a következõ térképen láthatóval végeredményben megegyezõ légnyomáseloszlással.
Link
A hónap közepe táján kezdett meridionálisabbra váltani az áralási kép:
Link
Link
Majd néhány nap elteltével újra a zonalitás felé lendült az inga:
Link
Ez azonban csak átmeneti állapot, mert ezután hamarosan bekövetkezett az alapvetõ meridionális fordulat, a komoly hidegelárasztás:
Link
Ez jellemzõ, és nagyon érdekes forgatókönyve az idõváltozásoknak. Mivel tudnánk megmagyarázni a történéseket? Mindenekelõtt éljünk azzal a nem alaptalan feltevéssel, hogy a polárfronti nyugati áramlási szalagnak a hemiszférikus nyomásgradiens növekedésével felgyorsuló mozgása valamiféle antagonizmusban van a szintén a polárfront mentén fennálló meridionális hõkontraszt kiváltotta örvényesedéssel, meridionalizációval. Úgy képzelhetjük el, hogy a zonalitás és a meridionalitás stabil állapotok, melyeket nehéz kibillenteni egyensúlyukból.
Egy hosszan tartó zonális idõszak vége felé azt találjuk, hogy nagy az észak-déli hõkontraszt, ennek megfelelõen a nyomásgradiens is nagy, és a zonális áramlások sebesek a polárfronton. A nagy hõkontraszt az örvényesedésnek, meridionálisba váltásnak kedvezne, de a gyors zonális mozgások tehetetlensége, önfenntartó jellege miatt meridionalitás még egy ideig nem tud kialakulni. Túl nagy egyelõre a nyugat-keleti impulzus, a kifejlõdõben levõ hidegleszakadásokat "elfújja a nyugati szél" Ez magyarázza a lehûlés elõhullámának gyors felszámolódását, az enyhe nyugati, délnyugati légáramlás átmeneti kiújulását.
Viszont valamennyi hõtranszport mégiscsak történik ezen elsõ, gyenge hidegfront nyomán. Ezért kissé csökken a hõkontraszt, a nyomásgradiens, ezen keresztül a nyugati légmozgások sebessége. Ekkor az alapjában még mindig igen jelentõs észak-déli hõkülönbség már könnyen meridionálisba fordítja az áramlási képet, térségünkben bekövetkezik a nagy hidegelárasztás.
Keressünk precedenst a hideg idõszak utóhullámára is:
Az 1984/85-ös télen a december vége óta tartó fagyhullám január 3 dekádjában kezdett lecsengeni. Az áramlás délnyugatira fordult felettünk, és enyhült az idõ:
Link
Rövidesen nyugatira fordult az áramlás:
Link
Majd egy elég mély dél-skandináv ciklon hidegfrontja vonult át felettünk, mögötte elég alacsony hõmérsékletû levegõvel:
Link
Azt gondolhatnánk, ez visszahozta a tartós hideget, de nem. Már másnap ez a kép:
Link
Két nappal késõbb pedig visszatért a zonalitás:
Link
A tartós meridionális fordulatra azon a télen február 3-ig még várni kellett.
Feltehetjük, hogy az utóhullám viszonyai éppen fordítottak, mint az elõhullámban tapasztalhatók . A meridionális fázis végi hideg anticiklonos idõszakban aránylag kicsi az észak-déli hõkontraszt, emiatt a nyomásgradiens is csekély, és a nyugati áramlási szalag lassú. Ezért a hõkontraszt kezdõdõ kiélezõdésére is jelentõs örvényesedés, meridionálisba fordulás következik be, és leszakad a hideg. Ezzel a hõtranszporttal azonban a gyengécske hõkontraszt fel is számolódik, az áramlás hamarosan visszaalakul zonálissá, és relatíve sokáig az is marad.
Azt semmiképp se akarom letagadni, hogy vannak a fenti elképzelésnek gyenge pontjai. Legelsõ sorban arra gondolok, hogy a polárfronti hõkontraszt kiélezõdése, az ottani hidegleszakadás "helyi" jelenség, míg az áramlási szalag sebességét az egész hemiszféra nyomás -végsõ soron pedig hõmérsékleti- viszonyai szabják meg. Nem biztos, hogy ilyen hidegleszakadás jelentõsen lelassítja a teljes áramlási szalagot, tekintettel arra, hogy annak más szakaszain éppen a gyorsulás irányába ható nyomásgradiens-növekedés történhet.
