Bioszféra

Hûamindenit!!
Hazafelé jövet a járdán (valószínû) egy siklóba botlottam!! Sosem láttam még. Gondolom, hogy kelgyó volt, errefelé mondhatni nem igazán érik magukat otthon. Sötétszürke színe volt, vékony testalkatú, kb. 60-70 centi hosszú. A közelben van egy kis csatorna féleség, minihalak és kacsák is megfordulnak benne. Van ötletek ki lehetett az, aki rám hozta a frászt?

"Salticus scenicus - színészpók. Jellegzetes, fekete-fekér mintás pók, sárgás lábakkal. Nevét mókás mozgásának köszönheti, ami olyan, mintha illegetné magát. Hossza 2-3 mm. Kõ- és házfalakon, sziklákon gyakori. " (forrás: systzool.elte.hu/gyakorlat/pok.doc.)

Színészpók angolban zebrapók, szóval nem tudom, mi a latin neve alapján vettük át a nevét. Egyébként tényleg olyan a fejtora, mintha maszk lenne rajta. :-)

A pókok közül a fehér karolópókok s a viráglakó karolópókok biztosan tudnak színt változtatni, kétféle módon.

Thomisus onustus: Alapvetõen sárga, vagy alapvetõen fehér a jószág. Ha sárga virágja van, lassanként (3-4 nap alatt) a szervezete olyan festékanyagot pumpál a bõre alatti rétegbe, amelytõl sárgának látszik. Ha fehér virágon van, akkor nem pumpál semmit (ez az eredeti "születési" színe) Végeztek velük kísérleteket, az ellenkezõ irányú dolog sokkal gyorsabb, tehát ha sárga virágról átrakják fehérre, 1-2 óra alatt képes kivonni a sárga festéket a bõre alól.
Bordó virágon bordó, lila virágon lila...

Misumena vatia: ez a pók fehér, az oldalán két színes sávval. Ezek alapvetõen rózsaszínesek. DE: fehér virágon szinte teljesen eltûnik, sárga virágon zöldessárga lesz. E pók körében jóval ritkább a színváltás, mint az elõzõ fajnál.

Ergo: e két karolópók LÁT SZÍNEKET. :-)
Mindkét faj az épp nyíló virágokon vadászik, elsõsorban méhfélékre, egyébként UV szempontjából is alkalmazkodnak a virághoz és a méh látásához (koevolúciós csoda).
Nem véletlenül a kedvenceim. :-)

Van egy kis galériám a példákkal: (sajna nem mind saját kép)
Link

Jó reggelt Bioszféra és Noli A pókocska az "arca" elõtt látható "maszk" miatt kapta nevét? Észrevenni nem volt nehéz a pattogó "hehér pöttyöt", fotózni annál nehezebb. Kitûnõ szeme lehet, ha csak felé mozdultam, elugrált. Végül teleobjektívval sikerült róla "másfél képet" lõnöm Az elsõ kép után rögtön "lepattant", a teraszmellvédrõl és a "mélybe vetette magát" A második kép már életlen lett, õ pedig nyomtalanul eltûnt mint a "párnafejû pók". Sajnálom, talán nem kellõen éles fotó, de a gép teleobival nem tud 2 m alatt egy kis közeli foltot jól nagyíthatóan rögzíteni, mindíg lágy lesz a kép, ez oan 1 m-rõl készült. Rovarászok, kíváncsi vagyok, vajon a pókok is képesek valami kaméleon- vagy polipszerû szinváltásra? Amióta jobban figyelek rájuk, látom, mindegyik beolvad a környezetébe, alig észrevehetõen. Tegnap találomra fotóztam egy "ránézésre" barnás "levélcsomót", a nagyításról kiderült, tényleg pók lapult ott. Vajon a pókok veszik fel a terep színét vagy így születnek és megfelelõ szinezésû életteret keresnek, ahová "beolvadhatnak" ? Próbáltam fotózni egy levelekre szõtt háló közepén kuksoló "sáskazöld", 2 centis mérete ellenére alig észrevehetõ pókot, de ez is eltûnt ahogy megközelítettem, meg se löktem a növényt. Nomeg lõttem egy "sáskas*gget" is három képen át, míg végül eltûnt õ is, alig észrevehetõen bebújt a zöld "súrújébe", ráadásul a pókháló alá. Vagy én lettem ügyetlen vagy õk túl óvatosak. Sikeresnek mondható egy kísérletem. Leraktam egy kisebb falapot a földre, egy vöröshangyacsapat rögtön aláköltözött. A falapot felemelve, látható lett az "éléskamrák sorozata"(8 db kb. 1 cm átmérõjû kör alakú keskeny folyosókkal összekapcsolódó "gödrök" voltak) nem fotóztam, mert nagyon megriadtak a falapot leemelve. Most egy üveglapot teszek ki és azt letakarom valami "sötétítõvel". Remélem, ha az üveglap rajtuk marad, nem "csapja meg" õket a szabad levegõ és nem riadnak meg a váratlan fénytõl, ha igen, akkor este, sötétben próbálom "hétköznapi" életüket vakuval fotózni, az üveglapon át. Talán némi betekintést nyerhetün, mit csinálnak a föld alatt "Sikerült" lõnöm egy "rovarhátsót". Amugy levélzöld valami volt, sárga szeme szinte "világított" Nagy méretû, kb. 1-2 centis szöcskeszerû jószág volt, zöld szinével jól beolvadt környezetébe, akárcsak a zöld pók. Ami érdekes, a "szöcske" tán testmérete miatt, nem félt a pókhálótól, szépen alárejtõzött. Jó napot, jó kedvet Bioszféra

