Bioszféra

Hacsak nem vadon befogott erdei pulykákról van szó

Szerintem háziállat

Erõsen háziállat gyanús :-)

Szkenneltem be régi képeket a gépemre.
Van egy kép, amin legalább 10 pulyka látható, és mind a miénk volt.
Szerintetek hová való a képtárban?
Madarak, háziállatok, vagy az egyéb kategóriába?
Link

Szegénykék, annyira tudom õket sajnálni ilyenkor! Sehova se tudnak elbújni az ilyen idõ elõl, esetleg a fenyõfákba.

Nálam a földön csipegetõ pintyek lábán volt jeges "cipõ".

Nyáron egész szellõs, amikor sokan kiköltöznek az erkélyre, de hát ilyenkor télen... :-))) No és persze ez nem elég, az uram mindenféle magvakat elvet, s általában ki is kelnek neki... Otthon, a szüleinél akkora a 9 éves avokádófája, hogy alig fér ki az ajtón... (kb. 2m 30cm magas) Lassan nekiállhatna teremni, hogy bejöjjön legalább a dézsa ára, amiben lakik... :-)

Kb. mi is így vagyunk.

Annyira nem jártam utána, mert rájöttem, hogy lassan még egy lakás kell a növényeimnek...

Nemsokára virágzik megint a billbergia: Link
Noli: te régebben érdeklõdtél, hol lehet kapni. Sikerült azóta szerezni belõle?

Ó...Nekik eddig nem kellett számolni a jegesedéssel,mint a repcsiknek.

Gyerekek, én még ilyet nem láttam. Nyomorult feketerigóknak rá van fagyva a jég a farktollaikra, nem egynek, hanem mindnek, itt falják az almát az ablakom alatt jeges farokkal szegénykék...

Annyira el tud szomorítani ha szenvedõ,kínlódó állatot látok!
Köszi a választ.

Lékeket láttam a jegen. Lehet, hogy kijött a vízbõl és közben befagyott a jég, nem tudott visszamenni. A megtalált helytõl kb. 2 m-re a bokor alatt látszott a hó megolvadva. Talán ott várta sorsa jobbrafordulását.

Csórikám!Mi történhetett vele?

Ez vidrának tûnik.. Legalábbis nekem.

Kérdezném az illetékesektõl, ez milyen álatka? Jegen találtam, kb. 50-60 cm hosszú. Már nem élt.
Link
Link
Én vidrára, vagy pézsmapatkányra goldolok...
A parton a fa tetején, 4 nagyobb testû madár leselkedett, de õk elröppentek, ahogy észrevettek.

Noli LOL

Noli a kivit rántva, sütve vagy levesnek etted? Link Vagy nem madár volt? (a madár és a gyümölcs nevét általában egyformán írják)

Ma tízóraira balatonalmádi kivit ettem :-)

Megértem, jogos, de tetszik-nem tetszik, ez a "való világ" még a XXI. században is [esõ]
Szerintem a tényekkel jobb szembenézni, mint tudomást sem venni róluk, mert "utánunk jönnek". A figyelmeztetést aláhúztam és többit OFF-ba tettem, jelezve hogy nem kötelezõ elolvasni, sem a csatolást megnézni.

Gyönyörû.A múltkori hidegpárna idején is ilyen volt.

Ez tankönyvekbe illõ, a Börzsöny, Mátra, Bükk, Magas Bakony és Zemplén magasabb csúcsai látszanak csak ki a felhõbõl:
Link

Sajnos a lombkoronaszint fölé nem nagyon mennek, hisz nem tudnak egyrészt leülni sem, hogy megegyék a magot, sem elrejtõzni nincs hely, szóval nem a legideálisabb. NEkem szerencsém van, hogy földszinti a lakás.

Tudod Noli,nekem már az is jól esne,ha egy két cinege repülne fel az erkélyre(6-ra).
Sajnos, egy normál méretû fa sincs a környéken. Mindig kiváncsian nézem a saját készítésû fotóitokat.

Csodásak a képek! A kárókatonák is helyesek! :-) Kicsit mindig irigyeltem azokat, akiknél vannak vízimadarak, olyan változatosságot jelent! Gratula!

Az összes kép itt: Link

Köszönöm a tájékoztatást.

Párás, szürkés, télies idõ a Körösnél. A folyónak vannak szakaszai, ahol nem állt be a jég (itt jóval keményebb idõben is csak parti jég van). Sokféle vizimadárral lehet találkozni. A képen kárókatonák vannak.
Érdemes megnézni a vad partszakaszt is. A víz tele van 20-25 méteres bedõlt nyárfákkal.
Link

Pisaura mirabilis

Farkaspókféle, a neve csodáspók. Nem fajta, hanem faj.

Zoli egyik képe:Link
Ez milyen fajta pók?

290%??? Nem semmi!A páros-páratlan módszer vicc?

Ma már szmogriadó van Budapesten: Link
Debrecen még vár 290%-al a határérték felett!: Link Link
Országos légszennyezettség: Link

Látványos az üvegtapétád! Kár lenne függönnyel eltakarni!

Érdekes népszerüsítõ cikk "az élet hajnaláról" Link

Az utolsó képedhez hasonlót fotóztam õsszel.

Igen, igazad lehet!

Szemkontaktus; igen ez az amit az ember csak fel fog az állatoktól.Meg a viselkedés, mozgás.
Mi emberek el vagyunk manapság kényelmesedve, a fülünk is egy letompult érzékszerv lett, csak a zaj,decibel,magashangszín a divat.Nem halljuk meg már a halk zörrenést, ciripelést,a kutyák beszédét se,csak a tekintetet lássuk, aki lássa.

Én is mindennap látom õket. Úgy tudom a Fehér-tóra mennek éjszakára.
A 60-80ezer varjú, pedig minden éjszaka a vadaspark meletti erdõben szoktak lenni.

Bubu, bocs hogy beleszólok, nem okoskodni akarok A "van máásik" bemondás magyar zenebohóctól származik (Eötvös Gábor, több elõadását láttam anno; 2002-ben elhunyt).
Az orosz Rajkin a "válámi ván, de nem áz igázi" mondással híresült el

Juteszembe, Tomi kutya teljesen megváltozott mióta minden reggel beengedem körülszaladni, körülszaglászni a házban és az emeleten. Felvettünk egy újabb szokást, ha kimegyek a földszinti teraszra, a kutya is feltámaszkodik két lábbal a mellvédre és szorosan hozzám dõl. Ilyenkor egész testében remeg, szinte vibrál benne az idegesség. A hátát simogatom, az oldalát veregetem amíg meg nem szûnik ideges remegése. A fejét nem hagyja simogatni, kapkod a kezem után. Teljesen megszûnt mindenféle rivalizálás, szófogadó lett, nemegyszer elég egyetlen intés, teszi a dolgát. Kis szines, bár úgy tudom, a kutyák utálják a szemkontaktust, mostanában szinte keresi a szememet és hosszú másodpercekig "szemezünk" míg valami el nem vonja a figyelmét. Ilyenkor meghatóan sugárzik az õszinte hûség és feltétlen szeretet tekintetébõl. Bár értelem nem csillan a szemében, néz rám mint aki "Istent lát bennem". Korábbi kutyáim között (macskáim között is) nem egy akadt, amely "épphogy csak meg nem szólalt", azok kifejezetten keresték a szemkontaktust

Kaszabubu sajnálom a kutyust, bár szép kort ért meg, lehet hogy "megváltás" volt neki. Szegény 17 éves Micike cicám jut eszembe, akit nemrég temettem el, az utóbbi hónapokban már rohamosan öregedett, ugrani sem tudott, lépcsõrõl leszédült, szilárd táplálékot sem tudott enni; szerencsére szépen "elaludt" kosarában, nem szenvedett. Remélem Pami sem szenvedett

Sommás vélemény Noli, de protestálok
Strucc: a gondozó nem ellenezte a kiflis etetést, fénykép is van róla, (mivel "örökbe fogadták" vagy hogy is van ez) az akkor pár éves kisunokája "felajánlotta kiflijét" strucc komának. A gondozó hagyta, a kollega tolta, a strucc ette Egyébként nagyon aranyos jószág pisla tekintetével és nem nyelte le a kamerát, mint a "Sicc mesékben" az ébresztõórát Az hogy a buta madár a kollega ujját a kifli folytatásának nézte, nem meglepõ, csak elmeséltem
Állat bizalma: most jön a hóbortos öregember meséje Ritka kivétellel kölökkorom óta kedvel valamiért mindenféle állat, repült már madár is a vállamra. Ha "nagyon akarom", bevárnak vagy oda is jönnek hozzám és nemcsak macska vagy kutya. Ha "szeretetet sugárzok" egy állat felé valahogy "megérzi", többnyire nem menekül el vagy támad rám Persze ehhez egy megmagyarázhatatlan és pontosan meg nem határozható "belsõ érzésnek" kell "kialakulni" bennem, amikor "tudom, érzem" hogy egy "hullámhosszon vagyunk". Ez tán feromonok kibocsátása vagy akaratlan "testbeszéd" eredménye. Az ellenkezõje is megtörtént, egy németjuhász szûkölve menekült elõlem, mert szemébe nézve erõsen arra a képre "gondoltam" hogy széttépett torokkal vérében fetreng elõttem a földön. Persze attól is megeshetett hogy a kutyák utálják és támadásnak veszik a szemkontaktust, magabiztos ellenfél elõl megpucolnak. Talán hóbortos öndicséretnek ható kijelentés, hogy emberek között is kevesen állják a tekintetem. Exnejem régi megállapítása szerint "mintha valami sugár csapna ki a szemembõl" egyúttal mintha "tapintható erõtér" lenne köröttem; néhai egyetemi tanár pszichológus fõorvos rokonom megállapítása szerint "érdekes, figyelemfelkeltõ rezzenéstelen nézésem valami belsõ nyugalmat és erõt sugároz, egyben szinte félelmet is kelt, amiért a középkorban bizonyára megégettek volna" Mindenesetre kicsi koromtól kezdve könnyen "pozitív kontaktust" vettem fel állatokkal, emberekkel NEM vagyok "agykontrollos" de kölökkorom óta hiszek a telepátiában és a "távhipnózisban". Sztem elég eredményes is volt (szignifikáns, több mint véletlen találat arányban) ha ilyesmivel "játszottam" Remélem nem valami kezdõdõdõ szklerózis jelének tekintitek mesémet. "Öröklött terheltség": néhai édesapám ha ránézett valakire szúrós nézésével, az elõször megijedt. Lebénulása miatt kirendelt gyógytornásza amikor elõször látta, megijedt tõle "fanatikus nézése" miatt Ez megint a mese birodalma tán: apám rendszeresen beszélt növényeihez és a növények ezt szemlátomást meg is "hálálták" bõ terméssel, sudár növekedéssel. Józan, logikus gondolkodású matematikus volt aki addig "fantazmagóriának" vélte az ilyesmit, mégis "kipróbálta, amit gyerekkorában az öregektõl hallott" és sikeresen. Saját tapasztalatom szerint bármilyen élõlényt "meg lehet venni" kaja nélkül is a "szeretet kisugárzásával" vagy esetleg ezzel járó "önkéntelen" testbeszéddel és ilyenkor keletkezõ feromonokkal. Némely rovar is mintha "megérezné" hogy nem támadó szándékkal közelítek a kamerával makrózni, persze józan ésszel ez lassú óvatos közelítésem eredménye lehet, bár mindíg ott van bennem a "nyugi nem bántalak" érzés, ami bizonyára kihat "testbeszédemre" is és a rovar fõleg ezt értékeli. Több ilyen történetem is van, melyeket "józan ésszel" simán a fantáziálás körébe lehet utalni, de "valami van"

Gyönyörû a naplementés-kórós!
Felétek is van selyemkóró? :-((

Ahol a kilincs van, ott valószínû jobban bejön a hideg, ezért ekörül kezdtek el nõni. Innen már irányban voltak, s így egy gyönyörû, közel szimmetrikus mintázat alakulhatott ki.

Délután "kóboroltam" az Ipoly környékén - lásd Hydroinfo -, készítettem néhány más témájú képet is (nem csak "Ipolyosat"): Link Link Link Link Link Link Link
Összes kép: Link

Éjjelre pihenni. Napszálltakor abbahagyják az evést és elbújnak valahova aludni.