Bioszféra

Harsány dallamokra figyeltem fel, õ volt a "tettes"

Hangja Link A közelben dolgozó ácsok véletlen akkor indították be a körfûrészüket, kiszûrtem amennyire lehetett Link
Egy közeli rigóra is ugyanakkor jött rá a fütyülhetnék, õkelme

Kétszer is belefüttyentett Elsõ: Link Második, lassítva Link

Szerencsére Titeket sem

A fiókáját féltõ rigó kapcsán emlegettem az állatok testbeszédét

Ég és föld a különbség

Az a "napernyõ lilaakác" az tényleg csodás, a kép sem rossz...

Egy megtermett krokodil a Zambézin. Nem zavartatta magát:

Közben lejárt a szerk. idõ;
Aesculus indica:
Link

Aesculus californica:
Link

Aesculus turbinata:
Link
Õ szintén kopasz: Link

A többi vadgesztenye már hibrid.

Aesculus parviflora a henye geszenye neve:
Link

ez egy sárga virágú:
Aesculus glabra: Link és tüskétlen a termése:
Link

Van egy másik piros is, Aesculus pavia:
Link
Link

És még egy másik sárga: Aesculus flava
Link

És még egy: Aesculus sylvatica
Link

De édesek :-)

Aesculus carnea a neve.
Egyébként egyszer láttam egy weblapon egy csomó vadgesztenyét, mármint csomó fajtát, a legjobban egy terülõ típusú tetszett, egészen nagy volt persze, de olyan testalkatú, mint a henye tuja. :-)

Így igaz, a kutya nem bántja a macskát, ha úgy van nevelve, szoktatva. Link

A rigókat a kisebb, fiatalabb macska folyamatosan kergeti.

Pirosvirágú vadgesztenye: Link

A macskák esetében is láttam már "házközösség-tudatot". Hihetetlen emlékem van errõl. Kölökkoromban volt egy "verhetetlen" kandúrom, minden riválist elüldözött, nagyobb testûeket is, rajtunk kívül senkivel nem barátkozott, idegen embereket megkarmolta, ráuszított német-juhász szemét kikarmolta (fel is akartak jelenteni érte). Otthon szelíd volt. Vele egy idõben volt egy kézhez szokott városi vadgalambom. Az ablakban etettem, hozzám szokott, idõvel kézbe is vehettem. Nemegyszer nálam éjszakázott a kályhacsövön anyám bosszuságára mert piszkolt (de szüleim hagyták bolondériámat). Egy este a galamb gondolt egyet, beröpült abba a szobába ahol együtt voltunk. Hihetetlen, egyenesen a fekvõ macskára telepedett A "vérengzõ" macska felnézett, majd ránk nézett, aztán aludt tovább. A galamb peckesen tipegett az oldalán, rám repült, visszarepült, a macska meg se rezzent, békésen feküdt. A hülye galamb elõbb a macska bundáját csipkedte, majd ki tudja miért váratlanul az orrába csípett. No ebbõl lett akkora kavarodás, életre szóló élmény A csúcs az benne,hogy a galamb az affér után még jópárszor rátelepedett a macskára és az békésen tûrte. Úgy vélem, a macska tudta hogy "összetartozunk", bizonyára a galamb is, azért vehette a bátorságot hogy a fekvõ macskára repüljön. Lehet nem elhinni, így volt Ui: fura dolog, fene tudja miért, erdõjáró koromban, de még családapaként is többször megtörtént hogy szabadban vadmadár a vállamra vagy fejemre szállt; kutyák, macskák hivatlanul odajönnek hozzám Itt is megesett, valamit irogattam a teraszon, váratlanul egy rigó toppant elém a füzetre, félrehajtott fejjel kíváncsian nézegetett, aztán elröppent

Noli, igazolom Tomi mellett öt macska is megfordult másfél év leforgása alatt - a félvad fiatal Kicsi kandúr, a 17 éves nõstény Micike, a 4 éves kényes Cira "hercegnõ", a hónapokra elcsavargó Micó II. és bátyja néhai Micó I. kandúrok. Soha nem avatkoztam közbe csak figyeltem viselkedésüket, ha véresre fordulna a dolog idejében leállítsam. A kutya alapvetõen felfogta hogy a cicák a "családhoz tartoznak", de "macskafüggõen" változott magatartása. Kapcsolatukat befolyásolhatta hogy amikor a kutya idekerült, Micó I. kifejlett erõs kandúr volt. Micó II. a kutya féléves korában került ide, utána fogadtam be a kóbor Kicsit. Utánuk jött Cira az "ittfelejtett vendégmacska", majd Micike az "öreglány". Leghosszabb ideig Micike, Cira és Kicsi volt együtt a kutyával. Micó I. "apaként" viselkedett a még kölyök kutyával, korábban írtam, együtt aludtak, sokat játszottak, szinte hihetetlen jeleneteket láttam, ahogy játékosan vadászni és harcolni tanította féléves koráig. Csak vélekedek hogy Tomi tõle tanulta a helybõl levegõbe pattanást és mancs-ütést, ma is olykor macskaszerû elemeket vélek felfedezni a kutya "cserkészõ-rohamozó" viselkedésében. Õt Tomi respektálta, soha nem nyúlt hozzá, viszont elzavarta a kertben kötekedõ idegen kandúrokat. Micó II. mellette nõtt fel, vele Tomi játszott sokat de soha nem gorombán. Általában ha elszalad a cica, azonnal kiváltja Tomiból az üldözési ösztönt. Példa rá Cira, akit elfogadott de nem szívelhet. A baj az hogy Cira tart tõle, csak futva közlekedik ha a kutya jelen van, az meg persze rohan utána. Nemegyszer utolérte, de csak fellöki, nem bántja. Cira ilyenkor meglapul, nem tesz semmit, megvárja amíg beengedem. Ha "passzív" marad, a kutya elengedi, ha sikerül elszaladnia, a kutya üldözi a kerítésig vagy az ajtóig. Kicsi szintén a kutya mellett nõtt fel, õt rángatta, nyaggatta, viszont ha sikerült elszaladnia, a kutya nem rohant utána. Micike 16 éves korában került ide, rá nagyon haragudott, de tisztelte. A harag a macska bátorságán és félreértésen alapult. Többször írtam, az öreglány nem félt a kutyáktól, bármelyikkel szembeszállt, halála (végelgyengülés) elõtt nem sokkal egy ráuszított huskie-t zavart el szemébe kapva, holott felfuthatott volna a mellette lévõ fára (néhai párjával gyönyörûen "együttmûködve" futamítottak meg egy kutyát) Tomi õt is "elfogadta a kedvemért", de egyszer hasonlóan meg akarta rángatni ahogy Kicsit szokta, csakhogy Micike jól belekapott az orrába, nyoma örökre megmaradt Link Ott voltam, a kutya vélhetõen ezért nem bántotta, vicsorogva elhátrált. A késõbbiekben Micike bármikor kiment vagy bejött, távollétemben is a kutya hörögve bár de kb. egy méter távolságot tartott, Micike pedig ügyet sem vetett rá. Végül is a kutya felfogja a helyzetet, "tudja, ki tartozik a házhoz" de viselkedését nagyban befolyásolja a macska "aktív/passzív" viselkedése. Ha a cica eltûri a játékos gorombaságot (mely gondolom az erõfölény érzékeltetése csupán a kutya részérõl), semmi baj. Ha a kutya cica mellett nõ fel, akármekkora testméretû is lesz, örökké tisztelni fogja. Apámék labrador/óriás schnauzer keverék kankutyája eleinte kisebb volt mint a nõstény házimacskájuk. Sokat játszottak, együtt ettek, aludtak. Közben a kutya kisebb borjú méretére növekedett. Szenvedélye lett a macskák üldözése, utánuk rohant és egyetlen fejcsapással eltörte gerincüket. A gyengédségig barátságos volt, de erõs és soha nem tért ki, négy ráuszított nagytestû kankutyát is megölt (hülye gazdáik miatt; akik aztán meg voltak sértõdve). Viszont a "nevelõcicát" élete végéig tisztelte. Nemegyszer láttam, a macska nekiugrott a kutyának, a torka táján megkapaszkodva harapdálta. A kutya bõszen morgott, de soha nem rázta le magáról Még egy apró érdekesség. Ha sétálni megyek, a Tomit nem viszem magammal, mert agresszív, autónak-embernek nekiugrik, alig tudom megfékezni. Viszont valamelyik macska mindig "elkísér" sétálni, kutyaként jönnek mellettem akármerre megyek oda-vissza. A középkorban tán máglyára küldtek volna ezért Tomi-Micó I. együtt pihen Link Cicagaléria Link (már csak Cira van meg)