Hasonlóképpen nem abszolút érvényû, hogy egy térségünkben elhelyezkedõ, ciklusvégi "hideg" szituáció az egész hemiszféra nyomásgradiensének csökkenéséhez, a nyugati áramlás jelentõs lelassulásához vezet. Bizonyára több feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a vázolt mechanizmus mûködhessen.
Az átlagnál kissé melegebb májusra számítok.
Véleményem szerint a jelenlegi, változékony idõjárás nagyjából a hónap közepéig tart ki, de már egyre gyengébb csapadékhajlammal. Ennek eredményeként addigra egy szolid, -0,5 fok körüli anomáliát valószínûsítek.
Utána azonban az anticiklonális hatások felerõsödésére tenném le a voksomat a lehetséges forgatókönyvek közül, mert
- pedzegetik a középtávú modellek;
- abban az idõszakban ez bizony nem ritka jelenség (1 hét alatt majd' 2 fokot ugrik a napi kh. sokéves átlaga);
- a CFS átlag körüli májust vizionál, és ha ezt elhisszük, hogy bejöhet, akkor a hónap hûvösebb elsõ felét valaminek ki kell egyenlítenie.
Az AC-hajlam az évnek ebben a szakaszában már meglehetõsen meleg idõjárást tud okozni, úgyhogy szerintem a hónap utolsó hetére már pozitív anomáliával fogunk fordulni.
Onnantól kezdve viszont már csak tippelni tudok, hiszen egy bizonytalan dolog tartósságát kellene kitalálnom. Így a végére marad egy kis szubjektivitás, valamint ismét megidézve a CFS szellemét (a déli tájakat kivéve átlagos, vagy átlag alatti csapadékkal számol) úgy vélem, hogy összességében +0,5, +1 fok körüli anomáliával fog zárni a tavasz utolsó hónapja.
Vagy nem.
Véleményem szerint a jelenlegi, változékony idõjárás nagyjából a hónap közepéig tart ki, de már egyre gyengébb csapadékhajlammal. Ennek eredményeként addigra egy szolid, -0,5 fok körüli anomáliát valószínûsítek.
Utána azonban az anticiklonális hatások felerõsödésére tenném le a voksomat a lehetséges forgatókönyvek közül, mert
- pedzegetik a középtávú modellek;
- abban az idõszakban ez bizony nem ritka jelenség (1 hét alatt majd' 2 fokot ugrik a napi kh. sokéves átlaga);
- a CFS átlag körüli májust vizionál, és ha ezt elhisszük, hogy bejöhet, akkor a hónap hûvösebb elsõ felét valaminek ki kell egyenlítenie.
Az AC-hajlam az évnek ebben a szakaszában már meglehetõsen meleg idõjárást tud okozni, úgyhogy szerintem a hónap utolsó hetére már pozitív anomáliával fogunk fordulni.
Onnantól kezdve viszont már csak tippelni tudok, hiszen egy bizonytalan dolog tartósságát kellene kitalálnom. Így a végére marad egy kis szubjektivitás, valamint ismét megidézve a CFS szellemét (a déli tájakat kivéve átlagos, vagy átlag alatti csapadékkal számol) úgy vélem, hogy összességében +0,5, +1 fok körüli anomáliával fog zárni a tavasz utolsó hónapja.
Vagy nem.
Boncolgassuk még tovább a kérdést -szerintem megéri. Még tavaly novemberben a következõket írtam:
" A rendkívül alacsony légnyomásértékeket (melyek szinte kivétel nélkül a téli hónapokban, vagy azok közvetlen környékén fordulnak elõ) az ember jól megjegyzi.
Mikor még zöldfülû voltam, azt hittem, hogy a rendkívül mélyre zuhanó légnyomás majd rendkívüli idõjárást hoz. Csodálkozva láttam, hogy nem így van!"
Ezzel azt kívántam kifejezni, hogy az általam évtizedek alatt megfigyelt néhány, extrém alacsony légnyomással járó szituáció jellegzetesen hasonló idõjárást hozott. A közös az volt bennük, hogy az idõjárás mozgalmassága nem állt arányban az igen mélyre zuhant légnyomásértékkel. Pontosabban, a változások nagysága (a fronttevékenység), a lehûlés mértéke, a szél ereje messze alatta maradt annak, amit az ember a légnyomás viselkedése alapján elõre feltételezett. Például, nem jártak ezek a helyzetek erõsebb szállított faggyal, hófúvással, holott ezek lényegesen magasabb légnyomásértékek mellett könnyen elõfordulhatnak.