A rodoszi lepkék költöztek át akkor Hozzátok...
:-)
De az már igaz, hogy megérdemled!!!

Ez csak töredék.. Leírhatatlan, ami ott volt, saccperköbö 250-300 lepke keringett körülöttem olyan 10 m2-en, a forrás mellett.. csak álltam a lepkefelhõben, ámultam és félhülyén vigyorogtam. Mert megérdemlem.

Ennyire gyorsan csak a tintagombák nõnek, a vargánya türelmesebb fajta. :-)

Lehet hogy a tegnapi esõnek köszönhetõ?
A vasárnapi bakonyi sertésborda alapja!

Link

Lepkemágnes volt a földön? ;-)

Link Link Link

Ma összefutottunk: Link

Tök jóság, ha az ember tud a madarakon (meg minden más jószágon) segíteni! Hatalmas élmény volt a kezemben tartani, és nagyon örülök, hogy elreppent a tenyeremrõl. :-))

Jaj, színészpók! (Salticus scenicus)

Óvatos volt és pattogott mint a nikkelbolha

Én is voltam ilyen helyzetben.Tényleg "puha" madárkák.És utána nem felejtenek.Az öreg csercsifámon csiviteltek csapatostul, ez még tavaly volt... Valahogy leesett egy ilyen sárga-ajkú kölök, majd megitattam,(dugtam a csõrikéjét egy pohár vizbe pill.)és pár perc múlva elröppent...Most májusban újra megjelentek, de most vigyáztak magukra.

Controll, jogos a kérdés. A nyers megoldások racionalitása ütközik az érzelmekkel. Kiherélés után elõttem szaladgálna "élõ bûnjelként" egy "megcsonkított" állat, mely talán már nem is "igazi" kutya. A kinyiffantás ugyan a tehetetlenség jele lenne, mivel (még) nem találom a "kulcsot" a kutyához, de emlékét idõvel "átfedné" egy másik blöki, kutya mindenképpen kell ide. A ma délelõtti "beengedéses fõpróba" megmutatta, tud másként is viselkedni, mintha kicserélték volna, körülszaglászott és ment a régi helyére Ha Micike nem "provokálja", úgy tûnik, semmi gond nem lett volna. Utána jutott eszembe, lehetséges hogy a kutya "elõlem is védi" a kertet, mert saját területének tekinti? Itt bent a házban teljesen más volt a viselkedése, a régi kis "puhány zsemlegombóc" módjára viselkedett Mindenesetre a cicát elzárom ha Tomit valaha még beengedem, nem akarok még egy ilyen kalamajkát Elképzelhetetlen mit mûveltek néhány másodperc alatt törve-zúzva-borogatva, pedig a kutya úgy elment a macska mellett, oda se szagolt. Viszont kicsi kora óta "kötekedõ" ez a nõsténymacska(a többi cicát is "terrorizálja"), ha kutyát lát nem szalad el, ki tudja miért nekimegy, pedig kölykei sincsenek Testtömeg-függõen a kutya vagy megzavarodik és elmegy vagy a macska húz fel a fára Hihetetlen vitális a cica, pedig már öreg. Mindegy, folytatom még az "etológiai kísérleteket", de a bot a kezem ügyében lesz. Az is tény, ivarérett kora óta még nem találkozott szukával, bizonyára ez is egyfajta "szenvedés", ami nyilván idegesíti. Ez a kiherélés felé billenti a döntést, hiszen "megszabadítja szenvedéseitõl", tehát szükséges rossz, mindkettõnk érdekében Téma "lezárva", elmegyünk dokihoz. Bocs a "kutyázásért", kösz a türelmet

