Bioszféra
Nos, ha két szusszra is, de sikerült elolvasnom. 
Köszi, hogy megosztottad a gondolataidat. A vezérfonal az ember felsõbbrendûségének "ösztönlényekkel" szembeni hangsúlyozása, amit elõzõ mondandómból kiragadtál, és saját, szerencsére nem teljesen átlagos nézõpontodból jófajta, gazdag megfogalmazási módjaiddal véleményeztél. Bár sosem tanultam etológiát, legfeljebb néhány Lorenz, Goodall vagy Csányi könyvet olvastam, annyi bizonyos, hogy az állati/emberi viselkedést kutatóknak tökéletesen tisztában kell lenni az evolúciós, genetikai, biológiai, alapokkal, de szélesebb körû pszichológiai, szociológiai, archeológiai ismeretek nélkül se mennek sokra saját tudományukban. Mindezen tanok, legyen az természet- vagy társadalomtudomány, az ember és állat közötti kapcsolatokat, különbségeket éppen hogy megfoghatóbbakká, rokoníthatóbbakká teszik kísérleteik, és kutatásaik révén.
Tehát nem cél részükrõl, nem egy dogma, nem hansúlyozandó fõmondandó az általad oly határozottan, szikár egyenességgel beállított "az ösztönlény biorobot, az ember értelmi szuperlény" álláspont, hanem a biológiai kiindulási alap, amelyre felépíthetõk az egyes tudományok, és ami nélkül egyik sem életképes.
Az, hogy a két (tudat, ösztön) sínpár még véletlenül se találkozzon, de legalábbis globális érdekeket veszélyeztetõen ne közelítsen egymáshoz, arra számos, az élõvilágot (embert, állatot, növényt stb.) mint lényeket figyelmen kívül hagyó, de az életünket és a világot kezükben tartó folyamat, és idea meghatározza. Amelyhez természettudományoknak semmi köze.
Köszi, hogy megosztottad a gondolataidat. A vezérfonal az ember felsõbbrendûségének "ösztönlényekkel" szembeni hangsúlyozása, amit elõzõ mondandómból kiragadtál, és saját, szerencsére nem teljesen átlagos nézõpontodból jófajta, gazdag megfogalmazási módjaiddal véleményeztél. Bár sosem tanultam etológiát, legfeljebb néhány Lorenz, Goodall vagy Csányi könyvet olvastam, annyi bizonyos, hogy az állati/emberi viselkedést kutatóknak tökéletesen tisztában kell lenni az evolúciós, genetikai, biológiai, alapokkal, de szélesebb körû pszichológiai, szociológiai, archeológiai ismeretek nélkül se mennek sokra saját tudományukban. Mindezen tanok, legyen az természet- vagy társadalomtudomány, az ember és állat közötti kapcsolatokat, különbségeket éppen hogy megfoghatóbbakká, rokoníthatóbbakká teszik kísérleteik, és kutatásaik révén.
Tehát nem cél részükrõl, nem egy dogma, nem hansúlyozandó fõmondandó az általad oly határozottan, szikár egyenességgel beállított "az ösztönlény biorobot, az ember értelmi szuperlény" álláspont, hanem a biológiai kiindulási alap, amelyre felépíthetõk az egyes tudományok, és ami nélkül egyik sem életképes.
Az, hogy a két (tudat, ösztön) sínpár még véletlenül se találkozzon, de legalábbis globális érdekeket veszélyeztetõen ne közelítsen egymáshoz, arra számos, az élõvilágot (embert, állatot, növényt stb.) mint lényeket figyelmen kívül hagyó, de az életünket és a világot kezükben tartó folyamat, és idea meghatározza. Amelyhez természettudományoknak semmi köze.
Biztos,hogy rendkívül érzékenyek bármilyen rezgésre,hisz így vesznek tudomást a hálójukban történtekrõl is.
StormHunter végre, nehezen de bejött a képtárad, "megérte" várni, szépek
Nem huzakodás, kísérlet Megismételtem a "pókhallás-kísérletet" megint ujjpattintással (a betervezett acéllemezes "béka-pattintót" nem lelem sehol) Csóri pók jóllakottan és békésen szendergett (elkapott egy kis legyet, honnan jönnek nem tudom) hálója közepén. Kb. fél méter (szerintem még nem riasztó) közelségbe léptem, ettõl sem változtatott testtartást (kinyújtott hosszú "mellsõ két lábát" hálóján tartotta és nyugodtan kuksolt) "Takarásban lévõ" ujjaimat semmilyen módon nem láthatta, szellõszerû légmozgást, talajrezgést sem kelthettem velük. A korábbival nagyjából azonos "normál hangerõvel" csettintettem és már a második ujjpattintásra eliszkolt "sarkába", úgy vélem, ez azt engedi sejtetni hogy mégis "meghallotta" valamilyen módon. Csak a levegõben terjedõ akusztikus rezgés juthatott el hozzá, másfajta nem; a "hangforrás" (ujjaim, hátratett karomon) távolsága a pók "szintjéhez" mérten cca. 1m-rel lejjebb és 1/2m távolságban volt a hátam mögött
Legközelebb (AVI,MPEG) videóra veszem viselkedését hanggal együtt
Megismételtem a "pókhallás-kísérletet" megint ujjpattintással (a betervezett acéllemezes "béka-pattintót" nem lelem sehol) Csóri pók jóllakottan és békésen szendergett (elkapott egy kis legyet, honnan jönnek nem tudom) hálója közepén. Kb. fél méter (szerintem még nem riasztó) közelségbe léptem, ettõl sem változtatott testtartást (kinyújtott hosszú "mellsõ két lábát" hálóján tartotta és nyugodtan kuksolt) "Takarásban lévõ" ujjaimat semmilyen módon nem láthatta, szellõszerû légmozgást, talajrezgést sem kelthettem velük. A korábbival nagyjából azonos "normál hangerõvel" csettintettem és már a második ujjpattintásra eliszkolt "sarkába", úgy vélem, ez azt engedi sejtetni hogy mégis "meghallotta" valamilyen módon. Csak a levegõben terjedõ akusztikus rezgés juthatott el hozzá, másfajta nem; a "hangforrás" (ujjaim, hátratett karomon) távolsága a pók "szintjéhez" mérten cca. 1m-rel lejjebb és 1/2m távolságban volt a hátam mögött Legközelebb (AVI,MPEG) videóra veszem viselkedését hanggal együtt
Bocs aludtam egy jót mivel ismeretek hiányában alaposan félreértettem, rákerestem a "mimetikus kultúra" kifejezésre. Számos érdekes dolgot olvastam, de laikusként úgy látom, sok laza megfogalmazás szolgál alappillérként, melyet többféleképp is lehet értelmezni és ennek megfelelõen tetszés szerint magyarázni. Megfogalmazzák, idézem: "Az etológiai definíció szerint: A kommunikáció az állat olyan viselkedési aktusa, ami megváltoztatja egy másik állat magatartásának valószínûségi mintázatát olyan módon, hogy az a kommunikáló állat számára, sok eset átlagában, adaptív értékû" és sietve le is szögezi, ez nem kommunikáció csupán viselkedésminták kölcsönös kiváltása. Ez olyan dodonai szöveg hogy még én laikus tetszésem szerinti értelmezésben alkalmazhatom veszély nélkül, élénk vitát provokálva. Kihangsúlyozom laikus vagyok és talán rosszul értelmezek szövegeket, én bizony úgy vettem észre, az etológiai alapszabályok nagyon is antropocentrikusak, azaz, állat az ÁLLAT, ember az EMBER; mégoly halvány állati értelmet sem tételez fel, mintha a tudatosság és tudatos cselekvés csak az "Isten képére és hasonlatosságára teremtett" ember kiváltsága lenne. Szó sem lehet a kétféle faj kommunikácójának akárcsak párhuzamosításáról sem, mereven a "tudat-ösztön" sinpárjainak mentén haladó vonatok módjára, egy pályára nem kerülhetnek, mert borzasztó baleset lehet, rájöhetünk, az ember is csak egy ösztönlény, bár "lények fölötti lény". Ily módon az ellenkezõjére is elsülhet a dolog, kiderülhet hogy az emberi alkotás, problémamegoldás is csupán sokkal bonyolultabb keretek között zajló "szuperállati" viselkedésminták kiváltása okán történik. Magyarán - és elnézést akit önérzetében vagy