Bioszféra

Köszi!
Fotosop Lájtrúm.A kezdetektõl a végéig -RAW szerk.,konv->jpg és webképtár készítés-feltöltés.Szeretem.
Megy privi

Szép képek, meg a képtár is mutatós. Mivel készült?

Délutáni séta képekben:Link
Volt sokminden látnivaló:kökény,csipke,galagonya,borzag,komló,miegymás.

Jajjj, ha tudom nem nyitom meg és nem fájdítom a szívem. Kedvenc kutyafajtám, gyönyörû.

Kutyák?Itt egy:
Link
Link
Link

Persze, mert a kutyákat simogatni kell, meg túrázni velük, nem pedig beszélni róluk :-)
De a kedvedért beteszek egy képet a "jószágról":

Szakértõhöz került a képe, s õ határozta meg. :-) Kovács Gábor a neve a srácnak, profi, Szinetár-tanítvány. :-))

CCA OffLine (betühiba): Persze vannak "kutyások" is, csak ritkán szólnak kedvenceikrõl Bocs a hibáért

Gräfin Grafi, szivesen Szerencsére a MetNeten sokan szeretik a macskákat Nem egy fórumtársnak van a maga nemében gyönyörû cicája, be is mutatták már õket Persze vannak "kutyások" is, csak riktán szólnak róluk.

OffLine kávé+pipa dünnyögés: mind a négy fiam alighogy járni tudott 3-4 éves korában sílécre lett állítva, 4-5 éves korukra úsztak, kerékpároztak és hétévesen már önállóan vitorláztak dingivel is. Szinte látom egy eresztvényi sítúrán a pár hónapos Levente -15°C-ban kipirult arocskáját, ahogy bundahálózsákban a szánkón aludt, míg mi órákig síeltünk, kutyabaja nem lett Szerintem már a szülõi szemlélet meghatározza a majdani felnõtt viszonyát a Természethez. Exnejem harmadik fiammal hasában, bár "szétaggódtam magam", kéthónapos terhesen képes volt sílécen lezúgni velem egy mátraszentimrei eldugott igen meredek lejtõn. A telekmûvelés mellett mindíg szakítottunk idõt erdõjárásra, gombászásra. Soxor cipeltem órákig kezemben alvó gyereket, exnejem "kenguruban" a "pelenkást". Néha kellemetlen statikus erõkifejtés, de a gyerekek és a saját érdekünkben "szükséges rossz". Meg is lett az eredmény, mind a négy fiam úszik, siel, evez és vitorlázik, túrázik és kerékpározik, ma már önállóan. Hajlamuk szerint vadvizi evezõs, sífutó, kerékpáros, úszó lett "fõprofiljuk", mindegy, sok idõt töltenek a természetben. Talán szélsõséges "megoldás", de egyik fiam még ökölharcba is keveredett egy "erdõszéli" szemetelõvel, mivel "rá mert szólni" A családoknak lehetõséget kellene adni felnövekvõ gyermekeiknek, hogy megismerjék és megszeressék a természetet, "majd mennek õk maguktól is"

Legidõsebb fiam munkába (informatikai igazgató) is kerékpárral jár, kocsit ritkán használ. Majd hanyattestem, mikor kiderült, a képen látható bringa közel 800 eFt-ba került, "kocsit lehet venni ennyiért". Ez már túlzás. A pénztelenség nagy úr, de nem kell méregdrága, reklámozott felszerelés, ha nem hiúság motiválja. Bár az egyszerûség véglete, apám mesélte, gyerekkorukban sielõket látva hordódongán, maguk faragta közönséges faléceken sieltek, melyek bár lejtõre kevésbé, sífutásra még jók voltak. Akinek "nem jut" dombos vidék vagy vízfelület, még mindíg ott a lába vagy a kerékpár. Akibe nem "nevelik" gyerekkorában a természetjárást, bizony közömbösen fogja nézni a természetet, közömbös lesz neki a pusztulása is, "oldja meg akinek a dolga vagy ezért fizetik". Nagyon hibás szemlélet néhány vadõrtõl elvárni, állítsák meg a szemetelést, környezetrombolást, önkényes fairtást (elég bajuk van a rapsicokkal és fatolvajokkal). Ezt csak közösen, összefogással állíthatják meg mindazok akik szeretik a természetet, de egyre kevesebben vannak és én a gyerekkori nevelésben látom ennek az okát. Ámbár külföldet is megjártuk nemegyszer, úgy gondolom, aki "tehetõs", ne a környezõ országokba vagy még messzebb, mûhóval beszórt lejtõkre, "mesterséges zöldbe", netán kõfalakkal körülzárt üdülõkbe vigye családját néhány hétre, kishazánk is bõvelkedik természeti szépségekben, elõbb azt kellene bejárni hétvégente (nem mellesleg az idegenben elköltött pénz is "itthon maradna"). Így sosem ismerik és szeretik meg hazájukat, nomeg rejtve marad elõttük a természet valódi arca, közömbös lesz számukra. Bocs a filóért Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra

Szép estét Mindenkinek!
Most értem haza,észlelésem után átfutom a bioszférát, nekem ez a fórum nagyon tetszik!
Sok érdekes infót "hallok" tõletek amit a munkámban is fel tudok használni.
Eddig Nola fotóit gyûjtöttem a földrajzhoz, de amit itt "leadtok" az se semmi; pl. a természethez.
Hari, gyönyörûek a képeid!
Sajnos, a pókiszonyom már kb. 20 éve olyan hatalmas, hogy amikor a keresztesp. a tananyag, azt önálló feldolgozásra adom fel, és soha nem szerepel a dolgozatban. (tanítványaim természetesen nem tudják, hogy ez miért van )
Lord A. Nagyon köszönöm, ez a montázs kedves volt Tõled!

Szépek! Az utolsó nálunk csak simán tátika! Emlékszem mennyit játszottam vele kiskoromban.

Itt az õsz? Úgy szeretem ezeket a színeket!

Esti képek a "kertbõl": Link
Õszi kikerics: Link
Rózsa: Link
Õszi színek (fehér gyûrûs som): Link
Gyújtoványfû (vadtátogó): Link

Az alábbi idézet nem sugall vallási meggyõzõdést, csupán az ember parányi voltára mutat
"Ma már én vagyok a Tökéletesség, - a Menny Urához fordult - senki más, - bömbölte - senki nem állhat fölöttem, legkülönb vagyok, a Trónt akarom! - És Buddha felelt: - Tied lesz, ha gyõzöl még valamin: az én hatalmamon.
Mutasd meg, hogy ki bírsz-e törni innen, túljutsz-e rajtam, - itt a tenyerem.
- Hát jól van, lássuk: ki gyõz, te vagy én? - És felemelkedett a levegõbe s megállt nevetve Buddha tenyerén. Egyet ugrott s már messze szállt s eltûnt a szörnyeteg, és repült és hömpölygött, mint a szélvész, mindíg gyorsabban, repült, mint a fény, repült és forgott, át az õs eónok s csillagködök száz szigettengerén, repült, a tértõl részegen, repült, mint az idõmegállító gondolat, repült, könnyû gyõzelmét végtelennel tetõzni, amit ráadásul ad, repült, repült, s a Végsõ Ûr határán egyszerre csak öt roppant oszlopot látott, amely minden világok végén vörösen az ég felé lobogott. Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott, ahol még nem járt soha senki se, és lehasalt s fürkészve és vidáman nézett az érthetetlen semmibe.
Most megyek - mondta - vissza és én leszek a Mindenség Ura, de hogy itt jártam, nevemet felírom ide, a világ õrtornyaira. Mint az idõtlen gondolat, repült most visszafelé a végtelenen át és megérkezett és hetykén leugrott Buddha kezérõl s rikoltott:- No hát ide a Trónt! A világ végén jártam s otthagytam a látogatás jelét!- Buddha ránézett hosszan, szánakozva, és felemelte lassan a kezét, és megszólalt:
- Te nyomorult majom, te, te barbár ész- és erõ-szörnyeteg, azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad harc és önzés fûti, lebírsz engemet? Azt hiszed, ki tudtál szökni kezembõl? Nézz ide, nézd középsõ ujjamat: "Itt járt Szun Vu Kung..." - itt van, ezt te írtad, s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat, kitõl a Legfõbb Trón is reszketett, látta, hogy minden erõnél erõsebb a türelem s a jóság, s megijedt" (Szabó Lõrinc: Szun Vu Kung lázadása)

Fotóiskola fórumból (Noli): "...annak a tövénél találtam az Eresus moravicus-t (bikapók-faj)nyár elején, és ugyanott nyílik egy csomó védett Szent István király szegfû"

Noli, hogyan sikerült meghatározni ezt az Eresus-taxont? Emlékszem, amikor betetted ide, még nem tudtuk, ki is õ.