Természetesen utánanéztem a jelenség hátterének, és a következõket találtam: elõször is leszögezhetjük, hogy egészen más az eredete a mi rekordalacsony légnyomásértékeinknek, mint a tõlünk északra fekvõ, szubarktikus tájak nagy légnyomáseséseinek. (Ez már abból sejthetõ, hogy míg az északi alacsony légnyomásértékek elérhetik a 950 hpa-t -esetleg ez alá is mehetnek- addig a hazai rekord jónéhány tíz hepával magasabb: 970 hpa környéki. Nálunk ennél alacsonyabb nyomás nem nagyon fordul elõ)
Ha megnézzük az izobár-térképeket is, ott azt látjuk, hogy az északi alacsony nyomásokat a polárfronti anyaciklon központjának ráhelyezõdése idézi elõ, mely cikloncentrumot sûrûn körbeveszik az izobárok, nagy ott a nyomásgradiens, és viharos, orkánerejû szelek fújnak.
Példaként nézzük ezt:
Link
Ez az északi cikloncentrum még viszonylag közel is került hozzánk, de nem tudom, olyan elõfordult-e valaha is, hogy egy ilyen, a polárfrontról levált cikloncentrum közvetlenül a Kárpát-medence térsége fölé helyezõdött sûrû izobárjaival, nagy nyomásgradiensével, orkánszerû szeleivel. Én ilyet nem találtam az archívumban. Nem állítom, hogy nem fordulhat elõ, de vajmi ritka lehet. A fentiekben bemutatott, dél-skandináv cikloncentrum is elkerülte térségünket, egy nappal késõbb már Északkelet-Európa fölött találjuk:
Link
Az általam megélt 2, rekordalacsony légnyomást hozó szituáció szinoptikusan más eredetû:
Link
Link
Itt teknõszerû képzõdményekkel van dolgunk, melyek centrális területében feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. Nem csoda, hogy az érintett területet elkerülik a heves légmozgások, a gyors változások. Ez utóbbiak gyûrûszerûen övezik a belsõ részeket. A "nyugodt" központi terület az azt körülölelõ gyors mozgású légszalaggal a klasszikus alacsony nyomású teknõkre többé-kevésbé jellemzõ. Nézzük, hogy miért?
Az ok poláris expanzió, a teknõképzõdés fizikai mechanizmusában keresendõ. Mikor a polárfronti kvázi lineáris áramláson megkezdõdik az örvényesedés (hogy aztán a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén az alacsonyabb szélességek felé terjedjen) akkor a bárikus széltörvénynek megfelelõen a cikloncentrum közvetlenül a gyors nyugati áramlási vonal fölött(azaz attól északra) jelenik meg. Ezen légörvény fejlõdésével a nyugati áramlási szalag kicsivel még délebbre kerül, és a következõ örvénykezdemény már ott alakul ki rajta -és így tovább. Ezért nyúlik mind délebbre az alacsony nyomású terület polárfronti expanzióban. Eközben a szalag mögött, attól északra képzõdött alacsony nyomású centrumok is "tovább élnek", és egy bárikusan meglehetõsen homogén területté olvadnak össze, melyben a nyomásgradiens közel nulla. Végsõ soron ez az a szituáció, amit morfológiailag teknõnek tartunk. Természetes, hogy ennek belsejében ritkán vannak körkörös izobárok, sõt izobárok egyáltalán.
Az északon anyaciklon-délen teknõ elrendezõdésbõl következik, hogy a mi alacsony légnyomásainkat elsõsorban teknõk okozzák. Innen tehát az extrém alacsony nyomású helyzetek idõjárási szempontból nemritkán "petyhüdt" volta!
Figyeljük meg az elõbb bemutatott 2, teknõ morfológiájú elrendezõdés anyaciklonjait is:
Link
Link
S végül még egy légnyomási rekordhelyzet, melyet nem volt szerencsém személyesen átélni, s mely egyben arra is példa, hogy nem minden teknõ "petyhüdt", némelyikben igen "életerõs" ciklonok is kifejlõdhetnek nagy nyomásgradienssel, komoly idõjárási eseményekkel.
A szituáció 1962 februárjából való. Íme az anyaciklon:
Link
A kiképzõdõ teknõ:
Link
Látható, hogy itt is megvan a centrális, kis nyomásgradiensû terület.
De ebbõl hamarosan ez lesz:
Link
Térségünk fölött sûrû izobárok, hátoldali pozicióban orkánerejû szél, a cikloncentrumhoz közeli északkeleti országrészben nagy hófúvás, 2-3 méter magas torlaszok.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy a légnyomáseloszlásnak a teknõn belüli homogén, vagy inhomogén volta legalább részben a polárfront kezdeti nyugat-keleti irányú impulzusának a teknõ területében való szétoszlásától függ: ez mennyire egyenletes, illetve egyenlõtlen.