Csak kutyafuttában olvastalak -pótolom majd mélységében is- de azért egy dolog szöget ütött a fejembe..
Kiherélni "árulás"; kinyiffantani meg -azért, mert nem találod meg hozzá a megfelelõ kulcsot- nem..?

Bioszféra, Controll, jó napot, kösz a választ. Igazad van, bár több kutyám volt, de Tomit illetõen nem vagyok "kutyás", mert bár szeretem õket, de nem õk állnak az életem középpontjában, ahogy a macskák sem. Szégyen nem szégyen, a "célfeladatra kirendelt" munkatárs szerepét töltik be. A kutya "éjjeliõr", a macskák a "rágcsálómentességért felelnek", inkább háziállat szintjén tartom õket, mint egyenrangú lelki társként. Nem én vagyok az állatokért, õk vannak értem. Szeretem õket, de én is tudom, hiányzik az a kapocs ami "házikedvenccé" teszi õket, amit megnehezit hogy állandóan "terepen járnak", koszt, bolhákat, kullancsokat hoznak be fürdetés, FrontLine, macskanyakörv dacára. Még nem öregedtem meg annyira, hogy doromboló cicámmal az ölemben karosszékben ücsörögjek vagy csendesen pipázva, hûséges "öreg" kutyámmal járjam az erdõket-mezõket. Tomi különben sem alkalmas erre, látszik rajta, milyen félvad lesz egy kutya, ha nem úgy foglalkozok vele mint városi kutyával szokás, "csak hódolatát fogadom". Tomi három hónapos koráig "bentlakó volt" és "ennivalóan aranyos" sete-suta zsemlegombóc. Utána kikerült az udvarra és a "nomád életmód", nomeg az ivarérettség "megtette a magáét". Mint írtam, félnapokig nem is találkozunk, botrányai miatt sétálni sem viszem már. Bár nagyfokú ragaszkodást és valami kajla szeretetet mutat, öröm nézni amikor "mosolyog" és ragyognak szemei, de néha megcsillan a szemében valami ellenséges vad tûz, ami arra int, jó vigyázni, kutya-nem kutya, ez "csak" egy állat. Egyfajta "távolságtartó" barátság alakult ki közöttünk, (ez a kijáró macskákra is érvényes) melyet valami hangulatfüggõ labilis ösztönös szeretet, tán "falkaösztön" és a finom falatok reménye köt össze, nem lettünk "lelki társak". Azért faggattalak, mert úgy tudom "dogos" vagy, úgy véltem, a nagytestû kutyákkal gyakrabban vannak "rivalizálási problémáid", a napi tapasztalat többet ér mint könyvtárnyi szakirodalom és "évtizedes házikedvenc" tapasztalataim Tomi "félvadsága" láttán mostanában elgondolkodtam, tán a kutya egyfajta "büntetésként" éli meg azt hogy, nem engedem a házba. Bolha-nem bolha (a FrontLine tényleg hatásos), kísérletképp naponta többször rövidebb idõre beengedem a kutyát, sertepertéljen köröttem vagy feküdjön "gyerekkori" helyére (pontosan emlékszik rá) amig a gépnél ülök, bár alapvetõen a tolvajok elriasztására tartom a kertben, mert ezek másodpercek alatt "jönnek-látnak-lopnak", bár már postás és a többi "hivatalos bejáró" hirét vitte, hogy ez egy "bolond" kutya és "félnek tõle", nem alaptalanul. A régebbi kutyáimmal fajtafüggetlenül nem volt ilyen gond, úgy vélem, azért mert "mellettem nõttek fel". Tomi az elsõ olyan kutyám, mely "nomád" körülmények között nõtt fel és ez kihozhatta belõle az emberre is veszélyes viselkedésmódot. Kutyás-macskás tapasztalataim alapján úgy vélem, a "házikedvencek" nem elmélyült barátság, hanem "szülõ-gyerek" függõség szintjén "tartják" a kapcsolatot. Itt, ebben a környezetben kutya-macskák "háziállat státuszban" vannak, emiatt nemigen van mélyebb érzelmi kötõdés, inkább a "tekintélyuralom" érvényesül. Ez még a macskákon is "látszik". A megszokott idõpontban összegyûlnek etetésre, utána ki-ki megy a dolgára, amit a legtermészetesebb dolognak tartok. A szemüket figyelve látszik, a rendszeres élelmezés iránti kötõdés erõsebb mint a "barátság". A különbség jól lemérhetõ a "bentlakó" Micikén, tizenhat éves kora és süketsége miatt ritkán megy csavarogni, többnyire az íróasztalomon szundikál. Idõs kora ellenére viselkedése egy kölyökmacskára emlékeztet, a tekintete is azt mutatja "én vagyok az anyja". A többiek tekintete közömbösen barátságos, ha bent vannak, azt lesik "mikor pottyan le" egy jó falat A kutya sokrétûbb "személyiség". Szertelensége, fegyelmezetlensége, rivalizálása ellenére nagyon ragaszkodó, úgy érzem "becsapom" ha dokihoz viszem. A józan ész arra int, ha már "háziállatként" tartom, vigyem orvoshoz, de úgy érzem visszaélnék ragaszkodásával, ha engedelmesen követve elballagna velem orvoshoz, ahol megcsonkítanák. Elõbb magamban kell felszámolnom az "érzelmi és racionális" kettõsséget a józan ész nevében döntve Azért faggattalak, nincs e valami középút. Kivétel mindíg akad, ahogy a vad verekedõ néhai Micó kandúr volt szokatlan értelmi képességeivel. Sajnos Tomi kissé "kótyagos", átlagos kutyához mérve is gyengébb értelmi szintû, ámbár ebben sem vagyok biztos, nyugodtabb perceiben olyan "bölcsen" és figyelmesen néz, épp csak meg nem szólal Érzelmi hullámaimat is követi, néha "együttérzést" vélek felfedezni szemében, persze ez lehet "belemagyarázás" is Nem azt várom hogy más döntsön helyettem, csak tapasztalatokat vártam, mielõtt "érzelgõsséget" félretéve dokihoz megyünk Tán valamiféle bûntudat lappang bennem, mióta apámék két elöregedett kutyáját is "felvezettem" elaltatásra. Embertelen dolog, amikor egy ragaszkodó hûséges jószágot kell vinni a halálba, õ pedig vak bizalommal követ mindenhová. Még Pesten, halálos beteg macskát is vittem elaltani, soha nem felejtem el, ahogy távozásomkor hülye módon visszatekintve, az ápoló kezében otthagyott cica a vizsgálóasztalról "rámnézett", azt nem lehet leírni Ember-háziállat szinten "gladiátor, ne barátkozz gladiátorral" mondás jegyében kellene együttélni. A problémás Tomit is legszivesebben gyors halállal, DE sajátkezüleg végezném ki megcsonkítás helyett. Fel se fogná mi történt vele és "nem vágom át". No mindegy, még "kísérletezem" vele, remélem nem "találkozunk a tévé napihíreiben" Bioszférás témának felteszem a "háziállataimat"
Micike a vacsorakészítést figyeli, a "kijárók" a csavargást pihenik ki

Tomi kutya egy-három és a "elvadulva", hat hónaposan

Bocs a filóért, helyfoglalásért Kösz a türelmet, minden jót! Ui: amig írtam beengedtem Tomit. Mint akit kicseréltek, illedelmes, szófogadó jó kutya képét mutatta. Körbejárta a házat, "megjelölte" az emeletes macskafa "lakórészét", Micikét nagy ívben kikerülte majd régi helyére telepedett. Nem lett volna baj, ha Micike nem akarja kikergetni. Tomi, tán miattam is kikerüli, szinte tiszteli, nomeg Micike az udvaron kétszer már orrbakapta. Ámde Micike (semmilyen kutyától nem fél) megint belekötött, Tomi rámorgott, Micike rögtön orrbavágta, lett is akkora balhé, köpködés, acsargás, borogatás hogy nem gyõztem "rendet tenni" köztük Sziasztok