vallásában esetleg megsértek ezzel - az ember is csak állat, mely a körülmények szerencsés összejátszása révén a többi állatot megelõzve eljutott a fejlõdés csúcsára. Mi vitte elõre az emberiséget? A kiváncsiság. Mi a kiváncsiság? állat esetében csak ösztön, céltalan "próba szerencse" véletlen találat kóválygással, ember esetében tudatosság, meghatározott cél. De mi határozza meg a célt? Sok esetben a szükség vagy a helyzet diktálta kényszerûség. Ez mennyiben különbözik pld. egy állatnak az élelem felkutatására irányuló igyekezetétõl vagy egy életét veszélyeztetõ támadó viselkedésminta által kiváltott önvédelmi viselkedésminta alkalmazásától, melyben ügyessége és tapasztalata dönt? (tehát korábban szerzett ismeretek helyzetnek megfelelõ alkalmazása mely már-már primitív intelligenciának is tekinthetõ) Ez is, az is problémamegoldás, bonyolultsági szintjük az idegrendszer bonyolultságának függvénye. Azért mert az ember EMBER, lények fölötti lény, nem következik egyenesen az önkényes vonalhúzás állat és ember között, melybõl aztán egyesen következik, hogy nem pislákolhat némi érzelem és értelem az állatokban, ha mégoly primitiv formában is; biorobotoknak tekintik az állatokat (én is annak tekintettem, amíg "városlakó sorból a Természetbe kerülve" bele nem láttam nap mint nap a primitív állatok életébe) Ez a logika eldönti hogy a magas bonyolultságú ember nem a Természet része, hanem mindenek felett álló kivülálló, semmivel össze nem mérhetõ, ergo joga van az alacsonyabbrendû úgymond ösztönlények leigázására, kihasználására vagy tömeges pusztítására. Számtalanszor kiderült hogy semmiben nincsenek éles határok, csak bizonytalan, olykor fel nem ismert átmenetek vannak mindenben. Kicsit hasonló a "tudat-ösztön" probléma ahhoz, mit tekintünk élõnek, de tudjuk vannak vírusok, melyek olykor élõlénynek olykor élettelen kristálynak tekinthetõk, analógiával nem kizárható hogy a "mechanikus ösztönlények" olykor a maguk szintjén tudatosan cselekvõ és érzõ, bár emberi léptékkel mérve halvány és primitív, de tudattal bíró lények is lehetnek. Amig ennek ellenkezõje nincs bizonyítva, kizárni nem lehet, csak azért mert mi emberek fejlett idegrendszerünkkel, fölényes tudatunkkal és tanult ismereteinkkel úgymond fölötte állunk minden más lénynek (néha még egy-egy primitívebb, "állatinak" tekintett ember fölött is) A lényeget tekintve mi különbözteti meg az emberi tanulást a génekben örökölt ösztönöktõl? Ez is az is információátadás, az ember esetében tanulás, a másik esetben átörökítés. De a gének is változnak a környezet behatásai folytán, mintegy feljegyzik a változás szükségszerûségét, az utódok viselkedését, testfelépítését módosítva. Az ember fejében a változás szükségszerûségét felismerve felgyorsult analóg folyamatok zajlanak kémiai változások formájában, de ezeket "papírra veti", nem a génjeiben rögzíti és adja át utódainak élete során szerzett ismereteit, melyek elõsegítik az utódok alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez. Ez csak azt jelentheti, hogy az ember a "legfejlettebb állat". A tudatos lények - ösztönlények felosztás önkényes (bár szükséges, de emberekre is átvetíthetõ volta miatt veszélyes) kategorizálás. Eszerint egy rovar lábának kitépése vagy preparálása, félig élve gombostûre szúrása már nem számít kínzásnak, hiszen ösztönlény létére úgysem fogja fel mi történik vele, bár "a maga szintjén" bizonyára ugyanúgy fél és retteg mint egy ember tenné hasonló helyzetben. Persze nem kell hindu szekta módjára felsöpörnünk magunk elõtt az utat, nehogy egy rossz lépéssel életeket oltsunk ki, de senki nem jogosította fel az embert hogy az emberhez mérve primitív lényeknek halálos szenvedést, esetleg hosszú agóniát okozzon pusztán azért, mert az etológia, az embert véve etalonnak, a világról mit sem tudó, (emberi) gondolkodásra képtelen ösztönlények kategóriájába sorolta az élõlények hatalmas csoportját. Ez persze csak egy laikus vélekedése. Ha valakit emberi önérzetében vagy vallási meggyõzõdésében sértettem volna a leírtakkal, megkövetem, bocsánatot kérek. No persze a irgalom és megbocsátás (akár a kegyetlenség) is emberi dolog, egy "ösztönbõl cselekvõ" kutyából dühöngõ viselkedést kiváltva akár egy felmérgesített darázstól hiába kérnék bocsánatot, de egy etológus vagyonára és életére törõ vagy feldühített részeg primitív, majdnem ösztönlény szintjére süllyedt embertõl sem lehet remélni "ész-okokra" hivatkozva irgalmat és megbocsátást. Innen kezdve emberek között is az õsi ösztönállati törvény lép életbe - "vagy én vagy õ". Ha nem így lenne, nem lett volna annyi háború az emberiség történelmében, melyek történeti, gazdasági hátterét lehet magyarázgatni, de végsõ soron egy adott társadalom vagy érdekcsoport "vagy én vagy õ" jellegû fennmaradását szolgálták. Ráadásul az embernek nevezett tudatos lény nemegyszer "önként kéjjel öl", az ösztönállat táplálékszerzés miatt vagy önvédelembõl; ámde a primitív állat beéri a "leselejtezésre váró" életre alkalmatlan zsákmány elejtésével, az ember pusztítását a Természetben vagy embercsoportok között többnyire szerzésvágy motiválja, mindíg többet és többet akar, aztán tudatos lény lévén fejlett tudatával mindíg megtalálja az éppen érvényes filozófiát cselekedetei indoklására. Bár laikus vagyok, de fenntartom, az "ösztönlény-tudatos lény" besorolás csupán osztályozást elõsegítõ önkényes kategorizálás, szerintem létezhetnek "diszkrét átmenetek" az állati és emberi tudat között, mégha csak halvány "éntudat, öntudat" szintjén is Testi felépítésében az ember is "csak" egy sejtautomata, cselekvéseit írányító, õt a primitív állatok fölé emelõ tudatos gondolkodása sem más, mint cselekvést kiváltó eseményre adott válaszcselekvés kifinomultabb és bonyolultabb szinten, akár irgalmatlan hosszú egyéni vélekedésem leírása a Te hozzászólásodra Mindenkitõl elnézést a hosszért, köszönöm a türelmet
mivel ismeretek hiányában alaposan félreértettem, rákerestem a "mimetikus kultúra" kifejezésre. Számos érdekes dolgot olvastam, de laikusként úgy látom, sok laza megfogalmazás szolgál alappillérként, melyet többféleképp is lehet értelmezni és ennek megfelelõen tetszés szerint magyarázni. Megfogalmazzák, idézem: "Az etológiai definíció szerint: A kommunikáció az állat olyan viselkedési aktusa, ami megváltoztatja egy másik állat magatartásának valószínûségi mintázatát olyan módon, hogy az a kommunikáló állat számára, sok eset átlagában, adaptív értékû" és sietve le is szögezi, ez nem kommunikáció csupán viselkedésminták kölcsönös kiváltása. Ez olyan dodonai szöveg hogy még én laikus tetszésem szerinti értelmezésben alkalmazhatom veszély nélkül, élénk vitát provokálva. Kihangsúlyozom laikus vagyok és talán rosszul értelmezek szövegeket, én bizony úgy vettem észre, az etológiai alapszabályok nagyon is antropocentrikusak, azaz, állat az ÁLLAT, ember az EMBER; mégoly halvány állati értelmet sem tételez fel, mintha a tudatosság és tudatos cselekvés csak az "Isten képére és hasonlatosságára teremtett" ember