Bioszféra

Atyaég,micsoda kép már ez a katicáról!
Kezdõdik a szezon és én még nem szereztem be egy pofatartót!!
Egyszer majd végleg leesik

Vagy utána még olyanabb lesz Link Akidobos nem vagyok különösebben érzékeny, én is sokat bolondozok (kevés dolgot veszek komolyan) csak érezni véltem némi iróniát Örülök ha tetszenek a képek A villanyóra-szekrényben megindult az élet. Négy eltérõ fajtájú pókot láttam, az egyik "parókájával" bíbelõdött Link (egy frissen fogott kis poszméh "bundája" közelrõl; "gyilkosa" gyáván elmenekült a gép elõl - nagy fényes fekete potroh, szinte aránytalanul kicsi fejtor) Egy másik pók sötétbarna hátán érdekes fenyõfára vagy fraktálmintára emlékeztetõ fehér alakzat volt, ilyesmit még nem láttam. Ezenkívül egy álkaszás és egy pirinyó keresztes volt egymás közelében, sztem túl közel, ebbõl "keresztesháború" lehet

Szépek,a tõzikék észméletlenek,a gólyahírrel meg csúcs!

Mai képek!

Találd ki kivagyok? Link
Keltike Link Link
Kulcsvirág Link
Tüdõfû Link
Szellõrózsa Link
Télizöld Link
"Tõzike-erdõ" Link Link
Aranyaesõ (aranyvesszõ) Link Link

Gólyát még nem láttam, de a híre már itt van Link Link

Persze,csak hülyültem.

Pl.:Elõtte: Link
Utána: Link

Má megint hülyülök,nehogy komolyan vedd.Imádom a képeid.

Akidobos no még egy OFF. Ez olyan, ha levest fõzöl és nem teszel bele sót, sótlan lesz. Bárki is eszi, hozzáképzelni senki sem tudja hogy sós. Ugyanígy a képfeldolgozásnál is csak azt az elemet lehet kiemelni ami rajta van a képen. Igaz ebben közrejátszik az "elvárás", tudnom kell mit is láthatok. Távoli hasonlat, még jó a szemem, kedvenc pipámat mégis menyem találta meg ma. Pár napja olyan rossz megvilágítású helyre csaptam le, hogy tökéletesen egybeolvadt környezetével és felületesen csapongva kerestem, persze hogy átsiklott a szemem rajta. Nem is nagyon kerestem, inkább elõvettem egy másik pipát. Fiam és menyem szisztematikusan keresték, meg is találták. A képfeldolgozás hasonló folyamat (lévén maga a látás is folyamatos képfeldolgozás, amit megtalálsz "ráélesít" még a szemed is, gyenge kontrasztnál agyad "segédvonalakat rajzol" és felismered). Ha nincs ott a pipa, hiába nézed, nincs mit megtalálni. Ha nem dereng a képen a szemraszter, nem próbálom felerõsíteni. Galervin93 képén ott van a szemraszter, aztán vele erõsödtek, tisztultak egyéb elemek is, amíg meg nem jelentek a képhibák. Olyanokat hozok ki ami nincs is a képen? Pedig napszemüveget, szalmakalapot nem hoztam ki rajta A képjavítás nem képhamisítás, vannak saját fejlesztésû primitív eszközeimnél sokkal jobb hatásfokú, katonai titokká minõsített profi zoomoló szoftverek is, az ember szinte ledermed, ahogy egy jellegtelen foltból tank lesz, sziklák közé rejtett objektum körvonala bontakozik ki a szikla árnyékából (ha nagyon beolvad környezetébe, vetett árnyékból rekonstruálják - HA lehet). Ha egy megbízhatatlan szoftver olyanokat is kihoz, ami nincs is ott, nem küldenek bizonytalanra többmillió dolláros robotrepülõt Ilyen alapon egy fotomasina digitális képalkotásában se bízz meg, hátha olyat hoz ki ami nincs is. Elég régóta motyogom, a képeken minden info rögzül, ha nem zajos, kicsikarható Galervin93 közölt képein több a fátyol, mint az életlenség. (Vélekedésem szerint a Fotoiskolában bemutatott segédeszközével készültek) A fátyol pedig jól leszedhetõ. Hozol életlen képeket ha egy határt túllép az életlenség, nincs mit tenni, úgy marad, DE ha van benne helyrehozható elem, azt kiemelve homályos hátterébõl, eredményesen ki lehet javítani. Nem véletlen vágtam le a képrõl a hátteret, mert azzal nem lehet mit kezdeni. Egyébként valóban bármi bármivé átalakítható (pld. Noli kondenzcsíkjából anno tornádót csináltam) de ilyet csak tréfából teszek. Galervin93 képében egyszerû sharp-kontraszt-gamma játékkal szinte azonnal elõjöttek szemraszterre emlékeztetõ elemek. "Kontraszt-csíkozás" nincs, "sharp-pöttyözés" már van de kevés, amikor elõjönnek, le kell állni. Ha rajz-szerûvé kezd válni, akkor is be kell fejezni. Így még az igazság határán marad a kép. Különben aki hitetlenkedik, próbálja ki, "rá fog érezni", ha gyakorolja, rutinná válik Szinte minden fórumra feltett fátylas, homályos képet meggyurmázok "ujjgyakorlatként", amelyik nem javul csak romlik, nem is gyötröm. Amelyik feljavul, visszateszem Bocs az OFF-ért, az "utsók" egyike, készül már weblapom, helyfoglaló "bölcselkedéseim", ömlesztett fotóim színterét lassan átteszem oda (Az új avataron sapkámból-szemüvegembõl már "kiszálltam", billentyûzetre tettem õket, "fellélegezhettek" Ide már csak észlelést küldök Persze nem rossz olykor egy szakember véleményét egy amatõr vélekedésével egyeztetni akár hosszabb polémiában is, "helyreigazításból" is lehet tanulni. Sajnos ez hely-, idõ-, türelemrabló, a komoly észlelések és fotók fontosabbak. Egy-egy "utám küldött" megjegyzésre azért még válaszolok (privire is) akinek kell, segítek amiben tudok, egyébként "sziasztok"

Zolikám, csak holnap van szabadnapom a héten... Ha holnap nem, akkor talán jövõre...

Mindenkinek elismerésem a sok jó képhez, fõként a rovarfotók tetszettek.

Lord: a "vonóhorog" (http://invitel.hu/dzeta00/pokbigyo.jpg ) nem más, mint a pók fonószemölcse. Ezzel képzi a pókselymet. Felépítése, alakja az egyik fontos határozóbélyeg, pl. a 3 hazai torzpókfajt (Atypus spp.) csak a fonószemölcsök ízeinek száma alapján lehet elkülöníteni. Ezt a (már sajnos halott) kövi torzpókot tavaly találtam: Link
Neked külön gratula az éleslátáshoz, úgy látom, aprólékosságodat, ezzel együtt lenyûgözésünket még tudod fokozni.

Tökjó!!
Így már ez "Teamwork"
Én fogok csinálni direkt életlen képeket,amikbõl aztán Te olyanokat hozol ki ami éles kép esetén se látszódna.

Egy utolsó montázs, aztán nem bosszantom a fórumot tovább

Mindkét kép Galervin93 egyik képének nyers és kezelt kivágata ugyanarról a területrõl. Nagyon jó "alapanyag" (nem utólag "keletkeztek", felerõsíthetõ "alapelemei" ott lappanganak a képben). A látszólag homályos képrõl a szemraszter, annak szabálytalanságai és a szem alatti kékes-ezüst szinû "csillagtárcsa" (ki tudja mi célt szolgál) kiugróan éles lett egyszerû kezeléssel, pedig nem alkalmaztam bonyolult dolgokat. Lehetne, de ennyi is elég (pld. a "szemfoglalat" általában aranysárga)
Tudom vannak akik feleslegesnek tartják. Akadt, aki keményen megrótt a "pixelgyurmázásért". Költõi kérdés, kicsit önmagam igazolására - értelmetlen a rejtett részletek elõcsalása? (ilyen alapon a nyers mûholdas felvételek többségét is el lehetne dobni) Persze vannak helyzetek ahol a sejtelmes "mûvészi" homályba burkolt kép többet "mond" (gondolat-ébresztõen láttat) mint egy "laza" kép de ahol a bemutatás a cél, ott ugyan miért ne javítsuk addig a pontig, amikor a képkezelés még nem "teremt" megtévesztõ hamis elemeket No, eldugultam, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet
Inkább megcsinálom a javasolt weblapot Ésszerû javaslat, valóban célszerûbb ha a MetNet fórumait tehermentesítve, azt tagolom szét fotóimmal és vég nélküli kávé+pipa filóimmal rabolva a tárhelyet

Pedig vártam a képeket... na majd holnap

Ahogy nézem az elõrét, a holnapi hóvirág-fotózásnak lõttek... :-((

Akkor ebben a rovatban is üdvözlök minden Nõnemû és Zoltán nevû emberi lényt!

Sziasztok!
A mai szeles nap ellenére nem bírtam megállni, hogy ne fotózzak párat.
Egy kis hangulatjavító:
Hóvirágok: Link
Nyíló krókusz: Link
Százszorszép(makró): Link
Egy légy ,,kontúrjai" (makró): Link
(Megjegyzem, míg nemrég simán tudtam róluk makrót készíteni, mert olyan lassúak voltak, mint a csiga, most már egy ilyen képet is nehéz volt kattintanom...)
Bokor: Link
A cseresznyefa és egy bokor rügyei(makró): Link Link
Csigaházak(makró): Link Link
Moha(makró): Link Link
És végül egy panorámakép a faluról: Link

Ui.: Valaki, aki ismeri az oldalt ahonnan linkelek, kérem segítsen, hogy tudom rendezni a képeket az albumon belül...köszi )

Noli talán félreérthetõen írtam valamit. Természetes hogy az életösztön ("élni akarás") az evoluciót segíti és az egyed fennmaradása érdekében idegrendszere elsõ reakciója a védekezés bármi módon,hogy életben maradjon. Írtam, azok a kellemetlen pillanatok amikor az életösztön még dolgozik. De van egy pont amikor "önerõbõl" már nem tud "visszatérni" a lény. Ekkor "adja fel a küzdelmet" és innen kezdve az agy "megkönnyíti" a "végsõ szenvedést". Ez is csak egy funkciója, ahogy "vészhelyzetben" a közvetlen életveszély elhárítása érdekében reakcióképességet növelõ hormonokat termel vagy sérülés esetén érzéketlenné teszi a "szenzorokat".
Ebben én nem látok semmi logikátlanságot és ugyan minek kitalálni? Hogy könnyebben haljon meg akinek "meg kell" halnia? Vélhetõen, aki haldoklik, nemigen van tiszta tudatánál az utolsó percekben, eszébe sem jut az "orvosi tanács". Sztem aki képes az orvosára gondolni (hacsak nem közeli hozzátartozója), az nincs halál-közelben. Gondolod emiatt kamu kutatási eredményeket közölnek évtizedek óta?

Nem mellesleg, a jól elhelyezett feliratok is segítnek. Üres térrészeket tölthetnek ki, "szépségtapaszként" letakarhatnak olyan területeket ahol ránézésre "kiugrik" pld. "sharp-pöttyözõdés" vagy elvonhatják az átlagos szemlélõ figyelmét, célszerûen kiválasztott szinekkel javíthatják a teljes kép szinhatását. "Hattyút lehet csinálni a rút kiskacsából" (nem a képeidre értettem) ahogy fotomodell-fényképezésnél "szürke tyúkból paradicsommadarat varázsolnak". Egy markáns arcú nõ majdnem férfias vonásait akár jó fotózással, akár utólagos képkezeléssel kiemelve "egzotikus szépség" jelenik meg, ám az ünnepelt fotomodell "paparazzi-fotón" kiábrándító lehet Bocsánat hölgyeim Kiengesztelõ OFF-ként elmondom egy régi barátnõm történetét. Rendezett, normális házasságban élt, gyerek, kocsi, luxusnegyedben laktak, jól éltek. Mégis elvált férjétõl. Indoklása szerint, munkába autózva, belenézett a visszapillantóba és egy "fásult, szürke háziasszony" nézett vissza rá. A "legszebb korában" volt még, de úgy érezte, a házasélet "lekoptatta róla" azt a fényt, mely miatt lánykorában nem gyõzte lerázni magáról a pasikat. Úgy vélte, túl fiatal a "beszürküléshez". Hozzáteszem, exnejem is megváltozott negyedszázados házasságunk és négy gyerek után, de én sose vettem észre a változást, nekem mindíg "õ" maradt (Ha anyagilag nem megyünk csõdbe, ma is együtt élünk)

Galervin93 jó képek, látni az irányt, merre tartasz. Bár akadnak ellenzõi a képjavításnak, egy nyers kép mely a valóságot ábrázolja többnyire szürke, az obi és gép "átlagol". Sztem bármilyen is a kép, megfelelõ kivágatolással (a figyelmet elterelõ üres részek eldobásával) a téma hangsúlyozott elhelyezésével, képkezeléssel kiemelve háttérbe olvadó érdekes részeit, látványosabbá teheted

Ez persze csak az én szemléletmódom. Kétféle képre kategorizálok - vagy "eseményt" ábrázolok vagy "alkatrészt mutatok be" (a harmadik a "mûvészfotó" mindkét területen, de ahhoz komoly felszereltség, segédeszközök szükségesek. A fenti kép "esemény" kategória, meglestél egy leskelõdõ legyet (mivel látszólag "pofára esik" lehetne "touchdown" is kép címe). Kissé kemény lett a kép, alaposabb babrával tovább finomítva lehetne jobb is, csak példának hevenyésztem. Szerencsére "jó az alapanyag"
Megint más a "bemutatás"

Itt csak a "bemutatásra szánt" testrészt emeltem ki. Élesítéssel, kontrasztolással pld. megjelennek a szemraszter is apró sérüléseivel, melyek "ott lappanganak" az eredeti képen is, de egybeolvadnak környezetükkel. Az élesítés, kontrasztolás mértéke a "zajpöttyök" megjelenéséig célszerû. A szintelitettség variálása is segít adott pontra felhívni vagy adott pontról elterelni a figyelmet. Zajszûrést nem jó használni mert torzítja és homályosítja képet, akkor minek élesíteni. A "zajpötyök" a kép kismértékû csökkentésével "eltüntethetõk". Eltalálható egy optimális arány, amikor még csak a bíráló veszi észre a pöttyöket, átlagos nézõ nem figyel fel rá mert leköti pld a légy szemén látható raszter, kis sérülések (attól függ "nézi" vagy "bírálja" a képet). A kép- kivágatolás/kezelés sztem nem hamisítás (hiszen a kiemelt elemek ott vannak a képben) hanem "súlypont-áthelyezés", figyelem-felhívás a "jó részekre" vagy elterelés a "rossz részekrõl" Kaszabubu szép papagáj-képét is "fotomagazin szintre" lehetne "hamisítani" Lehetnek aggályok (többször elhangzik "a valóságot akarom mutatni" de a valóság többnyire szürke) sztem ritkán esik meg hogy valaki "élbõl" kítûnõ képet lõ, amit nagy mértékben befolyásol a digigépek szinte tipusonként eltérõ képfeldolgozási rendszere, nem mellesleg az objektív "a világ összes szórt fényét ráönti a témára", amit persze gondos elõkészületekkel (helyi világítás segédfényekkel, szórt fény több szögbõl) ki lehet küszöbölni. Ha valaki csak "menetbõl lõ", netán kisgéppel vagy mobillal, nem hurcol magával ilyesmit, marad a képjavítás Bocs a filóért, nem az "észt osztom", jó képeket mutattál, közülük véletlenszerûen ezt emeltem ki javaslatként

Lehet, hogy ezt olyasvalakik számára találták ki, akik félnek a haláltól.
Egyszerûen ellentétes az evolúció mûködésével egy ilyen célú mechanizmus kialakulása. Ha van is valamely agyi vegyi anyagunk, amivel úgymond megkönnyíthetõ az Út, az semmiképp nem azzal a céllal jött létre, hogy a halált megkönnyítse! Evolúciós szempontból az számít, ha valamely tulajdonság átadható a következõ generációknak. A halállal ez a lehetõség megszûnik, így nem is szelektálódhatott ki az évmilliók során olyan szer, ami könnyíti a halált. Tegyük fel, hogy van ilyen X anyag, vizsgáljuk meg, miként lehetséges: azt találjuk, hogy az X anyag felel mondjuk a látókéreg sejtjeinek összhangjáért, aminek következtben az élõlény valósidejû képeket lát. Egészen mellékesen ugyanez az anyag az agy egy másik részén is képes bekapcsolódni, ahol mondjuk a kortizoltermelést befolyásolja. Ez utóbbi tulajdonsága okán lehetséges, hogy mellékhatása a halálközeli békesség, holott eredetileg a jó képfeldolgozás volt a dolga. A jó képfeldolgozás már szelekciós tényezõ, így ennek okán átöröklõdik az X termelése s a rá való fogékonyság.
Mondom, ez egy gondolatkísérlet, de ilyenrõl lehet csak szó, ha valóban létezik az Általad leírt anyag. Természetes helyzetben a halálból nem jön vissza senki, a folyamatot csak mesterségesen tudjuk megfordítani. Ha mondjuk az ember aludna téli álmot, akkor szükség lehetne ilyen anyagra, hogy a hibernáció folyamata problémamentes legyen. De nem alszunk téli álmot, sõt, minden ízünkben az afrikai múltunkra emlékezünk... Másrészt a szorongás maga abszolút nem természetes folyamat, hisz gátolja a gyors reakciókat a kihívásokra, a szorongás modern korunk terméke, mondhatnánk, hogy stresszbetegség, régen (soktízezer éve) a stresszhormonok tartósan magas szintje nem volt összeegyeztethetõ az élettel és normális, egészséges testi mûködés esetén nem is alakulhatott ki ilyen szituáció, mert abba az alany belehalt.
Vegyük a balesetedet: a bekövetkezte pillanatában a testedet érõ hatás kivált egy azonnali agyi választ, amelynek során hirtelen sok stresszhormon jut a véráramba, fokozandó a test aktivitását, elkerülendõ a halált. Azonban ha olyan sérülés ért, amelynek okán nem voltál képes fizikailag kimászni a helyzetbõl, a stresszhormonoknak nem volt utánpótlásuk a kezdeti löket után. (pont a kortizol az, amelynek az elsõ "lökete" az agyból indul, a második - ennél kissé késõbb - a mellékvese-aktivitás fokozásával kerül a véráramba, fenntartva a menekülés lehetõségeit biológiailag. Egy súlyos baleseti sérülés esetén egyszerûen nem volt már idõ a második adag letermelésére és vérbe juttatására, így a kezdeti adag gyors lebomlása után elfoghatott a megnyugvás érzése. Egyszerûbb érthetõség végett: az elsõ, agyi adagtól vagy képes elugrani az oroszlán elõl, ahhoz, hogy el is szaladhass, már szükség van a második, mellékvesei adagra is, amely folyamatosan magas szinten marad a veszélyes helyzet végéig, s utána is csak igen lassan bomlik le. Ezért kezd el remegni az ember, ha túlél valami veszélyt.)

Nagyon szuperek! Nekem a "rágógumit fújó" légy a kedvenc! :-)
A mai rágókból is lehet még ilyen kis buborékokat fújni, vagymár kiment a divatból az ilyen? Gyerekkoromban lehetett, azóta meg nem rágózom...

Ezek után áltengerimalacos pókot fogsz írni.

Noli most olvasom a "kaszás vicceket" a Légköroptikában, a tengerimalacon eldobtam magam, még nem hallottam

Nagyon jók!Gratula!A katicás tényleg szupi lett,meg a "cseppes" légy.

Remek érzéked van a fotózáshoz, ilyen idõsen, sokra viheted még! A katicás a kedvenc

A meleg, félig-meddig napsütéses idõ elõcsalta a rovarokat: Link Link Link Link Link Link.jpg Link Link Link Link Link Link
Bocs a link-hegyekért!
szerk.: márciusi képeim: Link

Noli kicsit még "ragozom" Az "egészséges" haldokló öregek hallomásom szerint általában "halott rokonaikkal beszélgetnek", a súlyos betegek többnyire eszméletüket vesztik, már nem tudnak "beszámolni"

Bubu klassz az a gõte-béka vagy mi a csoda baziliszkusz. Ámbár én gumicsizmát vettem volna megnézni közelebbrõl, esetleg kihalászni. A digizoom lágyítja a képet, de sztem kísérletezéssel "belõhetõ" pixel/zoom optimális érték. Bevallom, két napja alkalmazott "új eljárásom" is a digizoomon alapszik csak "visszájára" fordítva. Eddig azon "görcsöltem" hogy 8 megapixeles (késõbb 21M) nagyítható, éles képeket csináljak, kivágatolva, nagyítva a jobb részeket. A fénymérést, fókuszálást segítõ "spotok" a téma egészen más területeit mérték. Most "megfordítottam", a 8M-et "lerontottam VGA (640p) felbontásra. Ettõl a kijelzõn nagyobb, bár homályosabb lett a kép, viszont a "spotok" is hatékonyabban mûködtek és homályos LCD képen is némi gyakorlat után eltalálható mikor a legkevésbé homályos. A 8M-es (3264 pixeles) képeket a "digizoom lágyítás" miatt le kellett kicsinyítenem 1024 pixelre. Most a 640-es képek olyanok, mintha 8M-es alapképrõl vágnám ki annak összes hibájával. Elõnye hogy hatékonyabb a fotózás. Kísérletezem, keresem az optimumot, amikor még nem érvényesül erõsen a digizoom képlágyító hatása, de megfelelõ a nagyítás. Annyi "tisztességtelen" elõnyöm van hogy a makro-zoom "fizikai-telézve" eredetileg csak 60 cm-rõl engedett fotózni (2 cm makróval egyenértékûen) ezt a gátat sikerült "kikapcsolni", azóta tizenötször közelebb (sztem eleve 15X nagyításnak tekinthetõ) 4 cm-rõl engedi láttatni a dolgokat maximálisra fokozható fizikai/digizoom nagyítás mellett fél méter helyett. A pixel-digizoom játék most eredményesnek tûnik. SMART módban ha csökkentem a pixelszámot, növekedik a nagyítás, az LCD-n is nagyobb kép látható, könnyebben kiválasztható egyedi részlet (PRECISION módban pixelfüggetlen, de kisebb az elérhetõ nagyítás). "Kisgépek" is lehetnek jók, láttam egyet kb. 30 ezres árban, kedvem támadt azon is kipróbálni a "pixelcsökkentõsdit" Bocs a Fotoiskolába illõ OFF-ért

Noli nem huzakodom, de vagy húsz éve olvastam elõször és azóta többször is, hogy az agy megkönnyíti, enyhíti a "halál élményét" kábítószer-hatású anyagok termelésével. Amennyire tudom, eleve képes ilyesmire amikor egészséges emberben "örömérzetet kelt", utánanézhetünk Sztem haszna van, szorongást csökkentõ "önvédelem". "Elsõ visszatérésem" (baleset) még huszonnégy évesen ért, hát akkor, bár mindent megtettem érte, még nem voltam annyira "elhasznált" "Észnél voltam" de "szép lassan rám borult az éjszaka" (nem "közönséges" ájulás volt "vissza kellett hozni") Utólag belegondolva, kissé hasonló élmény volt ahogy a Terminátor filmekben igyekeznek érzékeltetni a robot tudatának kihunyását
Közrejátszhat, hogy mindenki álmodik, bizonyára én is, de soha nem emlékszem álmaimra, egy ideig úgy véltem, nem is álmodok. (illetve egy ritkán visszatérõ álmom van, sok emberrel küzdök és golyózáporban halok meg. Exnejem szerint ilyenkor borzasztóan csikorgattam fogaimat és felébresztett, az álom frissen megmaradt)

Nem hiszem, hogy az emberi agy "megkönnyítené" a halálba való átmenetet, ennek a világon semmi haszna nem volna. Ha valamely endogén anyag mégis ilyet tesz, azt mellékhatásként, véletlenül teheti, nem azzal a szándékkal, hogy jobb legyen meghalni. Az ilyen anyagok totál gyakorlatiasak, pl. logikus, hogy képesek elfeledtetni a szülés fájdalmait igen gyorsan, különben senki se szülne másodikat... Vagy az is logikus, hogy komoly sérülés esetén is képesek maradunk a leblokkolt fájdalom mellett pl. továbbmenekülni (aktív élsportoló ismerõs mesélte, hogy meccs közben nem fáj, ha elesik, felrúgják, megharapják, stb., csak utána, amikor megy zuhanyozni...)
Az, szerintem, hogy ki milyennek éli meg a halál felé való utat, egyéni adottság kérdése, és itt nem csak kulturális dolgokra gondolok, hanem pl. arra, hogy mennyire jó a vérkeringése, mennyire frissek még a szövetei, valószínû, aki kevéssé elhasznált, hosszabban is hal meg, ilyenkor lehet, hogy többet "lát", mint az, aki öreg, vagy súlyos beteg és úgy hal meg. Számomra nyilvánvaló, hogy egy ép agyszövet az oxigénellátás leállásakor elõször még valamit képes felélni a tartalékaiból, próbálkozik mindenféle jelek küldésével, ami aztán egy újraélesztést követõen a barátnéd székes álmához hasonló képzetet kelthet. Az alagút + fény dolog meg szerintem egyszerû anatómiai okok miatt van, mivel a látóidegek keresztezõdése az agytörzs mellett történik, s a sejtaktivitások futótûzként terjedhetnek tova az agyban akár különbözõ funkciót ellátó régiók közt is (lásd epilepszia kialakulása), én nem csodálnám, ha az agytörzs aktivitás-változása miatt "durranna be" a látóideg és adna le hamis jelet.
És ne feledjük azt a bizonyos 4 percet, ami alatt az agy iszonyatos sokmindent vetíthet a tulajának, szóval van bõven idõ mindenfélére...

Kollegák Köszi a véleményeket, pusztán egy hirtelen támadt "laza skicc volt" Most futottam át, elég sok benne a sematikus szóismétlés. Alaptéma: elképzeltem mit érezhet egy pók abban a helyzetben, kicsit sci-fi szerûen fogalmazva, némileg UFO élmény "áthallással". Túlmenõen filozofálva, sok ember élete a kádba pottyant pókéhoz hasonlít. Kimászni nem képesek, ülnek és várnak, valami csak történik. Nem vonom ki magamat sem, mûtétem óta én is csak lapulok és várok sorsom beteljesülésére Bocs hogy az elmúlás érzetét is megpendítettem, én már egyszer "meghaltam" egyszer "csak a közelébe" kerültem. Bioszféra, talán nem ízléstelenség, nem olyan borzasztó élmény. Azt nem merem mondani hogy "sõt", nehogy depis rohamában felbátorodjon aki ilyesmit forgat fejében. Röviden annyit, nekem nem volt semmilyen élményem, se fény, se alagút, se angyalok, se halott rokonok, csupán sötét és jólesõ békességérzet. Persze az elsõ percek félelmében küzd még az életösztön, azok nehéz pillanatok. Aztán feladja, akkor mint az alkonyattal beszivárgó éjszaka, jön a puha sötét és majdnem örömérzettel határos ellazulás, megnyugvás, észrevétlen kikapcs Szerintem az emberi tudattal nem bíró állatok, rovarok halnak meg ilyen érzéssel, no meg én
Említett barátnõm haldoklása során álmodott. Szereti a delfineket, vélhetõen ezért az óceán mélyére vitte képzelete. Csendesen süllyedt a kékes derengésben, felnézve a kerek fényfoltot látott, hasonlót melyet víz alá merülve látni. Aztán talajt ért és székeket látott maga elõtt. Minden széken ült valaki, csak egy szék volt szabad. Le akart ülni, de hangot hallott, "a szék már foglalt". A hang felé nézett (nem látott semmit) mire visszanézett a szék felé, már ült rajta egy ember. Szerette volna alaposabban megnézni, nem tudta, mert valamierõ emelni kezdte a fényfolt felé. Orvosai akkor "hozták vissza". A dolog érdekessége, hogy haldoklásával perce pontosan egy idõben hunyt el édesapja egy másik kórházban. kórházi adatlap szerint barátnõm 19 órakor került klinikai halálba, idõs édesapja ugyanakkor, 19 órakor távozott örökre. Értékelje, ki hogy gondolja. Nem mélyedek bele, én éltem át semmit, csendes békét és szinte tapinthatóan puha meleg, szürkébõl feketébe olvadó sötétséget érzékeltem Annyit kiderítettek, ilyenkor az emberi agy kábitószerféle vegyületek termelésével könnyíti meg a folyamatot, ettõl jelentkezhetnek "halálközeli élmények" melyek a józan tényeket nézve egyénenként változó, álomszerû viziók lehetnek.
Bocs, nem egy vidám téma szombat este, de ez is a Bioszféra része vagy tévedek? "Az Élet szép, élj magad és mások számára hasznos életet", tartalmat és értelmet Te magad adsz neki

Valami sárkánynak látszik, az tuti! Biztos, hogy nem breki-gyerek :-)
Gõte esetleg? A víz miatt gondolom.

Ez szuper :-))))

Szép élménybeszámoló.Meg a többi csodás képek!
Fotoiskolában utaltam Rád,a masinákról van szó.
Nekem csak egy 3 Mp-s kisgépem van, de másik egy telcsis 3,2 mp-s K800i.Most kezdem megismerni.Zappo is errõl küld képeket,elég jók.
Persze mi nem vagyunk profis leképezõk, mint mások a nagyfelbontású csöves 10*-es és zommos+makro gépekkel, de ez is élmény számunkra.(tudom, a digi-zom csak ront az élességen,duplázza a pixelt,de mégis közelebb hozza a témát)
Kössz a végidolvasást, jó napot;

Köszöntöm a bioszféra nézõit!
Ma délben hazajövet egy felkiáltójeles lapot kaptam a helyi "ivóvíz"-szolgálatómtól, hogy rögvest jelentsem le az óraállást.
Na gyorsan felnyitottam az aknát,a kapun belül,és leolvastam.De láttam más fura dolgokat, a kb.20 centis víz alatt.
Elõszõr egy meghalt mumifikálódott béka tetemre lettem figyelmes, de mégjobban egy élõ "mini aligátorra", olyan béka-ebihallra.
A furcsa az volt, hogy ez egy 5-7 cm.-es példány,(arra gondoltam hogy egy gyík-embrio)Mert 4 lába van, nem tudom azonosítani.
Na itt a képek;
Link
Link
Link
A maghalt béka;
Link
Link

Érdekes dolgokat lehet találni, a földszínt alatt,akkor is, ha csak 1 cm.-es lyuk volt a vaslemezen,és nem érte napfény..
Ja a fényképezõt (HP-735-ös) próbáltam max.leképezésre bírni, lényeg hogy nem villantott a víztükörre.Az élesség nem igazán ok.de látszik a téma...

Nem lesz "bábszinház". A majd kétcentis báb nyomtalanul eltûnt
(Tegnap még a helyén volt, talán madár vitte el, nem hinném hogy az élénk szél örvénylése szippantotta ki helyérõl)

Há!Nagyon jó!

"Harmadik tipusú találkozás" A lény ennivaló után cserkészett, egy mély szakadék síkos peremén megcsúszott, kétségbesetten kapálódzva keresett kapaszkodót, csak lassította zuhanását. Ezután napokig próbálkozott kétségbeesetten kikecmeregni vagy kiutat találni. Minden erõfeszítése hiábavalónak bizonyult, rendre visszacsúszott a szakadék tükörsima faláról. Végül feladta, apatikusan sorsába törõdve éhesen és fáradtan összekuporodott. Várt. Valami történni fog vagy jólesõen zsibbasztó csendes kábulatban elhomályosul a világ körötte. Nem félt, ösztönösen érezte félelem, éhség megszûnik a nemlét puhán ölelõ sötétjében, szinte vágyott rá. Békésen várt sorsa beteljesülésére, amikor váratlan dolog riasztotta fel. Egy sötét nagy tömeg közelített felé, melyen hatalmas szem csillogott. Menekülni kezdett, hamarosan kifulladt, megállt. A sötét dolog nem követte tovább, tõle nem messze állt mozdulatlan. Váratlanul vakító fénysugarak sorozatát lövellte felé. Ettõl megrémült, menekülõre fogta, ezúttal felfelé a síkos falon de visszacsúszott a fekete szörnyeteg elé. A végsõkre elkészülve támadóan szembeállt vele, mire az zajtalanul felemelkedett és eltûnt a levegõben. Kicsit megkönnyebbült, ekkor fehéres áttetszõ kupola jelent meg lebegve feje fölött. Csendesen leereszkedett, ráborulva foglyul ejtette. Újra feltámadó páni félelmében céltalanul körözve próbált kitörni, de az áttetszõ kemény fal nem engedte. Pillanatra megállt, ekkor börtöne padlójára fehér lemez siklott lassacskán. Kénytelen volt rálépni, nehogy lába törjön. Elkészült a legrosszabbra, ám ekkor börtöne hirtelen levegõbe emelkedett vele. Áttetszõ falán elfutó árnyak jelezték, a levegõben utaznak, számára rendkívül gyorsan. Hirtelen, ahogy elindultak megálltak, lassan leereszkedtek. A kupola eltûnt feje fölül. Pillanatig kábultan állt a szabad ég alatt napfénytõl elvakultan, majd vissza se nézve a közeli cserjék felé menekült.
Röviden: körbefotóztam és kitettem a kertbe a pókot

Noli többször írtam, az nem gond HA szakdoga-, tudományos- vagy egyéb célra viszik, vigyék, "jó szívvel adom". Anyagi kár nem ér, csak ha "pénzt csinálnak belõle". Némelyik képben sok munka van és a gépem is "kopik", elvárnám hogy ott legyen - Forrás: Lord Akela Nincs már szereplési, feltünési vágyam (csak nektek hordom ide a képeket), de aki csinál ilyet, tudja, milyen veszõdséges olykor. Nemegyszer megtörténik, mire megtalálod a jó szöget, biztos támaszt (ezredmilliméterekrõl van szó, az auto-fókusz bizonytalan, manuális élesítés elmozdítja gépet, fix képtávolságra állítva, a hetvendekás gépet mozgatom a "tárgy" felé apró "csusszantásokkal") Olykor kinyúlva, olykor fél lábon egyensúlyozva, lélegzeted visszatartva kimerevedsz, minden jó; erre elmozdul a téma vagy éppen remegni kezd a kényelmetlen tartástól az ember a géppel együtt, elég egy lélegzetvétel is (Kínlódtam élesre-állítással már ingadozó létráról is, azon gondolkoztam kikötöm a létrát, aztán magam is "felkötöm", mert nyakatekert testtartásban kinyúlva "rezegtem rajta mint a nyárfalevél" elég babrás néha.) Lehetne kényelmesebben is (rovart preparálva) de akkor elvész a dolog "in situ" varázsa. Emellett el akarom kerülni D. Attenborough bonyolult (de õt igazoló) módszereit, szeretnék egyszerû, bárki által követhetõ amatõr keretek között maradni. A hangya- és polos-fej már új módszerrel készült, eredményesnek tûnik, még javítanom kell a "szabadkézi" élesítési technikán Sajnálom hogy csak két napja jöttem rá az "új módszerre", egyszerû, sztem bárki megteheti digizoommal és pixelszámmal játszva (Az új gépnél is alkalmazni fogom, az "öreg" 8M mintájára. Felbontása nem javul, az LCD kijelzõn látott nagyobb kép, bár riasztóan homályossá válik, mégis könnyebben élesíthetõ a kiválasztott testrészre, a "spot" kijelölések is hatékonyabban mûködnek)
Ui: már az is felmerült bennem, hogy megírom a Sony-nak vagy a Zeiss-nek a "szabályellenes" trükköket, hátha "megjutalmaznak" Lehet hogy tudnak is róla, nem véletlen vannak "tiltva" egyes dolgok a Manual-ban (a gép tönkremenetelével riogatnak, dehát ennél jobban nemigen megy tönkre; öregedik, ötödik éves, kopnak az érintkezõk, belenyúltam, többször beázott, háromszor leejtettem magasról, szinte már csak az elforgatható obi mûködik, de az is lötyög már, szerencse hogy rajta ül a mátrix nem tükörreflexes mert lötyögõ obival eldobhatnám. Kész "roncs-derby"

Lordom, ha amúgy egy fillért nem keresel a képeiddel, akkor fizikailag kár sem ér azzal, ha valaki elviszi mondjuk bemutatni egy írás mellé, vagy ilyesmi. Iszonyú szemléletesek, eképp a fiatalok okulására szolgálnak szerintem, én ebbõl a szempontból még örülnék is neki, ha "lopnák" a képeimet. Ami sz*r, azt nem viszik el...

Noli az extra-n már van egy sima FTP tárhelyem, tavaly õsz óta hónap eldugult a 2Gb a makro-fotók miatt (onnan csatoltam a MetNetre õket). Ha egy fórumkollega akkor nem noszít pár hónapja makrózásra egy szunyogszem feleti vita folyományaként, békében éldegélnék, de ez szenvedélybetegséggé válik, nem lehet abbahagyni amíg mûködik a gép Jobban kell szelektálni a fotókat No körülnézek, nem lesz valami fene csili-vili külsejû, inkább egy múzeum poros raktára lesz, de csinálok valamit. A védelmet szeretném megoldani, mert "találkoztam" már szerintem is jól sikerült képemmel, amit egyszerûen leemeltek a weblapról (utána bezártam, azóta sincs weblapom) és sajátként közöltek... Nem gond, elvem a LINUX szabadsága, akinek kell, vegye-vigye-használja (forrás-megjelöléssel, hiszen saját idõmben, saját gépemmel dolgoztam vele), így nagyon böki a csõrömet. (Az illetõ örülhet hogy nem töröltem a netrõl weblapját, csak egy levelet kapott, amire persze hogy nem válaszolt. A "vízjel" sem védelem, simán leszedhetõ ha nem a kép közepébe teszem) OK csinálok egy ilyen helyet

Igen, valami tárhelyet tudsz regisztrálni, képmappákat fel tudsz pakolni, stb. De ha gmail-es azonosítód lenne, akkor a picasaweb-es képtár is mehetne (elég nagy tárhely...), de sokfélkelépp meg lehet oldani. Szóval azt gondolom, hogy érdemes egy nagy nagy csokorral bemutatni EGY HELYEN áttekinthetõ formában az állatkáidat.

Kiválogattam pár képet, kiemeltem a talán legsikerültebb hangyafejet

A többi még gyengécske (új ötlettel kísérletezem, nomeg kijöttem a "gyakorlatból" a télen). Szalagmontázsba fogtam össze hármat Link
Ásító virág Link
Tulipiros (lilásvörös) kukuc "arcot rajzolt" magának Link
A "kádfogságban senyvedõ" pók pici rokona. Alig látszik (cca. 2mm) de máris van "vonóhorga" Link
Van még több is, de most hamizok, aztán készülök "lulinozni"

A csápja neki is kezd "sírásra görbülni", úgy tapasztalom, ha bajba kerülnek szabályos félköríves alakot vesz fel csápjuk felsõ része. Elõször a tavalyi "pók-lasszózás" áldozatánál figyeltem fel rá, utána több alkalommal is láttam. Na, tolom a fotókat

Elõzetes a hangyavideókhoz, GIF animra téve

Kint jártam a kertben, lõttem mindenfélét, majd feltolok pár képet (találtam egy másik "vonóhorgos" pókot, de pirinyó, testmérete a fürdõszobainak kb. tizede lehet, farán jól látszik a leginkább százlábú "farokvillájára" emlékeztetõ valami (a nagy most is ott kuksol a fürdõkádban, "még nem döntöttem sorsa felõl"). Az elsõ hangyavideó elég gyenge lett, mivel folyton kimászott a képbõl, a feje sem mindíg éles. Megölni nem akartam. Eléggé el nem ítélhetõ, aljas módon egy másik társára rádobtam egy mûa. szig-szalag darabot. Szerencsésen megfogta pont a hátsó lábait, így tudtam fotózni, videózni, bár közben kétségbeesve keresett kapaszkodót. A videón látni, még rágóival is próbálkozott. A végén egy száraz falevéllel óvatosan lefejtettem a szigszalagról, ment a dolgára mintha mi sem történt volna
Bocs a "rángatásért", közben a gépet is mozgattam mert "kihajolt a képbõl"

Controll, ezt még nem hallottam, megint tanultam valamit
Igaz a mondás, minden nõtöl lehet tanulni valamit

Férj keltegeti a nejét hajnali kettõkor:
- Drágám, itt a fejfájás-csillapító gyógyszered..
- De hát nem is fáj a fejem..
- Akkor dugunk!

Noli köszke, örülök hogy tetszik Gondolod, tegyem önálló weblapra õket? (a képtárakat nem csípem, bizonytalanok)
Ui: a legyeknek nincs nagy kedvük repülni, ha idegesítem õket, elõbb a klaszikus "hátat fordítós" védekezés jön, ha nem szállok le róluk, akkor röpülnek. Párzani is akarnának, húsz percig lestem egy párost, az egyik nagyon akarta a másik nem (tán fájt a feje az asszonynak) fene megette vagy száz kört "futottak" mint a mesebeli kistyúk a kakas elõtt, aztán meguntam

Igen, nálunk is a klotyóban vannak.
Kb. olyan idõs a faj (csak egy kicsit fiatalabb), mint a legidõsebb felszínen megtalálható közeteink hazánkban.

Állat!!!! Micsoda szemek!
Lassan aktuális volna ezekbõl a képeidbõl valami tisztességes, állandóan elérhetõ galériát összehozni, biológus - zoológus hallgatók nyáladzva lesnék naphosszat õket!
Eszméletlen, hogy mit ki bírsz hozni belõlük!