Képzeljétek, berepült az irodába egy gyerek molnárfecske(biztos, hogy idei kölök, még sárga volt a csõre csücske, s a tollai se koromfeketék, hanem sötétbarnás-feketék), halálra volt rémülve és gubbasztott a radiátor alatt, jól lefényképeztem, aztán kiemeltem, ettõl magához tért (kilátott az ablakon s látta a tesóit repkedni), anyázott egy sort a kezemben, majd kireppent. :-) Nagyon nagyon édes volt! Annyira kis puha és meleg volt, sose gondoltam volna, hogy egy fecske ennyire puha! Cinke már volt a kezemben, de ehhez a jószághoz képest a cinke öntöttvas madár...
Szóval hihetetlen édes volt, ahogy mondta a magáét s nézett rám a kis gombszemeivel :-))

Szegény kelgyók... :-( Õket ijesztgették, nem õk az embert. Remélem, nem lesz bajuk az erdõ bolygatása miatt...

Tedd félre a humán "érzelgõsséget" és a férfiszolidaritást Tomi ügyében, s beszélj a daktarival, mikor vállalja be a golyótlanítást. Gondolom, nem fogod lejátszani vele a hatalmi meccset.. (Mert, mondjuk, az megoldás, mûködik, de nincs rizikó híján, fõleg, ha nem vagy valóban "kutyás", márpedig Te nem az a típus vagy.
(A kankutya "dolga" a rivalizálás; falkában természetesen a vezérhím ezt csírájában letöri, amíg erõnléttel bírja.)

Ha kant tart az ember -fõleg, ha az egy domináns egyed- egyszerûen nem engeheti meg magának, hogy "csak úgy", a kertben felnõve tartsa a vahurt, napi rendszerességû, szintentartó foglalkoztatás nélkül.

Link Viperák ijesztgettek Csarodán

Szeritnem SÜRGÕSEN heréltesd ki, s ne sajnáld emiatt, sokkal rosszabb így mindkettõtöknek. Rossz nézni, amit mûvel veled, és ahogy Controll már mondta, simán rivalizál, amit a hormonjai irányítanak, szóval mindkettõtök érdekében... 10 perces mûtét, párezer pénz, és lesz egy kezesbárányod.

Ahha, szóval ÕRÁ

Azt hittem valami terepfutáson voltál, a táblát véltem a lényegnek ("üzenhettél" is a képpel, arra számítva hogy más felismerte volna, mit is jelent)

A kölyökszárcsa még furcsább, majd egyik nap elõkeresem a róla készült fényképet

A mókusra gondoltam, haláli volt, miközben valamit rágcsált

A "kutyulid" pedig kicsit félelmetes külsõvel rendelkezik, lehet nem jó ötlet fetrengeni elõtte, a múltját ismerve

MacGyver köszi! Furcsa egy jószág, az biztos.

Amióta mögém lopódzva, a vállaival csendben berogyasztotta a térdeimet, emiatt s*ggreültem és hanyatt is dõltem, õ elszaladt, de visszaperdülve játékosan a nyakam felé kapott, azóta figyelem, hangulata szerint néha próbál rivalizálni velem vagy játszik, figyelek a legapróbb jelre is. Lehet hogy ivartalaníttatnom kellene, de sajnálom õt. Tán hímsovinizmus
Jaurinum, a képen látható öreg veterán egycsápú elpottyintott valamit (piros nyillal megjelölve a kivágaton), ami nagyon hasonlít a múltkori fehér virág képén látott cuccokra, melyeket elõbb tetveknek véltem, de nem mozogtak és nincs lábuk Link

Egyik eb így nógat, a másik úgy, szerintem segíteni akar, én legalábbis a jót feltételezném az "ember leghûségesebb barátjától" de lehet benned konkurenciát lát.

Szia Bellone "Csipked" a fogaival, nem bökdös. Ugyan lehet valami az aggódásból mert a "csipkedés" olyan "gyengéd" mint amikor a kezemet fogja a pofájába, de a vállforgóm, nyakam és a vesém tája a célpont ilyenkor, nem érdekli ha ordítok is vele vagy ellököm, ezért vagyok bizonytalan hogy nem valami rivalizálás van a dologban. Ha feltérdelek, azonnal félreáll és figyel, "jó kutya" lesz

Szia!
Nem az lehet a kutyánál, hogy esetleg úgy gondolja bajban vagy, megsérültél, rosszul lettél, és próbál "feléleszteni", erõt önteni beléd, hogy addig tarts ki, amíg valaki segíteni tud neked? Én már láttam hasonló esetet, a napozni vágyó gazdit állandóan bökdöste a "blöki".

Coontac, erre gondoltál?

Kiváncsiskodtál, újabb bizonyíték, néha "ledöglök" a fûbe is, amennyiben hagynak

Controll, ha lefexem a földre a kutya rögtön nekem támad, játékosan "csipked", amig fel nem térdelek, nem hagy békén. Vélemény? Ártatlan játék?
(Viszonylag gyengébb kép, az RC helikopter kamerájával készült)

Az utolsó szárcsa.

Tippelnék ha szabad. Édes a mókusod!

ÁÁÁ! Nem tudom, hogy sikerült ilyenre... Mellesleg a HÚGOM!
A 3 kép, remélem most már jó méretben:
Link
Link
Link

A középsõn észre kéne vegyetek valamit... Az utolsó képen pedig milyen jószág ólálkodik, ha szabad kérdeznem?

Tényleg a barátnõd?

A legváltozatosabb faunája a parlamentnek van, fõként vastagbõrûekbõl rendelkezik kiváló gyûjteménnyel. :-)

Apám! Ennyi állat az Arénában! És én még azt hittem csak koncertek alatt, de lám! De hullanak! ( a tápláléklánc és a macska )

OK, hogy a barátnõdet nagyban rakod fel, de nem lehet, hogy a többi képet se bélyegképként akartad volna linkelni? ;-)

Az a gyanúm, hogy ez nem a sáskád szárnya, hanem egy zöld lombszöcskéé.

Nagyon helyes! :-) Gratula a szelidítéshez! :-)

Egy kis St.James parki bioszféra: Link
Link
Link
Link

Régebben volt rendesen,most egyre kevesebb van.Párom idevalósi,mondta ,hogy gyerekkorában csak a vargánya és a rókagomba volt a listán.Aztán kezdtek ritkulni a dolgok,azóta felszedik a kékhátú galambgombát is,meg 1-2 tinóru fajtát is.
Egyesek (mi) a sötét trombitát is

Mondjuk mostanában nemigen járok a Mátrába, de régebben sosem találtam ott sok rókagombát. Ma sem láttam egy darabot se. Igaz, nem is igazán jó helyek neki, amerre én bóklászok.

Lebuktál!
A sünik haláliak!!

Itt a Mátrában még gyakorlatilag nem volt róka gomba az idén..
Nagyon sajnálom,mert jobban szeretem a vargányánál is!

No egy kis összegzés a mai napról. Reggel felmentünk Szokolyára, ahol még sikerült Milán mosolygós arcocskáját is látnunk, mielõtt dolgozni ment. Szóval a börzsönyi helyzet nem tökéletes! Sokat kellett mászni a vargányákért, és már elég száraznak tûnik az erdõ. Viszont az átlagméreteket tekintve most kéne jönni a javának. Ellenben elég kukacosak is. Nem tudom mi lesz, de lehet 1-2 nap és kampó. Volt császárgomba (8-10 db, amibõl kettõt pofátlanul elkunyerált egy kolléga, aki ráadásul egy szatyornyi bronzost is elmarkolt az orrunk elõl) is illetve királyvargánya, ezeket le is fotóztuk. Majd..., ha bátyám átküldi. Szóval egy jó 20 km-es túra után, gondoltuk átugrunk a Mátrába. No az nem semmi. Pásztótól Mátraházáig autók tömkelege az út szélén, gyakorlatilag nem tud olyan helyen bemenni az ember, hogy ne találjon vargányát. Jöttek ott fenyvesbõl, bükkösbõl meg mindenféle lehetetlen helyekrõl is ki, tele kosárral. Kelgyó egyes helyeken egyáltalán, de másutt is mérsékelten. Elég nedvesnek tûnt még az avar, szerintem hétvégén még bõven lesz. Gogo, te meg most sokkoltál a lucfenyvesi császárgombákkal