kiváltsága lenne. Szó sem lehet a kétféle faj kommunikácójának akárcsak párhuzamosításáról sem, mereven a "tudat-ösztön" sinpárjainak mentén haladó vonatok módjára, egy pályára nem kerülhetnek, mert borzasztó baleset lehet, rájöhetünk, az ember is csak egy ösztönlény, bár "lények fölötti lény". Ily módon az ellenkezõjére is elsülhet a dolog, kiderülhet hogy az emberi alkotás, problémamegoldás is csupán sokkal bonyolultabb keretek között zajló "szuperállati" viselkedésminták kiváltása okán történik. Magyarán - és elnézést akit önérzetében vagy vallásában esetleg megsértek ezzel - az ember is csak állat, mely a körülmények szerencsés összejátszása révén a többi állatot megelõzve eljutott a fejlõdés csúcsára. Mi vitte elõre az emberiséget? A kiváncsiság. Mi a kiváncsiság? állat esetében csak ösztön, céltalan "próba szerencse" véletlen találat kóválygással, ember esetében tudatosság, meghatározott cél. De mi határozza meg a célt? Sok esetben a szükség vagy a helyzet diktálta kényszerûség. Ez mennyiben különbözik pld. egy állatnak az élelem felkutatására irányuló igyekezetétõl vagy egy életét veszélyeztetõ támadó viselkedésminta által kiváltott önvédelmi viselkedésminta alkalmazásától, melyben ügyessége és tapasztalata dönt? (tehát korábban szerzett ismeretek helyzetnek megfelelõ alkalmazása mely már-már primitív intelligenciának is tekinthetõ) Ez is, az is problémamegoldás, bonyolultsági szintjük az idegrendszer bonyolultságának függvénye. Azért mert az ember EMBER, lények fölötti lény, nem következik egyenesen az önkényes vonalhúzás állat és ember között, melybõl aztán egyesen következik, hogy nem pislákolhat némi érzelem és értelem az állatokban, ha mégoly primitiv formában is; biorobotoknak tekintik az állatokat (én is annak tekintettem, amíg "városlakó sorból a Természetbe kerülve" bele nem láttam nap mint nap a primitív állatok életébe) Ez a logika eldönti hogy a magas bonyolultságú ember nem a Természet része, hanem mindenek felett álló kivülálló, semmivel össze nem mérhetõ, ergo joga van az alacsonyabbrendû úgymond ösztönlények leigázására, kihasználására vagy tömeges pusztítására. Számtalanszor kiderült hogy semmiben nincsenek éles határok, csak bizonytalan, olykor fel nem ismert átmenetek vannak mindenben. Kicsit hasonló a "tudat-ösztön" probléma ahhoz, mit tekintünk élõnek, de tudjuk vannak vírusok, melyek olykor élõlénynek olykor élettelen kristálynak tekinthetõk, analógiával nem kizárható hogy a "mechanikus ösztönlények" olykor a maguk szintjén tudatosan cselekvõ és érzõ, bár emberi léptékkel mérve halvány és primitív, de tudattal bíró lények is lehetnek. Amig ennek ellenkezõje nincs bizonyítva, kizárni nem lehet, csak azért mert mi emberek fejlett idegrendszerünkkel, fölényes tudatunkkal és tanult ismereteinkkel úgymond fölötte állunk minden más lénynek (néha még egy-egy primitívebb, "állatinak" tekintett ember fölött is) A lényeget tekintve mi különbözteti meg az emberi tanulást a génekben örökölt ösztönöktõl? Ez is az is információátadás, az ember esetében tanulás, a másik esetben átörökítés. De a gének is változnak a környezet behatásai folytán, mintegy feljegyzik a változás szükségszerûségét, az utódok viselkedését, testfelépítését módosítva. Az ember fejében a változás szükségszerûségét felismerve felgyorsult analóg folyamatok zajlanak kémiai változások formájában, de ezeket "papírra veti", nem a génjeiben rögzíti és adja át utódainak élete során szerzett ismereteit, melyek elõsegítik az utódok alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez. Ez csak azt jelentheti, hogy az ember a "legfejlettebb állat". A tudatos lények - ösztönlények felosztás önkényes (bár szükséges, de emberekre is átvetíthetõ volta miatt veszélyes) kategorizálás. Eszerint egy rovar lábának kitépése vagy preparálása, félig élve gombostûre szúrása már nem számít kínzásnak, hiszen ösztönlény létére úgysem fogja fel mi történik vele, bár "a maga szintjén" bizonyára ugyanúgy fél és retteg mint egy ember tenné hasonló helyzetben. Persze nem kell hindu szekta módjára felsöpörnünk magunk elõtt az utat, nehogy egy rossz lépéssel életeket oltsunk ki, de senki nem jogosította fel az embert hogy az emberhez mérve primitív lényeknek halálos szenvedést, esetleg hosszú agóniát okozzon pusztán azért, mert az etológia, az embert véve etalonnak, a világról mit sem tudó, (emberi) gondolkodásra képtelen ösztönlények kategóriájába sorolta az élõlények hatalmas csoportját. Ez persze csak egy laikus vélekedése. Ha valakit emberi önérzetében vagy vallási meggyõzõdésében sértettem volna a leírtakkal, megkövetem, bocsánatot kérek. No persze a irgalom és megbocsátás (akár a kegyetlenség) is emberi dolog, egy "ösztönbõl cselekvõ" kutyából dühöngõ viselkedést kiváltva akár egy felmérgesített darázstól hiába kérnék bocsánatot, de egy etológus vagyonára és életére törõ vagy feldühített részeg primitív, majdnem ösztönlény szintjére süllyedt embertõl sem lehet remélni "ész-okokra" hivatkozva irgalmat és megbocsátást. Innen kezdve emberek között is az õsi ösztönállati törvény lép életbe - "vagy én vagy õ". Ha nem így lenne, nem lett volna annyi háború az emberiség történelmében, melyek történeti, gazdasági hátterét lehet magyarázgatni, de végsõ soron egy adott társadalom vagy érdekcsoport "vagy én vagy õ" jellegû fennmaradását szolgálták. Ráadásul az embernek nevezett tudatos lény nemegyszer "önként kéjjel öl", az ösztönállat táplálékszerzés miatt vagy önvédelembõl; ámde a primitív állat beéri a "leselejtezésre váró" életre alkalmatlan zsákmány elejtésével, az ember pusztítását a Természetben vagy embercsoportok között többnyire szerzésvágy motiválja, mindíg többet és többet akar, aztán tudatos lény lévén fejlett tudatával mindíg megtalálja az éppen érvényes filozófiát cselekedetei indoklására. Bár laikus vagyok, de fenntartom, az "ösztönlény-tudatos lény" besorolás csupán osztályozást elõsegítõ önkényes kategorizálás, szerintem létezhetnek "diszkrét átmenetek" az állati és emberi tudat között, mégha csak halvány "éntudat, öntudat" szintjén is Testi felépítésében az ember is "csak" egy sejtautomata, cselekvéseit írányító, õt a primitív állatok fölé emelõ tudatos gondolkodása sem más, mint cselekvést kiváltó eseményre adott válaszcselekvés kifinomultabb és bonyolultabb szinten, akár irgalmatlan hosszú egyéni vélekedésem leírása a Te hozzászólásodra Mindenkitõl elnézést a hosszért, köszönöm a türelmet 
Nem nagyon kell evolúciós lépték a kutyához, hiszen tudatos emberi formálás zajlott le a háziasításukkor és zajlik azóta is. Igencsak meggyorsítva a változásokat, s azok elterjedését. :-)
A kutya és a farkas valóban kb. százezer éve vált el, de ez nem bizonyíték a háziasítás ily korai voltára. Lehetett spontán szétválás is. Lényeg: bizonyítottan kb. 15.000 éve kutyálkodunk, genetikai vizsgálatok szerint egy ekkori (Kínában élt) kutya leszármazottai a mai kutyáink. Biztos, hogy a pontosabb genetikai vizsgálatok egészen pontos adatot tudnak majd hozni.