" A rendkívül alacsony légnyomásértékeket (melyek szinte kivétel nélkül a téli hónapokban, vagy azok közvetlen környékén fordulnak elõ) az ember jól megjegyzi.
Mikor még zöldfülû voltam, azt hittem, hogy a rendkívül mélyre zuhanó légnyomás majd rendkívüli idõjárást hoz. Csodálkozva láttam, hogy nem így van!"
Ezzel azt kívántam kifejezni, hogy az általam évtizedek alatt megfigyelt néhány, extrém alacsony légnyomással járó szituáció jellegzetesen hasonló idõjárást hozott. A közös az volt bennük, hogy az idõjárás mozgalmassága nem állt arányban az igen mélyre zuhant légnyomásértékkel. Pontosabban, a változások nagysága (a fronttevékenység), a lehûlés mértéke, a szél ereje messze alatta maradt annak, amit az ember a légnyomás viselkedése alapján elõre feltételezett. Például, nem jártak ezek a helyzetek erõsebb szállított faggyal, hófúvással, holott ezek lényegesen magasabb légnyomásértékek mellett könnyen elõfordulhatnak.
Természetesen utánanéztem a jelenség hátterének, és a következõket találtam: elõször is leszögezhetjük, hogy egészen más az eredete a mi rekordalacsony légnyomásértékeinknek, mint a tõlünk északra fekvõ, szubarktikus tájak nagy légnyomáseséseinek. (Ez már abból sejthetõ, hogy míg az északi alacsony légnyomásértékek elérhetik a 950 hpa-t -esetleg ez alá is mehetnek- addig a hazai rekord jónéhány tíz hepával magasabb: 970 hpa környéki. Nálunk ennél alacsonyabb nyomás nem nagyon fordul elõ)
Ha megnézzük az izobár-térképeket is, ott azt látjuk, hogy az északi alacsony nyomásokat a polárfronti anyaciklon központjának ráhelyezõdése idézi elõ, mely cikloncentrumot sûrûn körbeveszik az izobárok, nagy ott a nyomásgradiens, és viharos, orkánerejû szelek fújnak.
Példaként nézzük ezt:
Link
Ez az északi cikloncentrum még viszonylag közel is került hozzánk, de nem tudom, olyan elõfordult-e valaha is, hogy egy ilyen, a polárfrontról levált cikloncentrum közvetlenül a Kárpát-medence térsége fölé helyezõdött sûrû izobárjaival, nagy nyomásgradiensével, orkánszerû szeleivel. Én ilyet nem találtam az archívumban. Nem állítom, hogy nem fordulhat elõ, de vajmi ritka lehet. A fentiekben bemutatott, dél-skandináv cikloncentrum is elkerülte térségünket, egy nappal késõbb már Északkelet-Európa fölött találjuk:
Link
Az általam megélt 2, rekordalacsony légnyomást hozó szituáció szinoptikusan más eredetû:
Link
Link
Itt teknõszerû képzõdményekkel van dolgunk, melyek centrális területében feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. Nem csoda, hogy az érintett területet elkerülik a heves légmozgások, a gyors változások. Ez utóbbiak gyûrûszerûen övezik a belsõ részeket. A "nyugodt" központi terület az azt körülölelõ gyors mozgású légszalaggal a klasszikus alacsony nyomású teknõkre többé-kevésbé jellemzõ. Nézzük, hogy miért?
Az ok poláris expanzió, a teknõképzõdés fizikai mechanizmusában keresendõ. Mikor a polárfronti kvázi lineáris áramláson megkezdõdik az örvényesedés (hogy aztán a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén az alacsonyabb szélességek felé terjedjen) akkor a bárikus széltörvénynek megfelelõen a cikloncentrum közvetlenül a gyors nyugati áramlási vonal fölött(azaz attól északra) jelenik meg. Ezen légörvény fejlõdésével a nyugati áramlási szalag kicsivel még délebbre kerül, és a következõ örvénykezdemény már ott alakul ki rajta -és így tovább. Ezért nyúlik mind délebbre az alacsony nyomású terület polárfronti expanzióban. Eközben a szalag mögött, attól északra képzõdött alacsony nyomású centrumok is "tovább élnek", és egy bárikusan meglehetõsen homogén területté olvadnak össze, melyben a nyomásgradiens közel nulla. Végsõ soron ez az a szituáció, amit morfológiailag teknõnek tartunk. Természetes, hogy ennek belsejében ritkán vannak körkörös izobárok, sõt izobárok egyáltalán.
Az északon anyaciklon-délen teknõ elrendezõdésbõl következik, hogy a mi alacsony légnyomásainkat elsõsorban teknõk okozzák. Innen tehát az extrém alacsony nyomású helyzetek idõjárási szempontból nemritkán "petyhüdt" volta!
Figyeljük meg az elõbb bemutatott 2, teknõ morfológiájú elrendezõdés anyaciklonjait is:
Link
Link
S végül még egy légnyomási rekordhelyzet, melyet nem volt szerencsém személyesen átélni, s mely egyben arra is példa, hogy nem minden teknõ "petyhüdt", némelyikben igen "életerõs" ciklonok is kifejlõdhetnek nagy nyomásgradienssel, komoly idõjárási eseményekkel.
A szituáció 1962 februárjából való. Íme az anyaciklon:
Link
A kiképzõdõ teknõ:
Link
Látható, hogy itt is megvan a centrális, kis nyomásgradiensû terület.
De ebbõl hamarosan ez lesz:
Link
Térségünk fölött sûrû izobárok, hátoldali pozicióban orkánerejû szél, a cikloncentrumhoz közeli északkeleti országrészben nagy hófúvás, 2-3 méter magas torlaszok.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy a légnyomáseloszlásnak a teknõn belüli homogén, vagy inhomogén volta legalább részben a polárfront kezdeti nyugat-keleti irányú impulzusának a teknõ területében való szétoszlásától függ: ez mennyire egyenletes, illetve egyenlõtlen.
Most pedig következzen egy kis hétvégi "ciklonológia", a hõkontraszt és a baroklin instabilitás tükrében. Lehet, egyesek majd unalmasnak találják, de meteorológia iránt érdeklõdõ ember nem állhatja meg, hogy idõnként ilyen alapkérdésekkel is foglalkozzon, és következtetéseit megossza másokkal.
Nézzük elsõnek azt a jelenséget, amit én a ciklonok "vonaglásának" neveztem el. Ez a humorosnak ható kifejezés azt jelenti, hogy a elsõsorban a fejlett észak-atlanti anyaciklonok elõször egy középpontúak és igen mélyek, nagy nyomásgradienssel. Majd rövid idõ -gyakran csupán egy nap- elteltével több középpontra esnek szét, egyúttal a centrális nyomás növekszik, a nyomásgradiens és az áramlási sebesség csökken valamicskét. Majd újabb 1-2 nap múlva megint egy középpontúvá szedõdnek össze, újabb kimélyülés és növekvõ nyomásgradiens mellett.
Például:
Link
Link
Link
Link
Mi lehet ennek az oka? A hõkontraszt és a baroklin instabilitás ezt a jelenséget is szépen megmagyarázza. Kezdetben viszonylag nagy a hõkontraszt és ennek következtében a nyomásgradiens és az áramlási sebesség: ez jellemzi az "egy központú" állapotot.
A nagy áramlási sebesség a hõkontraszttal karöltve az örvényesedést segíti: megjelennek a peremciklonok. Ezek "lebonyolítják" az õket illetõ hõtranszportot, ezáltal csökken a hõkontraszt, az áramlási sebesség, és a cikloncentrumok kissé töltõdnek: "több középpontú" állapot. A hõkontraszt csökkenése "kihúzza a talajt az örvényesedés lába alól", a peremciklonok elhalnak, a légnyomási depresszió újra egy középpontúvá válik -és így tovább.
Meg kell említeni, hogy esetünkben viszonylag nem nagy a meridionális hõkontraszt. Jelentõsebb hõkontraszt esetében ugyanis nem "vonaglás", hanem polárfronti expanzió (lecseppenés), teknõképzõdés indult volna meg, tartós meridionális átrendezõdéssel.
Ez itt nem történik meg, ami nem is csoda, tekintve a csekély hõkontrasztot:
Link
Grönlandtól Észak-Afrikáig csupán 10 fokos hõkülönbség van 850 hepán.
Megjegyzendõ, hogy a poláris jet által közrezárt arktikus terület egy gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, mely a fentivel lényegében megegyezõ "vonaglásos" ciklusok szerint szüli a dél felé nyúló teknõket, melyek eszerint ezen óriásciklon "peremciklonjai". A "vonaglás" ciklusai pedig a Namias (szinoptikai) ciklusokkal egyeznek meg: a jet egyszer zárt, majd pedig behullámzik -és így tovább:
Link
Link
Bár a polárfront mentén különbözõ fázisban levõ szinoptikai ciklusok egymás mellett létezhetnek, mégis, vannak idõszakok, mikor a jet hemiszférikusan zártabb, illetve meanderezõbb jellegû.
Itt kérdésként felmerül, hogy "mekkora" lehet egy mérsékelt övi ciklon, azaz, milyen átmérõjû, és hogy ez mitõl függ. Alapvetõ mechanikai megfontolások miatt szinte biztosra vehetõ, hogy a létrejövõ ciklon átmérõjét legalább részben a benne cirkuláló levegõ sebessége szabja meg: kis sebesség- kis átmérõ, nagy sebesség- nagy átmérõ. Bár a ciklon rotációja nyilván nem teljesen azonos egy zsinóron megpörgetett tárgy körforgásával, azért nagy vonalakban megegyezik a két jelenség. A ciklonnál is kell kényszererõ, mely a tehetetlenségük folytán egyébként egyenes vonalban mozgó légtömegeket körpályán tartja. Ezt a kényszererõt bizonyára a légnyomásgradiensbõl származó erõ, a centrális alacsony nyomás szívóhatása képviseli. Ennek nagysága fordítottan arányos a körforgás átmérõjével (sugarával): kis átmérõ esetén nagy erõ, nagy szívóhatás szükséges a körpályán tartáshoz, és viszont. A fenti összefüggés teljesen nyilvánvaló például trópusi ciklonok esetén: ott a nagyon sebes körmozgás kis átmérõ mellett valósul meg, és tényleg: ezen örvények középpontjában igen alacsonyra száll a légnyomás.
Mérsékelt övi ciklonban ilyen roppant alacsony nyomás nem fordul elõ, így ezek átmérõje lényegesen nagyobb a trópusi ciklonokénál.
Tehát, ciklogenezisnél a kezdetben lineárisan mozgó levegõ sebessége befolyásolja a létrejövõ örvény nagyságát. Valószínûsíthetõ, hogy számít a begörbülõ lineáris áramlás-szakasz hossza is. Nagy görbület-nagy ciklon, kis görbület-kis ciklon. Azt is fel lehet tenni, hogy a görbület nagysága attól függ, mekkora területre terjed ki a baroklin instabilitás, a nagy meridionális hõkontraszt.
Fentieket végiggondolva természetesnek tûnik, hogy éppen a polárfronton, annak is fõleg az óceáni szakaszain alakulnak ki óriás méretû anyaciklonok. Itt ugyanis szinte mindig adott a nagy sebességû lineáris áramlás, és a nagy területre kiterjedõ jelentõs meridionális hõkontraszt.
Más a helyzet a polárfronti expanzió, a teknõképzõdés során másodlagosan, az anyaciklontól délre létrejövõ ciklon (pl. egy mediterrán ciklon) esetén. A gyors áramlási zónának alacsonyabb szélességek felé történõ expanziója során a polárfronti mozgási energia és a nyugatról keletre irányuló impulzus szétoszlik a kialakuló teknõ területén. Ez hipotézis csupán, de elég sok minden támogatja. Emiatt az áramlás sebessége csökken, és a dél felé nyúló hidegnyelv is szûkülö területen biztosítja csak a meridionális hõkontrasztot.
Mindez jó összhangban áll azzal a tapasztalati ténnyel, hogy minél délebbre nyúlik egy teknõ, minél alacsonyabb szélességen alakul ki benne ciklon, ez a ciklon általában annál kisebb méretû, és centrális nyomása is rendszerint magasabb az északi anyaciklonok mélyre zuhanó központi nyomásánál. S azzal is, hogy minél délebbre örvénylik a ciklon, annál lassabb a transzlációja, a nyugatról keletre való áthelyezõdése. Ennek végfázisa a hideg légörvény, mely egy helyben forog, míg teljesen fel nem töltõdik.
Ezen a ponton érintenünk kell a ciklonfejlõdés kérdését. A klasszikus meteorológia leírja a fiatal és az öreg ciklonok jellegzetességeit, de arról nem beszél, hogy ezeknek az "életszakaszoknak" határozott topográfiai elhelyezkedése van, azaz, egy bizonyos "életkorú" ciklon nem lehet tetszõleges helyen, "akárhol". Az öreg ciklonokat, hidegörvényeket mindig az alacsonyabb szélességeken találjuk! Mondhatni, a ciklonok északon születnek, és délen halnak meg. A polárfronti ciklonok "halhatatlanok", sohasem jutnak el a ciklonfejlõdés végfázisába. Északon nincsenek hideg légörvények. Azért van ez így, mert az állandó, sebes lineáris légmozgás, és a nagy hõkontraszt folytonosan "új életet lehel" az elöregedõ ciklonokba, illetve, a minduntalan elinduló szinoptikai ciklus friss légörvényei magukba olvasztják az öregebbeket.
