Bioszféra

Dél-amerikai indiániok és kambodzsaiak, thai-k, kínaiak is esznek bizonyos pókokat (meg persze más rovart is). Sokhelyütt csemege. Szóval nem lehet az rossz, bár a hazai pókjaink mérete alapján nem biztos, hogy hamar meglenne a vacsira való mennyiség... Egyszerûbb vargányászni. :-D

Egyébként fényképeztél már pókot, amikor az elsõ túra volt az Ivanscicára, még asszem a családoddal, ha jól emlékszem. Mondjuk, visszakereshetõ a fórumban. :-) De tényleg nem hemzsegnek az ízeltlábúak a képeiden. :-)

Ami miatt a nõket dumásnak tartják, az nem a célzott, szakirányú témák körüli beszélgetés, hanem a családi teendõk, barátnék, kiskölkek, ruhák, tusfürdõk, stb. körüli céltalan csapongás, amely beszélgetések nem is a témáról, hanem a nõk kölcsönös egymás-pátyolgatásáról szól, vagyis pusztán társadalmi kapcsolattartás, kapcsolatépítés. Ezek a témák az érzelmek köré csoportosíthatóak, és sosem a kimondott szöveg jelentése a lényeg, hanem a mögöttes elemek.
A férfiaknál ilyesmi nem nagyon van. Egy baráti társaság (férfi) általában egy õket személyesen nem érintõ témában cserél véleményt (pl. egy meccs, egy film), itt nem a metakommunikáció mögötti kapcsolatrendszer a lényeg, hanem az információcsere, s csak egészen csekély mértékben van szerepük az érzelmeknek.
Az egymás közti kommunikáció során ezek a különbségek kiélezõdnek, sokszor beszéli a nõ a maga nyelvét, folyik belõle az információt nem, csak érzelmet, metakommunikatív elemeket tartalmazó szöveg, amelybõl a férfi nem, vagy nehezen tudja kihámozni a lényegi mondandót. Azaz a férfi gondolkodásmód logikát és egyenességet követelõ kommunikációban megtestesülõ volta idegennek, fárasztónak és feleslegesnek tekinti a nõk csevegését.
Mivel a nõk szókincse, beszédkészsége, nyelvi képességei meghaladják a férfiakét, így szertintem a nõknek kell alkalmazkodni, s ha valamit el akarnak érni egy férfinál, egyenesen mondják, lényegre törõen, kevés szóval.
Nem arról van szó, hogy parancsokat kell osztani, ha valamit akarunk, hanem a "ha esetleg munka után lesz idõd, és van kedved hozzá, elmehetnél a boltba és hozhatnál abból a két kilós rózsaszín héjú krumpliból, ami a paprikák alatti polcon van" helyett a "légy szíves hozz két kiló "B" jelû krumplit" kell alkalmazni. Beválik!

Bot... juteszembe, az édesapám ültette kaukázusi cédrusok több mint tíz éven át egy seprûnyélnek látszottak, pár "ráakasztott fenyõgallyal" Minek nevezzem No persze tizenegy év után "nekirugaszkodtak" széltében, hosszában, ma "kitörik az ember nyaka" ha felnéz rá Addig gonoszul "bot", "seprünyél", "kaukázusi göthös" névvel illettem (bosszantva szegény apámat), mert úgy látszott, sose nõ meg. A "bot" kedveskedõen ugrató minõsítés nem szégyen, csak állapot, ahogy a rút kiskacsa is hattyú lesz idõvel

Teljesen igazad van, én sem birom a pókokat, kivéve amikor összel hajnalban megyek gombászni, és a pókhálón ezüstösen csillognak a harmatcseppek, az nagyon szép, de abban sem a pók tetszik, hanem a háló
Sosem fényképeztem sem rovart sem bogarat, nem is mozgatják a fantáziámat!
Mást meg a gomba, a tavasszal virágzó növények vagy a füge vagy akármi más nem érdekel!
Ha ehetõ lenne a pók, megint más lenne, mert tuti megkóstolnám, aztán ha ízlik megkedvelem, ha nem akkor meg marad minden a régiben!
Szerintem nem is sûrûn fordul elõ, hogy valaki minden állatot növényt kedvel, persze biztos van ilyen!
Épp az elõbb pár napja dícsérted meg a fórumot, és máris összevesztek, látod-látod

