Meteorológiai esélylatolgatások

Én is azt nézem, csökkenõben van az észak-atlanti negatív nyomásanomália, és az örömteli fejlemény (a mi részünkre)
Más oldalról: az olyan extrém enyhe teleket, mint a tavalyi volt, az elmúlt 40 év során vagy az átlagosnál enyhébb (de nem szélsõségesen enyhe), vagy ritkábban átlag közeli, még ritkábban kifejezetten hideg telek követték (de ez utóbbi csak pár alkalommal fordult elõ)
Persze, világért se állítom, hogy ennek prognosztikai jelentõsége volna...
Mindenesetre viszonylag nyugodtan nézek a közelgõ tél elé. A tavalyi "rémségesen" tartós enyheség aligha ismétlõdik meg (természetesen az elvi lehetõség erre is megvan), és szinte biztosan más áramlási muszterek fognak uralkodni, mint az egy éve kezdõdött, s majdnem fél évig eltartó megdönthetetlen ciklon-elõoldali felállás.

Nem tudom excellbe varázsolni a légnyomás-anomáliát, ám a térképet naponta rögzítem 14-e óta, jelentem monoton csökken.
Napok óta csökkentik modellek a jövõ heti cikloncsalád erejét, lehet -1 fölé áll be a hónap végére?

A prediktort elõvarázsolom október végéig, a DAI-t és a hármas felosztást pedig TE, vessük majd össze.

Köszönöm az észrevételt az 1963-as decemberhez, utána is néztem gyorsan, és a wundergroud.com-on például ezt találtam:

Let's examine recent volcanic eruptions that have had a significant cooling effect on the climate. In the past 200 years, Mt. Pinatubo in the Philippines (June 1991), El Chichon (Mexico, 1982), Mt. Agung (Indonesia, 1963), Santa Maria (Guatemala, 1902) Krakatoa (Indonesia, 1883), and Tambora (1815) all created noticeable cooling.

Nem is értem, hogyan kerülhette el ez anno a figyelmemet, amikor a DAI kapcsán a Pinatubo távkapcsolat-zavaró hatásáról meg hosszan értekeztem... Így még szebb az ábra Link

Szép napot kivánok! A minusz 1 Celsius fok alatti 1963. évi decemberi átlaghõmérsékletet véleményem szerint egyáltalán nem kell kisiklásként kezelni a DAI-elmélet kapcsán. 1963. tavaszán az indonéziai Bali-szigeten magasodó Gunung Agung tûzhányó hatalmas kitörést produkált, a 8-as maximális skálájú VEI-n elérte az 5-ös fokozatot (Volcanic Explosivity Index), amely minõsitést a Mt. St Helens (1980. május) és a Vezúv (i. sz. 79.) kapta még meg. A kén-dioxidban igen gazdag porfelhõ két hét alatt körbejárta bolygónkat, finom eloszlású fátyla beboritotta a mérsékelt öv égboltját. A vulkanikus aeroszolnak közismert légköri hûtõ hatása elegendõ volt ahhoz, hogy - többek között - térségünkben a szokásosnál több volt a csapadék ("kén nélkül nincs esõ", amint azt Dr. Aujeszky László is megemlitette ismeretterjesztõ irásaiban), a hõmérséklet különösen a téli félévben alacsonyabban alakult.
A naptevékenység veszitett ugyan erõsségébõl, a napfoltok száma igencsak lecsökkent, de a napaktivitást nem csupán a napfoltok számából kell levezetnünk, hiszen épp a napokban volt egy olyan erõs napkitörés, amely alatt az izzó napfelszinen nyoma sem volt folt(ok)nak. A részecske és plazmafelhõ hatalmas CME(Coronal Mass Ejection)-ként találta telibe a Földet, a protuberancia szemközti elhelyezkedése folytán. Több kutató hivta fel a figyelmet az ilyen napkitöréseknek a sztratoszférikus felmelegedésekkel való összefüggésére, azon túl pedig a poláris területek lehûlését és a ciklonális örvényesség megerõsödését tapasztalták.
Mindazokkal egyetértek, akik a poláris térségek magas földrajzi szélességei fölött beinduló erõsebb ciklontevékenység mellett szállnak sikra, egy viszonylag enyhébb tél kialakulását sejtik.

Igen, a DAI beválása is igen jó volt, de az új cikkben leírtak szerint hibás elemeket is tartalmaz.

Mivel idén szeptemberre negatív észak-atlanti légnyomás-anomáliára számíthatunk (hacsak nem alakulnak az utolsó 10 napban az elõrejelzésekhez képest nagyon másként a térség nyomási viszonyai), ezért a sokévi átlagtól (1981-2010-ben: 0,2 °C) most enyhébb decembert valószínûsítene a módszer. Ez alapján Link kb. 50% az esélye a legalább 1 °C-os pozitív anomáliának (25% a +2 °C-ot is elérõé), kb. 25% a kevéssel átlagosnál enyhébb (0... +1 °C-os anomália) verziónak, és kb. 25% az átlagosnál hidegebb decembernek. Ennek az ábrának Link a legfontosabb üzenete pedig az, hogy 1951 óta negatív szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália esetén -1 °C alatti decemberi havi átlaghõmérséklet mindössze egyszer, ötven évvel ezelõtt, 1963-ban fordult elõ, míg az ugyanannyi esetet számláló pozitív észak-atlanti légnyomás-anomália esetén ez 11-szer történt meg (tehát minden harmadik esetben).

Ha jól emlékszem, az eredeti DAI teljesítménye, vagy ha úgy tetszik, bevalasi aranya messze meghaladta a 60%-ot, de éppen a tavalyi látványos kudarc sarkallt Téged az általad belinkelt tényezõ bevitelére. Ennek alapján tehát idén milyen LEHET a december? Úgy emlékszem, hogy a válasz kb. átlagos vagy a 30-éves átlagnál kissé enyhébb elsõ teli hónap a legvalószínûbb kimenetel a mostani állapotokbok kiindulva? Ha nem, javíts ki -
Mivel mar jo ideje nem latolgattam középtávon, engedtessék meg egy kis kitekintés szeptember végére, október elejére: a teljes erõvel beinduló hidegfelhalmozodas es az így kialakuló hokontraszt beindíthatja az észak-atlanti ciklongyárat, ami nálunk felváltva hûvösebb északnyugati es melegebb nyugati áramlást idézhet elõ a csillagaszati õsz elsõ 1-2 hetében. Ez térben es idõben változatos, rövid hûvösebb es melegebb periódusok által jellemzett idõszakot eredményezhet. Az azori ránk huzodasa bizony ilyenkor mar elég komoly kodhelyzetet idézhetne elõ es nem kizárt egy felblocking sem, jellemzõen hûvös észak-atlanti légtömegek dominanciájaval. Az eddigi un. verkli ideje tehat végleg lejárhat, merõben más jelleget vehet fel a makrocirkulacio Európa nagy része felett

Ez tényleg nagyon érdekes. Magától értetõdõen következik belõle egy praktikus kérdés (talán már ki is találtad): mostanában erõs, vagy gyenge a poláris örvény?

Ma Szinoptikus meteorológia elõadáson tanultunk egy olyat, hogy a polárfront talajhoz közeli hullámzása és a poláris örvény (ami az idõszakos poláris anticiklon fölött! lévõ állandó ciklonális forgású örvény a közép- és felsõ troposzférában, valamint az alsó sztratosztférában) erõssége között igen erõs a kapcsolat. A poláris örvény erõsségét azonban elsõsorban nem felszíni, hanem sztratoszférikus jelenségek határozzák meg (bár ezzel az állítással van egy-két apró pontatlanság). Mivel a Rossby-hullámok a Föld jelen állapotában gerjednek (amplitúdójuk alapból nõ, persze, csak amíg szét nem esnek), ezért a hullámok instabillá válásához szükséges amplitúdó méretét határozhatja meg a poláris örvény erõssége. Ha erõs, akkor a Rossby-hullámok hamarabb szétesnek, kevés és gyenge meridionalitás után újra zonalitás alakulhat ki. És fordítva.
Még egy dolog: nálunk északon a poláris örvény aszimmetrikus (egészen furcsa bumeráng alakja van, ha a klímaátlagot nézzük), két délebbre jutó ága nagyjából (ha jól emlékszem) a Brit-szk és K-Szibéria fölött van (ha fönt lesz az ábra, megnézem, mert erre lehet, hogy nem emlékszem). Gyenge esetben ez könnyen kettéesik, a polarsplit jelenség részben ehhez is köthetõ.

Thermometer,
a Namias ciklusnak szerintem is szerepe lehet a szeptember-december kapcsolatban, de arra hajlok, hogy nem az a fõ magyarázat. Különben mindig nagy érdeklõdéssel olvasom a beírásaidat, egy ideig bizony azt hittem, meteorológus vagy, öreg motoros, emlékszem, tanakodtam is, hogy ki lehetsz... Amúgy idén szeptember 14-én az anomália -1,7 hPa-nál tartott, ezt hasonlíthatod össze az elõzõ évtizedekkel:
Link

Szeke,
a fele akkora tartomány rosszabb eredményt ad, úgy látszik, a nyugati régióknak is szerepük van a kapcsolatban.

Rudolfking,
sok dologban egyetértek veled (nem is tehetek másként, a szikár tudományos konszenzust osztod). De még ha úgy is állnánk a dolgokhoz, hogy az automata algoritmus-keresõ rendszerek majd minden lehetséges kapcsolatot feltárnak (szerintem még nem tárnak fel mindent), akkor sem felesleges az egyéni keresgélés, mert egyáltalán nem biztos ám, hogy azokat a robotok által feltárt összefüggéseket közkinccsé teszik majd a robotok futtatói, sõt!...

Don Palesz,


Végezetül hangsúlyoznám, hogy a DAI helyett én ma már a következõ hármas felosztás alapján várom a decembereket:

Link

Bízzunk az 1963-as kisiklásban

Nem szeretném én sem ezeket a megfigyeléseket elvetni, vagy mindenre ütõkártyaként használni a "kaotikus rendszer" fogalmát.
Nem szabad azonban felednünk, hogy lelkes amatõrök vagyunk, akik nagyon korlátozott tudás- és információhalmazhoz férnek/férhetnek hozzá (kezdve az érdektelenségtõl, nemtörõdömségtõl a titkos kutatási anyagokig, pénzért vehetõ idõjárási adatokig). Ellenben sok ezer-tízezer-százezer kutató dolgozik ilyen témákon, keresi ezekre a válaszokat. Ha léteznek összefüggések, nagy valószínûséggel ismerik azokat, sõt mi több, a tudást szezonális modellekbe építik. Nem csak szemre, vagy térképeket nézve lehet észrevenni összefüggéseket, hanem numerikus módszerekkel, automatizált analízissel stb. is lehet keresni a kapcsolatokat (gondoljunk egyszerû tételbizonyító rendszerekre, algoritmusokra, amik szabályok alapján A-ból bizonyítják, vagy cáfolják B-t). Egy ilyen algoritmus egy óra alatt 1000 kutató egy évi papíros munkáját is végig tudja pörgetni. Ezek is biztos, hogy nem kezdeti fázisban lévõ projektek és kutatások, hanem élõ, nap mint nap lefutó algoritmusok, elõrejelzések stb.
Nem véletlen, hogy ennek ellenére még mindig nincs 100%-os beválású összefüggés, vagy elõrejelzés, nem véletlen a szezonális elõrejelzések vagy DAI-szerû indexek hajmeresztõ bukásai. Ha a "bármi lehet" elõrejelzésbõl (legyen 50%) el tudunk mozdulni 55, 60 neadjisten 65%-nyi pontosság felé, akkor én úgy gondolom, már lenyûgözõ eredményeket értünk el (és itt jön képbe az idõjárás, mint kaotikus rendszer!). A 60% pedig bizony azt jelenti, hogy egy tudományosan bizonyított, mérhetõ, stb. összefüggés 4 évben egymás után téved: benne van a pakliban. Az emberi hevesség, kapkodás mégis rávágná: hülyeség! Ha ennyit bukik, nem is értékelhetõ! (stb.) Tehát ha egy index (legyen pl. a DAI) vagy szezonális elõre (pl. CFS) idén is elképesztõt bukik: az okos ember megvonja a vállát: benne van a pakliban, vizsgáljuk meg az okokat, hátha finomítható a rendszer. A buta ember hadonászik és kiabálja, hogy "kuka", "értékelhetetlen" stb.
Az okos ember valószínûleg sose fog kiállni világmegváltó elméletekkel az idõjárás-elõrejelzés terén, a buta nap mint nap jön eggyel.
Úgy gondolom, itt ebben a fórumban buta ember jó ha 1 az 1000-bõl, ezért öröm olvasni a fórumot

Te se érts félre engem. A kaotikusságra való gyakori hivatkozásban megmutatkozó rest, hányaveti attitûdöt említve a legkevésbé se rád gondoltam. Elég régóta vagyunk már itt mindketten ahhoz, hogy valamennyire így látatlanban is ismerjük egymást. Például tudom rólad, hogy egyike vagy a légkör mechanizmusáról legmélyebben elgondolkodó fórumozóknak. Ezt nagyra becsülöm.
De elég az offolásból: amiket megemlítettél, közvetve nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolnak a Namias ciklusok lefolyására. A jégkiterjedés hat a hidegmagok létrejöttére, az pedig meghatározza a hõkontrasztot, ami a stabil polárfronti örvényesedés fõ oka.
A naptevékenység is hat a térítõi magasnyomású öv kiterjesztésével, megerõsítésével.
A déli tengerek hõmérséklete pedig szintén a hõkontraszt lényeges eleme.
Viszont közvetlen befolyásoló tényezõnek én két dolgot gondolok: egyrészt a hemiszférikus nyomásgradiens (ami viszont legalább részben a hemiszféra általános hõdifferenciájának függvénye), ezen keresztül a nyugati "futószalag" sebessége.
Másrészt a "helyi" kondíciók: egy szubarktikus hidegmag, vagy a déli tenger helyileg magas vízhõmérséklete. Ezek lokális hõkontrasztot hoznak létre, mely hõkontraszt azon a bizonyos helyen stabil örvényesedést, hidegleszakadást, teknõképzõdést -azaz az áramlási kép meridionálisba fordulását eredményezi.
A ciklus lefutását véleményem szerint ezen hemiszférikus és helyi történések összjátéka szabja meg.
Mert például, ha a hemiszférikus nyomásgradiens igen nagy, és emiatt gyors a nyugati "futószalag", úgy "elfújhatja" keletre a hidegleszakadást, és legalábbis átmenetileg, visszaállíthatja a zonális áramlási képet. Ilyet nemegyszer látunk télen, hosszasabb zonális idõszakot lezáró elsõ, "bepróbálkozó" hidegleszakadásnál. Ennek fordítottja is elképzelhetõ: kis hemiszférikus hõ és nyomásgradiens mellett, lassú nyugati futószalagnál már a csekély helyi hõkontraszt is effektív hidegleszakadást okozhat. Ilyesmi szintén leginkább télen, hosszabb meridionális szakasz lezárásakor jelentkezik, mint utolsó, átmeneti hidegbetörés a hosszú zonális idõszak elõtt.

Félre ne érts, teljesen világos a ciklus-elmélet és én el is fogadom. Tõlem áll talán a legtávolabb az a tipusú érvelés, amely minden lehetséges távkapcsolati és egyéb összefüggést lehúz a klotyón azzal, hogy "a légkör kaotikus rendszer". Én éppen azt próbálom felkutatni, hogy mik azok a kényszerek, amelyek a ciklust, illetve annak fázisait alapjaiban meghatározzák. Mert valaminek meg kell határoznia ezt is. ÉS természetesen nem a röhejes brazil õserdõbeli moly szárnycsapására gondolok. A ciklusokat, illetve azok fázisait a föld mozgásából adódó elsõdleges és másodlagos fizikai törvényszerûségeken kívül feltételezésem szerint döntõen meghatározzák:

- a jégkiterjedés paraméterei
- a nap aktivitása
- az óceánok fizikai paraméterei

Egy ilyen makrocirkulációs folyamattól nem is várhatjuk, hogy "pontos legyen az órája"
Másrészt a légköri történések túl sokrétûek, változatos lefolyásúak ahhoz, hogy egyszerû "skatulyákba" gyömöszölhessük õket. Mindig lesz kivétel, rendhagyó lefolyás és végkimenetel.
Láttam már viszonylag meleg koraõsz után vérfagyasztó epizódokat hozó telet (pl. 1985/86, igaz, a tél eleje akkor is viszonylag enyhe volt), és olyanra is emlékszem a 70-es évekbõl, mikor szeptemberben bõven fûtögettünk, mégis enyhe lett a tél.
Az idõjárási folyamatokban kitapintható szabályszerûségek nem mindig érvényesülnek, s van, hogy egyáltalán nem érvényesülnek. De ez nem ok arra, hogy tagadjuk a létezésüket, kényelmesen és nagyképûen arra hivatkozva, hogy "a légkör kaotikus rendszer" -tehát egy bizonyos állapotból egy-két hónapon belül kb. egyforma valószínûséggel lehet egy meghatározott szituáció, meg annak az ellenkezõje is.
Ez az, ami szinte biztosan nem állja meg a helyét!
Éppen ezért én nagyra becsülöm a Hari-féle próbálkozásokat, a gondos, jó szemû megfigyelést és a következtetések levonását. A DAI tavalyi "bukása" semmiképp nem jelenti, hogy a módszer a kukába való. Én is a "bukás" után kezdetem mélyebben elgondolkodni a lehetséges mechanizmusán, és csodálkozva tapasztaltam, hogy a DAI elméletében mennyi értékes légkörfizikai meggondolás rejtõzik. Dióhéjban felöleli a meteorológia szinte teljes elméletét. Már csak ezért is érdemes foglalkozni vele, figyelni az eredményeket, csiszolgatni az elméletet.
A magam részérõl úgy sejtem, hogy a DAI nagyrészt a Namias-cikluson alapszik -ezt próbáltam meg kifejteni az írásomban. Akinek van alternatív (jobb) ötlete, írja meg nekünk.

A problémát ott érzem, hogy a 4-6 hetes ciklus hossza kellõen megfoghatatlan ahhoz, hogy a statisztika bármit is tudjon vele kezdeni. Ettõl persze létezõ a dolog, kétségtelen. Csak nem határolható be.

Ahogy mindjárt az írásom elején le is szögeztem, az általam elõvezetett elképzelés teória, vagy ha úgy jobban tetszik, hipotézis. Tehát szóval sem állítom, hogy az igazság (egyedüli) letéteményese.
Késõbb lehet, hogy megerõsítést nyer, de az is megtörténhet, hogy elvetendõnek bizonyul.
"Az én Mamias-elméletem" nem az enyém (jó is lenne!), hanem Jerome Namias amerikai meteorológusé. Úgy vélem, elhihetjük neki a zonális és meridionális muszterek ciklikus váltakozását. A megadott 4-6 hét átlagos idõtartam nem biztos, hogy teljesen korrekt, de a ciklus biztosan létezik, még az idõjárást kedvtelésbõl figyelõ "mezei" amatõr számára is kitapintható (különösen a téli félévben)
Mindenesetre láthattad, hogy elképzelésem jól illeszkedik a tényekhez (és Hari elméletéhez) Bár errõl eszembe jut az a vicces mondás, hogy az elmélet jól megmagyarázza a megfigyelteket, logikailag hibátlan, sõt, még frappáns is. Csak egy apró hibája van: nem igaz! Remélem, az általam leírtakkal nem ez a helyzet.
Azt azért mindenképp elmondom, hogy a 90-es évek elején (mikor még fogalmam se volt se Namias, se Hari Seldon létezésérõl) kezdtem arra felfigyelni, hogy száraz, többé-kevésbé magas nyomású, déli-délkeleti szeles, túl meleg õszök (értsd: koraõszök) után milyen gyakran vacak a tél (legalábbis annak elsõ fele) És viszont: a korai sarkilevegõ-betöréseket hozó szeptember nemegyszer téli zimankó elõhírnöke.
Ha erre a nyers megfigyelésre alkalmazzuk a zonális-meridionális "hintázást", ismét csak elég tûrhetõ egyezést látunk. A szeptemberi, október eleji meridionalitás a hidegelárasztásokkal decemberben visszatér. De ugyanúgy visszatér az elõoldali-zonális szituáció is. Ilyenkor az õszelõ és a tél eleje, közepe az átlagosnál melegebb. A két meleg (enyhe) idõszak között azonban a ciklusnak megfelelõen van egy korán jött hideg, nemegyszer télies epizód október második felében, november elején.
Ezzel a forgatókönyvvel is többször találkoztam négy évtized alatt.

"Tekintetbe véve a ciklus átlagosnak tekintett 4-6 hetes idõtartamát, nagyon könnyen elképzelhetõ, hogy a szeptemberi meridionalitás éppen tél elejére tér vissza."
Ezzel nagyon könnyen lehet vitatkozni!
Ha úgy tekintjük, hogy szeptembertõl decemberig kb. 10 hét van, tetszõleges 4, 5 és 6 hetes periódusokból kirakható (elméletben) olyan szakaszokkal az idõjárás, ami megfelel a Te Namias-elméletednek, és mégis a decemberi idõ teljesen másként alakul. Ez így rendben is van, csakhogy a gondolatmenetem igazolja, hogy következtetésként nem lehet használni (azaz alkalmatlan elõrejelzésre, hiszen az összes kimenet levezethetõ helyesen a kiinduló állapotból)!
Persze, ha egyéb tényezõket is bevonunk a képletbe, ez az állításom már nem lesz igaz, de Te is külön kiemelted, hogy ez "kulcsmondat"! Egyéb tényezõkkel pedig már csak a szokásos ultra-hosszútávú (3+ hét) elõrejelzési ingoványban vagyunk, aminek beválását, szakmai alátámasztottságát sokat vitattuk mindig is.

Ezek szerint mégsem kapirgáltam egészen rossz helyen, mikor teóriát állítottam fel a DAI "mûködési mechanizmusáról" Elképzelésem nagyon jó összhangban áll a megfigyelésekkel.
Hogy a teóriám egybevág-e a tiéddel, az kérdés. Hozzászólásodban ugyanis nem látom azt, amit én a kulcsmondatnak gondolok: ti., hogy az egésznek az alapja a zonális és meridionális áramlási muszterek ciklikus váltakozása (Namias ciklus)
Tekintetbe véve a ciklus átlagosnak tekintett 4-6 hetes idõtartamát, nagyon könnyen elképzelhetõ, hogy a szeptemberi meridionalitás éppen tél elejére tér vissza. Egyébként éppen ennek a szeptemberi, térségünket érintõ meridionalitásnak lenne a következménye a fölénk nyúló alacsony nyomású teknõ a sok csapadékkal, illetve az Észak-Atlantikum fölött elhelyezkedõ magas nyomású gerinc.
Hogy a blokkoló AC decemberben miért keletebbre (Skandináv-fsz.) alakul ki, mint szeptemberben, arról talán a következõket gondolhatjuk: azért, mert az eurázsiai kontinens gyorsabb lehûlése miatt decemberben már az észak-Ural vidék és a Földközi tenger medencéje között lesz nagyobb a hõkontraszt, míg szeptemberben a legnagyobb hõkontraszt az Észak-Atlantikum és a Földközi-tenger között áll fenn. A kontinens gyorsabb lehûlése folytán a hidegleszakadások, és velük a blokkoló anticiklonok fokozatosan keletre tolódnak.
Fenti szemléletmódból az is adódik, hogy a szibériai hófelhalmozódás csak akkor valid, ha az áramlási kép meridionálisra váltása megtörténik tél elejére. Zonális makrocirkuláció mellett a legnagyobb északkeleti hidegtömeg se lesz hatással térségünk idõjárására. Lász kollégánk ezt tisztán experimentális úton, múltbeli esetek tanulmányozásából kitalálta, meg is írta.
Viszont a dolog azért nem ennyire egyszerû. A szibériai hófelhalmozódás hideglevegõ felhalmozódást is kivált, és az így kiélezõdött hõkontraszt hatással van/lehet a makrocirkulációs képre. Méghozzá olyan értelemben, hogy elõsegíti a stabil örvényesedést, hidegleszakadást -azaz, az áramlási kép meridionálisra váltását. Anno megkérdeztem, vajon van-e kimutatható korreláció a DAI P ano és H exp eleme (észak-atlanti nyomás anomália és szibériai hófelhalmozódás) között. Azt írtad, kimutatható, de elég gyenge. A két elemet összekapcsoló mechanizmus tehát adott. A korreláció gyengesége pedig talán arra vezethetõ vissza, hogy a hidegleszakadásokat, azok kimenetelét a meridionális hõkontraszt mellett valószínûleg nagyban befolyásolja a teljes hemiszférát körbejáró nyugati "futószalag"
sebessége.
Az is szépen megmagyarázható mindebbõl, hogy miért csak a decemberi idõjárásra hat a szeptember milyensége, miért nincs hatással pl. januárra, februárra is?
A zonális-meridionális ciklusok idõtartama nem egyforma, ciklikusságuk nem szabályos, a 4-6 hét csak átlagérték. A soron következõ ciklus idõbeli lefolyására még elég jól tippelhetünk, de 2-3 ciklussal odébb már akkora "csúszások" lesznek az említett szabálytalanságok összeadódása miatt, hogy ott már semmi prognosztikai értéke nincs a DAI szabályszerûségének.
A ciklusok miatt kissé problematikusnak érzem a teljes december figyelembe vételét a DAI szempontjából. Ugyanis legtöbbször az az ábra, hogy a november végén, december elején meridionális fázisba jutott ciklus a hónap közepére véget ér, és új ciklus kezdõdik ciklon elõoldallal, majd tartósabb zonalitással (karácsonyi hóolvadás) Ez a felmelegedés a DAI beválását "rongálja" Talán jobb lenne a cca november 20-tól december 20-ig tartó idõszakot figyelembe venni.
Hasonlóképpen, a kora õszi történések tekintetében -véleményem szerint- október eleje is számít(hat), nagyjából tizedikéig.
Tudom, hogy egy olyan egzakt számításnál, mint amilyet a DAI kíván, pontosan definiálni kell az idõbeli és térbeli határokat. De a légnyomás-eloszlás térbeli vizsgálatánál azért az ember kicsit "kipislant" a szorosan vett észak-atlanti térség határain túlra, az egész képet nézi.
Végsõ soron térségünket illetõen most is meridionalitás van, annak egy ciklusvégi formája, mikor a közelünkben örvénylõ elöregedett ciklon feltöltõdik, és a blokkoló AC lassan fölénk jut.

Link

Link

Hogy ez az a tipikus "anticiklonális-elõoldali" õszelõ, amit nem szeretünk, az megint csak kérdés.
S végül még egy kérdés: az a bizonyos -2,2 hPa anomália sok, vagy kevés?

Ahogy én tapasztaltam, az ilyen makrohelyzet általában (leggyakrabban) kétféleképp alakul ki.

Az egyik eset az, amikor Grönlandtól nyugatra egy erõs ciklon húzódik fel délnyugatról, ekkor hirtelen megnõ a Rossby-hullám amplitúdója, és erõs meridionalitás alakult ki, ezzel pedig az azori (vagy brit) AC északabbra húzódik és képes lesz összekapcsolódni a grönlandival.

Az általad linkelt esetben is ez történt, 13-án még sekély ciklon volt Izland felett, Nagy-Britannia felett pedig 1040 hPa-os anticiklon, Kanada felõl viszont már érkezett az erõs ciklon: Link Ahogy ez utobbi elvonult Grönlandtól nyugatra, az izlandi ciklon gyorsan kimélyülve már Skandinávia fölé ért, és arrébb lökte a brit anticiklont, ami ekkor össze is kapcsolódott a grönlandival: Link Elérkezett a legfejlettebb állapot (amit te is linkeltél): Link Késõbb viszont a kanadai hidegmag újabb ciklonokat generált, és ezzel hamar délebbre is került az anticiklon, északon pedig újraindult a zonalitás: Link Link Link

Hasonló volt a helyzet 2007. január 22-én is, igaz ekkor "csak" 1046 hPa volt a legmagasabb nyomás az anticiklonban: Link

A másik kedvezõ helyzet pedig az, amikor erõs azonalitás (keleties áramlások) vannak az Atlanti-óceán középsõ részén. Pl. 2010. december közepe, ekkor kezdetben egy nagy anticiklonális híd volt a Brit-szigetektõl egészen Kelet-Kanadáig elnyúlva: Link Majd egy erõs ciklon fûzõdött le Észak-Európa felett, mely meridionálissá tette az áramlást, az anticiklon pedig összekapcsolódott a grönlandival: Link Link Igaz, hogy itt kicsit nyugatabbra volt az AC központja, de Izland nyugati csücskét így is metszi az 1040 hPa-os vonal.
Egy hasonló makrokép ugyanebbõl az évbõl, január elejérõl: Link

És végül 2012. októbere, az emlékezetes havazást megelõzõ idõszak, itt igazából mindkét hatás megfigyelhetõ (megvan a Grönlandtol nyugatra beékelõdõ ciklon is, míg Ex-Rafael következtében az Atlanti-óceán keleti felén és Nyugat-Európában keleties áramlás volt): Link Link Link Októberhez képest azért nem rossz az az 1039 hPa-os anticiklon-központ Izland felett: Link

Az mindkét esetben közös, hogy a kialakult erõs AC általában csak néhány napig tud fennmaradni.

Bocs, utána már láttam, hogy hülyeséget kérdeztem. Most megpróbálok értelmeset is: Vajon mi váltja ki az anticiklon kialakulását Izland térségében, illetve attól délre? Például itt van egy 1050 hPa-s AC:

Na egy ilyenhez mi kell? Bizonyára kell legyen köze a jégsapkához, mert mostanában nemigen látni ilyet.
Sokszor az az érzésem, hogy hemiszférikus nyomásátlag térképek nélkül ködszurkálás ezeket a tendenciákat, távkapcsolatokat elemezni. Ilyenek léteznek? Mert azt látom, hogy neked vannak negyedhemiszférikus térképeid. Ilyen régi nyomásátlag térképeket hol lehet nézegetni?

Nem lehet, hogy az általad definiált észak-atlanti térség túlságosan nagy terület? Érzésem szerint a nyugati szélesség 45-90° térség már egészen másként tud viselkedni, mint a 0-45°. A mi szempontunkból pedig döntõnek csak a nyugati szélesség 0-20° szektort érzem.

A 2001-es +1,6 hPa volt, amely 1981 óta a 3. legmagasabb érték. Az utolsó cikkemben szerepel: északi szélesség 50-90°, nyugati hosszúság 0-90°. Például itt Link megnézheted, és a letöltött adatok alapján pl. excell-ben máris kiszámolhatod.

Az észak-atlanti légnyomás-anomália képlete hogyan áll össze? Pontosan mely földrajzi terület alapján? Például a 2001-es decembert mekkora szeptemberi anomália vezette be?

Javában benne járunk a szeptemberben, ideje egy kis rendet tenni a "prediktor", DAI témakörben!

A történet - miszerint a szeptember és a december között "valami van" - azzal kezdõdött, hogy szemet szúrt, hogy a magyarországi szeptemberi csapadékösszeg és a decemberi átlaghõmérséklet között milyen magas a korreláció. Másfelé is vizsgálódva az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedés szerepe is valószínûsíthetõ lett. Ebbõl született elsõ cikkem a témában: Link
Ez lett a "prediktor" néven elhíresült index, amely fele-fele arányban vette figyelembe a két tényezõt.

Azonban a csapadékösszeg nyilvánvalóan csak következmény. Nem véletlenül korrelál jól a légnyomással (bár a szeptemberi csapadékösszeg a decemberi hõmérséklettel jobban "együtt mozgott"). A régi nyomásátlag térképeket vizsgálgatva vettem észre, hogy az észak-atlanti térség szeptemberi légnyomás-anomáliája (ellenkezõ elõjellel, mint a kárpát-medencei) és a decemberi magyarországi átlaghõmérséklet között is látszik valamiféle szabályszerûség. A két térség légnyomás-anomáliája különbségébõl és az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésbõl lineáris regresszióval állt elõ a következõ cikk eredménye, a DAI
Link
A kapcsolat fizikai magyarázatára azonban - utólag már látva, hogy nem véletlenül - nem sikerült rájönnöm.

Aztán hatalmas szerencsére jött a 2013-as december, amikor is a DAI hideg decembert számolt, ám az éppen hogy szignifikánsan enyhe lett. A fiaskó után a vizsgálódást 30-ról 60 évre kiterjesztve végre felismertem: a döntõ tényezõ a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália: Link
És a kapcsolat fizikai magyarázat is meglett: a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália a legtöbb esetben havi átlagban decemberre újra kifejlõdik, de immár a Skandináv-félsziget térségében. Továbbá az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésnek kizárólag abban az esetben van szerepe, ha a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália pozitív, és mindössze a hideg mértékére van befolyása. Link (A DAI 2013-ban éppen ezen bukott, hiszen az észak-atlanti légnyomás-anomália negatív, a szibériai hótakaró-expanzió viszont rekord nagyságú volt.) Az új módszerrel a DAI-hoz hasonló determinisztikus érték helyett valószínûségi értékközök állnak elõ. Az esetek 10-20 százalékában téríthetik el az anomália irányát más, elõre nem kalkulálható tényezõk.

Tehát összegzésül: a "prediktor" és a DAI helyett az észak-atlanti légnyomás-anomáliát érdemes figyelni, és ha az pozitív lett, akkor az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedést is.

Sajnos tehát "hiába" lesz az átlagosnál jóval csapadékosabb idén a szeptember, a szigorú december esélyei egyre csökkennek: 11-éig a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália -2,2 hPa, és a következõ tíz nap kilátásai sem igazán kedvezõek. De persze november, január, február és március még bármi jót tartogathat, és egy átlagos vagy átlagosnál enyhébb decemberben is lehetnek hideg és szép havas epizódok.

Lehet túl távoli még a decembere gondolni de így a hónap közepén már megindult a fantáziám egy ilyen szeptemberi kezdés után... csapadék a prediktort biztos lefelé fogja húzni. Real analízis térképeket néztem fõleg az 1879 szept. eddig elég hasonló az akkori nyomás elrendezéshez.. Szerinted ez mit jelenthet a 2014 es decemberre vonatkozóan? Én jó esélyt látok egy hideg decembere nem hideg párna következtében többet mint tavaly mikor a prediktort a eurázsiai hófelhalmozódás húzta lefelé.

Thermo: Nem csak a miatt billenhet ki az egyensúly. Közre játszhat például egy tropusi vizekrõl mérsékelt övbe érkezõ ciklon.Ami átalakulva ugyan, de képes lehet arra -még ha átmenetileg is- de kiélezze a hõkontraszot. Jó példa erre a jelenlegi Gfs,Ecmwf. Mind2 modell ámbár középtávon,de ideillõen Brit Acval számol szeptember 2-3tól.Amibõl akár késöbbiekben Brit blocking is lehetne (Ecm szerint). Gfs szolidabban, vontatva 'mesél',de mind2 Kelet Európai hidegeláraztás gondol. Korábban tõle nyugatra Usa keleti partjai felöl egy ciklont add,ami beleolvadva az Izlandi csigagyárba kiélezné a hõkontraszot.Megkerülve a brit ac-t Skandi ciklonként hoznák össze a blockingot. Ez már igazi ízig vérig meridionális áramlás.Nem pedig ényi irányításos skandináv fél zonális beütésü áramlás. Ahelyett, hogy zonalitás irányába fordulna az idõ,egyre inkább észak-déli lefüzödésre hajlanak a modellek. Az Ao index által határolt területek felett ûridõbe(192ó felett) -10es érték is megjelenik.Míg Brit szk.tõl délre 20fokos 850ek vannak.Ez ám a futás!! Ez nem tendencia! De a Brit Ac kialakulása körvonalazódni lászik, kíváncsi leszek rá, hova fog tovább fajulni ez a szeptemberi elsõ dekád.

Hát ez az! A fordulópontokra (mikor egyik verkli a másikba vált) tapasztalatom szerintem nem lehet rájönni. Azt persze észreveszed, ha jelentõsebb cirkulációs átrendezõdés van kilátásban. De azt nem tudhatod, ez tartóssá válik-e, "éra" lesz-e belõle -avagy hamarosan visszazökken a szokott kerékvágásba az idõjárás.
Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a jól bejáratott verkliket az energiamérleg jelentõs változása billenti ki egyensúlyi állapotukból. Magyarán, a nappalok hosszának gyors változása. De igazából még ez sem 100%-os elõjel. Láttam már verklit, mely túlélte az évszakváltást.

Igen, elég érdekes, hogy miért buknak mostanában a modellek rövidtávon is, lehet, ha felvesz egy hajlamot az idõjárás (ezen a nyáron sok csapadék, mérsékelten meleg idõ), akkor még a modellek sem tudják ebbõl kizökkenteni Valamelyik télen is volt egy ilyen idõszak, csak akkor a hideg és a havazás nem jött, pedig a modelleken múlt volna, lett volna rendesen. Tehát csak a fordulópontokra kell rájönni, reméljük majd március környékén lesz a következõ.

Mostanában nehéz a hosszabb távon latolgató meteorológiakedvelõ ember dolga, ugyanis betonbiztosnak látszó helyzetek (5-6 napon belül esedékes makrofelállásokról van szó!) fordulnak a visszájukra, ahogy ez az augusztus utolsó hetében a két nagy ´királyi´ modell által még a múlt hét derekán biztosnak tûnû meleghullám esetében elõfordult. Mindezt a - nevezzük skandináv ciklon-verklinek - nevezhetõ makroszinoptikai alaphelyzetnek köszönhetõ, amiben ugyan változás állhat be (a jövõ hét vége felé a Skandináv-félsziget felett blokkoló AC-központ épülhet ki) - ezt támogatja egyébként a stockholmi GFS-fáklya is - viszont ez nálunk egyáltalán nem kell, hogy kifejezetten meleg idõt jelentsen már ilyenkor, a csillagászati nyár utolsó harmadában, hanem inkább egy amolyan nyár végi, õsz eleji nappal kellemes, éjjelenként viszonylag csípõs hõmérsékleteket eredményezõ, akár napokon keresztül fennálló idõjárási alaphelyzetet is eredményezhet. Viszont könnyen az is elõfordulhat, hogy az AC alá - ahogy az idei nyáron oly gyakran - a ciklonok szépen délrõl megkerülik a skandináv AC-t, így még annyi hasznunk sem lesz az AC-bõl, hogy végre egy idõre elzárják az égi csapokat. Azaz kettõtök közül most inkább Thermometer véleményét osztom inkább, egy délnyugati masszív melegadvekciós helyzet szinte csak elvétve akad a modelleken, ettõl még jöhet majd egy elkésett nyári finálé, de számomra elég vaskos meglepetés lenne, ha idén - egy-két kivételtõl és naptól eltekintve az ország nagy részén 30> hõmérsékletek alakulnának ki. Ezért is írtam minap a Társalgóban, hogy biztató (volt) az augusztus végi melegadvekciós helyzet, de mire karnyújtásnyira kerülünk hozzá, eltûnik, mint idén, a június eleji 5-6 napos meleg epizódot kivéve, ez rendre megtörtént. Ez már egy ilyen nyár, és nem látom kézzelfogható jelét annak, hogy ez a neki kiszabott röpke 4 hét alatt gyökeresen megváltozzon :-)

A lényeg abban rejlik, hogy a kialakuló zónalitás most nem egy stabil, az augusztus vége felé, legkésõbb szeptember elején megszokott gyors sodrású helyzet, arra elég, hogy északnyugati irányítás mostanában ne tudjon kifejlõdni, ami az igazi õszt (tartósan 20 fok alatti Tmax) behozná, ezért beül a kontinens közepére egy AC, ami szkanderozik az amúgy nem túl mély ciklonokkal, egyelõre egyik helyzet sem túl kiélezett de a kontinensen kifejlõdõ AC marad gyõztes pozícióban, a frontok az északnyugati lehûlések mellett arra jók, hogy biztosítsanak egy délnyugati irányítást, így Kárpát medence tekintetében az elõoldali helyzetünk mégis pengeélen lesz, de az ország nagyobb részén azért meglesz. Az elmúlt idõszak alapján van egy tendencia, hogy mivel igazi zónalitás nem tud kialakulni ez befordulhat idõnként egy blocking epizódba idõlegesen, de mint említettem, a következõ 2 hétben az AC lehet nyerõ helyzetben. Ezért jelenik meg újra meg újra mindkét modellnél egy egy futáson illetve gyakorta a fõfutáson masszív melegadvekció kiugrása 15 fokos T850 felett, amit az ENS többi tagja szépen kiegyenlít, elmos, szolíd mindössze pár fokos, de azért határozott T850 emelkedésként megjelenítve, most éppen igen langyosvíz a fõfutás és az átlag, ám az ECM valószínûségi felsõ szórása szembetûnõen tág maradt: míg az átlag a 10 fok körül rezeg lefelé a szórás 5 fok felett marad, felfelé pedig lazán 20 fok fölé szór, ez azért nem elhanyagolható bizonytalansági faktor; tehát nekem ezt azt jelenti, hogy pontosan milyen idõzítéssel épp ezért nem tudni, de kaphatunk egy erõs meglepi elõoldalt , ami a mostani hullámzó front játszmával karöltve legalább DK en 1-2 napos hõséghelyzetet is behúzhat (hasonóan akár mint a 2008-as) egy markáns lehülést és kiszáradást követõ felmelegedésrõl van szó, a jövõ hét eleji lehûlés most kísértetiesen hasonló, igaz, nem várakozik mögötte már meginduló majd ránktolódó melegadvekció a modelleken, de ez jövõ hétig még finomodhat), ha ezt nézem akkor ez a 10-15% szolíd esély egy ilyen finálé során SZR döntésre véleményem szerint fenntartandó, ami tkp. még mindig azt jelenti, hogy erre nem igazán lehet számítani. (33 fokot meghaladó Tmax -ra már legalább 50-60 % ot teszek)

Amúgy a keményvonalas õsz beköszönte elõtt általában augusztus 20 körül vagy augusztus utolsó hetében, napjaiban, esetleg szeptember legelején a legtöbb évben elõ szokott fordulni legalább egy ilyen finálé helyzet, ritkák azok az évek, kb 1/10, amikor ez teljesen elmarad, (még 2010 ben is volt) aztán elõfordulhat olyan, mint 2011, 2012, 2009 ben, hogy október elsõ hetében még mindig "fináléztunk."

Átnézve a két "királyi" modell legutóbbi futását azt látom, hogy a komolyan vehetõ kb. 200 órás idõtávig ciklon-elõoldali helyzet nem mutatkozik. Inkább a skandináv "alacsony nyomású akciócentrum" játszadozik nyugat és közép-európai anticiklonokkal. A tartós elõoldali melegedéshez fejlett brit ill. atlanti-parti ciklonok kellenének, stabil közép és kelet-európai anticiklonnal párosulva. Ilyen felállás ebben a legfrissebb futásban nem látszik. (Persze hangsúlyozandó, hogy egyetlen futásról beszélek)
Azt tudni kell, hogy az augusztus legvégén, szeptember elején "bevaduló" kánikula, bár nem elképzelhetetlen, de nagyon ritka madár. Hogy az év legnagyobb felmelegedése erre az idõszakra essen, annak nagyon kicsi a valószínûsége. Ebbõl kiindulva az idei SZR augusztus legvégi, szeptember eleji beállását gyakorlatilag kizártnak gondolom. Ehhez igen dinamikus déli áramlásra, szubtrópusi forró légtömegek több napon át tartó advekciójára lenne szükség, ami, jelen állás szerint, nem látszik a modellek térképein.
Abban egyetértünk, hogy lesz még számos "strandidõs" nap a közeljövõben, bár szerintem a hõmérsékleti csúcsok akkor is nagyjából megmaradnak a szolid 25-30 fokos tartományban.
A nagyon is okkal feltételezhetõ hidegfrontok, advektív lehûlések idején pedig igazi õszi napokat kaphatunk már szeptember elsõ felében. Ami szeptember végét, októbert illeti, arra túl korai még jósolgatni. Természetesen elképzeléseim, "megérzéseim" nekem is vannak ezzel kapcsolatban, de azokat nem teszem közzé ezen a fórumhelyen.

A modellek a Brit térségtõl nyugatra bár vontatottan és egyre halogatva ciklongenezist jeleznek, amelyek viszonylag mélyre, spanyolország fölé is benyúlnak.
Ettõl délre azori orroz, majd a dél-középeurópai térségben AC épül ki. Ez gyenge határozatlan de inkább délies áramlást hoz, bár az északi határainkat gyakorta súroló hidegfrontok miatt igazi kánikulára alíg van esély, de úgy tûnik jövõ hét második felében illetve szeptember elsõ felében lehet néhány igazi nyárra emlékeztetõ nap is, ekkor délen, fõleg a DK határnál 30 fokot jelentõsebben meghaladó (33-34 fok) hõmérséklet sem kizárt, az ország É-ÉNY területeitõl eltekintve egész használható csapadékszegényebb utószezonra van kilátás, legalábbis az idei fõszezonhoz képest.(Bár kevesebb csapadék most is ott lesz, ahova inkább várnának) Inkább nagyobb esélyt adok egy szeptember eleji SZR döntésnek (10-15%) D-en, mint annak, hogy a közeli idõszakban tartós igazi õszi idõ köszönt be. Bár a 15 i HF sajnos igen nagy valószínûséggel évszakváltó volt. Az õsztõl idén nagy izgalmakat nem várok: Szept közepétõl október végéig általában reggelente ködös, párás felhõs, déltájban bágyadtan szûrten napos, 20 fok körüli nappalok, tartósan fagymentes éjszakák, átlagos csapadék, idõnként záporok, vagy - fõként DNY-on - tartósabb gyenge esõ. Attól a komoly ténytõl eltekintve, hogy a július volt a csapadékosabb a június helyett, ezek a "hasonló években" típusú várakozásaim sajnos bejöttek a fõszezonban nyaralók bosszúságára:

2014-05-16 -án
"Sejtésem az, hogy idén július 10 ig a nyár legmelegebb része nagyjából le is megy, augusztusban (és a hónapnak is inkább az elsõ felében) csak rövidebb, max 4 napos kevésbé erõs, olyan max 34-35 fokon tetõzõ fellángolások lesznek... átlag körüli anomáliával. Hasonló években az augusztus 10-15 közötti idõszak gyakran csapadékos, majd árvízhelyzetes volt, vagy éppen 20 - án volt határozottan "évszakváltó" front"



Link
Link
Link

Egyelõre még nem lehet tudni. Az is kérdéses, hogy egyáltalán ki tud-e alakulni határozott nyugatias áramlás, vagy csak valami kezdetleges zonalitás, félzonalitás jön-e össze. Mindenesetre augusztus végén az Atlanti-óceán északi részén már alapból kezd beindulni a ciklontevékenység, ahogy a sarkvidéken hûl a levegõ, így az sem kizárt, hogy tartósabb legyen. De vannak olyan modellek is, amik az idõszak vége felé (másfél-két hét múlva) már-már blockingba fordulást mutatnak.

Azt esetleg már lehet sejteni, hogy a visszatérõ zonalitás milyen élettartamú lesz? Csak egy átmeneti visszatérés ez, vagy meghatározhatja az elõttünk álló hetek idõjárását is kellemesen meleg, száraz õszelõt okozva?

A modelleket átnézve úgy tûnik, hogy hamarosan véget érhet a jó ideje tartó, többnyire helyi hatások által alakított idõjárás. Az Atlanti-óceán északi részén örvénylõ ciklon a következõ napokban várhatóan nem változtat majd jelentõsen a helyzetén, dél felõl ugyanakkor Bertha belerongyol a nyugati áramlása. Ezen kettõ ciklon közös játéka aztán többfelé forgatókönyvet vázolhat fel.

A GFS most összeolvasztja a kettõt, és egy erõs ciklont vár, a Brit-szigetek közelében még 980 h Pa alá is benézhetne a nyomás: Link Link Hozzánk meg jönne a jól ismert orros hidegfront: Link

Az ECMWF nem olvasztja össze a kettõt, viszont Berthát gyors mozgásúnak várja a brit ciklont délkeletrõl megkerülve, így a végeredmény hasonló lenne, orros hidegfront: Link Link

A GEM viszont semmilyen kapcsolatot nem vár, Ex-Bertha szépen elveszne a süllyesztõben (az Azori-szigetektõl északra): Link A hidegfront viszont itt is látszik utána, annyi különbséggel, hogy a sekély mediterrán ciklon miatt több csapadékot mutat: Link

Abban mindhárom modell egyetért, hogy ezt követõen a hónap közepére nyugatias áramlás alakulna ki, ezzel pedig gyakoribb ciklonátvonulás lenne változékonyabb, hol hûvös, hol meleg idõvel.

Az idõszak elején a bizonytalanságot az fokozza, hogy Bertha nem olyan erõs és elég kicsi méretû is, szemben Arthur-ral, amelynek azért elég valószínû volt már középtávon is az Európára kifejtett hatása.

A telet nem merem (és nem is tisztem!) elõrejelezni, jóslásokba nem kivánok bocsátkozni, hiszen egyrészt csakis a(z égi dolgokra vonatkozó) megfigyeléseimért vállalok felelõsséget, másrészt az esedékes, de csöppet sem biztos, hogy bekövetkezõ kifejezetten erõs El Ninóra utaltam hozzászólásomban.
A naptevékenység valóban megbizhatóbb útmutató az általános légköri cirkulációt illetõen. Enyhe lecsengésbe hajlott nemcsak a napfoltok száma, de a (foltokhoz kapcsolódó vagy azoktól teljesen függetlenül kipattanó) napkitörések aktivitása is.
Teljesen egyetértek a várható hidegebb télre vonatkozó és elhangzott állásponttal, és azzal is, hogy az enyhébb telek eleje rendszerint havas, fagyos. Énnek ellenkezõje ha kevésbé is, de még igaz: az enyhén kezdõdõ telek sokszor (de nem mindig) végzõdnek hófuvásos, hideg végkifejlettel.

Én egyelõre még nem írnám le a soron következõ telet. Igaz, néhány adat alapján úgy tûnik, hogy kifejezett El Nino valóban zonális-elõoldali, száraz, enyhe téllel jár térségünkben (ld. pl. 1982/83) De hangsúlyozni kell, kevés az adat a statisztikai elemzéshez, s talán a légkörfizikai mechanizmus sem felderített.
Nem úgy, mint az áramlási muszterek és a naptevékenység összefüggése. Itt, ahogy már többször is helyesen rámutattál, adott a fizikai mechanizmus. Már jó ideje rendszeresen figyelem a napfoltszám és a makrocirkulációs jelleg változásait. Úgy tûnik, mintha utóbbi elég érzékenyen reagálna az elõbbire. Alacsony napfoltszám hajlamosít a meridionális áramlási képre, és a légköri képzõdmények stagnálására, ill. retrográd mozgására -mégpedig különösebb latenciaidõ közbejötte nélkül. Jól mutatta ezt a júl. 17. és júl. 26. között váratlanul erõsen lecsökkent napfoltszám és terület. Azóta már újra jóval száz fölött, esetenként 150 fölött van ez a szám, azonban a napfoltok területe még így is jóval alatta marad a július elején tapasztalhatónak. Ez, valamint a mondott idõszakban elõfordult napfolt nélküli nap valószínûleg a ciklus leszálló ágba jutását mutatja már (ha nem így van, majd kijavítasz) Ha tovább megy a folyamat, az a téli hónapokban is a meridionalitás felé mozdíthatja az összképet (hogy mennyire, az kérdés)
Bizonyos, hogy az elmúlthoz hasonlóan enyhe tél elõfordulása már statisztikailag se nagyon valószínû. Az általam átélt, jól ismert közel 40 tél tanúsága szerint rendkívül enyhe teleket általában szintén kissé enyhe vagy átlagos tél követ, s néhányszor zord, kemény tél. Hasonlóan extrém enyhe tél újbóli megjelenésére viszont nincs példa az én "évkönyveimben" !
Még halkan hozzáteszem (mert majd kikapok!) hogy mintha az lenne az ábra: az extrém enyhe telet követõ hidegebb télnek inkább az eleje hoz jelentõsebb fagyot, havat. A "második félidõ" ellenben gyengébb.

Valóban, ezt magam is megtapasztaltam akkor a szántóföld közepén (a záporok szinte állandó jelleggel környezetvédelmi telepünk fölött vagy annak közelében hullott ki). [esõ] Az 1998/1999-es La Nina-fázis (kemény tél, sok csapadék - fõleg hó - volt jellemzõen mediterrán ciklonokból) nyáridõben még tartott.
A La Nina kialakulására most kevesebb, az El Nino fellépésére több az esély (ha ez utóbbi jelenség - és ezt most kihangsúlyozom - kellõen erõs lesz, az õsz, annak különösen a második fele szokásszerûen hûvös, csapadékos, a tél és az azt követõ hónapok nagy általánosságban szárazak, enyhék lehetnek az uralkodó DNY-ÉK-i áramlási viszonyoknak tulajdonithatóan). A kérdésre csakis az elõttünk álló hónapokban kaphatunk választ.

Volt egy kimondottan trópusi jellegû nyár, az 1999-es. Az annyira durva volt, hogy ha valahol volt egy zápor, akkor az fél óra, egy óra múlva is ugyanott esett, ki tudtál alóla gyalogolni és vissza tudtál alá menni. És nem egy helyen voltak ilyenek. Már a legkisebb tornyos gomolyból is záporesõ hullott, olykor másfél-két órán keresztül. Igaz, nagy cellák nem is tudtak kialakulni, de az ország jelentõs részén esett jelentõs esõ mozaikszerûen heteken át.

Igen? Azért meg kell, hogy mondjam, 24 éve élek itt Mo n, de ilyen nyárra nem emlékszem mint ez. Volt esõs, de akkor nem volt ennyire meleg talán, de az, hogy 30 körüli és ennyi esõ meg pára az valahogy nem rémlik. Érdekes lenne tudni milyen tél jöhet ezek után. Lehetõleg ne enyhe mert itt Zuglóban a patkányon brutálisan elszaporodtak.

Végigpörgetve a GFS-t, tulajdonképpen nagy változás nem várható a hónap elsõ felében. Keleties irányítás, olykor már bárikus mocsárra emlékeztetõ jellegtelen nyomási mezõvel, és továbbra is szokatlan Skandináv magasnyomású anomáliával. Ez hasonló idõt vetít elõre, mint eddig. Tehát 35 fok fölé biztosan nem fog menni a T, de jellemzõen 30 körüli maxokkal és helyi - olykor nagy mennyiségû - csapadékkal, fülledt meleggel. Olyan trópusi jellegû idõ várható. :-)

Sziasztok!

Van valami prognózis az elkövetkezendõ két hétre? Nyilván, 8 napon túl nem érdemes jósolni, de azért mégis érdekelne az itt lévõ nagy tudásúak véleménye Egyelõre én annyit látok mint laikus, hogy szerdán kívül egy 33-34 körül tetõzõ szárazabb meleg idõszak jön, de nem látni, hogy meddig tarthat.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Rövidtávú esélylatolgatások (#2394)

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#237560 - 2014-07-28 06:40:47)

A nagy viharvadászat közepette nem árt egy kis középtávú makroszinoptikai kitekintés. A változatos, zivatarokkal tarkított idõjárási helyzetért felelõs teknõ, illetve a hozza tartozó magassági örvény a het vége fele gyengül, illetve összeolvad az izlandi/brit minimummal. Ugyanakkor a forró levegõvel kitöltött kelet-európai AC szele a Kárpát-medence irányába terjeszkedik, a két irányító légköri képzõdmény között határozott deli, délkeleti áramlassal szubtrópusi, az eddigieknél szárazabb levegõ érkezhet, amely augusztus elsõ napjaiban nehány napos, igazi kánikulát eredményezhet 1-2 akar kevéssel 35 fok feletti csúccsal. A nagy meleg elõreláthatóan jövõ het közepéig is kitarthat, mígnem ismét a nyugat-európai teknõ kerekedhet felül, átmenetileg (?) többfelé megszûnhet a hõség.

Uhh - bárikus mocsár augusztusra az egyenlõ a brutális felhõszakikkal, jegekkel, orkán erejû szelekkel, ha valamikor, akkor augusztusban tényleg kitesznek magukért ezen idõjárási helyzetek.

Úgy tûnik, július végével a nyáron meglehetõsen szokatlan skandináv AC is leépül. A helyét azonban csak idei-óráig veszi át alacsony nyomás. Nálunk maradhat a mérsékelten meleg nyár készakkeleti-keleti irányítással, vagy éppen bárikus mocsárral augusztusra is.

A másik az,hogy az El-Nino-t mire értik,globálisan,vagy csak Magyarországra!?
Ugyanis megjelentek kamu cikkek még tavasszal,hogy idén rekord meleg nyár jön Magyarországra,mert komoly El-Nino jelenség várható.
Még ha ki is alakulna az erõs El -Nino hatás globálisan,az is jelenthetne gyökeresen más kimenetelt Magyarországra.jó példa az idei május,mely globálisan a legmelegebb volt,kicsiny hazánkban mégis szép negatív anomáliával muzsikált(-0,9 fok).

A 2007-es december eleje enyhe,esõs volt,majd 14.-tõl makroszinoptikai átrendezõdés zajlott,a hidegfront erõs,nyugaton és ék-en viharos észak széllel,többnyire kevés hóval érkezett,ezután az egész hónap második felét hidegpárna jellemezte,nem is gyenge,tehát úgy volt jó hûvös a december,hogy hidegpárna okozta,de 850-en végig plusszok voltak.
Utána jött a 2008 újévi jelentõs havazás,mely váratlanul érte hazánkat,2-szer annyi esett mint vártuk,ugyanis tõlünk keletre az anticiklon késleltette a frontzóna átvonulását és hazánk fölött préselte ki magát.
Emlékezetes volt még a január 5.-6-i komoly ónos esõ,majd a 7.-i esti hóömlés +1 fokokban,utána valóban egyre enyhébb,észak-Atlanti áramlatok jöttek.
Végül február 15.-16.-án volt még egy próbálkozás erõs lehûlés jött,hózáporokkal,néhol -15 fok körüli faggyal,üvöltõ északi széllel,aztán megint enyheség,majd jött a híres-nevezetes Emma március 1.-2.-án,majd utána 13.-án a Johanna ciklon.
Ezután még március végén volt egy hózáporos,hûvös etap +5+10 fokokkal,erõs széllel.

Tehát a 2006/2007-es rekord enyhe,hószegény tél után következõ 2007/2008-as szezon jobb volt,az ezt követõ 2008/2009-es még jobb,utána a 2009/2010-es pedig még inkább jobb,tehát egy alig értékelhetõ tél után 4 évre rá szépen fokozatosan egy igazi Nagybetûs télre tértünk át.

A mostani sztem hasonlóan gyenge volt,mint a 2006/2007-es,de én nehezen tudok a jövõ télre tartós,kemény hideget várni,egyrészt az általad említett napfolt maximum miatt,amit valóban alig hagytunk el,illetve az idei szokatlan tartós meridionális áramlás miatt mely április óta jellemzõ,ami sztem nem fog tartósan kitartani télig,már várhatóan õsszel zonalitás indulhat.
A következõ tél már jó eséllyel tartogathat normális téli helyzeteket,de összességében szerintem megint egy átlagnál enyhébb telet hagyunk a hátunk mögött.

Kissé korai most még a télre tippelgetni. Viszont nagyon-nagyon halkan, szinte súgva mondom: közel 40 év idõjárásának megfigyelése alapján tényleg lehetnek "áthallások" egy valamilyen irányban szélsõséges tél, és a rá következõ között. Jó példa erre 2006/2007 és 2007/2008.
Bár ez utóbbinak egész jó, hideg volt a decembere, de januárra ismét jelentkeztek az atlanti viharciklonok, és ez a hónap, valamint a február nagy része is, ment a lecsóba.
"Elsõ felindultságunkban" mondhatnánk, hogy a rendkívül enyhe tél után rendszerint nem az újfent nagyon enyhe, de nem is a zord-hideg tél a legvalószínûbb. De meg kell mondani, volt pár "ordító" kivétel is, mikor az enyhe tél után közvetlenül nagyon hideg tél jött.
Nézzünk pár példát a múltból, ahogy én emlékszem: 1974/75: komiszul enyhe - 1975/76: jelentéktelen, inkább enyhe "telecske". 1982/83: mocskosul vacak, hó és fagy nélküli tél - 1983/84: nagyjából átlagos, de erõsen szendvics jellegû, huzamos télközepi enyheséggel.
1987/88: ízig-vérig enyhe - 1988/89: egy korán jött, december eleji hideg epizódtól eltekintve elég enyhe. 1997/98: szánalmas, tartós enyheség - 1998/99: igen nagy december végi hideg, január második felében szintén erõs fagy, februárban rekordhavazások.
2000/2001: ócska, enyhe tél - 2001/2002: vérfagyasztó decemberi és januári hideg, sok hó (de enyhe február!)
Szóval, eszerint még semmi se dõlt el. Bár, a még mindig elég magas naptevékenység (alig hagytuk magunk mögött a maximumot) nem valami jó elõjel. A zord telek többnyire a napfoltminimumok környékén csoportosulnak.
A jó (túlságosan?)elõre beharangozott El Nino-tól azonban nem nagyon ijedtem meg. Egyrészt még az sem biztos, hogy annyira erõs lesz. Másrészt idõjárásunkra gyakorolt hatása csak indirekt, és ezért kiszámíthatatlan lehet.

Meg a '90-es években is volt két egymást követõ enyhébb tél: 93/94, 94/95, meg azt megelõzõ kettõ se volt nagy dobás.

Egyetértek,szeretnek párban jönni az enyhébb,hószegényebb telek(lásd. 2006/2007 és 2007/2008-as szezon).
Én a következõ 2014/2015-ös téli szezonra mindenképpen több havat és hûvösebbet várok,mint a 2013/2014-es szezonban volt,de hát valljuk be,az elõzõ telet nem lesz nehéz überelni,hiszen a 3. legmelegebb volt a mérések kezdete óta országos átlagban,és igen csak hószegény,pl. Budapesten,de még nálam a Pilisben is csak 1 x hullott mérhetõ összeg,3 cm-es értékben,DURVA

Vigyázz, hamarosan legalább öten fognak keresztre feszíteni ezért a kijelentésedért

Tartok attól, hogy a blocking-hajlam pont télre fogy el és hogy megint jön egy idétlen tél. Ha lesz egyáltalán olyan, hogy tél. Murphy törvénye alapján nagyon kemény télnek kell következnie, most ugyanis már nem központi a fûtésünk, hanem egyedi.