Télen például, mikor közelebb jön térségünkhöz a polárfront, nálunk sem képesek eljutni a ciklonok a hidegörvény, illetve bárikus mocsár fázisáig. Ez csak nyáron, és az átmeneti évszakokban lehetséges, mikor a szinoptikai ciklus a meridionális fázis végén vesztegel. Ekkor nincs összeolvadás az északi friss ciklonokkal, a délre került öreg örvények végigmennek a haldoklás útján.
Nézzük elsõnek azt a jelenséget, amit én a ciklonok "vonaglásának" neveztem el. Ez a humorosnak ható kifejezés azt jelenti, hogy a elsõsorban a fejlett észak-atlanti anyaciklonok elõször egy középpontúak és igen mélyek, nagy nyomásgradienssel. Majd rövid idõ -gyakran csupán egy nap- elteltével több középpontra esnek szét, egyúttal a centrális nyomás növekszik, a nyomásgradiens és az áramlási sebesség csökken valamicskét. Majd újabb 1-2 nap múlva megint egy középpontúvá szedõdnek össze, újabb kimélyülés és növekvõ nyomásgradiens mellett.
Például:
Link
Link
Link
Link
Mi lehet ennek az oka? A hõkontraszt és a baroklin instabilitás ezt a jelenséget is szépen megmagyarázza. Kezdetben viszonylag nagy a hõkontraszt és ennek következtében a nyomásgradiens és az áramlási sebesség: ez jellemzi az "egy központú" állapotot.
A nagy áramlási sebesség a hõkontraszttal karöltve az örvényesedést segíti: megjelennek a peremciklonok. Ezek "lebonyolítják" az õket illetõ hõtranszportot, ezáltal csökken a hõkontraszt, az áramlási sebesség, és a cikloncentrumok kissé töltõdnek: "több középpontú" állapot. A hõkontraszt csökkenése "kihúzza a talajt az örvényesedés lába alól", a peremciklonok elhalnak, a légnyomási depresszió újra egy középpontúvá válik -és így tovább.
Meg kell említeni, hogy esetünkben viszonylag nem nagy a meridionális hõkontraszt. Jelentõsebb hõkontraszt esetében ugyanis nem "vonaglás", hanem polárfronti expanzió (lecseppenés), teknõképzõdés indult volna meg, tartós meridionális átrendezõdéssel.
Ez itt nem történik meg, ami nem is csoda, tekintve a csekély hõkontrasztot:
Link
Grönlandtól Észak-Afrikáig csupán 10 fokos hõkülönbség van 850 hepán.
Megjegyzendõ, hogy a poláris jet által közrezárt arktikus terület egy gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, mely a fentivel lényegében megegyezõ "vonaglásos" ciklusok szerint szüli a dél felé nyúló teknõket, melyek eszerint ezen óriásciklon "peremciklonjai". A "vonaglás" ciklusai pedig a Namias (szinoptikai) ciklusokkal egyeznek meg: a jet egyszer zárt, majd pedig behullámzik -és így tovább:
Link
Link
Bár a polárfront mentén különbözõ fázisban levõ szinoptikai ciklusok egymás mellett létezhetnek, mégis, vannak idõszakok, mikor a jet hemiszférikusan zártabb, illetve meanderezõbb jellegû.
Itt kérdésként felmerül, hogy "mekkora" lehet egy mérsékelt övi ciklon, azaz, milyen átmérõjû, és hogy ez mitõl függ. Alapvetõ mechanikai megfontolások miatt szinte biztosra vehetõ, hogy a létrejövõ ciklon átmérõjét legalább részben a benne cirkuláló levegõ sebessége szabja meg: kis sebesség- kis átmérõ, nagy sebesség- nagy átmérõ. Bár a ciklon rotációja nyilván nem teljesen azonos egy zsinóron megpörgetett tárgy körforgásával, azért nagy vonalakban megegyezik a két jelenség. A ciklonnál is kell kényszererõ, mely a tehetetlenségük folytán egyébként egyenes vonalban mozgó légtömegeket körpályán tartja. Ezt a kényszererõt bizonyára a légnyomásgradiensbõl származó erõ, a centrális alacsony nyomás szívóhatása képviseli. Ennek nagysága fordítottan arányos a körforgás átmérõjével (sugarával): kis átmérõ esetén nagy erõ, nagy szívóhatás szükséges a körpályán tartáshoz, és viszont. A fenti összefüggés teljesen nyilvánvaló például trópusi ciklonok esetén: ott a nagyon sebes körmozgás kis átmérõ mellett valósul meg, és tényleg: ezen örvények középpontjában igen alacsonyra száll a légnyomás.
Mérsékelt övi ciklonban ilyen roppant alacsony nyomás nem fordul elõ, így ezek átmérõje lényegesen nagyobb a trópusi ciklonokénál.
Tehát, ciklogenezisnél a kezdetben lineárisan mozgó levegõ sebessége befolyásolja a létrejövõ örvény nagyságát. Valószínûsíthetõ, hogy számít a begörbülõ lineáris áramlás-szakasz hossza is. Nagy görbület-nagy ciklon, kis görbület-kis ciklon. Azt is fel lehet tenni, hogy a görbület nagysága attól függ, mekkora területre terjed ki a baroklin instabilitás, a nagy meridionális hõkontraszt.
Fentieket végiggondolva természetesnek tûnik, hogy éppen a polárfronton, annak is fõleg az óceáni szakaszain alakulnak ki óriás méretû anyaciklonok. Itt ugyanis szinte mindig adott a nagy sebességû lineáris áramlás, és a nagy területre kiterjedõ jelentõs meridionális hõkontraszt.
Más a helyzet a polárfronti expanzió, a teknõképzõdés során másodlagosan, az anyaciklontól délre létrejövõ ciklon (pl. egy mediterrán ciklon) esetén. A gyors áramlási zónának alacsonyabb szélességek felé történõ expanziója során a polárfronti mozgási energia és a nyugatról keletre irányuló impulzus szétoszlik a kialakuló teknõ területén. Ez hipotézis csupán, de elég sok minden támogatja. Emiatt az áramlás sebessége csökken, és a dél felé nyúló hidegnyelv is szûkülö területen biztosítja csak a meridionális hõkontrasztot.
Mindez jó összhangban áll azzal a tapasztalati ténnyel, hogy minél délebbre nyúlik egy teknõ, minél alacsonyabb szélességen alakul ki benne ciklon, ez a ciklon általában annál kisebb méretû, és centrális nyomása is rendszerint magasabb az északi anyaciklonok mélyre zuhanó központi nyomásánál. S azzal is, hogy minél délebbre örvénylik a ciklon, annál lassabb a transzlációja, a nyugatról keletre való áthelyezõdése. Ennek végfázisa a hideg légörvény, mely egy helyben forog, míg teljesen fel nem töltõdik.
Ezen a ponton érintenünk kell a ciklonfejlõdés kérdését. A klasszikus meteorológia leírja a fiatal és az öreg ciklonok jellegzetességeit, de arról nem beszél, hogy ezeknek az "életszakaszoknak" határozott topográfiai elhelyezkedése van, azaz, egy bizonyos "életkorú" ciklon nem lehet tetszõleges helyen, "akárhol". Az öreg ciklonokat, hidegörvényeket mindig az alacsonyabb szélességeken találjuk! Mondhatni, a ciklonok északon születnek, és délen halnak meg. A polárfronti ciklonok "halhatatlanok", sohasem jutnak el a ciklonfejlõdés végfázisába. Északon nincsenek hideg légörvények. Azért van ez így, mert az állandó, sebes lineáris légmozgás, és a nagy hõkontraszt folytonosan "új életet lehel" az elöregedõ ciklonokba, illetve, a minduntalan elinduló szinoptikai ciklus friss légörvényei magukba olvasztják az öregebbeket.
Télen például, mikor közelebb jön térségünkhöz a polárfront, nálunk sem képesek eljutni a ciklonok a hidegörvény, illetve bárikus mocsár fázisáig. Ez csak nyáron, és az átmeneti évszakokban lehetséges, mikor a szinoptikai ciklus a meridionális fázis végén vesztegel. Ekkor nincs összeolvadás az északi friss ciklonokkal, a délre került öreg örvények végigmennek a haldoklás útján.
"Diplomás szakemberen egy tragikus következményekkel járó bukta akár számon is kérhetõ (ld. a 2006 aug. 20-i budapesti vihar)"
Ezt azért tegyük helyre: 2006. aug. 20-án semmiféle bukta nem volt az OMSZ elõrejelzésében, pontosan úgy történt minden, ahogy azt a veszélyjelzõ meteorológus várta.
Ezt azért tegyük helyre: 2006. aug. 20-án semmiféle bukta nem volt az OMSZ elõrejelzésében, pontosan úgy történt minden, ahogy azt a veszélyjelzõ meteorológus várta.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat