Bioszféra

Tudod Noli,nekem már az is jól esne,ha egy két cinege repülne fel az erkélyre(6-ra).
Sajnos, egy normál méretû fa sincs a környéken. Mindig kiváncsian nézem a saját készítésû fotóitokat.

Csodásak a képek! A kárókatonák is helyesek! :-) Kicsit mindig irigyeltem azokat, akiknél vannak vízimadarak, olyan változatosságot jelent! Gratula!

Az összes kép itt: Link

Köszönöm a tájékoztatást.

Párás, szürkés, télies idõ a Körösnél. A folyónak vannak szakaszai, ahol nem állt be a jég (itt jóval keményebb idõben is csak parti jég van). Sokféle vizimadárral lehet találkozni. A képen kárókatonák vannak.
Érdemes megnézni a vad partszakaszt is. A víz tele van 20-25 méteres bedõlt nyárfákkal.
Link

Pisaura mirabilis

Farkaspókféle, a neve csodáspók. Nem fajta, hanem faj.

Zoli egyik képe:Link
Ez milyen fajta pók?

290%??? Nem semmi!A páros-páratlan módszer vicc?

Ma már szmogriadó van Budapesten: Link
Debrecen még vár 290%-al a határérték felett!: Link Link
Országos légszennyezettség: Link

Látványos az üvegtapétád! Kár lenne függönnyel eltakarni!

Érdekes népszerüsítõ cikk "az élet hajnaláról" Link

Az utolsó képedhez hasonlót fotóztam õsszel.

Igen, igazad lehet!

Szemkontaktus; igen ez az amit az ember csak fel fog az állatoktól.Meg a viselkedés, mozgás.
Mi emberek el vagyunk manapság kényelmesedve, a fülünk is egy letompult érzékszerv lett, csak a zaj,decibel,magashangszín a divat.Nem halljuk meg már a halk zörrenést, ciripelést,a kutyák beszédét se,csak a tekintetet lássuk, aki lássa.

Én is mindennap látom õket. Úgy tudom a Fehér-tóra mennek éjszakára.
A 60-80ezer varjú, pedig minden éjszaka a vadaspark meletti erdõben szoktak lenni.

Bubu, bocs hogy beleszólok, nem okoskodni akarok A "van máásik" bemondás magyar zenebohóctól származik (Eötvös Gábor, több elõadását láttam anno; 2002-ben elhunyt).
Az orosz Rajkin a "válámi ván, de nem áz igázi" mondással híresült el

Juteszembe, Tomi kutya teljesen megváltozott mióta minden reggel beengedem körülszaladni, körülszaglászni a házban és az emeleten. Felvettünk egy újabb szokást, ha kimegyek a földszinti teraszra, a kutya is feltámaszkodik két lábbal a mellvédre és szorosan hozzám dõl. Ilyenkor egész testében remeg, szinte vibrál benne az idegesség. A hátát simogatom, az oldalát veregetem amíg meg nem szûnik ideges remegése. A fejét nem hagyja simogatni, kapkod a kezem után. Teljesen megszûnt mindenféle rivalizálás, szófogadó lett, nemegyszer elég egyetlen intés, teszi a dolgát. Kis szines, bár úgy tudom, a kutyák utálják a szemkontaktust, mostanában szinte keresi a szememet és hosszú másodpercekig "szemezünk" míg valami el nem vonja a figyelmét. Ilyenkor meghatóan sugárzik az õszinte hûség és feltétlen szeretet tekintetébõl. Bár értelem nem csillan a szemében, néz rám mint aki "Istent lát bennem". Korábbi kutyáim között (macskáim között is) nem egy akadt, amely "épphogy csak meg nem szólalt", azok kifejezetten keresték a szemkontaktust

Kaszabubu sajnálom a kutyust, bár szép kort ért meg, lehet hogy "megváltás" volt neki. Szegény 17 éves Micike cicám jut eszembe, akit nemrég temettem el, az utóbbi hónapokban már rohamosan öregedett, ugrani sem tudott, lépcsõrõl leszédült, szilárd táplálékot sem tudott enni; szerencsére szépen "elaludt" kosarában, nem szenvedett. Remélem Pami sem szenvedett

Sommás vélemény Noli, de protestálok
Strucc: a gondozó nem ellenezte a kiflis etetést, fénykép is van róla, (mivel "örökbe fogadták" vagy hogy is van ez) az akkor pár éves kisunokája "felajánlotta kiflijét" strucc komának. A gondozó hagyta, a kollega tolta, a strucc ette Egyébként nagyon aranyos jószág pisla tekintetével és nem nyelte le a kamerát, mint a "Sicc mesékben" az ébresztõórát Az hogy a buta madár a kollega ujját a kifli folytatásának nézte, nem meglepõ, csak elmeséltem
Állat bizalma: most jön a hóbortos öregember meséje Ritka kivétellel kölökkorom óta kedvel valamiért mindenféle állat, repült már madár is a vállamra. Ha "nagyon akarom", bevárnak vagy oda is jönnek hozzám és nemcsak macska vagy kutya. Ha "szeretetet sugárzok" egy állat felé valahogy "megérzi", többnyire nem menekül el vagy támad rám Persze ehhez egy megmagyarázhatatlan és pontosan meg nem határozható "belsõ érzésnek" kell "kialakulni" bennem, amikor "tudom, érzem" hogy egy "hullámhosszon vagyunk". Ez tán feromonok kibocsátása vagy akaratlan "testbeszéd" eredménye. Az ellenkezõje is megtörtént, egy németjuhász szûkölve menekült elõlem, mert szemébe nézve erõsen arra a képre "gondoltam" hogy széttépett torokkal vérében fetreng elõttem a földön. Persze attól is megeshetett hogy a kutyák utálják és támadásnak veszik a szemkontaktust, magabiztos ellenfél elõl megpucolnak. Talán hóbortos öndicséretnek ható kijelentés, hogy emberek között is kevesen állják a tekintetem. Exnejem régi megállapítása szerint "mintha valami sugár csapna ki a szemembõl" egyúttal mintha "tapintható erõtér" lenne köröttem; néhai egyetemi tanár pszichológus fõorvos rokonom megállapítása szerint "érdekes, figyelemfelkeltõ rezzenéstelen nézésem valami belsõ nyugalmat és erõt sugároz, egyben szinte félelmet is kelt, amiért a középkorban bizonyára megégettek volna" Mindenesetre kicsi koromtól kezdve könnyen "pozitív kontaktust" vettem fel állatokkal, emberekkel NEM vagyok "agykontrollos" de kölökkorom óta hiszek a telepátiában és a "távhipnózisban". Sztem elég eredményes is volt (szignifikáns, több mint véletlen találat arányban) ha ilyesmivel "játszottam" Remélem nem valami kezdõdõdõ szklerózis jelének tekintitek mesémet. "Öröklött terheltség": néhai édesapám ha ránézett valakire szúrós nézésével, az elõször megijedt. Lebénulása miatt kirendelt gyógytornásza amikor elõször látta, megijedt tõle "fanatikus nézése" miatt Ez megint a mese birodalma tán: apám rendszeresen beszélt növényeihez és a növények ezt szemlátomást meg is "hálálták" bõ terméssel, sudár növekedéssel. Józan, logikus gondolkodású matematikus volt aki addig "fantazmagóriának" vélte az ilyesmit, mégis "kipróbálta, amit gyerekkorában az öregektõl hallott" és sikeresen. Saját tapasztalatom szerint bármilyen élõlényt "meg lehet venni" kaja nélkül is a "szeretet kisugárzásával" vagy esetleg ezzel járó "önkéntelen" testbeszéddel és ilyenkor keletkezõ feromonokkal. Némely rovar is mintha "megérezné" hogy nem támadó szándékkal közelítek a kamerával makrózni, persze józan ésszel ez lassú óvatos közelítésem eredménye lehet, bár mindíg ott van bennem a "nyugi nem bántalak" érzés, ami bizonyára kihat "testbeszédemre" is és a rovar fõleg ezt értékeli. Több ilyen történetem is van, melyeket "józan ésszel" simán a fantáziálás körébe lehet utalni, de "valami van"

Gyönyörû a naplementés-kórós!
Felétek is van selyemkóró? :-((

Ahol a kilincs van, ott valószínû jobban bejön a hideg, ezért ekörül kezdtek el nõni. Innen már irányban voltak, s így egy gyönyörû, közel szimmetrikus mintázat alakulhatott ki.

Délután "kóboroltam" az Ipoly környékén - lásd Hydroinfo -, készítettem néhány más témájú képet is (nem csak "Ipolyosat"): Link Link Link Link Link Link Link
Összes kép: Link

Éjjelre pihenni. Napszálltakor abbahagyják az evést és elbújnak valahova aludni.

Egy kis érdekesség:
A jégvirágok a a két középsõ ablakon, mintha egymás tükörképei lennének: Link A két szélsõ is mutat némi hasonlóságot. Bal oldali: Link Jobb oldali: Link
A teljes képzõdmény: Link

Merre felé? Ha nyugatnak, akkor a balatoni-velencei-fertõdi tavak felé dzsavelnek.Lehet hogy enyhülünk?Jó lenne..

Vagy menekülnek a keleti zord fagy elõl.

1 órája kb. egy nagy csapat liba (lúd, kacsa, ilyesmi) húzott el a fejünk felett, voltak vagy ezren legalább, hangos volt tõle a város, nem semmi látvány volt Hova mennek ezek ilyenkor?

Vagy Alfonzó...Nagy humoristák voltak! Most egy sincs...

Hát szerintem az volt Bilicsi Tivadar bácsi.

Más: az állatok most a hideg idõben tényleg "elvárják, kérik" a törõdést, mi emberektõl.
Úgy a lovaktól, és minden más állatoktól lássuk a segítség kérését, mozgásban, hangban viselkedésben.Csak vegyük is észre ezeket a jelzéseket!
(szegény kutyusom utolsó estéjét a kinti fa-házban töltötte,ahol volt gyerekkorában,és meg akart halni.Pedig be volt ágyazva ruhákkal,neylon függönnyel a kõházban a helye..)

Õrnaszád...
Link

Részvétem a kutyusért, nekem is volt 16 évig élt keverékem.
A humorista neve Arkadij Rajkin, aki még a nyúl viccével volt híres. A cirkusz világában is volt egy öreg, magyar zenebohóc, neki is kedvelt szólása volt, mikor egyre kisebb hangszereket vett elõ a zsebeibõl, - mert mindig elvették tõle - hogy "van másik". A nevét sajnos már nem tudom.

Köszönöm a válaszokat. Az orosz humor-ista; Arkagyin, v.máshogy; Bilicsi Tivadar bácsi adta elõ: van másik..

Részvétem,sajnálom szegényt.Szép kor.

Sajnos szmog és szmogriadó van, pestiek elõnyben, de itt keleten még rosszabb a helyzet: Link Link

Szép napot!
Hoztam néhány képet, igazából semmi különös nincs rajtuk, csak havas táj: Link Link Nyusziösvény:Link Néhány kép a hét közepérõl, a faluból: Link (innentõl a 17-ig )

Ja igen, volt egy orosz humorista, nemtom hogy híták, de azzal jött ; van másik!
Hát van másik, egy tacskó-puli körösztözésben született szuperaktív kiskutyus;Luca! (Pami bevette, de a kajáldában már marakodtak néha).
Luca nagyon keresi a "mamát", majd csak megnyugszik..

Részvétem. :-((( Tényleg nagyon szép kor a 15 év, szép élete lehetett, s biztosan boldog volt veletek!

Én a helyi pelikán fiú toroklebernyegét belülrõl szoktam vakargatni... A lány nem olyan szelíd, de a fiú mindig odajön, tátja a csõrét, s lehet vakargatni. De azt is szereti, ha csai cirógatom a buksiját. Nagyon helyes, sose harapott meg. Nem is félek tõle.
A strucc meg nagyon "buta" állat, egyszerûen csak a kaja részének nézte a kollégád kezét is. Mellesleg miért etetett egy struccot kiflivel??? Nem hiszem, hogy okos gondolat, sem a strucc, sem az ember szempontjából... Ráadásul tudtommal tilos is etetni az állatkerti állatokat - fõként emberi táplálékkal. Szóval az van, hogy itt is az emberi butaság gyõzött. Úgy is mondhatnám, hogy legalább megtanulta a kollégád... Errõl nem az állat tehet!

Lósimogatás: nem vagyok olyan közeli ismeretségben velük, mint Hari, de eddig ahány lóval találkoztam, minddel jóban voltam. Elsõnek pofi oldalát, nyakat simogattam, s ha minden OK, s láthatóan örül neki a jószág, csak akkor kell közelebb merészkedni a harapós véghez. A kajával bárkit meg lehet venni, ha állat az illetõ, de ettõl még nem biztos, hogy a kaja nélküli kézhez is megfelelõ tiszteletet társít.
Mivel nekünk embereknek adatott ész, használva azt sok sikert el lehet érni. :-)
Erdõjáró fórumtársaink mesélhetnének róla, hogy miként lehet elérni egy vadállatnál, hogy a bizalmába fogadjon.

Ezzel vígasztolódok én is.Pedig régebbi telekben ráadtunk kis kabátkát,hogy ne fázzon.Tavaj meg a kötés belevágott a marmjába, nyakán, majdnem kivérzett.Persze volt betegségei is, de ezt majd leírom állatorvosi barátaimnak priviben.

Szegény kutyus.. De nagyon szép kort élt meg!

Ló: nevelési hiba, rossz bánásmód miatt az emberekkel szemben bizalmatlan az ilyen típus. Szegény.
Volt nekünk is egy csõdörünk, egy "leszerelt" versenyló. Õ is idegesen kapkodta a fejét, amikor simogattuk volna meg. Pár hónap elteltével már hagyta, megtanulta, hogy mi nem bántjuk, és kedvesen viselkedünk vele. Egyébként nagyon szelíd, kezes csõdör volt (csak "zabos", ha futásnak eredt), de biztos nem volt a sok simizéshez szokva.

Szervusztok!
Ma délután temettem el kedvenc tacskó, Pami kutyusomat.Élt;1993-2009,- 15 éves, májusban 16 éves lett volna.
A fagy lett a veszte,mindig szerette a napfényt,a meleget, ahogy vesszük kb.90 éves emberi életet él le.
Csákányoztam a virágoskert földjét, mert kb.20-30 cm-ig fagyott volt.

Van egy régi kuplé "Hetvenkettes villamos, a padlóra köpni tilos, de én ezen csak röhögök és a plafonra köpök"

Paci, láma szépen sorjában
Ló: francos, rakoncátlan és kiszámíthatatlan csõdörrel kedveskedve megsimogattam az orrát (nem volt beteg vagy sebes, elõtte "nyitott tenyérrel" kapott, igen, kockacukrot) erre felkapta a fejét és egy pillanat alatt ráharapott az ujjaimra, mert nem kaptam el idõben a kezemet. Nem vitte túlzásba, csak fogta és közben "szemezett" velem, határozottan figyelte milyen képet vágok (tán meg akart ijeszteni) majd fél perc után kiengedte fogai közül ujjaimat
Láma: tudtam hogy a láma köp, DE elsõnek nem az a láma köpött le "akit" etettem, hanem a mellette álló küldött képembe vagy félvödörnyi "csulát" tán mert õ akart enni; ezen "felbuzdulva" "standa pityere" a másik is azonnal leköpött amelyiket etettem
Hogy rátódítsak, évekkel ezelõtt egy volt kollegám hüvelykujját egy veszprémi strucc amputálta kis híján, amikor elfogyott a kifli és a strucc még akart volna (napokig fekete volt a kollega ujja utána)

De jó! Ennek a kipufogógázaitól kevésbé lehet megfulladni, mint a motoros verzióétól... A sebessége városi szinten meg tuti nem kisebb. :-)

omnibusz
Link

A lovak némelyike rossz szokást vesz fel, és csipked. Ez ált. nem megfelelõ bánásmód, "elkapatás" (sok "jutalomfalat", nyalánkság osztogatása) miatt van.
Ha valamit adunk a szájukba, azt alapból is mindig nyitott tenyérben kell odanyújtani. Az én pacim nem csipked, kapkod, követelõzik, de mindig úgy nyújtom én is oda neki, megelõzendõ. A füvet is.

Szeptember-október környékén volt 100 éves a Szegedi Közlekedési Társaság, jártak a retrovillamosok, jót mulattam a "Köpködni tilos" táblákon

Nem értem, miként került az ujjad egy ló szájába??? Én eddig akárhány lovat simogattam (imádnivalóan bársonyos a nózijuk), egy se bántott, SÕT! Szinte megszólaltak, nagyon kedves, helyes és okos állatok. Gondolom nem véletlenül csípett meg.
A lámáról meg ILLIK tudni, hogy köpköd. Ezt már onnan is tudhatod, hogy egy láma sem utazhat villamoson, ahol tudvalevõ, hogy köpködni tilos. :-)

Paci-nózi - kedves jelenség; nem tudom, nekem egyszer bekapta az ujjaimat egy ló és egy darabig "figyelmeztetõen" fogta; sokért nem adtam, amikor végre elengedte
Ui: óvatos vagyok a nagyobb négylábúakkal, egy állatkerti láma "kedveskedõ etetés" közben tökváratlan úgy szembeköpött, hogy jobban se kell