Hari, ha "rám is néztél" filóim okán, el sem hinnétek, az "életben" a szükségesnél többet alig kommunikálok, hallgatag, kissé túlozva, "ijesztõen mogorva, szúrós nézésû" külsõm van (exnejem, rokonok, ismerõsök észrevétele, nem önreklám). Udvariasságot leszámítva, csak arra érdemesnek tartott embereknek "szólalok" meg, igaz, akkor aztán nehéz "lelõni" Ámbár "sok beszédnek sok az alja", mégse mondjuk egy hatszázoldalas elméleti könyvre(nem a filóimra értem) hogy üres fecsegés. Tartalomhoz a forma is jár, a stílus maga az ember Nomost, egy szoftver algoritmusa bármily egyszerû is, a megjelenítés sokszor nagyobb programozói munka, mint maga a célfeladat. Mennyire eltérõ egy "fekete" DOS-os EXE, COM program, mint egy színes kezelõfelület Én leginkább ehhez hasonlítom a sok dumát Tapasztalatom szerint a "nem dumás nõ" is szeret "dumálni", csak a partner nem találta el a területet, melyrõl szivesen beszél a nõ, de ha "kihúzod a dugót"(Nyuli, nem átviteles szójáték), ömlik belõle a szó. Itt is jól észrevehetõ, minden hölgykollega szinesebben beszél virágról, kertrõl, kismadárról, csak egyéb "hétköznapi" témákban szûkszavú, melyekrõl szinte "kényszeredetten" beszél A fórumos sok dumám abból fakad, írás közben egymásba kapcsolódva tolulnak fel a gondolatok, melyeket én érdekesnek találok, ezért úgy vélem a fórumtagokat is érdekli majd Meglehet, egy esetleges (talán egyszer elmegyek valamelyikre) MetNet talin, köszönésen kívül nemigen hallanátok tõlem szövegelést, csak nézek és hallgatok, nem keresem a társaságot, nem tolakodok a középpontba, nem szeretek "szerepelni", elvagyok magam A fórum és hozzászólás az más, ide már többnyire "letisztázott" gondolatok kerülnek, de szóljatok ha gond van a hosszal, visszafogom magam

Áhhh, köszi

Hari: na igen, nekem is szokni kellett egy darabig; viszont a sok egyirányú utca nekem inkább már megkönnyíti a dolgot, mintsem nehezíti

Bot-kert:
Link
:-)
És az IGAZI:
Link

Jut eszembe, Bécsben odafele menet sikerült jól eltévednünk. Nekem kissé káoszos az ottani közlekedés, táblák nem túl egyértelmûek. Legalábbis nekem nem voltak azok..

Szépséges képek, egyre jobban irigykedek, hogy nem tudtam résztvenni

Tessék, egy bot(pálma)

Meeeekkora sziklakert!

Hát botnak nem nevezném azokat a szépséges növényeket, nem vennék jó néven.

Csak vicc volt ám, ott vannak a szmájlik

Nyuli "magaslabda" Hari meg ne sértõdj

Így van kb. egyetértek. De nem minden nõ "dumás", azaz sokat beszélõ.. Ugyanakkor meg van sokdumás férfi.
A pletykáról: a férfiak mondogatják sokszor, hogy a nõk nagy pletykások, ugyanakkor meg õk méginkább tudnak, egymást közt..

Rövidítettem. Azért van odatéve a pont.

Nono, protestálok Én mint "õszülõ vén betyár" mondom, a nõk nemcsak dumálnak Nagyon sokszor, ügyesen "töltelékszavak" közé csomagolva "adagolnak" olyasmit is, amire az ember csak napok múlva jön rá Nagyon oda kell figyelni, mit mond egy nõ, mégha a Nap le is megy közben ) Tisztelet a kivételnek, nõi beszédet hallgatni kicsit "Hamupipõke" feladat, ki kell válogatni a pelyvából az értékes szemet, mert mindíg van magva annak amit mondanak Ha nem kifejezetten sértéseket vagdalnak az ember fejéhez, követni kell csapongó gondolataikat, néha egyetlen mondat rejti a lényeget, amin nem szabad átsiklani Sztem bõbeszédûségük abból ered, hogy sokkal színesebben, sokrétûbben látják a világot, gondolataikkal mint egy pille, egyik szóvirágról a másikra libbennek, a férfi hajlamos a "fekete-fehér-szürke" kategorizálásra, bármirõl légyen szó. A férfi-nõi párbeszéd kissé olyan mint amikor egy fekete-fehér látású színvaknak próbálják elmagyarázni a világ tündöklõ színeit, ezt spártai egyszerûséggel nem lehet, innen eredhet a "nõi duma" fogalom Nomeg a nemek különbözõsége - a férfi általában az erõ szemszögébõl dönt, a nõ többnyire a gyengédség, megértés nézõpontjából. A férfi átsiklik egyes lényegtelennek vélt dolgokon, a nõ minden iránt érdeklõdõ, képes több dologra is figyelni egyidõben. Pillanatonként más köti le a figyelmét, emiatt a nõ "csapong" és szinesen elmeséli amit lát és érez, a férfi egy dologra koncentrál, de azt nagyon, emiatt a nõre sem figyel oda amikor kell. Emellett érzelmeket, szenvedélyeket nehéz pontosan kifejezni egyszerû szavakkal, pld. a "szeretlek - én is" frázis ismételgetése egy idõ után "idegesítõ" lesz mindkét félnek A férfiember tán mondana többet is, de többsége szégyenli "szóvirágokba" önteni érzelmeit, neveltetése vagy rosszul értelmezett "macsó" példaképek alapján Pedig, tisztelt kantársaim, a nõk igénylik ezt, ha eltitkolják is Egy mégoly durva, közönséges nõbõl is "kihozható" a vele született "nõies" gyengédség (nem a szexre gondoltam), melyre addigi életvitele "csak rákérgesítette" a durvaságot. A "fásult közöny" ugyanígy "feltörhetõ" ha nem korlátozzák véletlen genetikai adottságok. Jelszó: nincs kezelhetetlen nõ, csak ügyetlen férfi, de végül mindenki megtalálja párját Bocs a filóért, tán ez is Bioszféra Tisztelt hölgykollegák, kantársak, szerintem a "nõi duma" nem üres fecsegés, sok-sok információt hordoz, akár egy színes és "térbeli" hologram

Azt a... (szépek!)

Gondolom, a münsteri bot.kertben a világ minden tájáról származó botok vannak kiállítva Mindig is kíváncsi voltam az afrikai egyszerû, avagy szavannai botra például, remélem, arról is lesz kép

Na igen, de persze, ilyen "háttérrel" könnyû..
Nem fényezni akartam magam -hogy félreértés ne essék-, megvannak a magam bajai (mely szintén "öröklõdött"), amivel nehéz megbirkóznom (ami másnak könnyû "feladatnak" tûnik), megállni a helyem az életben. Sajna. De erre nem szeretnék most kitérni.. Bocs a "filóért" (By Akela).

Ja, tartozom még a bioszférásoknak "néhány" képpel (münsteri bot.kert, stb..), amivel majd délután, este jelentkezem.

Na,elrontottam.
Szóval Harinak mondom,hogy ez tökjó,ha valakinek ilyen "terelgetése" van a szülõk részérõl!
Nola,a képid má'megint ámulatba ejtettek!

A Rax-túrán készült képekbõl a virágosak:
Link Link Link Link Link Link Link Link Link
Az összes kép megtalálható itt: Link

Amúgy ez "kicsit" neveltetés kérdése is, avagy ki milyen környezetben nõtt fel. Én pl. biológus családból származom, és eleve ezt a szemléletet vettem át nagyapámtól, anyukámtól, nõvéremtõl.
Vegyünk egy kisgyereket, aki tapasztalat híján, ismerkedik még a világgal. Megfogja a békát, vagy bogarat. A szülõ meglátja, a legtöbb esetben az történik, hogy rákiabál, vagy elrántja onnan: fúj, csúnya béka, vagy koszos, nem szabad stb.. Vagy eltapossa. Vagy az történik: nézd csak meg, milyen érdekes, figyeljük meg a csápját.. de óvatosan fogd.. Stb.. Szóval a szülõktõl sokminden függ. De ha a szülõ is irtózik..
Engem mikor kicsi voltam, egy katica harapott meg, túl szorosan tartottam tenyeremben. Egy darabig nem mertem megfogni, aztán az emlék elhalványulásával az ellenérzésem megszûnt.

Ez elképsztõ,de szedjétek ki a képet,mert hipnotizál

Miattam van és elnézést kérek!
Nem akartam beszólni,csak sz@rul jött le.És itt jön az írásos kommunikáció hátránya.
Még1x bocsesz!

Jó látod Noli Melléklem az alapnagyítást is Link errõl "gyurmáztam" a pókocska bal szemét
Link (OK kiszedtem)
Ha Controll nem is, de az obi sötét tömege igen, nomeg a környezet, mint egy halszemobin, a felhõk, az ég kékje, felismerhetõk a környezet cserjéi, fái és épületei Bocs a helyfoglalásért, a kép megérdemli

Ne hisztizz Drága Barátom, az az én fegyverem! És nincs szebb látvány egy békánál, aki hisztizés közepette a földhöz csapkodja magát. Vizuálj kérlek!

DD Jogos

Több mint fél óráig bírtam szó nélkül, de nem megy tovább! 8-szor végigolvastam az utolsó 10 hsz.-t. Semmi félreértést nem találok benne. Amitõl elpattant a húr az az, hogy "gáz, hogy ismerem õket és így sem jönnek be". Ennyi. Leírtam róla a véleményem. A lelki állapotom kitûnõ (volt), rá lehet fogni, hogy ezt is csak úgy mondom, mindegy. 12 óra alvás után hogy lennék feszült? Egyszerûen nem tudok még mit mondani, úgy érzem, hogy némileg meg lettem támadva, megvédtem magam, innentõl kezdve félreértésnek van beállítva a dolog. Elfogadom.Elnézést is kértem(ugyan nem tudom, miért...). Többet nem tudok tenni. Lehet megutálni, hülyének nézni, meg vudubabákat szúrkálni...Köszöntem! (Részemrõl nincs harag!...csak hiszti..)

Ez így igaz! Egy lökött család vagyunk :-)
Én speciel kimondottan csípem coontac kollégát, majd megnyugszik és elmúlik a sértõdése. A férfiak genetikailag hajlamosak félreérteni a nõket, nem egy nyelvet beszélünk, ez sokszor visszaüt, fõleg, ha a férfiember ifjú még és még nem törõdött bele, hogy a nõk csak dumálnak. :-)

Bocs hogy beleszólok, semmi bajom senkivel, én mint "hivatásos" filózó, annyit teszek hozzá, a szövegértés mellett néha a türelem/szabadidõ/empátia is hiányzik. Ez jól érzékelhetõ a hsz-okon és a válaszokon. Egy-egy hosszabb filóm után is érkezik olyan hsz. melyre a válasz benne volt a filóban, példákkal megvilágítva(soxor attól lesznek hosszúak). Itt nem a szellemi szinvonallal van baj, ki-ki a maga szakterületén képzett, értelmes, jó felfogású kollega, mindenkitõl tanulni lehet. Úgy vélem, a kollegák javarésze pihenésként ül a gép elé és nincs türelme a vitatémák "mélyebb boncolgatására", a fáradtság miatt nem "finomkodik", nyomja ami a csövön kijön Nehezíti a dolgot, hogy a fáradtság miatt nem olvas el mindenki mindent. Ráadásul vannak nickek melyeket kedvelnek és nem kedvelnek, ez meglátszik a párbeszédeken, pedig ez egy kis közösség, közös érdeklõdéssel, olykor a vita mégis a személyiségre vagy ismeretekre élezõdik ki, néha már a sértés határát súrolva. Ha a közösség nem tolerálja, hanem ignorálja az illetõt, az illetõ pedig nem változtat, akkor jön a kölcsönös sértõdés Fura dolog, én úgy látom, az itt kialakult "arcnélküli" kapcsolat "túllépett" a kollegialitáson, kissé "családias" lett, "családi veszekedésekkel", ami lényegében nem baj. Ha lezajlottak, és nem lett belõle végletes sértõdés, még jobban kötõdnek egymáshoz a kollegák Jó reggelt Bioszféra Bocs a filóért, senkire, semmire nem irányult. Érdekes figyelni a fórumközösség életét, nem nagyon különbözik a hétköznapi életben tapasztalható, az egyén személyisége szerint alakuló "verbális kapcsolatoktól", dacára a fizikai személytelenségnek

Hihetetlen, micsoda tekintete van, ha Lord meggyurmázná, tuti látni lehetne a szemében a tükörképedet is. :-)
Köszi a segítséget off ügyben :-)

Ez a bohócgéppel készült, (olympus C 370) kb. fél centire toltam az arcába a kütyüt, vadul kommunikált volna az objektívvel.

A szürkítést pedig az "off" funkcióval alkalmazhatod.

Megijedt tõled, hogy így égnek áll a haja?
Mi a fenével csinálsz ilyen makrókat???
És hogyan írsz szürkén?

Hiszti?! Mié veszel magadra mindent, hö?
Kimi, ne nézz ide.. Link
Változatlanul fenntartom az olvasó lelkiállapotára vonatkozó megjegyzést.

Figyelj már, ne izélj, lassan ide is kell fórumpszichiáter, mint a zivilesbe? ;-)
Én ugyan csak 3,5 órát aludtam, és feszült se vagyok, és fõleg nem akarlak megbántani. :-)

Jó, oké, igazatok van, mindenben, teljes lelki összeomlás határán ültem a gép elé, totál feszülten 12 óra alvás után, reggel óta rágom a körmöm, szövegértésbõl gõzöm sincs hogyan érettségiztem le, stb... ÉN kérek elnézést!

Hm.. elbeszéltetek egymás mellett rendesen.
Saját tapasztalatom szerint igen jó terápiás eszköz a fényképezõgép.. Nálam jobban kevesen rettegtek a pókoktól, nagy bogaraktól, darazsaktól. Jelen állapotban erõsebb a késztetés a kattintgatásra, mint a menekülésre.
Amit megismersz, attól csökken, vagy elmúlik a félelem. Általában.
Persze, nem kötelezõ, természetesen.

(Halkan jegyeznék meg egy fontos dolgot: az írásos kommunikáció meglehetõsen kényes ügylet, a szöveg értelmezése nagyban függ az olvasó aktuális lelkiállapotától, fõleg kvázi ismeretlen társalgópartnerek esetében, miután a szövegértésben nem segít a közlõ metakommunikációs eszköztára, gesztusok, mimika, hangszín, etc.. A helyes központozás jó mankó, abban az esetben, ha az olvasónak van fogalma arról, mi is az. Mert írhat az ember még oly plasztikusan is, ha az olvasója lófüttyöt nem ért meg belõe. )

Hát most jól félreértettél...

De miért??? Te ismered a disznóhúst és mégse gyere be? Gáz? Én egyszer sem mondtam neked, hogy ez ciki vagy gáz, vagy szégyelld magad. Inkább lásd a pozitívumát, hogy hajlandó voltam nagyjából megismerni õket. Adtam esélyt! Ne szólj már le mindent, ami nem úgy van, ahogy te elképzeled és gondolod, kérlek! Különbözõek vagyunk, el kell tudni fogadni. Vagy tûnjek el, ne is létezzek ilyen selejtként, mert nem csípek pár rovart?

Az úgy tényleg gáz, ha ösmered is õket, oszt mégse gyünnek be. :-(

Már csak a tanult szakomból kiindulva is van/volt szerencsém (többnyire csak felületesen, de) megismerni szerveiket, azok mûködését, életmódjukat, stb... Én elhiszem, hogy vannak emberek, akik szeretik õket, csodálják õket, figyelik õket, sõt szépnek tartják õket, de én azonkívül, hogy nem szeretem õket, jobban nem is akarom megismerni életüket. Ez egy érzés, ami ellen tenni nehéz, talán a legnehezebb, ámbár lehetne, de nincs affinitásom hozzá. Én nem bántom a rovarokat, de õk se bántsanak engem. (A bántás is nagyon relatív tudom, mert egy szúnyog is csak táplálkozni akar, az életéhez elengedhetetlen tevékenységet hajt végre, de nem tud vigasztalni, ha utána órákig viszket a helye. És ez csak egy példa a sok közül.) Az utóbbi évek során így is sokat javult az ízeltlábúakhoz való hozzáállásom, de megszeretni õket lehet, hogy sosem fogom.

A tigrises "poén" szerintem elég rossz példa, de szerintem te is érzed. Én is megsimogatnék egy két órás grizlimacit minden további nélkül, persze csak ha az anyja nincs 200 km-es körzetben Ugyanakkor ezt nem mondhatom el egy kedves kis kullancsról és barátairól...

Érdekes, elég ritkán találkozom pl. bengáltigrisekkel, akiknek elég rossz hírük van emberevés ügyében, mégse félek tõlük. SÕT: egyszer, úgy 10 éve simogattam is egyet - igaz, csak pár hetes volt és nagyon mütyürke, de akkor is tigris. :-)

A rondaság csak akkor látszik, ha nem figyelsz egy rovarra. Iszonyú érdekes a mûködésük, az erre kialakított szerveik, végtagjaik, a specializáltságuk, a mérnöki szintû funkcionalitás. Persze, ha nem is mered megnézni, sose lesz részed az élményben, amit adnak.

Kerge zerge:

Félre tetszett érteni, illetve rosszul fogalmaztam
A ne mhétköznapi állatoktól tartok, amivel ritkán találkozik az ember, illetve az olyan hétköznapi állatoktól (ezek többnyire bogarak), amelyek gyors mozgásúak, "rondák", nagyok és/ vagy rossz hírük terjedt el Mondom, ezek többnyire ízeltlábúak!

A cicáktól való félés elég elvetemült, nem is tudok mit mondani rá.

A Noli által kérdezett "állatfaj" sajnos védett szerintem, bár a véleményem hasonló...

Mátraháza környékén.

Merre jártál a Mátrában?

Ó, de szép helyek is ezek!

A Sas-kõrõl van szerintem Magyarországon az egyik legszebb kilátás, nem beszélve magáról a Sas-kõrõl. Olyan puha gyep (társulás) van néhol a gerincen magán a turistaútvonalon, mintha tûlevél-avaron járna az ember.