Ez pontosan így van. A legnagyobb területû gyakorlóterek szinte kivétel nélkül olyan szárazgyepi területeken (fátlan dolomitkopárokon, homok- és löszpusztákon) létesültek, amelyek vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak mûvelésre, vagy a hadügyek prioritása következtében elõnyt élveztek a mezõgazdasági termeléssel szemben. Akkoriban, a XVIII. század 2. felében még senki sem gondolta, hogy ez döntõ jelentõségû lesz a hazai természetvédelem szempontjából: fenti élõhelyeken találjuk ugyanis legnagyobb számban a Kárpát-medence természetvédelmi szempontból legjelentõsebb élõközösségeit és fajait: bennszülött társulások és fokozottan védett pusztai fajok hazánkban itt fordulnak elõ a legnagyobb számban.
Az idõszakos katonai jelenlét pedig - mindenféle elõírás és szabály nélkül - az esetek többségében kiváló védelmi és fenntartási feladatot is ellátott, hiszen amellett, hogy tilos volt a belépés a területre, a gyakorlatozásokkal együtt járó spontán tüzek a cserjésedés visszaszorítását, a gyep regenerációját is segítették. Itt jegyezném meg, hogy a köztudatban lévõ tévhittel ellentétben az idõszakonkénti pusztai tüzek egyáltalán nem károsak, ez az erdõs-sztyepp klímában az önfenntartó állapot részei, az adott zonális társulás legtöbb tagjának igénye. Elég csak egy elõzõleg kb. 15 éve éve érintetlen homokpusztagyepet leégése utáni elsõ vagy második tavaszon megnézni: a hagymás-gumós növények szinte berobbannak, csodálatos virágözön fogadja a látogatót, majd nyár derekára a kétszikûek veszik át az uralmat. Néhány év múlva pedig ismét uralomra törnek a füvek, a színpompát felváltja a szalmasárgán hullámzó fûtenger, míg nem ismét öngyulladás következik be. Késõbb erre rájöttek, és a szovjet katonai jelenlét megszûnése után egyre több gyakorlótér nyert el védettséget. A spontán tüzeket ezek után természetvédelmi felügyelet alatt alkalmazzák tovább -> a "gyógyító hatás" továbbra is szembetûnõ (pl. a gönyûi Vérvirágos-réten). Remélhetõleg sokáig megmaradnak még jelenlegi állapotukban ezek az összefüggõ õs-puszták, noha a veszélyt az ember ha akaratlanul is rájuk zúdította már: az élõközösségek dinamikáját megsemmisítõ özönnövények képében..

Hát aszonták,hogy kár...És -egyszer errõl már beszéltünk- nagyon nagy populáció él itt.
Nógrádi hegyes szárnyú varjú.

Azt vélem, elgondolkodhatunk az emberi "mindenhatóság" és a "gyámoltalan" Természet viszonyán

Grafinak montázs rovarkép helyett

Nagyobb: Link
Õ a "Kicsi" alias "Dzsepettó" (fiaim névszüleménye) Cira és Micike csavarog valahol

Nem vagyok humán beállítottságú, de ezt a verset kívülrõl fújtam, van benne valami, valami megfoghatatlanul szép...

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülõhazám, e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága, s remélem testem is e földbe süpped el.."
Remélem jól idéztem.

OffLine emlék: egy régi gyakorlaton, "diverzáns" módjára besettenkedõ már akkor is létezõ szinesfém-tolvajok kezdték felszedni a "tyúkbeleket" (több eres, könnyû, szilánkvédett telefonvezeték). Tán az "uborkás" eset után nem jó emlegetni ilyesmit, csupán egyszer kellett ráadni a feszültséget (egyáltalán nem életveszélyes, de igen kellemetlen és nemigen tudja elengedni) újabb próbálkozás többé nem volt. A tolvaj persze életben maradt, meg is csípték.

Nem tudhatom?

"Távoli jegenyék alatt
a menekülõ nyár oson.
Mint egy henyélõ, lanyha úr,
hever az õsz a városon..."
(Kálnoky László)

Viszont egyszerre járt a pozitív mellett negatív, olykor környezetromboló hatásokkal Talán ma már ezt is figyelembe vennék, ámde lényegesen többet ért, mint a "Tájvédelmi körzet" tábla és néhány erdész.

Arról nem beszélve, hogy sok olyan terület tudott a civilizációtól viszonylag védetten megmaradni, amelyet katonai területként kezeltek évtizedekig.

OffLine: Hari megakadt a szemem egy verssoron, a "vad laktanya" és a katona sokkal közelebb áll a természethez mint a város és "civil" lakói. A sorkatonaság legalább idõlegesen közelebb vitte a legényeket a természethez, megszüntével nemcsak az önfegyelmet (egyre szilajabbak mint a betöretlen csikó) és együttmûködési készséget nem tanulják meg, de a természettõl is egyre jobban eltávolodnak. Azt hiszem, ez nem "militarizmus".

Hari, örülök "városi gyerek" voltam, kicsi koromtól a sci-fit, a népszerûsítõ csillagászatot és tecnikai leírásokat "habzsoltam", de apámnak köszönhetõen a korán (kb. 8 éves koromtól) kezdett természetjárás nyomán, elolvastam Fekete István összes hozzáférhetõ írását és kézbe került egyéb útleírásokat, vadásznaplókat. Késõbb a leírások "életre keltek" bennem a téli-nyári természetjárás felidézett emlékképeivel összekapcsolva, akár Nansen híres grönlandi síléces expediciója is Egy "szerencsés könyvtár-öröklés" révén Fekete István szinte összes írását elolvashattam, melyekbe néha ma is "belenézek" olykor. Nem elég a "Tüskevár és Téli berek", én a kötelezõ olvasmányok közé sorolnám a természetleírások közül az egyéb szépirodalmi alkotásokat is, egybekötve a hazai tájak (legalább a a közeli zöldkörnyezet) téli-nyári bejárásával is, akár testnevelési óraként besorolva Azt gondolom, erre szolgálnának az osztálykirándulások, de asszem mindnyájan tudjuk mennyit érnek ezek, megfelelõ irányítás nélkül persze többnyire gyerekes ivászatba, cigizésbe és hülyéskedésbe torkollnak

"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntrõl pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg"
(Radnóti)

Egyetértek, jól fogalmaztál.
Egy vers jutott most eszembe, majd idézek belõle..

Az írásomat szándékosan tömörre szabtam, nem akartam, hogy túl hosszúra kerekedjen..

Fekete István kedvenc íróm volt, azt lehet mondani, az õ regényein nõttem fel..

OffLine utóirat: aki tyúkot, tehenet sem látott (legfeljebb tévében vagy csokipapíron), ugyan mit várhatunk el tõle a Természet védelmében ?

Valóban, Jaurinum, "szövegértés" kell hozzá, Fekete István regényei is ettõl szépek, az ember bele tudja élni magát. Persze ehhez sokat kell olvasni és a természetben járni. Aki tévé elõtt nõtt fel, képeskönyveket, magazinokat, bulvárlapokat nézeget csak, néha leugrik a Balcsira vagy "horvátba", sosem érzi át. Hari tömör de igen érzékletes szavakkal írta le, amit érzett és átélt, írásának megalkotása hasonló egy impresszionista festõ munkájához, szineket, foltokat vet a képre, mely végül a szemlélõ fejében áll össze egységes egésszé, minden egyéb részletet, ki-ki saját élményei alapján "hozzáképzeli". Ez nagyon jó, nem "sugalmazza" szavai szuggesztív erejével "ránk kényszerítve" hogy pontosan azt lássuk amit õ látott, ránk bízza, magunk idézzük fel nyárvégi alkonyon átélt természetjáró emlékeinket Hozzátenném, ehhez a szépséghez és hangulathoz nem kell "horvátba" vagy Hawai-ra menni, itthon is átélhetjük, akár a kertbe kilépve is megtaláljuk a naplemente rõt fényeiben, békák és tücskök kórusában, szellõ símításában, lombjaik suhogásával õsi titkokat lehellõ fák összehajló bólogatásában. Sajnos az emberek java része csak "Patyomkin-faluként" érzékeli a világot, nem oldódik fel benne, mesterséges, érdekvezérelt sugalmazásokból épített illuzorikus álomvilágban él, mely nemegyszer meg sem közelíti a valóságot. Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra

guszta a körtétek :-)))

Tuti, hogy varjak? Olyan fura hegyesek a szárnyaik.

Szép estét!
Fürkészlégy és mások:Link Link Link
Saját termés:Link Link

Varjú Team:Link

Hiába no, terepgyakorlat szürkületben...

Nagyon érzékletes, szinte ott jár az ember képzeletben.. Persze nekem könnyû, jól ismerem már a juhlegelõk között kanyargó, homokkal befútt dûlõutat, a Sártelek felõl alkonytájt közelítõ párafoltokat, hideg léghullámokat..

Gyönyörû pók! És tényleg karcsúbb lett.

........
Köszönöm mindenkinek, örülök hogy tetszett.

Néha engem is kivert a víz amikor egy erõsebb szellõ nekifújta a gépnek és néhány pillanatra belkapaszkodott. Valószínû hulla sápadt lehettem de azért nem adtam fel.

Hari Jól érzékelteted a hangulatot GRAT, olyannyira hogy kedvem támadt plagizálni

Szép! Köszönjük!

Ez az igazi Élet, ha valakinek van lehetõsége mindezeket megtapasztalni!

Világ életemben arachnofóbiás voltam, de Mall, ez gyönyörû!
Bár ha ott lennék, biztos elõjönnének elõítéleteim. Komolyan mondom nagyon szép állat!

Nemcsak "málhazsák" tipusú báb volt, hanem zselatinszerû, melyben átsejlett valami sötét

Ez a "zselatinkapszula" (tán leendõ királynõk?) darabszámra a tizede sem volt a sárgásaknak, de egyforma igyekezettel kapták fel mégis ez tûnt fontosabbnak, van egy sorozat ahol a hangya hezitál, ide-oda fordul melyiket vigye, végül felkapta a "zselatinost". Már sajnálom hogy nem csináltam videót, majdnem emberi viselkedést mutattak, figyeltem, volt aki céltalanul szaladgált ide-oda, volt aki felkapott egyet és odébbvitte majd letette, otthagyta, késõbb egy másik arrajáró felkapta és levitte a földbe, a nagy többség nyugodt maradt, a kupacról rögtön levitte a föld mélyébe.
Még sok fotót csináltam, de asszem róluk ennnyi is elég, még a kis (alig 1-2 mm) narancsvörösekrõl és bábjaikról is vannak fotók, ha nem unjátok

Pauli köszi a tuningot! Egy kicsit mintha karcsúbb lenne ma. Link

Nemrég érkeztem haza a kertbõl (ami 3km-re van a házunktól, lakott területen kívül). Kis hangulatkép.
Nyugodt szélcsendes este, ciripelés, finom, õszbe hajló nyár esti illatok. Éjjeli lepke-had röpköd a levegõben. Az õszi kikericsek kibontakozó halványlila lágy szirmait félig rejti a fû. Leereszkedve a dombról, a karám felett madár repked, odaérve látom, bagolyforma, majd elsuhan a fejem felett, látni gömbölyû fejét, kuvik az. Köröz majd tovarepül. Távolban kuvik-párbeszéd.. A kanca kenyeret majszol, majd odadugja fejét: sok a szúnyog, dörgölõzik. Majd jön utánam, fut egyet.
Elindulok a sûrû sötétben az úton, minden homályba burkolózik. A fák titokzatosan hajlanak össze. Madár röppen fel az út mellõl, vajon mi lehetett? Fent egy kis csillag ég csak, a felhõk közt..

Az egyik kedvenc rajzfilmem volt! bocs az Off-ért

Tudom, a járólapok áthelyezésére készültem fel sajnos, csak a gép volt nálam, állvány kellett volna

A videó különösen az említett háromféle - bepánikolt, tanácstalan, nyugodt céltudatos - viselkedésminta rögzítésére lett volna jó