Bioszféra

Úgy vélem postagalambozol b.hópihe, tehát ismerheted a szövetséget is. Hogy a fenébe nem reagált senki, amikor a lentebb emlitett szép postagalamb azonosító számát a honlapon olvasott kérésük szerint elküldtem nekik? Ahogy láttam többnyire megköszönik az adatküldõnek. Nem vártam köszönetet, de szerettem volna tudni mi lett a galamb sorsa miután evett-ivott elrepült. Szép volt és okos a nézése Tán jobb lett volna ha kitekerem a nyakát és megeszem vagy a kutyának adom? Bocs mindenkinek jó reggelt

Imádom az ilyen képeket!

Jómúltkor volt szó a gyep virágos vagy golfpálya típusának összehasonlításáról.
Két példa, hogy miért érdemes virágosan hagyni:
Link
Link

Köszönöm az ötleteket, a hálóval kizárnák minden madarat a portáról és gondolom megfizethetetlen számomra meg hát kalitkában élnénk és persze a galamb sem tudna szabadon mozogni. Ez van, azért köszi.

Jó ötlet a selejt kiengedése elõbb, csak hát még azt is tartani és lehet, hogy el sem tudná kapni, maradna az értékesebb neki, ez egy végtelennek tûnõ harc.

Igen meglepõ is hogy gondolnak erre, bár nyilván nem a benzinkútépitõk, hanem a madarászok!
Én nem tõbõl, maradjon még egy kis csonk, úgy sokkal rosszabb!

Ha benzinkút lesz, azzal könnyû elbánni, csak jó helyre kell dobni a gyufát, aztán kis idõ múlva visszaköltözhetnek a madarak...
Mondjuk még kíméletesebb, ha nem hagyják eleve beköltözni õket, mintha már költés közben állnának neki dózerolni a fészkekkel teli partot. De tõbõl tépném ki a karját annak, aki ilyet engedélyez...

Persze-persze, én sem ugy gondoltam, nekem pl. semmi bajom gyurgyalagokkal, az hogy megeszik a méheket, az most azért fog probléma lenni mert fogynak a méhek is!
Pl. van az M7-es mellett egy partoldal, ahova most akarnak épiteni egy benzinkutat, és a tavasz kezdete óta le van takarva hálóval a sok lyuk a part oldalában, nehogy befészkeljenek oda az idén a madarak!
Naná, hogy nem tudták máshova tenni azt a rohadék benzinkutat, ki kell nyírni egy gyurgyalagkolóniát, bár lehet partifecskék laknak ott!

Jó, ha látsz ott a könyéken más fügefákat is akkor azokat is fotózzad le

Hát biza nem kicsik, 10 évnél is idõsebbek már, már türelmetlenül várom hogy beérjen, de még egy hónap kb.!

Nem ásít, csak éhes
Mé nem dobtál neki egy szöcskét
Vagy egy szem cseresznyét

Noli Az sárga a csõrében a nyelve? Bocs hogy hozzápiszkáltam

" alt="beillesztett kép" style="max-width: 100%" border="0" />

Itt sok gyurgyóka van, reggelente itt szállnak felettünk csapatokban a házak felett, hallani a ricsajukat. Ha kimegyünk a telkünkre, napközben sokat látni, hallani a környéken belõlük. Sok errefele a homokbánya, fõleg az elhagyott.

Hihi, szalakóta... Múltkor mindenféle nõzési szándékból belemerültem a madárkák világába, nekem is õ az egyik kedvencem
Érdekes hogy gyurgyalagot nem láttam még, pedig errefelé állítólag van a Fundoklián.

Nálad már kikeltek?
Itt még most ül a fészkén.

Az általunk károsnak tartott élõlények szolgálnak táplálékul az általunk hasznosnak tartottaknak Így nézve rögvest hasznossá válnak....

Ásító inas :-)

Házi rozsdafarkú amúgy :-)

Hétfõn lemegyünk faterék telkére, majd jól lefényképezem a mi fügénket :-) Meg remélem, némi sárgarigót is.
Szalakótát gyerekkorom óta nem láttam...