Ahol fotóztam ezt a gesztenyét, ott több fehér is volt, egymás mellett. Nem tudom hogy nemesítés-e vagy valami természetes változata a fajnak. Anyukám szerint több is van a városban ilyen pirosas virágú. Én nem láttam eddig csak ezt az egyet.

Melyikre gondolsz, a hamvas szürkés-zöldre?

Így van, a mostani kutyám kb. két éves lehetett, amikor régi gazdái kitették a kocsiból, itt az utcasarkon. Nagyon buta egy állat -vagy tán szerencsésebb az, hogy oktondi-, de azt rögtön tudta, hogy a háznál lévõ macskákat bántani nem szabad. Ellenben a hõs udvarlókat, haverokat egytõl-egyig elzavarja a kertbõl.

A kutya csak akkor bántja a macskát, ha arra nevelték. Normális esetben ugyanõgy családtagnak tekinti, akit õrizni kell csak, mint bárki mást a ház körül. Sok embert ismerek, aki kutyát és macskát is tart együtt, a legtöbbnél a macska a kutyán alszik, viszont az idegen, kertbe tévedõ macsekokat elzavarja a kuty, mint minden más betolakodót.

A rozsdafarkú nem csap olyan nótázást, mint a rigók, messze nem olyan hangos és dallamos, inkább csak rövid szirregõ, kissé erõlködés-szerû füttyentésekbõl álló sorozat. Mivel az éneklés nála is a territoriális viselkedés része, nyilvánvaló, hogy magasabb pontokról teszi, s mivel gyakran költ eresz alatt, ilyen helyeken, azt a területet is kell védenie, így logikus, hogy a háztetõrõl énekeljen.

Bubu, az, hogy "egyenlõre" azt jelenti, egyforma vacak bor. Amit írni akartál, az EGYELÕRE.

Szép képek!
Az a rózsaszínes-pirosas vadgesztenye felénk is van, de csak hébe-hóba látni, pl. Söjtör nevû településen van egymás mellett egy jó nagy fehér meg egy ugyanakkora ilyen pirosas virágú fa is!
Nem tudom, más fajta-e, vagy valami kísérletezés vagy esetleg mutáció eredménye, de mivel vannak elég nagy fák is, nem új dolog, de az okát nem tudom!
A "tó" szó utáni elsõ képen van a kép jobbo ldalán egy virágzó fa, az micsoda?
Az utolsó lilaakác az marhajó, mint egy napernyõ!

Felhõcske,Üdv. itthon!
Nem Link mindennapi képek,az biztos!!
Nem írom,hogy remélem,mert biztos,hogy nagyon jól érezetétek Magatokat.Gondolom (remélem) kapunk majd egy kis beszámolócskát az élményekbõl

Mielõtt valaki félreérti Nem vagyok érzelgõs "széplélek" de nem akarok feleslegesen sérülést okozni még egy kis rovarnak sem, így is zaklatás vagy ijesztgetés neki ha fotózom különösen vakuval. Az más kérdés, ha konfliktus alakul ki és "vagy én vagy õ" helyzet lesz pld. ha beköltözik a házba, rúgom ki hogy csápja se éri a földet Ui: kivétel néhány pók, ha betéved egy légy, meg is csípik. De kialakult valamiféle egyensúly, nem szaporodtak el, vélhetõen kevés a táplálék. Jelenleg két házipókom és két kaszásom van hálóban, legyet muslicát fogdosnak, néha elõbújik egy "gyalogpók" aki vélhetõen a padlón "takarít". Jobb mint a kemotox, nincs is semmilyen rovar a házban. Nem keresztezzük egymás útját, hagyom élni õket, teszik a dolgukat. Elszaporodni nem tudnak mert kevés táplálék akad, abból élnek ami "betéved a házba

Bubu, bocs, kicsit ellentmondok Volt idõ, amikor nálam három macska is téblábolt a kertben. A madarak létszáma ettõl nem változott, van eszük, olyan helyre fészkelnek hogy macska semmiképp ne érhesse el. Nagyobb veszélyt jelentenek a gallyvagdosó figyelmetlen kertészek; az isten mentse tõle õket, ld. a rigófiókát a minap; vagy akár egy szélvihar ami leveri a fészket... A kisrigót végül csak eltemettem, ill. elástam

Polar Bear csak javaslat, arra az esetre, ha további terveid lennének makrózásukra. Mivel gyors mozgásúak, leginkább ennivalóval lehet õket helyben tartani. Közeli (kisebb mint 2 cm) képnél hiába rövid az expo, hamar elmozdulnak és életlen lesz a kép. Másik mód, ha megölöd (de jobb "in situ" élõben fotózni) vagy szigszalagot dobsz rá. Nekem ez utóbbi is bejött videózáshoz, de elég nehéz volt róla sérülés nélkül leszedni a hangyát.

Na jól gondoltad, egyenlõre ne legyenek macskák.Szebb hallgatni a madárkák hangját, mint kutyák-macskák nyívákoló-acsarkodó "látlak-megvagy" ugatását.Pláne nem éjjel 2.-kor.
Amúgy az a rozsdafarkú madárka nem hajnaltájt énekel, a kúpcserepeken?
Mert nálam is van olyan cinke-testû madárka, aki napfelkelte tájékán mondja a csíízt,de ez nem zavaró.

Köszönöm a választ, én is úgy gondoltam, hogy nem "illik" õket fotózni most! A madárka meg biztos rozsdafarkú, az elõbb is láttam. Csudaszép jószág, kicsiket még nem láttam! Hagyom is õket, ablakon keresztül nézem. Egyébként érdekes, a locsoló egyik vízcsóvája kb 20-30 centire közelíti meg a fészket, egyáltalán nem zavarja õket!

Nos, természetfotós etikával nem fér össze a fészek fiókástól való fotózása. Nem fogja magára hagyni a gyerekeit vagy ilyesmi, de inkább messzebbrõl figyelj és lesd meg a szülõket.
Milyen típusú az etetõd? Ha odúszerû, kicsi bejárattal, azt inkább cinke foglalja el, ha nem teljesen zárt, akkor lehet rozsdafarkú is. Egy biztos: ha kirepültek (s már egyáltalán nem járnak vissza a fészekre), akkor ki kell venni a fészket és kitisztítani az etetõt. Régi fészekbe nagyon nagyon sok madár nem fészkel újra, mivel azokban már vannak parazizták, ami egy friss fészekaljat rövid úton kinyírhat adott esetben. Ha viszont jövõre tiszta zugot találnak, megint rakhatnak bele fészket. Még az erdõkben is le szokták verni az ágvillákból a már üres fészkeket (általában télen, már csak azért is, mert akkor lehet látni õket), hogy meglegyen az alkalmas ágvilla, s ne legyen benne amúgy nem használható fészek.

Jó majd rakok ki, de mire is jó ez nekem? És igen, köszi a segítséget neked is. Most beraknám ide a szégyenkezõs smile-t, de a chrom nem ismeri fel (most tesztelem a google már nem is olyan új böngészõjét). Szóval bocsi, többet nem fordul elõ.

Pár hete kérdeztem, hogy vajon mit szólnának a kutyáim, ha macsek kerülne melléjük a kertbe. Nos, úgy döntöttem, hogy nem lesz macska, mégpedig azért, mert minden jel arra mutat, hogy a madáretetõben rakott fészket egy rozsdafarkú család.
Illetve csak gondolom, hogy rozsdafarkú...
Érdekes, hogy a madáretetõt télen nemigen használták madarak, most viszont - bár csak 4-5 méterre van a háztól - mégis lettek lakói. Igyekszem képet készíteni a fészekrõl, illetve kérdezem a madarászokat, illik-e zavarni õket fényképezéssel? Nem okozok-e kárt?

Polar Bear pontosítok "parizer ügyben" Fotóztam úgy hangyákat, hogy egy házatlan csiga tetemén gyûltek össze sokan és percekig viszonylag nyugton ill. helyben maradtak jól fotózhatóan, amíg kihasították az elszállítandó húsdarabot. Akkor viszont gyorsan eliszkoltak a rágóik közé fogott kirágott darabkával (toltam fel errõl is képsort korábban)

Polar Bear THX Javaslom, tegyél ki "húscsapdát" valami állott húst, hátha rámennek. Talán még parizer is jó
(Nem vicc, még Pesten kaptam ajándékba három tücsköt kölkeimtõl. Egy üres akváriumban helyeztem el õket, de mit is esznek? Felhívtam az Állatkertet, azt mondták mindent megeszik, õk mondták - táplálkozás szempontjából a tücskök mindenevõk, olyanok mint a csótányok. Ha kedveskedni akarok nekik, adjak kis parizert, sõt tejet Bevált. Az is érdekes hogy közös etetõhelyük volt, bár a tücsök igen harcias lény, szépen megvárták amíg a másik végez. Igaz ezt testméret alapján "döntötték el", elsõnek mindig a legnagyobb evett, aztán szépen visszavonult, helyet adott a "közepesnek", végül a legkisebb evett. A legnagyobb kõ alá, a közepes egy fadarab alá bújt, a kicsi simán "beásta" magát. Sokáig fennállt ez a nagyon szép békés egyensúly, mindegyiknek megvolt az Állatkert biológusa által javasolt minimális 30 cm sugarú "élettere". Egyszer aztán mi történt, mi nem, "elfogytak". Elsõnek a legkisebb "tûnt el", hetekig csak ketten voltak, aztán a közepes méretû egyik lába tûnt el, sérülten gubbasztott, végül õ is "eltûnt". A legnagyobb mitõl pusztult el nem tudom, de egy nap nem jött enni, vége lett a "tücsök-terráriumnak", pedig már készültem a "tavaszi koncertre". Elõtte, ki tudja honnan a középsõ szobánk ablaka alá költözött egy, esténként hangosan ciripelt hetekig, engem nem idegesített

Kíváncsi vagyok,itt mikor repülnek elõször a kis varjak.Egyre többször hallatják a hangjukat,már "mutálnak".

Szárnyra kaptak a feketerigó fiókák itt mifelénk :-) Üvöltözve mennek a papájuk után, aki meg alig gyõzi a kukacszedegetést. :-) Nagyon helyesek!

Dehogynem! Nem olyan nagy ügy ám!!! Kis türelem, kis agyafúrtság a keresésénél, aztán egyszer csak ott a megoldás. :-) Viszont szívesen segítek. :-)

Én is, és köszi a segítséget, mert egyedül aligha találtam volna meg.

Örülök, hogy mostantól a nevükön szólíthatod õket. :-)

Igen, az lesz. Teljesen illik rá a leírás:
Link

Ha tényleg centisek voltak, akkor valószínûleg valamilyen lóhangya, színezete alapján talán Camponotus vagus lesz.
Gyerekkoromban órákig képes voltam nézni õket, ahogy látszólag céltalanul mászkálnak a kõkerítés tetején :-)

Ja igen, ezek nem mindenféle cukit esznek, hanem ragadozók.

A zöld melletük fû. Nem ugranak (még csak az kellene!). Már több éve megfigyelhetõk a környéken, de eddig még csak 2 bolyt figyeltem meg. Szeretnék lemérni egyet, de alig lehet megfogni õket, nagyon gyorsak. Az édeset nem igazán kedvelik, ezért mézzel, meg cukros szirupokkal próbálkozni szerintem felesleges. Inkább lemérem a fûszálat.

Áki, legjobb egy csepp méz, lekvár vagy szirupos cukor-oldat, egész "hadtestek" jelennek majd meg. Ha elég idõd, türelmed van, fotózható "bunyó" is lesz idegen fajokkal Pld. a nem rég feltolt képsorozaton látható egy rövid úton elintézett nagyobb testméretû "bolyidegen betolakodó", szét se szedték, otthagyták, mentek hamizni a könnyebben felszedhetõ cukros csemegét (egyébként rendszerint darabokra tépik a legyõzöttet)

Hú, mennyi szép virág!

Polar Bear köszi, most látom. Tegnap a site bejött, de a képek helye szürke maradt. Hát ezek nem vöröshangyák, masszív, "tömör" sötét jószágok DE a zöld mellettük fû vagy yuccalevél? Ha "közönséges" fû akkor zömök vaskos testfelépítésük miatt érezzük nagyobbnak a vöröshangyánál. A vöröshangya képén (amit lentebb feltoltam) szintén a "szokott" 4-5 mm-es fûszál van, a vöröshangya testmérete sacc/kb egybevethetõ vele cca. 1 cm. Ugranak? Amennyire tudom, az ausztrál ugróhangya nagyméretû, egy méterre is elugrik és veszélyesen mar. Kicsi az esélye hogy azok lennének, de a mai világban nem lenne nagy csoda. A rovarász fórumkollegák tán többet mondanak, én csak "hangyás" vagyok, makrózom-videózom õket
Ui: galervin93 nyomán még annyit, a nagytestûek néhány-százas bolyban élnek. Meglepõ nem lenne, két éve nálam megjelent olyan számomra ismeretlen faj, mely a kocsimosó betont tavaly csõszerûen, kifúrta, idén pedig kiszélesítette a "furatokat" 2-3 hangyányi bejáratra. Azok is távolról feketék, erõs makróval viszont barnásak (a múltkoriban toltam fel egy szériát róluk), hogy ragozzam, a hideget is jól elviselik, õk már február enyhébb napjain szerteszét kószáltak. Intelligens háromszázmillió éves, "túlélésre született" alkalmazkodó lények

Hétvégi képek Link
Érdekes virágú vadgesztenye Link Link Sóstó, strand mellett: Link tó Link Link Link Link Százszorszép Link Árvácskák Link Lila akác Link Link Link

Noli, igen, testmérete 5-6 mm; a normál spirálfüzet gerincével, ahová napfényben fotózni tettem, összemérhetõ. Tényleg feltûnõ volt, árnyékban vettem észre, mert enyhe túlzással szinte "sziporkázott". Köszi a meghatározást

Hm, ismerõsek. :-) Én is ismerek több ilyen bojt is a környéken, tényleg szép példányok.

Én nem rég a csapadékmérõmben találtam néhány furcsa hangyát. Oda fészkelték be magukat, viszont mindössze 11-en voltak (megszámoltam többször is, ennyi :-) )! Testméretükhöz képest fejük és rágójuk igen nagy volt, némelyiken csíkok is látszódtak. Mostanra felszívódtak. 1cm-t nem érték el.

Épp a hétvégén döbbentem én is,akkora hangyák szaladgáltak.Tényleg 1cm körüli a testük.
Majd összeédességezek egy vonalzót,úgy látszik majd a méretük

Én pl. egész kicsi koromban se bántottam már semmit..

Így már biztosan jó lesz:
Link
Egyebként nem értem, nekem mûködik a linkem. A hangyákról: ezeket nem mm, hanem cm-ben kell mérni!!! Viccet félretéve nagyobbak, mint az erdei vöröshangya. Fõleg a délutáni órákra aktivizálódnak, addig nem nagyon mozognak. (gondolom talán még hideg van nekik délelõtt) Mindenféle rovarokat cipelnek be bolyba. Maga a hangyafészek nem túl látványos, az egész a föld alatt helyezkedik el, még csak arra sincsenek jelek, hogy építenék. Csupán a bejárat elõtt õrködõ néhány katona miatt találhattam meg.
Ez egy kisebb példány, amint éppen egy egy cserebogár maradványait próbálja elvonszolni: Link
Nem túl szép látvány, de csak így tudtam érzékeltetni a méreteiket.

Pszeudo-akácia

Jól látom,hogy õ olyan 5-6 mm lehetett? Ha igen, akkor díszes levélbogár (Chrysolina fastuosa). Csodaszép kis jószág!!!

Érdekes, akkor ismét egy névváltozat, ami más tájanként.
Egy biztos, gyönyörû és csudajó illatú virágok mind!

A bazsarózsa a mamámnál rózsaszín, már elnyílt, száradnak lefelé róla a virágok!
A pünködsi szinte piros, és most nyílik!
Át is futottam gyorsan megkérdezni a mamámat, Õ is megerõsített!

Feltûnõen szines kis bogár Link Feje Link "Gömbcsuklós futómûve" Link