A kutya és a farkas valóban kb. százezer éve vált el, de ez nem bizonyíték a háziasítás ily korai voltára. Lehetett spontán szétválás is. Lényeg: bizonyítottan kb. 15.000 éve kutyálkodunk, genetikai vizsgálatok szerint egy ekkori (Kínában élt) kutya leszármazottai a mai kutyáink. Biztos, hogy a pontosabb genetikai vizsgálatok egészen pontos adatot tudnak majd hozni.
A mimetikus kultúra kifejezésen az embernek a beszéd kialakulása elõtti fejlõdéstörténeti szakaszát értem, amikor a körülötte folyó dolgokról már nem csak elsõdleges élményei, agyi reprezentációi voltak. Különbözõ eseményeket, történeteket próbáltak csoporttagjaikkal megértetni, azaz szándékuk volt a kommunikációra.
Kutyáknál érdekes a dolog. Ugye, a farkasokból származó ragadozó állatról van szó, amely igen hosszú (evolúciós léptékben is mérhetõ, nem tudom pontosan, talán 100 ezer éve?) ideje együtt él az emberrel. Ennyi idõ alatt az azonos környezeti tényezõk "összekovácsoltak" minket velük, számos viselkedési analógia jött létre a kapcsolat alárendeltebbje, a kutya részérõl. Pl. a szeme. Az, hogy a kutyának ugyanolyan fehér a szemgolyója, mint nekünk, azaz látjuk, merre néz (farkasnál, majomnál nem). Õseiknek ez komoly hátráltató tényezõ lett volna, a vetélkedésben kiszolgáltatottabbak, sebezhetõbbek lettek volna. A háziasítás ezen morfológiai következménye mellett (amire utaltál) számos belsõ átformálódás, összehangolódás is van, errõl a kutyájukhoz "értõ szemmel és kézzel" nyúló gazdik hosszan tudnának mesélni. Majd jön Controll, és helyére teszi a dolgot. A legfontosabb talán az, hogy a kutya különleges kötõdéssel van az ember iránt, kapcsolatigényüket csak õ tudja kielégíteni. Ez messze túlmutat a bevésõdésen, azaz amikor egy állat kölyke látszólag mindenkit (mindent) elfogad anyjának.
Mit is akartam mondani? Ja. A mimézis is emberi tulajdonság, a háziallataink pedig "csak" szociálisan megértõ magatartást mutatnak.
Na hiszen, egybõl két szakinak, Controll mellett tanult humánökológus barátunk, LAM szakterületébe is belekontárkodtam.
Kutyáknál érdekes a dolog. Ugye, a farkasokból származó ragadozó állatról van szó, amely igen hosszú (evolúciós léptékben is mérhetõ, nem tudom pontosan, talán 100 ezer éve?) ideje együtt él az emberrel. Ennyi idõ alatt az azonos környezeti tényezõk "összekovácsoltak" minket velük, számos viselkedési analógia jött létre a kapcsolat alárendeltebbje, a kutya részérõl. Pl. a szeme. Az, hogy a kutyának ugyanolyan fehér a szemgolyója, mint nekünk, azaz látjuk, merre néz (farkasnál, majomnál nem). Õseiknek ez komoly hátráltató tényezõ lett volna, a vetélkedésben kiszolgáltatottabbak, sebezhetõbbek lettek volna. A háziasítás ezen morfológiai következménye mellett (amire utaltál) számos belsõ átformálódás, összehangolódás is van, errõl a kutyájukhoz "értõ szemmel és kézzel" nyúló gazdik hosszan tudnának mesélni. Majd jön Controll, és helyére teszi a dolgot.
A legfontosabb talán az, hogy a kutya különleges kötõdéssel van az ember iránt, kapcsolatigényüket csak õ tudja kielégíteni. Ez messze túlmutat a bevésõdésen, azaz amikor egy állat kölyke látszólag mindenkit (mindent) elfogad anyjának.Mit is akartam mondani? Ja. A mimézis is emberi tulajdonság, a háziallataink pedig "csak" szociálisan megértõ magatartást mutatnak.
Na hiszen, egybõl két szakinak, Controll mellett tanult humánökológus barátunk, LAM szakterületébe is belekontárkodtam.
Még egy kis "körömpiszkálás" Laikus vagyok (és mint ilyen, "veszélyesen" félmûvelt a biológiában, etológiában) de úgy gondolom, a "mimetikus kultúra" sztem nemcsak emberi tulajdonság, kutyánál is, macskánál is szembeötlõ. Bár nincsenek kifejezetten az emberével rokonítható mimikai arcizmaik, hosszabb együttlét után jól felismerhetõ pofájukon hangulatuk
Laikus vagyok (és mint ilyen, "veszélyesen" félmûvelt a biológiában, etológiában) de úgy gondolom, a "mimetikus kultúra" sztem nemcsak emberi tulajdonság, kutyánál is, macskánál is szembeötlõ. Bár nincsenek kifejezetten az emberével rokonítható mimikai arcizmaik, hosszabb együttlét után jól felismerhetõ pofájukon hangulatuk
Jaurinum köszönöm a választ
Válaszodból adódik az ellenpróba: ha csak a hirtelen ujjmozdulattól hátrált el, van egy kis csattogó gyerekjáték, a "béka". Egy kis rugalmas acéllemezke hirtelen meghajlításával szinte fülsértõ csattanást hallat. Ezt takarásban fogom csattogtatni távolabbról, vajon "mit lép" a pókfi
A 14485.hsz. sem emberi kommunikációt emleget, hanem emberi hasonlattal élve "szerelmi vagy harci dalt" - tudatosságot nélkülözõ ösztönös párhivogató vagy területhatár jelzést A minap, amikor a légykölök olyan ügyesen kifordult a pókhálóból, mégcsak vizuális (legalábbis emberi szemmel látható) kommunikáció sem folyt, álltak egymással szemben, szemlátomást nem találtak megfelelõ viselkedésmintát örökölt kódkészletükbõl a szokatlan helyzetben, saját pici agyukból pedig nem "rögtönöztek". Csak vártak. Kísérleti pókom (unhatja már a képemet) az obi elõl pucolt meg, a légy kábán odébbszédelgett. Mint írtam, a pók néha elõjön amikor nézegetem, néha sarkába menekül, "hangulata" szerint. Mindig is az volt egyéni véleményem, hogy a rovarok egyfajta "szerves biorobotok", de mióta makrózok és naponta látom õket és reakcióikat, az a személyes véleményem alakult ki, hogy van valamilyen "hangulatviláguk", bár ez is lehet hogy csak öröklött "viselkedésminta", lazák, közömbösek, néha mintha unatkoznának vagy éppen idegesek, ingerlékenyek (menekülnek vagy rátámadnak az obira). Pld. megfigyeltem, a legyek kifejezetten idegesek lettek, amikor hidegre fordult az idõ; napsütésben jól tûrik a fotózást, hüvösben már akkor elrebbennek ha csak közelítek feléjük. (Gyakorlatilag melegben 3-4 cm, hidegben akár több méter is lehet a "bevárási táv"). Korábban feltoltam egy majdnem mesefilmbe illõ hangyavideót, melyen egy nagyobb hangya "egy toppantással beijesztett" zavart el egy kisebb hangyát és nem kezdte el kergetni (az elijesztést követõen üldözni kezdhette volna következõ célként) ott folytatta a dolgát ahol abbahagyta, tehát nem következõ célt keresett, inkább úgy tûnik "emlékezett" arra mit is csinált Mondhatnám, tudnak különbséget tenni "fontos