Semmi nem ártalmas, ami a Természet része. Egyszerûen mi vagyunk rossz helyen sokszor...

Ezen fügék mellett még te is eltörpülsz.

Fügefaóriások Link Link
Elvirágzó akác Link Link

Ártalmas, de szerintem is a legszebb madarak egyike, a másik kedvencem a szalakóta!

Egy másik "ártalmas ragadozó", a gyurgyalag, sokféle módon ártunk nekik, többek közt a fészeklyukaik betömésével, berobbantásával. Varázslatos állatok. Tessék megnézni ifj.Vasuta Gábor fotóit róluk:
Link

Ezek a madarak csak a méheket eszik meg. A méhészek szerint õk is Public Enemy Nr. 1 szerepben élnek...
AZtán tessék elolvasni a statisztikákat, hogy hány százalékuk pusztult ki az elmúlt évtizedekben az emberi tevékenység okán...

Riasztás, hááát...
A helyzet az, hogy õk a tápláléklánc csúcsragadozói, ergo nekik nincsen természetes ellenségük itt, a Kárpát-medencében és akármilyen hülyén hangzik, õk ezzel tisztában is vannak.
Talán az ún. Laser - hálót tudom ajánlani, ám ennek meglehetõsen húzós az ára, továbbá a galambjaid mozgásterét jelentõsen lekorlátozod, viszont ez tuti védelmet nyújt.
Emlõsök (vaddisznó, szarvas) ellen tudok riasztószert (hirtelen nem jut eszembe a neve, de irgalmatlan büdös), de szerintem ez a ragadozómadarak ellen nem jó.

Hát, annak ellenére, hogy érthetõek s önös érdekedbõl jogosak is a szempontjaid, sosem fogom megérteni õket.
A szirti galamb talán ha 3-4000 éve háziállat, s mint ilyen, igen sokáig húsállat volt, s valamelyik indiai maharadzsa jött rá, hogy lehet õket színes-szagos állattá nemesíteni. Postagalamb párszáz éve van, s igazán "iparszerûen" csak a 19. sz. végétõl postagalambásznak (a Reuters eredetileg postagalambokkal vitt tõzsdei híreket...)
Persze, hogy oda fognak szokni a ragadozók, ahol terített asztal van... Ez a világ rendje!
A probléma az, hogy ezt a meccset már sok "csúnya gonosz ragadozó" ellen eljátszottuk... Sokuk kihalt, sokuk a szélén áll. Õk a bioszféránk legsérülékenyebb tagjai.
A zsákmányállatot tenyésztõknek meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy állataik akkor is a Természet részei, ha x ezer ftba kerültek. Akkor is táplálékot jelentenek a héja számára, ha gyûrû van a lábukon... Ahogy a gyerekedet nem engednéd ki egy csapat éhes pitbull közé, úgy az is a Te felelõsséged, hogy a galambjaidat olyan helyen tartsd, ahol nem éri õket baj.
Lehet, hogy érdemes lenne pár értéktelen (selejtes) galambot tartanod direkt eledelül, s azokat kiereszteni elsõnek, amire csaphatna a ragadozó, majd ha a sasok jól laktak, mehet a versenymadár. Nem jó ötlet? Kecske is jól lakik, káposzta is megmarad.
Ja, és még annyi: mégis csak beavatkozunk a Természetbe azzal, ha félnomád állapotban tartunk állatokat.

Az elõbb a szibériai husky kutyánk fogott egy vakondot a kertben. A vakond meghalt.....

Ezeknek a madaraknak itt van a fészkelési helyük a közelben, gondolod ha elvinném akár 100 km-rel arrébb akkor nem jönne vissza, nem hagyná ott a kicsinyeit, biztosan visszatérne. Olyan módszerrõl nem tudsz amivel távol lehetne tartani õket a lakott területtõl, valami riasztásra gondolok.

A galambokat nem esszük meg, pedig nagyon egészséges, fõleg a levese, szívbetegeknek tanácsolják a fogyasztását is. Én sajnálom levágni õket, amikor selejtezek, akkor valaki mindig megkapja ajándékba, pont az elõbb vittem 13-at két helyre, a sorsukra nem akarok kiváncsi lenni. A galamb az ugye szálló madár pont a versenyeket ha nézzük, tehát zárva nem tartható, edzeni kell nekik, amúgy van zárt helyem mégis kiengedem õket.
Elfogadom, hogy a galamb a ragadozó madarak leendõ vacsorája, gondolok ekkor a vadgalambra és nem a több 10ezer foritos vagy akár 100ezer forintos galambokra, aminek a darabonkénti eszmeiértéke sokszor bizony ennyi.
Szeretem a ragadozó madarakat, de csak addig, amíg az embernek nem tesz kárt, gondolok ilyenkor sok galambásztársamra. Belegondoltál arra, hogy a póstagalambot ha megfogja a héja, akkor nem ér el hozzád a levél! Mint mondjuk régen volt, mert ugye gyors küldemény esetén akár most is bevethetõek. Csak hát száz db-ból mondjuk a fele ér célba, mert hát igencsak elszaporodtak ezek a védett madarak, egyre nagyobb a probléma lassan ott tartunk, hogy azért tartjuk galambjainkat, hogy ezek a szép ragadózók életben maradjanak. Mi lenne akkor, ha az összes galambász társamal együtt nem engednénk ki galambjainkat
mondjuk egy hónapig, akkor éhenpusztulnának eme ragadozó madarak, mert hogy ide vannak szokva és párszáz méterrõl azt várják, hogy mikor engedem ki õket és már csap is közéjük. Valahogy egy kicsit igazságtalannak érzem, nem kapok én senkitõl támogatást, hogy táplálom a vadmadarakat. Igazából ezt te nem fogod megérteni, hiába írok akármit is, ezt csak az tudja, aki benne van. Példának számodra nem tudok mit kitalálni, de ha a cicusod kimenne , amit gondolom szeretsz, elkapná egy szép madár , elvinné megenni, mert hát neki tartod, ez volna a természetes, vagy maradjon a négy fal között és úgy élje le életét, amit állatkínzásnak tartok. Amúgy nem bántani akarom ezeket a ragadozókat, csak menjenek el a portámról jó messzire, mert nem férnek össze a háziállatokkal, vadásszon az erdõben vadmadarakra ami rendjén is lenne.

Persze, de ilyenkor májusban az éjszakai a jellemzõ rá. Az én felvételem hajnalban készült, már világos volt.

A fülemüle mellett az is szép amikor egy rigó a naplemente után kezdõdõ szürkületben nagy csivitelve elrepül valamerre, mintha takarodót fújna Csak gondolom hogy rigó, mivel amikor még Pesten éltem, a környéken sok rigó volt, szinte mindennap hallottam hasonló hosszú erõs csivitelõ hangot, amit összekapcsoltam a rigókkal.

Köszönöm, simán lehet "õ" Valóban a lombok között bújik el ha csak úgy "rájön" az éneklés, de "akit" naplementekor látok, az mindíg a házgerinc egy általa meghatározott mindig ugyanazon pontjára úl fel egyedül, énekel és a Napba néz Lehet hogy korosodom 57 évesen, de mindig meghat szép és magányos koncertszólója amit következetesen megtart napnyugtakor A legfurább hogy mindig a Nap felé fordulva énekel napnyugtáig (nemegyszer öt-tiz percig is, közben leereszti-felemeli szárnyait mint egy operaénekes karjait) Elõkotrom a fénykép-sorozatot

De õ nappal is szokott énekelni, nem?

A fülemülében pont az a pláne, hogy éjjel énekel. Szóval ha abbahagyta napnyugtakor, akkor az vagy ideiglenes volt (ilyet szoktak, aztán 10-11 felé újra dalolni kezdenek) és valóban fülemüle, vagy nem õ volt a "tettes". Ha be akarod azonosítani a hangot, a korábban belinkelt videómon fülemüle van. Õ így néz ki:
Link
És általában elbújik a lombok közé énekelni, nem ül a fa tetejére, az rigószokás.

Juteszembe, ragadozó madarakat nem látok erre, csak messze fent a levegõben termikelve a rétek vagy a szigetek felett. olyankor még a sirályok is eltûnnek a levegõbõl, csak a fecskék cikáznak

Bocs hogy belekotyogok, nagyon finom a gyenge galambhús, ettem már, de a postagalambokban valami olyan "méltóság" van, hogy az ember nem nyúl hozzájuk, megeti megitatja, aztán ha erõre kaptak elmennek. Pár éve leszállt itt egy gyûrûzött posta, ácsorgott a garázsbejáró elõtt és nézett rám. Olyan értelmesen "nézett rám", hogy szinte meghatódtam Nem volt más csak konzervkukoricám (mivel napi eledelem része) adtam neki és mellé vizet, aztán békén hagytam. Elõbb ivott, majd szépen felcsipegette a kukoricát, megint, ivott és elment. Teljesen olyan érzésem volt, tudatában van a helyzetnek és "elvárja" hogy gondoskodjak róla. A szemébe nézve az ember szinte tudatos értelmet feltételez róla Ja azért a gyûrû jelzését leolvastam (nyugodtan tûrte), el is küldtem a neten a postagalamb-szövetségnek, de senki nem jelzett vissza (pedig kérik a jelzést).

Úgy túnik igen, errefelé fél éjszaka, akár éjjel egykor is énekel, csattog (mindig eszembe jut a haldokló kinai császár és a fülemüle esete) Azt vélem, hogy õ az a kis szürke csodálatos énekes, aki naplementekor egy magas pontra kiülve addig énekel, amig le nem megy a Nap. Szinte percre pontosan jelzi a naplementét egy igénytelen "drappszinû", testalkatra verébszerû madár folyamatos énekkel, a Nap felé fordulva, aztán elrepül amikor a Napot már õ sem látjhatja. Õszintén nem értem mi készteti erre Csináltam is tóbb sorozatot róla, sajnos a alkonyuló nap ellenfénye miatt nem vehetõ ki a tollazata. Kaqkk: juteszembe, sokan sokat járnak erre (sok madár, rigó, szarka éjjel még kuvikok is jönnek kuvikolni) érdekes módon ritkán "vágnak egymás szavába" hagyják kiénekelni a másikat; viszont tegnap egy kaqkk repülés közben a levegõben nyomta; azt hittem hasonlóan teszi, ahhoz mint a vadgerle amikor leszállás elõtt "helyet kér", de ez folyamatos repülés közben kakkukolva repült el a fejem felett és egészen messze szállt le. Meglepett ahogy repülés közben úgy nyomta, mintha egy fán ülne Bocs a hosszért, ezekrõl oldalakat lehetne teleírni

1, Zárt helyen tartod a galambokat
2, Elfogadod, hogy a galambok a ragadozók leendõ vacsorájának fejlõdtek az evolúció során
3, Azt hiteted el magaddal, hogy Te nem galambot tartasz, hanem ragadozókat, de olyan jó vagy hozzájuk, hogy teljesen szabadon hagyod élni õket, csak a vacsorájukat biztosítod.

Most jegyzem meg, hogy aki a ragadozómadarakat bármilyen formában bántja, az szerintem teljesen ugyanolyan elbánásban kellene részesüljön, mint amit õ tesz a madárral. Megpróbáltam nagyon diplomatikusan kifejezni magamat.

(Egyébként a galambot versenyezni tartod, vagy eszitek õket?)

Vannak kimondott ragadozómadár csapdák.
Én anno szakközépiskolás koromban csapdáztam fácántelepen és az házilag elkészített kutrica volt.
Nem én csináltam, így fogalmam sincs, hogy hogyan kell.
Azonban kaphatóak biztos vadászboltokban vagy ott tuti tudnak adni információt, hol lehet ilyet beszerezni, de tartok tõle, borsos áruk van.
Ja, és ha befogtad, elviszed jópár km-re és ezzel megoldódik a probléma.
Nekünk, akkor, bejött.

Igen, lehet, nem tudtam eléggé megfigyelni, de egerészölyvet már láttam közelebbrõl az valamivel kissebbnek tûnt és ezen a madáron a fejtetõ világossága szembetûnõ volt.

Igen, pontosan ilyen hangok voltak! Õ is éjszakai madár lett és a kakukkal bandázik éjjel?

Talán egerészölyv lehetett.

Akkor mit lehet tenni, ha a galambjaimat levadássza a héja és a sólyom a saját udvaromon? Írtózatosan nagy kárt okozva ezzel! Két éve az egész állományomat levadászták. Csak azért kérdem, mivel védettek, de ha berepûl hozzám, akkor az enyém, fõleg úgy, hogy én etetem?

Myloh, megevési céllal Jó reggelt
Köszönöm az infot, valami ilyesmi motoszkált bennem, bár lehet hogy esetleg keltetõben keltetett fácánok, (annyira nem félnek az ember közelségétõl), más munkája is "lehet bennük" (láttam a város más részeiben, többen is foglalkoznak vadmadarak tenyésztésével zárt, magas teniszpályányi röptetõkben ) de ez "nem látszik rajtuk", nincsenek "meggyûrûzve". Különben nevessetek ki, nincs szivem levadászni õket ha bejönnek akkor sem, mert szépek. Az a marha fácánkakas, aki a nyitott kocsibehajtón besétált peckesen, (csak úgy viritott rajta a piros fejdisze) különösen szép és nagy volt, szerencséjére Tomi kutya a kennelben volt bezárva, tombolt mint a fene, de a kakas oda se figyelt hogy a kutya szaggatja az acélrácsot. Jól megnéztük egymást, aztán megfordult és kisétált nyugodtan, én csak néztem. Egyébként a rókák is utánuk jönnek, nem törõdnek a kutyákkal, bátran sompolyognak, érdekes módon mindig a keritések mentén (az erre vetõdõ kóbor kutyák általában az út közepén járnak) Házi baromfi messze körzetben sehol nincs, igy a rókák a fácánok vagy a partra kitotyogó kacsák után jöhetnek. A vadlibák és a hattyúk itt nem jönnek ki a partra csak a kacsák, néha a vadludak. Tavaly egy teljes vadlúdcsapat földre kényszerült, leszállt a kertemben, amikor a szélvihar miatt nem tudtak tovább repülni (a szél már "visszafele" fújta õket, erõsen süllyedtek, nem tudtak a levegõben maradni). Érdekes, akkor Tomi kutya nem ment közéjük csak némán állt a teraszon, nézte õket, pedig sokan voltak, egyet biztos megfogott volna. Mintha érezte volna hogy bajban vannak. Igy szép Én se mozdultam, nehogy elriasszam õket, pedig lefotóztam volna õket, hihetetlen látvány volt. Szép és érdekes volt, amikor elmentek; rövid nekitotyogás után nagy robajjal és gágogással valami "sorrend" szerint (érdekes hogy nem egyszerre többen, csak akkor ugrottak többen a levegõbe amikor a kutya végül rájuk rohant), mint a vadászgépek felszálltak a vezérlúd után. A kutya csak ekkor rohant nekik, de elkésett. A kutya magyar vizslára és agárra emlékeztetõ keverék, viszonylag "vékony" és igen gyors, barátságosnak látszó de túlfûtött robbanékony harapós "hamiskutya" (a fiaim tartanak tõle, bár hozzám nagyon ragaszkodik és hallgat rám, de egyszer még az én kezem is véresre harapta ezért dühömben állatkinzás ide vagy oda, elnáspángoltam hogy "tudja ki a fõnök"; több botrány után sétálni sem viszem a Duna-partra mert féléves kora óta minden szembejövõ embernek-állatnak nekitámad kivétel nélkül) csendben, némán rohan és elrohanva, cikázva, visszakanyarodva váratlanul, lehetõleg rejtekbõl támad és akit-amit "kinéz magának" arról nem "száll le") Volt nálam egy kisfejsze, ha a ludak "sûrûjébe" dobom, valamelyik "ottmarad", de nem volt rá szivem, nomeg nem tudtam, elejthetek e bármilyen módon az udvaromon vadludat (vadászjog, vadászidény stb) Ilyen esetben "levadászhatok" az udvaromon vadludat, vadkacsát? Nomeg "védtelenek" voltak, a szél "verte" be a kertembe õket, csak tolongtak, gágogtak egy csapatban a kert végében, amig fel nem szállhattak. A kutya még a galambra, verébre is rátámad, érdekes módon kimerevedve állt és várt ("jelzõpózban", amire soha nem tanitottam), csak akkor "ment rá" a ludakra amikor kezdtek felszállni
Bocs a hosszért ez is kávé+pipa filó volt

Esetleg fülemüle?
Lásd (halld):
Link

Milyen céllal fognád meg?

A kertedben minden további nélkül befoghatod,kinn pedig a földtulajdonosé vagy a vadászati jog tulajdonosáé a rajta lévõ jószág - törvény szerint.

Ez hihetetlen, most is madárének van kint! Nem ismerem meg a hangjáról, talán pinty lehet. Csináltam róla felvételt, majd holnap felteszem.
Úgy csivitel, mintha délelõtt 10 óra lenne!

Virágzik itt is az akác, finom illat terjeng a levegõben. A bodza is kezd már, anyukám szedett is teába/nak valót.

Jó Estét!
Ma egy hatalmas madár szállt le a kertek végében lévõ fákra. Már többször láttam, de még ilyen közel nem merészkedett a lakóházakhoz. Próbáltam képeket készíteni, de sajnos még így is elég mesze volt, és már sötétedett, ezért nem sikerültek túl jól:Link Link
Késõbb jött egy másik is, és elszálltak mindketten. Mi lehetett? Talán Parlagi sas? Mint mondtam már régóta járnak erre (több éve), de még ilyen közelrõl sosem láttam. A feje teteje, illetve a tarkótájéka világosabb színû volt. Repülés közben kiabált-vijjogott.

Ja, és virágzik az akác:Link

Nagyon érdekes..

Vagy Csorváson az erdélyi hérics, Csáfordjánosfán szintén a tavaszi tõzike, és biztosan sok példa van még rá. Kényes a kérdés és nem éppen egyöntetû a vélemény természedvédelmi és botanikus berkekben. Egyes növények híres, régóta ismert elõfordulási körzetében a helyiek évszázadok óta ültettek példányokat, amikor még híre-hamva nem volt védettségnek, természedvédelmi törvénynek. Az esetek nagy részében az adott növény jóval elterjedtebb is volt akkoriban, néhány tõ áttelepítése semmilyen veszélyt nem jelentett az állományra. A törvény megszületése óta ez is tilos, és az ilyen településeken élõkkel általában közlik is a szakemberek, hogy a kertben növõ erdélyi héricsbõl nem szabad utánpótlást gyûjteni. Sõt, utóbbi növény esetében - mivel egy fokozottan védett, szûk elterjedésû, hibrid eredetû, világviszonylatban is kiemelkedõ értékû fajról van szó - minden évben bekopogtatnak a lakókhoz, hogy összeszámolják a töveket.

Hát igen... Sajnos a kerítés se kifelé, se befelé nem szab határt a növényeknek, lásd selyemkóró...
Súlyos történetem van nekem is, anyósom hozott egyszer úgy 8-9 éve kirándulásról egy nagyon gyöszös kis tõ Szent István szegfût, irgalmatlanul lecsesztem miatta, hozzá kell tenni, hogy a kertjét ma olyan mértékben borítja be annak az egy tõnek a sok-sok gyereke, hogy hihetetlen! Szerintem köbméterben lehetne mérni. Vissza kellene telepíteni a vadonba...
Viszont azóta semmit se visz haza már. :-)