Bioszféra

Hallod, ismét a hídbamenés esete forog fenn. :-)
Kedvencek a rablólégy, a vendéghajat szerzett csipkebokor, a kis ezerjófû, meg a vasvirág a karolópókkal. Meg az összes többi. :-))

Kedves Lordom, ez úgy cserebogár, ahogy én abesszin császár. :-)
Nagyon vártam a fotódat, mivel nekem gyanús volt, hogy honnan szedsz júliusban cserebogarat. Esetleg az apró júniusi lehetett volna, de az olyan kicsike...
A Te "agresszív kismalacod" egy orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) leányzó, s mint ilyen meglehetõsen csinos jószág. Egy ilyen kislány életét mentettük meg úgy két hete az urammal, amikor egy hülye kóbor kutya meg akarta enni õt.
Szóval nagyon szép csajszika, örülök, hogy ilyen jó képeket csináltál róla. Tény, hogy nem egy IQ-bajnok állat, de nem is ez a dolga a világban.
Ja, és azt elfelejtettem, hogy tízezer pénz a bogárkád eszmei értéke. :-)

Kukucs Hoztam pár képet, a múlt havi adagot meg majd, ha már utolértem magam.. Link
Most pedig olvasok vissza, látom, 81 új hsz, hûûû, termeltetek..

Floo, ugyanez vonatkozik "rátok" is, én se kapok minden egyes képemre vagy monológomra válaszreakciót. Megértem, mindenki megy a maga dolga után, nem ülhet örökké a gép elõtt, két bejegyzés között teszi dolgát. Ha leül néha, átfutja a bejegyzéseket és amelyikhez van hozzáfûznivalója, megírja, de valszeg nincs ideje tételesen válaszolni. Orvosilag korlátozott lehetõségeim ellenére még én is találok munkát a ház körül vagy "terepen" fotózok vagy a modelljeimmel pepecselek, nem sorolom. Nyugdíjas vagyok, mégsincs igazán idõm, az "aktívaknak" és egészséges öregeknek nyilván még több dolguk van

Hari sztem mindenki elolvassa, de vagy egyetért, vagy nincs hozzáfûznivalója. Én szivesen olvasom a beírásaid mert Bioszférás hozzáértésrõl tanuskodnak, a "rovar/növény/szakértõk" közé sorollak, nálam mindenképpen többet tudsz. Mindenkiét elolvasom, tanulok is belõlük, de nem mindegyiket kommentálom. Valszeg más is így van vele. Itt a fórumtagok sokféle ágazat "specialistái" a földmûveléstõl, házikerti növényektõl, galambászatig, nem sorolom, egészen az elmélyült botanikáig/rovarászatig, amiben sokkal "okosabbak" nálam, meg se nyikkanok, figyelek és tanulok . Kaszabubu képén, melyet Noli tréfásan megdícsért, én elsõre a csapimérõt vettem észre, azután a virágot. Nem kommentáltam, Kaszabubu nem neheztelt meg rám Ha nem reagálnak, nem azt jelenti hogy a kollegák nem látják, olvassák amit írsz, ha egyetértenek, nem írnak, ha más a véleményük, megírják. Én pld. ha mindenkinek írnék valamit, két oldalon csak az én nevemet látnád és a többiek szóhoz sem jutnának tõlem Valszeg "zúgva szállnék, mint az éji bogár"(nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, s azután elhallgat) Néha megszólalnak "csendes" olvasók is, akik jelzik, csak bejegyzéseket olvasni járnak a fórumra de nem kommentálnak. Nem "pusztába kiáltott szó" amit leírsz Hari

Igaza van Harinak, sokszor ír Õ vagy Te vagy én vagy más valamit, és nem reagál rá senki!

Mibõl lesz a cserebogár? Nemigen csillog értelem a szemében

Nagyobbak: Link Link Link
Ahogy írtam, meglepett, hogy ez a lomha, hentergõ bogár, a földön feküdt, de váratlanul egy szemvillanás alatt felpattant a objektívre, alig tudtam leszedni Ki hinné

Én még ezt nem vettem észre, te bikfic

Hari: Nono

Csak gyakran van úgy, hogy senki sem reagál hsz.-eimre..

Hát, nem egy jó érzés, amikor senki sem akar Veled egyetérteni!
De teljesen igazad van egyébként

????

Látom, velem senki nem ért egyet.. Minek is koptatom a billentyûket folyton.

Igen szép, hajnalicska- majdnem gyomnövény-csak reggel nyílik.Különleges fényhatás folytán pont a virág tönkjére esett a napfény, azért tüzel alulról,mint egy szupernova.

Floo,Noli, és Lordom! nagyon jók a hsz.-ek,amiket kiveséztetek röviden.Lányom is,mi (nejem)is elolvastuk,tanulságos, és megfogadható.Kössz...

Szép a gramofonhangszóród! :-)

OffLine: HOWGH!

Uff.

OFF :
Csak nem rég fogtam föl, mit is jelent ez a gyakran használt "OFF", "Offline", "offolás" internetes nyelvezetbeni használata. A "LOL", "avatar" és társait még ennél is késõbb.. Hiába, a képfeltöltés- és szerkesztés mellett sokáig csak a MetNet-et böngésztem, ahol lassú felfogásom szerencséjére ritkán voltak olvashatók ilyen idegenül hangzó betûszók, netes szlengek, de hát, haladni kell a korral.. Haladok is, miután 3 éve nagyjából két hónap alatt megfejtettem a :-) ékezetsor jelentését.

Bocs, hogy éppen az írásod által jutott eszembe, nem kritikának szántam!

Szervusztok! Pauli a szomszéd kertje mindig szebb.Lehetek én a szomszéd? Nagyon szép közeli (makrós) képeket fotóztál!

Mai egyórás képem; pirosból a kékbe :reggeli csendélet
Link

Jó reggelt Bioszféra Noli, OffLine hozzászólás: bölcsen szólottál. Ámbár a vagyonközösség válásnál visszaüt, olyan mint egy becsõdölt vállakozás, mindenki a maga "bevitt apportját" akarja "kivinni". Ha "bevittél" valami értéket és eladjátok, a befolyt összeg már közös. Jelen tudomásom szerint minden házasságba vitt magánvagyon haszna automatikusan közös, a házasságba vitt magánvagyon 15 év után közössé válik külön rendelkezés hiányában, ilyen rendelkezést házasság elõtti fellángolásban nemigen tesz senki, csak a "józanabbja", de akkor hol a bizalom? Ami hasznot termel(föld terménye, bérbe adott ház vagy azok eladása), a befolyó minden haszon közös. Nem panaszkodhatom, a mi válásunk közös megegyezéssel zajlott, keveset filóztunk ki mit vigyen, sõt az asszony évek óta engem használ "lomtárnak", idehordja nekem a cuccokat ami mégsem kell neki. A válás maga is féléves hercehurca, a bíró(nõ) nem értette az egészet, azt sem, hogy én ügyvédet se vittem, mivel vagyonmegosztásról, gyerekelhelyezésérõl nem kellett dönteni. A végén a párom sírva a nyakamba borult a válás kihirdetése után, még én vigasztaltam, amin minden jelenlévõ meglepõdött. Ámbár õ akarta a válást én csak ráhagytam. A "vagyonszétosztás" felér valami huha rossz "leltárral", mert egy házaspár ha el nem issza, évtizedek alatt sok értéket szerez, sok cuccot örököl szüleitõl, rokonaitól(pld. tanár felmenõinktõl igen sok könyvet örököltünk, sok újat vettünk is). Én úgy voltam, vigyen az asszony amit akar. Az idegesített a legjobban, a négy szobában szétosztott, közkönyvtárnyi (cca. hétezer) könyvet szét kellett válogatni (végül majdnem az egész hozzám került), meg lehet zakkanni tõle. A szétköltözés alatt eltúnt egy értékes fúróm összes kiegészítõ tartozékaival együtt(állvány, többféle csiszolófej , kompresszor, kiseszterga, dekopírfûrész stb.), ma sem került elõ Exnejem csõdje miatt az emlegetett pismányi telket is eladtuk, ami az én örökségem, ökörségem volt, ilyenkor már a saját érdekét nézi minden "normális" ember. 25 év házasság, négy gyerek után megbiztam a páromban, hiszen nem köpködtük egymást. Az asszony a nevemet megtartotta (ámbár zeneszerzõ édesapja révén "büszke" lehetne lánynevére), ennyi "jóban-rosszban" közösen leélt év, négy felnevelt gyerek után már emberileg tökmindegy "van e papír". No nem a házasság ellen beszélek, de nem szabad egy fellángolás miatt lazán beleugrani. Mi másfél év "együttjárás" után házasodtunk össze, úgy tartottuk, "szükséges rossz", nem a polgári és templomi szertartásokon van a lényeg. Floo, ha két ember szereti és megbecsüli egymást, "vadházasságban" is jól elvan, de a házaspárok egyenlõre több elõnyt kapnak, a rögzült társadalmi megítélések is kedvezõbbek. Ettõl függetlenül mindkét félnek jól meg kell gondolni mielõtt "papírral" is megerõsítik kapcsolatukat. Igy sem lehet tudni elõre mi következik be. Kihangsúlyozom, semmilyen politikai célzat nincs benne, a mi házasságunk a rendszerváltás után ment tönkre. Exnejem "megszédült" a szabad vállakozás szép de bizonytalan lehetõségétõl. Tizenhét év után otthagyta jól fizetett munkahelyét ahol "kisfõnök" volt. Sokféle képesítése birtokában önálló pénzügyi tanácsadó lett. Ez addig tartott, amig a család közös vagyona fedezte a felmerült kiadásokat(a vállalkozására nehezedõ "közterhek" is egyre növekedtek), "nem indult meg", végül "bedõlt", már a nyomorgás szélén álltunk. Szûkebb családom és a teljes rokonság (még a "külföldre szakadtak" is a balatoni közös nyaralásokon) évekig velem huhogott, miért "hagyom". Párom önálló, talpraesett, energikus egyénisége, melyért megszerettem, hasznos volt, "sodorta a családot", ám hibás döntése visszájára fordult, makacsságával akaratlanul "szétverte" a családot. Nem erre született, mégis kitartott mellette, vélhetõen "bizonyítani" akart. Szegényt "kibeszélem", szétválásunk után odáig fajult anyagi helyzete, hogy én és fiaink "dobtunk össze" neki jelentõs összeget, hogy "kiváltsuk" az APEH-tõl, mely már elzárással fenyegette, nem tudott mibõl fizetni. Ma már a szétköltözés után vett pesti lakását is eladta, leköltözött a tatai telekre. A házasságban olykor tudni kell fejet hajtani a másik házasfél meglátásai és javaslatai elõtt. Ilyen vagy bármilyen indíttatású "törés" minden párkapcsolatban, házasságban elõfordulhat, akár évtizedek után is, csak a két fél egyetértésén múlik, "hogyan tovább". Floo, megértelek Bocs filóért és a személyes dolgokért, Nolinak és Floo-nak szánt válasz, mások talán "okulhatnak" belõle, nem ideillõ téma, Modik & Adminok inkább töröljétek ha úgy látjátok, de nem akarom a Társalgóban "közhírré" tenni. Ez szûkebb körû és hasonló érdeklõdésû "jóbarátok" fóruma.
Kösz a megértést, befejeztem az OFF-olást

Floo, nem a szertartás a lényeg. Meg lehet azt oldani két tanúval 5 perc alatt is, így ráadásul pezsgõt se kell inni, ha nem kérsz és még ingyen is van. Hidd el, hogy nekem is a szertartással volt a legtöbb bajom az egész esküvõt illetõen (bár a lányok általában pont ezt a felhajtást szeretik az egészben, én nem így voltam). Van abban valami nagyon felemelõ, amikor az ember reggel a FÉRJÉNEK viheti ágyba a kávét.
Igaz, hogy a házasság alapvetõen a vagyonközösség miatt lett kitalálva, az anyakönyvbe való bejegyzés (akár egyházi, akár polgári anyakönyv, történelmi szerepe ugyanaz) azt jelezte, hogy az ebben a közösségben született gyerekek jogosultak a felmenõik vagyonának továbbvitelére. Képzeld el azt a szituációt, hogy x éve boldogan éltek a kedveseddel a Te házadban, a Te birtokodon, születik x gyereketek, s a "nevedre veszed" õket (ez egy darab kis sajtpapír, amelyet aláírsz a polgármesteri hivatalban). Ne adja ég, a gyerekeitek elárvulnak, és mondjuk elveszik az a sajtpapír (nem csodálkoznék, egy barátnõm válóperes bírósági határozatát nem találták meg nemrég a bíróság archívumában...), a gyerekeid meg nem örökölnek utánad, a házad, földed az államé lesz, a fiad meg mehet koldusnak... Ha házas vagy és házasságban születnek a gyerekeid, ez nem fordulhat elõ. Hülye példa volt, de akár ez is lehetséges.
Sokkal egyszerûbb egy rakás dolog elintézése ha házasok vagytok, mivel a társadalom arra rendezkedett be, hogy egy életszerûen együtt élõ pár megosztja egymással mindenét, és sokkal könnyebb ebben a kivételeket meghatározni (házasságba bevitt különvagyon, ami váláskor az eredeti tulajdonosé marad megosztás igénye nélkül), mint fordítva. Ha házas vagy, egy csomó dolgot intézhetsz a házastársadat is érintõ kérdésekben, ha nem, akkor kénytelen mindent õ intézni egyedül, például, ha jön egy ajánlott levele, nem veheted át helyette, csak ha a férje vagy. Stb.
Mivel a társadalom nem nagyon fog változni e tekintetben, pont, mivel a vagyonközösség szempontjából jól mûködõ dolog a házasság intézménye, ezért az ember kell, hogy alkalmazkodjon a társadalmi elváráshoz - vagy kell, hogy lemondjon egy rakás törvény biztosította elõnyrõl. A "házasság" törvényessége még az állatvilágban is megvan, gondolj mondjuk az oroszlánokra, ahol senki nem nyúl a kisoroszlánokhoz, ha a papa a csapat élén álló vezérhím (gyakorlatilag analógia a mi "férj" elnevezésünkre), ám ha õ elpusztul, az új vezérhím elsõ dolga lesz megölni az elõdje gyerekeit, mert már nincs törvényes védelmezõjük. Az, hogy itt nem papíron van a törvény leírva, hanem morgásokban, harapásokban és feromonokban, az egy dolog, az alapelve ugyanaz.

No de félre ne érts, teljesen a magánügyetek, hogy mit csináltok. :-) És mindez tényleg csak a fényképezõgép házassági vagyonközösségbe kerülése miatt. :-)))

Mai képek, a szupercellakárfelméréskor készültek Link Link

Nekük is "túl sok" van ebbõl a növénybõl! Olyan a kert tõlük, mint a dzsungel.

Nagyon szép képek, gratulálok!

Tûzliliom. Nekünk is sok van belõle.

Link
Link
Link

Ma esti képek a szomszédból... Ugye a szomszéd kertje mindig zöldebb... jelen esetben színkavalkádban telibb
Nagyon megtetszett ez a liliom, de azt hiszem nem véletlenül
A mappában ott vannak nagy méretben is! (ha kell valakinek) Az egyiken még egy hangya is kolbászol.

De annak van egy romantikája! És csak egyszer van az életben (jobb esetben).
És barátnõd mit szeretne, õ is így vélekedik?

Bizony, erre gondoltam.

Kicsit módosítva a mondást
Bella gerant alii, tu felix Floo nube
(Bár mások háborúskodnak, te csak házasodj, szerencsés Floo)

Nekem nem kell külön megünnepelnem a szerelmünket, nekem a kapcsolat alapja az, ha minden perc ünnep amit Vele töltök!
A házasság nagyszerû dolog, de én komolytalannak tartom, amikor a pap egy darab ronggyal összekötözi a férj és a feleség kezét, és isten elõtt ezzel férj és feleség leszünk, csakazért mert bemegyünk a templomba és ott eltöltünk fél órát!
A polgárinál pedig pezsgõt iszunk!
Ennyi erõvel sört is lehetne inni, vagy rántotthúst enni!
Nekem magával a házassággal semmi bajom, ezeket a szertartásokat nem tudom befogadni!
A kötöttségtõl való félelem nálam nem játszik szerepet, hisz azzal, hogy szeretek valakit, azzal már kötõdöm hozzá, és a szerelem erõsebb kötelék, mint a házasság!

Noli, a "feleségem" szóban benne van hogy a másik ember a lényem, énem fele, mivel jóban-rosszban közösen osztozunk, Talán kivéve a szülést, fõzést, mosást, takarítást Nem közhely, kiegyensúlyozott jó párkapcsolatban férfi és nõ kiegészíti egymást õsidõk óta

Hát ne is nõsülj, "te csak házasodj..."!

Hari, teljesen igaz, egy részeges, verbálisan és tettleg agresszív garázda párt senki nem köteles "megszokni" se férfiban, se nõben. Az asszony pedig nem köteles a régi mondáshoz alkalmazkodni: "Szamárnak, diónak, asszonynak veréssel veszed hasznát" Már az "elején" el kell dönteni ki mit visel el párjától. Kölcsönös alkalmazkodás esetén így is felléphet hosszabb idõ után, "ha mindíg ugyanott vered be a könyököd" és nincs változás, eleged lesz belõle csak négy-öt év késéssel. Ehhez kellene még az "együttjárás idején" megismerni egymást, õszintén feltárva olykor magunk elõtt is titkolt emberi gyengeségeinket a másik elõtt, aki valóban szereti a másikat megteszi. Nem szabad megjátszani sem udvarlásban, sem párkapcsolatban egy ideálisnak vélt szerepet, mert az a hétköznapok során szép lassan lefoszlik, "lekopik az aranyozás"

Noli, amit írtál lent és fent, mind korrekt, pontos meghatározás, azért ne felejtsd, régi mondás, az intelligencia fokmérõje nem elsõsorban a felhalmozott tudás, hanem az alkalmazkodóképesség

Jaurinum, köszönöm az infot ez a darázscincér elég türelmes vagy "bátor" jószág, hidegen hagyta a fotózás. Sok rovar elszalad vagy elszáll
A tegnap esti cserebogár még bátrabb volt, valósággal "ráugrott", "rápattant" az objektívre mint a "Nyolcadik utas", alig birtam lefejteni róla. Szégyen, nem szégyen a mellettem álló két legényfiam hatfelé ugrott, amikor a rovar felugrott és "rávetette magát" az objektívre. Engem is meglepett ennek a lomha rovarnak villámgyors támadása, ki se néztem volna belõle, pedig gyerekkoromban sokszor "eregettünk" cserebogarat cérnára kötve, sose "támadott" ilyen hevességgel és gyorsan, inkább kellemetlenül kapaszkodott és karmolászott. OffLine: Gerõ fiam hazajövet az autó fénykévéjeben látta meg a termetes példányt, nem ment át rajta, méltányolva "makrofotós lulumat" inkább telefonon kihívott az utcára, fotózzam le

B.hópihe, köszönöm a bíztatást, remélem sikerülnek "pecás, csónakos, stéges" terveim. A remény hajtja mindenben az embert és a "remény hal meg utoljára"

Ma a közvetlen környezetemben készítettem pár képet. (Az elsõ 3 kivételével) Link

Nekem az uram mindig azt mondja, hogy olyan jó érzés kimondani, hogy "feleségem", büszkeséggel tölti el, hogy van neki és jól választott. Én is hasonlóan érzek, és ettõl jó dolog az egész.
Szerintem az, hogy két ember hosszú távra összeillik-e, kiderül úgy 2-3 év kapcsolat után, amikorra elmúlik az a vakságot és elbutulást okozó biokémiai változásokkal járó kezdeti szakasza a szerelemnek. Csak sokan, amikor ez eljön, hiába érzik belül, hogy nem az igazi, ahelyett, hogy még idõben kilépnének egy lélekromboló kapcsolatból, félve a magánytól, vagy a fene tudja még miért, inkább maradnak és tûrnek olyasmit, ami a pár egyik tagjára sem építõ hatású.
Az, hogy a férfiak nem igazán kötöttség(házasság-)pártiak, az is a két nem különbözõségében ered. Maradjunk annyiban, hogy egy ember sem albatrosz. :-)
Nagyon hosszasan lehetne errõl írni, hogy mik az evolúciós és biológiai okai, mik a hatásai mind szociálisan, mind egyéni szempontból, de ehhez egy fórumbejegyzés nagyon kis léptékû terep.
Helyette inkább ajánlott olvasmány:
Matt Ridley - A sötét bábok királynõje

Nem csak intelligencia kérdése. Hiába vagy hiperintelligens, ha nincs tudomásod arról, hogy mekkora különbségek vannak a két nem mûködésében, nem pszichológiailag, hanem már "atomi" szinten is. A nõ egy adott szituációra más agyterülete aktiválódásával reagál, másmilyen és más mennyiségû hormont termel, mint egy férfi. Sajnos a feminista mozgalmak arra törekednek, hogy a nõbõl férfit faragjanak és az egyenjogúság címkéjével olyasmit akarnak a társadalomra kényszeríteni, ami biológiailag lehetetlen. Még orvosi szinten sem nagyon vannak tisztában a nõ és a férfi eltérõ mûködésével (pl. van olyan férfiakon kifejlesztett vérnyomáscsökkentõ gyógyszer, amelyrõl bebizonyították, hogy nõk egy elég jelentõs részénél szívinfartust idéz elõ... A hetvenes években még a fogamzásgátlók mellékhatásaihoz is csak férfi kísérleti alanyokat vontak be!!!), mit várjunk akkor egy átlagos tájékozottsággal bíró embertársunktól?
Biztos vagyok benne, hogy sokkal elfogadóbbak a társukkal azok, akik ismerik a cselekdetek, szavak mögötti hátteret.

De szeretem ezeket a kis sárga-fekete viráglátogató cincéreket! Szemet gyönyörködtetõ a rajzolatuk, rokonságukból sok faj él nálunk. Itt a darázscincér-futam rajtsorrendje: Link
Az általad fotózott egy díszes darázscincér ( Chlorophorus varius ), én is éppen ma láttam egy példányt. Ezidáig csak a lucernacincérhez volt szerencsém.

Nahát, milyen tervek! Hajrá!
Amúgy a partról is lehet horgászni, nem kell hozzá csónak és közben míg nincs kapás lehet kattogtatni a fényképezõt. Várom a vízalatti képeket is! Dolgoztam Ráckevén a vikendes részen, szép hely, akkor rengeteg szúnyog és kullancs volt a parton .

Más szögben nézve nyoma sincs a "szemellenzõknek", a csáp tükrözõdik.

Ma délelõtt, a ház falán sütkérezett, nem törõdött a fényképezéssel

Ezt azért emeltem ki, mert érdekesnek találom a kinyitott "napellenzõit"(piros körrel jelölve), sztem rácsukja a szemére ha baj van. Rovarászok, vélemény? (Lehet hogy a csápok "tükrözõdnek" a szemein, optikai csalódás?) Nagyobb képek: Link Link Csatolom még a lenti bogárka "szertorna" képeit és a cserebogár-sorozatot

Nem mindegy, hogy mit "akar megszokni" (vagyis mit kéne megszoknia) az ember (és a lánya ).

Fõleg ez utóbbi a legfontosabb Hari(#10954.hsz), a többit meg lehet "szokni"

Kérdezhetek valamit? Barátnõd is ezen a véleményen van?
A párok nagy része manapság így dönt. Mert ez így kényelmesebb megoldás. Kötöttségtõl való félelem? Talán. (Fõleg férfiaknál lenne ez.. Elgondolkodtató.)
De nem is tudom.. Ha 2 ember szereti egymást, és meg is akarják pecsételni, ünnepelni szerelmüket..
A házasság a párok összetartozási érzését, egymás iránti felelõsségtudatát erõsíti csak meg. Ezért ez a "hókuszpókusz". Szerintem egy nagyszerû dolog. Ami nem a lagziról kellene hogy szóljon.

Jaurinum, ott van a kép alatt az adatlapon Bocs, nem okvetetlenkedek

"ez mind-mind intelligencia kérdése és gondolkodás kérdése, gondolokodni való képesség, vagy annak hiányának kérdése"
Ebben is van valami.

B.hópihe, OffLine válasz: rátapintottál rejtett gondolataimra Alkalmi kivételektõl eltekintve, eddig még nem pecáztam sose, bár fiaim/exnejem megszállott horgászok és erre sok hal van Nincs türelmem hozzá, nyughatatlan vagyok, órákig egyhelyben ülni és nézni, mindig "felriaszt" valami más esemény, odafigyelek, a hal elmegy vagy leszakad Ettõl függetlenül gondolkodom egy saját stég és egy csónak anyagi/gyakorlati lehetõségein. Ha már nem vitorlázhatok, legalább csónakkal legyek a vizen; ha már csónakázom(a "pádlis" evezést szeretem, a vitorlázás sem lehetetlen, több vitorlás kószál a Duna-ágban, nomeg ha az evezés már megterhelne, láttam a neten olcsó akkumulátoros, elektromos/csendes csónakmotort) miért ne pecázzak, sok hal van, az sem mellékes hogy "árában" több halat lehet fogni mint az éves engedély kiváltásának ára
Ui: bár a hegyvidéket otthagytam, amit mélyen sajnálok, de alapvetõen "vizes" vagyok, 1967-tõl 97-ig vitorláztam a Balatonon(Noli, Taki, 25-ös kajütös beluga, Révfülöp-Tihany-B.füred-Siófok), évek óta tervezek egy kisvitorlást ide, ha megélem, meglesz(nem tudom eldönteni, saját barkács legyen, akkor egy darabban miként viszem/hozom a víz/re/rõl(ráadásul tartósan kikötve könnyen nyoma vész, tavaly loptak errefelé vízrõl csónakot), miként tárolom vagy jó a könnyen hordozható, elemekbõl összerakható kész cucc, gumi testtel. A neten hirdetnek 10m2 vitorlázattal, az ide elég, 80 eFt körül és nincs vele nagy gond). Akkor horgászni is fogok Ha elkészül valaha az RC tengeralattjáró modell, hozok Nektek vízfelszini/vízalatti kamerás képeket a Duna medrérõl Bocs az OFF-ért, akaratlanul Társalgót csinálok a Bioszférából Jóváteszem, tolok fel a rovarszakértõknek friss képeket rögvest

Ez nagyon érdekes téma..
Igen, vannak különbözõ típusú párok, különbözõ szerepek.. Pl. az egyik uralkodik, a másik "aláveti" magát (akár férfi akár nõ, mindkét esetre van példa), mert éppen olyan természet és "el is várja" a másiktól az irányítást. Nem biztos hogy rossz nekik, ha kiegyensúlyozzák egymást. De amikor 2 dudás van egy csárdában, ott csak baj van és veszekedés.
A párkapcsolat (sõt, az emberi kapcsolatok) mindegyike kíván bizonyos kompromisszumot! Azonban ha az ember szeret valakit, hajlandó kompromisszumokra (amelyeken belül jól érzi magát).
Itt azonban önismeret lép színtérbe (kicsoda is valójában, mit akar), mielõtt beugrana valaki egy kapcsolatba, tudnia kell, ki az aki hozzá való, kit keres, milyen kapcsolatra vágyik. Mondjuk ez nehéz kérdés tapasztalat híján.
De ha ösztönösen keresi a hozzá hasonlót (gondolkodásban, érzelmek terén), megtalálja.. Én így gondolom.
Kompromisszumokról: ez személyiség kérdése. Vannak magányos típusú emberek és vannak, akik nem szeretnek egyedül lenni és ennek érdekében megtesznek mindent, néha olyan kompromisszumokat kötnek, amikben nem is érzik jól magukat (félelem a magánytól). Azt hiszem, az arany középút a legjobb..

A lényeg: kicsit hozzá kell idomulni a másikhoz (alkalmazkodás minkét részrõl) együttélés során és összhangot teremteni. A párkapcsolat ne a hatalmi viták pódiuma legyen!