és fontosabb" között, nem a "kiváltott" következõ "genetikailag programozott" cselekvéssort (következõ cél) folytatják, sztem ez már valami halvány tudatra és emlékezetre utalhat, az emlékezet pedig akár primitív tanulási képességre is Persze nem szentírás, csak a megfigyelésekre alapozok, lehet hogy akaratlanul is az "emberi viselkedéssel" vonok párhuzamot Ha "kedvenc pókom megtanítható esetleg valamire, az máris "tanulási képességekre" utal - ha felismer (néha úgy tûnik) és (hangulata szerint) "elémjön" a háló szélére, már az is tanulásként értelmezhetõ sztem, hiszen arcom vagy testtömegem formája esetleg "szagom" felismerése nincs "beprogramozva" genetikai kódkészletébe Kell lennie valami "jó vagy rossz" memóriatárolójának a túlélés érdekében. Hiszed-nem hiszed, a légy képes "megtanulni" a veszélyes helyzeteket, abból gondolom hogy nem megy vissza arra a helyre ahol egyszer megpróbáltam lecsapni és élve megpucolt onnan. Messzebb megyek, még a légycsapót is "felismerik" a kezemben ha egyszer "elzúgott mellettük". Azt vélem, az értelem, bármily primitív is, a "szerzett" emlékek adott helyzetnek megfelelõ alkalmazásánál kezdõdik és nem egyszer kelt bennem ilyen érzés a mindennapos makrózás közben hogy a rovarok is "emlékeznek" - vagy túl élénk a fantáziám 
Válaszodból adódik az ellenpróba: ha csak a hirtelen ujjmozdulattól hátrált el, van egy kis csattogó gyerekjáték, a "béka". Egy kis rugalmas acéllemezke hirtelen meghajlításával szinte fülsértõ csattanást hallat. Ezt takarásban fogom csattogtatni távolabbról, vajon "mit lép" a pókfi
A 14485.hsz. sem emberi kommunikációt emleget, hanem emberi hasonlattal élve "szerelmi vagy harci dalt" - tudatosságot nélkülözõ ösztönös párhivogató vagy területhatár jelzést
A minap, amikor a légykölök olyan ügyesen kifordult a pókhálóból, mégcsak vizuális (legalábbis emberi szemmel látható) kommunikáció sem folyt, álltak egymással szemben, szemlátomást nem találtak megfelelõ viselkedésmintát örökölt kódkészletükbõl a szokatlan helyzetben, saját pici agyukból pedig nem "rögtönöztek". Csak vártak. Kísérleti pókom (unhatja már a képemet) az obi elõl pucolt meg, a légy kábán odébbszédelgett. Mint írtam, a pók néha elõjön amikor nézegetem, néha sarkába menekül, "hangulata" szerint. Mindig is az volt egyéni véleményem, hogy a rovarok egyfajta "szerves biorobotok", de mióta makrózok és naponta látom õket és reakcióikat, az a személyes véleményem alakult ki, hogy van valamilyen "hangulatviláguk", bár ez is lehet hogy csak öröklött "viselkedésminta", lazák, közömbösek, néha mintha unatkoznának vagy éppen idegesek, ingerlékenyek (menekülnek vagy rátámadnak az obira). Pld. megfigyeltem, a legyek kifejezetten idegesek lettek, amikor hidegre fordult az idõ; napsütésben jól tûrik a fotózást, hüvösben már akkor elrebbennek ha csak közelítek feléjük. (Gyakorlatilag melegben 3-4 cm, hidegben akár több méter is lehet a "bevárási táv"). Korábban feltoltam egy majdnem mesefilmbe illõ hangyavideót, melyen egy nagyobb hangya "egy toppantással beijesztett" zavart el egy kisebb hangyát és nem kezdte el kergetni (az elijesztést követõen üldözni kezdhette volna következõ célként) ott folytatta a dolgát ahol abbahagyta, tehát nem következõ célt keresett, inkább úgy tûnik "emlékezett" arra mit is csinált Mondhatnám, tudnak különbséget tenni "fontos és fontosabb" között, nem a "kiváltott" következõ "genetikailag programozott" cselekvéssort (következõ cél) folytatják, sztem ez már valami halvány tudatra és emlékezetre utalhat, az emlékezet pedig akár primitív tanulási képességre is Persze nem szentírás, csak a megfigyelésekre alapozok, lehet hogy akaratlanul is az "emberi viselkedéssel" vonok párhuzamot Ha "kedvenc pókom megtanítható esetleg valamire, az máris "tanulási képességekre" utal - ha felismer (néha úgy tûnik) és (hangulata szerint) "elémjön" a háló szélére, már az is tanulásként értelmezhetõ sztem, hiszen arcom vagy testtömegem formája esetleg "szagom" felismerése nincs "beprogramozva" genetikai kódkészletébe Kell lennie valami "jó vagy rossz" memóriatárolójának a túlélés érdekében. Hiszed-nem hiszed, a légy képes "megtanulni" a veszélyes helyzeteket, abból gondolom hogy nem megy vissza arra a helyre ahol egyszer megpróbáltam lecsapni és élve megpucolt onnan. Messzebb megyek, még a légycsapót is "felismerik" a kezemben ha egyszer "elzúgott mellettük". Azt vélem, az értelem, bármily primitív is, a "szerzett" emlékek adott helyzetnek megfelelõ alkalmazásánál kezdõdik és nem egyszer kelt bennem ilyen érzés a mindennapos makrózás közben hogy a rovarok is "emlékeznek" - vagy túl élénk a fantáziám
Szerintem csak az ujjak hirtelen mozdulására reagáltak a pókok. Kifejezetten halló szervük nincsen, a testükön elhelyezkedõ szõrök receptoraival érzékelik a hangok keltette rezgéseket. És minden bizonnyal ez az érzékelés csak az állat számára olyan létfontosságú vagy fajfenntartási célt szolgáló "hangoknak" a felfogására irányul, melyek köre határozottan behatárolt, specifikus. Náluk (a rovarokkal ellentétben) sokkal hangsúlyosabb szerep jut a vizuális kommunikációra. Feltételezem, hogy a "sarki" pókod csupán egy genetikailag kódolt mozdulatot hajtott végre a hátrálással, minden fajtársa azonosan cselekedett volna, és feléd semmilyen "üzenete" nincsen, csupán az, hogy észrevetted, hogy átléped a pók "türelmének" határát.
Nem tartom helytállónak a rovarok vagy madarak akusztikus kommunikációját párhuzamba állítani az emberi beszéddel. Rokonságuk legfeljebb a fizikai hangképzésben van. Hiszen valamennyi állatfaj (az emberen kívül) által leadott hangjelek kizárólag funkcionális célt szolgálnak, kódoltan közöl belsõ állapotokat, egy élettani szabályozó mechanizmus, mely csak a fajfenntartási vagy túlélési célokat szolgálja. A csak az emberi jelentkezõ érzelmi funkció teljesen fajspecifikus, sõt, a beszéd kialakulását megelõzõ mimetikus kultúra is az volt. Máshogy megfogalmazva, a beszéd segítségével az ember agya lényegében végtelen számú gondolati reprezentációt (valamirõl alkotott belsõ "képet") képes tárolni, sorrendbe helyezni stb, addig az állatvilág "szeme elõtt" mindig csak a következõ konkrét cél teljesítése van.
Nem tartom helytállónak a rovarok vagy madarak akusztikus kommunikációját párhuzamba állítani az emberi beszéddel. Rokonságuk legfeljebb a fizikai hangképzésben van. Hiszen valamennyi állatfaj (az emberen kívül) által leadott hangjelek kizárólag funkcionális célt szolgálnak, kódoltan közöl belsõ állapotokat, egy élettani szabályozó mechanizmus, mely csak a fajfenntartási vagy túlélési célokat szolgálja. A csak az emberi jelentkezõ érzelmi funkció teljesen fajspecifikus, sõt, a beszéd kialakulását megelõzõ mimetikus kultúra is az volt. Máshogy megfogalmazva, a beszéd segítségével az ember agya lényegében végtelen számú gondolati reprezentációt (valamirõl alkotott belsõ "képet") képes tárolni, sorrendbe helyezni stb, addig az állatvilág "szeme elõtt" mindig csak a következõ konkrét cél teljesítése van.
Utsó, nem offolom szét az oldalt
"Az akusztikus kommunikáció jele a hang, amely a hangadás során keletkezik. A jelzések felfogásának és értelmezésének folyamata a hallás. A kommunikációnak ez a formája a rovarok és a gerincesek körében gyakori. Legkidolgozottabb formája a madarak éneke és az emberi beszéd."
"A gerinctelen állatok közül egyes rovarokra, köztük a sáskákra, a szöcskékre és a tücskökre jellemzõ a hangjelzésekkel történõ kommunikáció, a hangadás és a hallás. A tücskök és a szöcskék hímjei ciripelés közben szárnyaikat, a hím sáskák lábukat és szárnyukat dörzsölik össze. A dalok mintázata fajra jellemzõ, és kettõs célt szolgál: a nõstények csalogatását, illetve a territórium védelmét. A hímek messzebbrõl nem láthatók ugyan, de hangjuk olykor 2 km távolságra is elhallatszik. A hívó dal a párok egymásra találását, a harci dal az élõhely felosztását szolgálja. A hangokat felfogó hallószerv a potrohon vagy a lábakon található. Rugalmas kitinhártyából és ahhoz kapcsolódó idegsejtekbõl áll." Forrás: Link Eldugultam, jó napot, jó kedvet
"Az akusztikus kommunikáció jele a hang, amely a hangadás során keletkezik. A jelzések felfogásának és értelmezésének folyamata a hallás. A kommunikációnak ez a formája a rovarok és a gerincesek körében gyakori. Legkidolgozottabb formája a madarak éneke és az emberi beszéd."
"A gerinctelen állatok közül egyes rovarokra, köztük a sáskákra, a szöcskékre és a tücskökre jellemzõ a hangjelzésekkel történõ kommunikáció, a hangadás és a hallás. A tücskök és a szöcskék hímjei ciripelés közben szárnyaikat, a hím sáskák lábukat és szárnyukat dörzsölik össze. A dalok mintázata fajra jellemzõ, és kettõs célt szolgál: a nõstények csalogatását, illetve a territórium védelmét. A hímek messzebbrõl nem láthatók ugyan, de hangjuk olykor 2 km távolságra is elhallatszik. A hívó dal a párok egymásra találását, a harci dal az élõhely felosztását szolgálja. A hangokat felfogó hallószerv a potrohon vagy a lábakon található. Rugalmas kitinhártyából és ahhoz kapcsolódó idegsejtekbõl áll." Forrás: Link Eldugultam, jó napot, jó kedvet
Na sormintát csinálok magamból, bocs Kérdés, a coca mit szól ehhez, a nyilván számára is idegesítõ, álló nap visító hangtól nem indul fogyásnak?
Kérdés, a coca mit szól ehhez, a nyilván számára is idegesítõ, álló nap visító hangtól nem indul fogyásnak?
Kotorászok a neten Link Reepa Neked ajánlgattam a PC generálta ultrahangot, itt egy nem is túl drága rágcsáló és rovarriasztó kütyü, 45 kHz-ével messze a PC-s 22kHz fölött
Azért elgondolkodtató, idézek a cikkbõl: "Ez az ultrahang emberi fül számára nem hallható de a rágcsálók, és a legtöbb bogár valamilyen érzékszervével érzékeli. A folyamatos és váltakozó erõsségû, frekvenciájú ultrahang megzavarja az állatok idegrendszerét felborítja egymás közötti kommunikácójukat, szokásaikat és megszakítja táplálkozási láncolatukat, melynek következtében nem találják meg prédájukat és elhagyják a készülékekkel védett területet." PC védelmem tapasztalata szerint embernél már 22kHz is elég...
Azért elgondolkodtató, idézek a cikkbõl: "Ez az ultrahang emberi fül számára nem hallható de a rágcsálók, és a legtöbb bogár valamilyen érzékszervével érzékeli. A folyamatos és váltakozó erõsségû, frekvenciájú ultrahang megzavarja az állatok idegrendszerét felborítja egymás közötti kommunikácójukat, szokásaikat és megszakítja táplálkozási láncolatukat, melynek következtében nem találják meg prédájukat és elhagyják a készülékekkel védett területet." PC védelmem tapasztalata szerint embernél már 22kHz is elég...
Újabb lököttség jutott eszembe: irányérzékeny mikrofonnal figyelni a "néma" rovarokat, pókokat, hangyabolyt, hallatnak e "tudatosan", akár "információközlésre-elijesztésre-bénításra" valamiféle akusztikus zörejt, ahogy pld. a tücskök is; (ez már feltételezi a hallást is)
Ha jól tévedek (ezt is valahol csak felületesen olvastam, nem biztos) van valami rovar ami "bénító" csattanást, a másik rovar számára bõdületes hanglökéshullámot generál, mint mondjuk ember számára a villanógránát, akusztikus robajával sértetlenül hagyva, de pszichikailag lebénítva az embert)
Ha jól tévedek (ezt is valahol csak felületesen olvastam, nem biztos) van valami rovar ami "bénító" csattanást, a másik rovar számára bõdületes hanglökéshullámot generál, mint mondjuk ember számára a villanógránát, akusztikus robajával sértetlenül hagyva, de pszichikailag lebénítva az embert)
Kis reggeli kísérlet és kávé+pipa filó
Rovarászok: a hallanak a pókok? Azt tudni vélem hogy érzékenyek a légnyomásváltozásra. Az akusztikus hullámok lényegében gyors egymásutánban bekövetkezõ nyomásingadozások, vajon ezt is érzékelik?
Kérdésem alapja: a balfék (amelyik nemrég elszalasztotta a legyet) fürdõszobai pók békésen szendergett hálója közepén, nem mozdult amikor odahajoltam (néha eliszkol a sarkába) hozzá megnézni. Kb. 5 cm távolságban pattintottam egyet az ujjammal, mit csinál. Hát odébbment kissé. Még egyet pattintottam, megint odébbment. Addig pattintgattam az ujjaimmal, amíg "betereltem" a sarkába, kezemet nem közelítettem, maradt eredeti helyzetében Szerintetek hallanak a pókok vagy ha modulációt nem is, de az "akusztikus lökéshullámok csúcsait" érzékelik? Vagy ez is már egyfajta hallásnak számít vajon? Elvileg a hallásnak nevezhetõ érzékelés komplex dolog, a levegõ lökéshullámainak folyamatos elemzése, összehasonlítása korábbi tanult és felismert emlékekkel - szélzúgás, emberi szó (és annak "dekódolása") nem hinném hogy a pókok képessége eddig terjed
Mi a véleményetek?
Úgy vélem a pókok is csak annyira "hallanak", ahogy a halak felismerik a víz áramlási sebességét helyi parányi nyomásváltozásokból, melyet az oldalukon lévõ nyomásváltozásra érzékeny "pontsorral" érzékelnek. (Régen olvastam valahol, nem tudom a példának felhozott "halas" info mennyire jó)
Ui: lehet hogy idõváltozás közeledik és rosszkedvû, ideges Máskor nem szalad el, ha odahajolok, nemegyszer "elõrejön" és "nézegetjük" egymást Néha már hülyének érzem magam az ilyen dolgaimtól, "normális ember" nem tesz ilyeneket, de mit csináljak, a kíváncsiság erõsebb 
Rovarászok: a hallanak a pókok? Azt tudni vélem hogy érzékenyek a légnyomásváltozásra. Az akusztikus hullámok lényegében gyors egymásutánban bekövetkezõ nyomásingadozások, vajon ezt is érzékelik?
Kérdésem alapja: a balfék (amelyik nemrég elszalasztotta a legyet) fürdõszobai pók békésen szendergett hálója közepén, nem mozdult amikor odahajoltam (néha eliszkol a sarkába) hozzá megnézni. Kb. 5 cm távolságban pattintottam egyet az ujjammal, mit csinál. Hát odébbment kissé. Még egyet pattintottam, megint odébbment. Addig pattintgattam az ujjaimmal, amíg "betereltem" a sarkába, kezemet nem közelítettem, maradt eredeti helyzetében
Szerintetek hallanak a pókok vagy ha modulációt nem is, de az "akusztikus lökéshullámok csúcsait" érzékelik? Vagy ez is már egyfajta hallásnak számít vajon? Elvileg a hallásnak nevezhetõ érzékelés komplex dolog, a levegõ lökéshullámainak folyamatos elemzése, összehasonlítása korábbi tanult és felismert emlékekkel - szélzúgás, emberi szó (és annak "dekódolása") nem hinném hogy a pókok képessége eddig terjed Mi a véleményetek?
Úgy vélem a pókok is csak annyira "hallanak", ahogy a halak felismerik a víz áramlási sebességét helyi parányi nyomásváltozásokból, melyet az oldalukon lévõ nyomásváltozásra érzékeny "pontsorral" érzékelnek. (Régen olvastam valahol, nem tudom a példának felhozott "halas" info mennyire jó)
Ui: lehet hogy idõváltozás közeledik és rosszkedvû, ideges
Máskor nem szalad el, ha odahajolok, nemegyszer "elõrejön" és "nézegetjük" egymást Néha már hülyének érzem magam az ilyen dolgaimtól, "normális ember" nem tesz ilyeneket, de mit csináljak, a kíváncsiság erõsebb
Hajnali frász nincs még új automatám, a "kihelyezett" analóg mûszereket nézem néha. Ma hajnalban felébredve, kimentem az egymástól cca. 40 m-re É-ra és D-re elhelyezett hõmérõket megkukkolni. A garázs É-i mûszeréhez menet elhaladtam a nagy fûzfa alatt (nyáron madárparadicsom, földig érõ ágazata most lombjavesztetten áll és üres) hirtelen egy drapp tollcsomó csapott el az arcom elõtt és tovaszállt a sötét szomszéd házra, majd kis idõ múlva "fuikk-fuikk" fonémára emlékeztetõ hangok hallatszottak arról. Nem ismertem fel, valami közepes testméretû bagoly lehetett. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban Baglyok télen-nyáron vannak errefelé, bár ritkán lehet látni õket testi valójukban, hangjukat nyáron, estefelé hallani
nincs még új automatám, a "kihelyezett" analóg mûszereket nézem néha. Ma hajnalban felébredve, kimentem az egymástól cca. 40 m-re É-ra és D-re elhelyezett hõmérõket megkukkolni. A garázs É-i mûszeréhez menet elhaladtam a nagy fûzfa alatt (nyáron madárparadicsom, földig érõ ágazata most lombjavesztetten áll és üres) hirtelen egy drapp tollcsomó csapott el az arcom elõtt és tovaszállt a sötét szomszéd házra, majd kis idõ múlva "fuikk-fuikk" fonémára emlékeztetõ hangok hallatszottak arról. Nem ismertem fel, valami közepes testméretû bagoly lehetett. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban Baglyok télen-nyáron vannak errefelé, bár ritkán lehet látni õket testi valójukban, hangjukat nyáron, estefelé hallani 
Tényleg így nézett ki,köszönöm. Valami olyasmit mondott, hogy az elmúlt x évben x-y-szor fotóztak ilyet Magyarországon, õ meg csak sétálgatott a Benta-patak partján (ami nem egy vadvízi Mekka), és ilyenbe botlott. Mivel semmi gombaformája nem volt, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentõséget.
Alkalmi vendég csak nálunk, gondolom, emiatt örült neki az illetõ. Amúgy csini madárka! :-)
PÓKTÉMA a szoba padlóján akart átfutni egy szekrény alól az ülõgarnitura alá. Megláttam, eléálltam, megtorpant. Csináltam pár fotót és útjára engedtem 1024 pixelre redukált képek
Teste szembõl Link Szemei és érdekes "seprõje" szembõl Link "Futni hagytam", teste oldalról vakuval Link Ugyanez vaku nélkül Link
Bocs a pókfóbiásoktól, csak meghatározásra tettem fel, úgyis sötét és homályos képek
Kimentem "meteorozni" a "hobby-elõtétlencsével" sziasztok
Ui: meg kellene a találni a pókok Van der Waals "papucsát", elvileg nekik is van
1024 pixelre redukált képekTeste szembõl Link Szemei és érdekes "seprõje" szembõl Link "Futni hagytam", teste oldalról vakuval Link Ugyanez vaku nélkül Link
Bocs a pókfóbiásoktól, csak meghatározásra tettem fel, úgyis sötét és homályos képek
Kimentem "meteorozni" a "hobby-elõtétlencsével" sziasztok
Ui: meg kellene a találni a pókok Van der Waals "papucsát", elvileg nekik is van
Kedves madárszakértõk! 4-5 évvel ezelõtt fotózott itt valaki vörös ásóludat. Nagyon örült neki... Ez valóban olyan ritkaság?
Ez valóban olyan ritkaság?
Anyukám Érpatakon látott sokat, évekkel ezelõtt, amikor ott (is) tanított. Jó, nem volt 100, de vagy 40-50 biztos volt.
De jó!!!! Emlékszem, amikor pár éve is mutattad, ha jól emlékszem, Te mutattad akkor is õket. Jóság ennyi bagoly együtt! Éljen a szegedi madárinvázió! :-))
Már a harmadik éve érkeznek meg télire ugyanerre a környékre (4-5 fára) a 100-150 fõs fülesbagoly populáció. Szakemberek szerint ez egész nagynak számít országos viszonylatban. Most voltam lent fényképezni, 5 perc alatt megjártam. És bocsi ha homályosak lettek a képek de a lényeg látszódik. nagyon éberek voltak. talaj tele van bagolyköpetekkel
Link
Link
Link
de a lényeg látszódik. nagyon éberek voltak. talaj tele van bagolyköpetekkelLink
Link
Link
Akkor már tudom mi "csócsálta" meg a fenyõfánk tobozait. Elõször fakopáncsra gongoltam!
Örülök,hogy belinkelted a kereszcsõrûeket.Sose gondoltam volna,hogy itt a környéken téli madárvendégként elõfordulhatnak.
Holnap megyek is madárlesbe,hátha...
Közben most olvasom,hogy komoly inváziója van ezen a télen ennek a madárnak is,nem csak a csonttollúnak:LinkrlnX3VX1poJ:www.pite.org.hu/2008/11/07/keresztcsoru/+keresztcs%F5r%FB&hl=hu&ct=clnk&cd=9&gl=hu&client=firefox-a
Holnap megyek is madárlesbe,hátha...
Közben most olvasom,hogy komoly inváziója van ezen a télen ennek a madárnak is,nem csak a csonttollúnak:Link
rlnX3VX1poJ:www.pite.org.hu/2008/11/07/keresztcsoru/+keresztcs%F5r%FB&hl=hu&ct=clnk&cd=9&gl=hu&client=firefox-a
Eszméletlen jó képek!Gratula!
Tényleg egyre jobbak,pedig sose voltak rosszak ám!
Tényleg egyre jobbak,pedig sose voltak rosszak ám!
Jaurinum, bocs hogy zavarlak, volt kollegám kérésére ment egy privi Neked
Elképesztõ figurák. Vajon hány millió év fenyõ-madár együttélés kellett e toboznyitó csõr létrejöttéhez..?
Nekem is tetszenek ahogy a kis szerszámaikkal szedegetik ki a tobozból a magvakat. A gratulációt átadom
A gratulációt átadom
De édesek! Sose találkoztam még e madárral, jó lenne egyszer! Gratula a készítõnek!
Köszi a véleményt, négy hónap majd mindennapos makrózásából csak ragad valami az emberre, de elsõsorban a légy kábasága segített a fotózásban. Igyekszem minél hamarább a másik gépet is "felkantározni" (addig sajnos áll mint mint az elõre megvett számítógép monitor nélkül, a jó obi ára elég húzós,"ez nem nikkel, spórolnikkel") 21M többet mutathat mint 8, bár úgy vélem az élesítési-, kontrasztfényszög és megvilágítási problémák szintén jelentkezni fognak, csak más módon. Egyébként sztem ha egyszer "ráérez" valaki, már nem annyira idõrabló a makrózás; téma pedig télen-nyáron akad, csak legyen a gép az ember kezeügyében (akár a Légköroptika/Csillagászat témában) Nem érzem idõpazarlásnak, elég naponta néhányszor pár perces "körsétát" tenni az ismert zugok környékén a házban és a kertben, közbe-közbe az égre is felnézve; szinte mindíg lehet találni valami érdekes témát a nap bármely szakában; több idõt vesz el a "közlésre szánt" felvételek kiválogatása, esetleges utókezelése Köszi a türelmet és a véleményt
Köszi a türelmet és a véleményt 
Voltam a kertünkben, csodás a táj, a zúzmarás ködnek köszönhetõen:
Meggyfákat vastagon borítja a zúzmara. Olyan, mintha havazás után készültek volna a képek:
Link
Link
Link
Link
Zúzmara felépítése makro módban fotózva:
Link
Bokrok, kisebb fák:
Link
Link
Link
Örökzöldek:
Link
Link
Kiskertek:
Link
És hát a talaj is szétvan fagyva:
Link
Remélem nem gond ez a sok kép, és tetszeni fognak
Meggyfákat vastagon borítja a zúzmara. Olyan, mintha havazás után készültek volna a képek:
Link
Link
Link
Link
Zúzmara felépítése makro módban fotózva:
Link
Bokrok, kisebb fák:
Link
Link
Link
Örökzöldek:
Link
Link
Kiskertek:
Link
És hát a talaj is szétvan fagyva:
Link
Remélem nem gond ez a sok kép, és tetszeni fognak
Sima légyképek a Sony8M-el makrózva, de "története" van A fürdõszoba egyik ablakában tanyát vert egy pók (bár szine barnásvörös, de nem vélem házipóknak, potroha nem kónuszos hanem korongra emlékeztet) Valami gyatra hálót is szõtt, amivel muslicákat fogdosott szorgalmasan. Bekeveredett valahogy egy "kölöklégy" persze a hálóba került. A pók odarohant "injekciózni", ám a légykölök egy ügyes tengelyirányú csavaró testfordulattal kifordult a hálóból, rá az ablaküvegre. A pók nem akkora hõs mint amilyennek hisszük, megtorpant elõtte és csak "nézte" legyet; én nyomban indultam a gépért hogy makro-videóra veszem mi történik. Mire visszaértem ugyanúgy, ugyanott "szemeztek". Ahogy az obit közelítettem, a pók mint a vihar elinalt az ablakkeret sarkában lévõ zugába. A légy csak állt kábán, valamit csak kaphatott a "szuriból". A fotózás hatására azért lassan odébb-odébb mászott, de lassuságával módot adott "tájanatómia fotózásra". Összegzõ montázskép
1024p redukált képek
Teste Link Térdizületei és a billér Link Papucsa Link azonban nem tudom mire megy Van der Waals papucsaival a "tüskéken", mert a tapintásra, ránézetre fényesen töksimára gyalult natúr ablakkeret ilyen "szálerdõ" képét mutatja közelrõl Link (aki tudja hol keresse megtalálja a karmoknál csak derengõ papucsot is; sötét volt) Fejkép1 (szájszervre) Link Fejkép2 ("szagló-csáp") Link
Eredeti kivágatok (3264 pixelrõl, picit se nagyítottam bele, némelyik a manuális fókusztól életlen)
Billér1 Link Billér2 Link Úgy vélem a szaglószerve Orr1 Link Orr2 Link Szájszerve oldalról Link "Térdizülete" és a billér Link
A fürdõszoba egyik ablakában tanyát vert egy pók (bár szine barnásvörös, de nem vélem házipóknak, potroha nem kónuszos hanem korongra emlékeztet) Valami gyatra hálót is szõtt, amivel muslicákat fogdosott szorgalmasan. Bekeveredett valahogy egy "kölöklégy" persze a hálóba került. A pók odarohant "injekciózni", ám a légykölök egy ügyes tengelyirányú csavaró testfordulattal kifordult a hálóból, rá az ablaküvegre. A pók nem akkora hõs mint amilyennek hisszük, megtorpant elõtte és csak "nézte" legyet; én nyomban indultam a gépért hogy makro-videóra veszem mi történik. Mire visszaértem ugyanúgy, ugyanott "szemeztek". Ahogy az obit közelítettem, a pók mint a vihar elinalt az ablakkeret sarkában lévõ zugába. A légy csak állt kábán, valamit csak kaphatott a "szuriból". A fotózás hatására azért lassan odébb-odébb mászott, de lassuságával módot adott "tájanatómia fotózásra". Összegzõ montázskép
1024p redukált képek
Teste Link Térdizületei és a billér Link Papucsa Link azonban nem tudom mire megy Van der Waals papucsaival a "tüskéken", mert a tapintásra, ránézetre fényesen töksimára gyalult natúr ablakkeret ilyen "szálerdõ" képét mutatja közelrõl Link (aki tudja hol keresse megtalálja a karmoknál csak derengõ papucsot is; sötét volt) Fejkép1 (szájszervre) Link Fejkép2 ("szagló-csáp") Link
Eredeti kivágatok (3264 pixelrõl, picit se nagyítottam bele, némelyik a manuális fókusztól életlen)
Billér1 Link Billér2 Link Úgy vélem a szaglószerve Orr1 Link Orr2 Link Szájszerve oldalról Link "Térdizülete" és a billér Link
Most volt idõm és tudtam foglalkozni egy keveset a még Skandináviás cuccaimmal, így küldök nektek érdekes felhõvonulásos videókat, amit a lélegzetelállító Lofotenen készítettünk júniusban:
Link
Link
és rénszarvasok még tavalyról észak Svédországból Jokkmoktól északra (elég rossz felvétel)
Link
Még töltögetek valamikor, mert vannak ide illõ dolgok.
Link
Link
és rénszarvasok még tavalyról észak Svédországból Jokkmoktól északra (elég rossz felvétel)
Link
Még töltögetek valamikor, mert vannak ide illõ dolgok.
Nagy madárjárás van nálam. Egy kb 25 fõs õszapó-csapat húzott el az ablak elõtt, mentek a fenyõkre, aztán jött az etetõre a szokásos cinke-gárda( kék-, szén-, fenyves-), majd jöttek a feketerigók almát zabálni, aztán egy ökörszem, majd a vörösbegyeim. :-))
Nálunk ez egy fûtetlen elõtér ablakain alakul ki. Tegnap csak simán odafagyott a pára, az ma leolvadt, így az ablak egyenletesen vizes lett, és a friss fagy már megmûvelte a téli kertemet
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat