Bioszféra

Madárnak kenyérmorzsát ne adj, megerjed a begyükben és belepusztulhatnak. :-( Rigónak almával lehet kedveskedni legjobban, illetve levesben fõtt zöldségekkel.

B.hópihe a legutóbbi napokban többfélét is láttam
- "tarka tucatgalamb" nagy csoportokban bár lehet hogy valahová tartoznak mert egy csapatba összeállva távoztak
- a nyakán fehér gyûrût (távcsõvel nézve fej-begy irányú hosszanti fehér csíkokból áll össze a gyûrû) viselõ fajtából
- lilásan irizáló tollazattal de majdnem monokróm acélosan kékesszürke színben néhányat
- "bandákba verõdött" fiatal gerléket melyek általában elkülönülnek, de most laza 6-8 fõs csoportokban ültek egymás közelében többnyire a drótokon, ha egy elindult valahová, a többi követte
Viszont ma reggel "házirigóm" kivételével nem láttam se galambot se más madarat, talán mert T lement 1°C közelébe
"Házirigóm" egy élelmes feketerigó, "aki" felfedezte és vélhetõen megtanulta hogy az abrosz morzsáit a fûbe rázom. Ha kilépek a házból szinte háziállat módjára valahonnan elõkerül, a közelembe reppen egy cserjére, mozdulatlanul ül, csak mozdulataimat lesi. A rigók többsége nem fél, de ez feltûnõen "kiszúrt magának", amit én még "jutalometetéssel" erõsítek is Felismerem, mert "szorossá vált" kapcsolatunk alapján bátran állítom egy madáron is felismerhetõk egyedi külsõ- és személyi/viselkedési jegyek, melyek a többi fajtársától megkülönböztethetõvé teszik. Annyira nem fél, néha azt várom mikor repül rám (említettem, idén nyáron a kerti asztalra toppant elém egy rigó, fejét forgatva néhány pillanatig kíváncsian nézegetett és elröppent)

Itt a videó: Link
:-)))

Megint itt járt a mókus :-)) Mászott a szúnyoghálón, sétált a párkányon, aztán a falon, majd átugrott a bangitára. Itt van még a fenyõkön, tettem ki neki pár szem diót, hátha visszajön. Ha nem, akkor meg feleszik a cinkék. Videóm van róla, majd berakom a linket, ha felpakoltam tecsõre.

Sokan várják a havat. Én nem. Mindenesetre holnap megjavitom, megigazitom a madáretetõt a kertben (hogy a cicáink ne férhessenek hozzá). Két megtisztitott odu is várja a madarakat.

Mai élmény: reggel az uram ül a kisszobában, amikor észrevesz egy sötét árnyat a szúnyoghálón kívül. Alaposabban megnézve az árnyat, kiderült, hogy van neki hosszú, lompos farka, a színe meg vörösesbarna - szóval mókus. :-) Mókuska fel-le szaladgált párszor a szúnyoghálón, majd ahogy jött, el is tûnt - valószínû visszaugrott a fenyõre, ami az ablak elõtt áll. :-)

Szia ! Milyen nagy testû galambokat látsz ?

Bizony, nagy esély van az országos fehér Karácsonyra.

Hát nem tudom mi lesz. Csodaszép tiszta ég van, melegen süt a Nap, szél nincs, kifejezett "kirándulóidõ", jártam egyet a Duna-parton. Mindenfelé vízimadarak, fõleg kacsák úszkálnak búvárkodva szorgalmasan, mintha tavasz lenne. Dögkeselyûnek beillõ méretû legyek sokasága sütkérezik sokfelé, de egyébb szárnyas rovarok is szép számmal. Több fekete katicafélét láttam két narancsszínû pettyel. A macska kutyamód végig elkísért (fura macskaszokás, eddig minden macskám velem jött sétálni olykor igen messze ha a Duna partján mentem végig) elkísért. Megfigyeltem ahogy "rámozdul" egy pocokfélére. Hirtelen méterekre elrohant mellõlem, csodáltam is fülét mindaddig, amíg rá nem jöttem hogy nem zajra figyelhetett fel a zajtompító sûrû aljnövényzetben, hanem a fû mozgására. Nem rohanta le, lelapult egy mozgó fûcsomó elõtt és amikor láthatóvá vált a fû mozgatója akkor ugrott neki, de sötétes kis rágcsálóféle idejében visszabújt járatába. A környék minden kertjében hatalmas vakondtúrások sorjáznak mindenfelé, nagyon dolgoznak a "kis kertészek", tán nem is csoda, sok giliszta szambázik szerteszét. Megjavítgattam a kerítést (a cserjék lefeszítettek pár díszlécet) egyúttal végignéztem fáimat. A gyümölcsfákon mintha friss zöld rügyek jelentek volna meg (eddig nem láttam rajtuk) ha ezek hirtelen hidegtõl lefagynak...

Mi már tudjuk... Vajon õk is..?
Márminthogy nemsokára átveszi az uralmat a csikorgó fagy.

Azonkívül hogy hihetetlen szép idõ van, szabad levegõn ruházatot átmelegítõ, ablak mögött majdnem égetõ napsütéssel (odakint csak árnyékban érezhetõ a hûvös) zöldell minden, a talajon friss, újnak látszó fûcsomók keltenek feltûnést. A "Hari-féle" gombák jól érzik magukat, nagy csoportokban láthatók mindenfelé, gyönyörûen gyarapodnak, szinte kedvet érzek leszedni õket, ha szeretném a gombát, meg is tenném, így csak hagyom kõket, de valahogy nem fogynak, a meglévõk egyre nagyobbak, és újabb csoportok jelentek meg A gerlék különösen bandáznak, de megjelentek az "eltûnt" nagytestû galambok is

Hát itt nálam így dec. 10-én csodálatosan nyílnak sorjában a rózsák, a leanderek is bimbóznak , gyönyörû a hó és hideg helyett kárpótlásként.

Noli

A vadpulykák fákon alszanak:
Link
Link

De akad tyúk is:
Link
Link
:-)))

Hát én is murisnak találtam a látványt, el is nevettem magam, rögvest kaptam is egy kõkemény barackot a fejemre
Még ma is elfog a röhöghetnék ha felidézem az eperfa ágain kuksoló nyakát nyújtogató fejét forgató megriadt tyúkhadat, sokan voltak, tele lett a fa velük A háziak megrázták, megcsapkodták de a tyúkok annál inkább ragaszkodtak a fához, ott maradtak reggelig. Büntetésbõl másnap reggel a tyúkokat megelõzve kellett felkelnem és megszámolni õket, megvan e mind (elvégre nem voltak zárt biztonságos helyen, ha a róka nem is, de menyét/görény hozzájuk férhetett volna)

Igen, õrá gondoltam én is :-)
Láttam már pár virágot rajtuk a városunkban lévõ cserjéken is, de csak 1-2 darabot, tehát nem virágba borult, csak kilesett a bimbói mögül. :-)

Igen. Link Link

A téli jázmin az a sárga, apró virágú futóféle cserje, ami január végétõl szokott nyílni?

Hát mit csinálsz ott délnyugaton, te "krucifiksz kölyök"? Innen Link kell megtudnom? 05:15-tõl kezdõdik...

Nálunk a téli jázmin borult virágba, szó szerint, elég sok virág nyílik rajta. Azt hitte bizonyára, március közeleg.

Jah,az a tipikus "csak még öt percet"

Aranyosak lehettek a fán :-)) Azért az ösztön az ösztön.

Áki talán kicsit még "visszaaludt"
Tegnap a reggeli félsötétben a korábban már említett, örökké perlekedõ, gerlét is megkergetõ kötekedõ rigó csinált valamiért hangos ribilliót "lakófáján". Lármázása közben négy madár is kiröppent a lombok közül és a közeli drótokra telepedtek, felfújták magukat, szemlátomást tovább aludtak. A teraszon pipáztam kávéztam közben néztem õket, nem mozdultak amíg világosabb nem lett. Lehet hogy õk is csak lazítottak, nem aludtak
Ui: persze nehéz eldönteni alszanak vagy éberen szunyókálnak. Kölökkoromban vidéken nyaraltam, ahol tyúkokat is tartottak szabadon. Álló nap szanaszét kószáltak, de minden este sötétedéskor szépen hazajöttek és felballagtak a tyúklétrán az ólba (rókaveszély miatt lábakon állt). Ekkor rájuk csukták az ajtót reggelig. Én kíváncsi voltam, milyen az amikor alszanak, rájuk nyitottam az ólajtót. Csendben ültek a rudakon, nem is mozgolódtak, szemlátomást aludtak, de hirtelen az egész társaság élén a kakassal nagy robajjal kirebbent hogy a létrával együtt feldõltem, õk pedig egytõl egyig "felgallyaztak" a tyúkól mellett álló eperfára. A háziak sokáig próbálták lecsalogatni õket, de a tyúkok makacs tyúkeszükkel csak ottmaradtak, hajnalig ott aludtak az eperfa lombjai között

Biztos csak szundított egyet,vagy meditált..

Reggeli történetke: hét óra tájt éppen friss kávét fõztem, közben kipillantottam a konyha ablakán. A vakondtúrások megint szaporodtak és egyre nagyobbak, némelyik már felfordított vékányi méretû. Az egyik tetején megpillantottam egy fekete tömeget. A borult idõ és reggeli félhomály miatt az ablakon át nem láttam jól szabad szemmel mi az, vakondra gondoltam. Ha kimegyek megnézni, elriasztom hát a 7x50-es, fényereje miatt terepre éjjel is jól használható binoklival lestem meg. Egy sárga csõrû fekete tollcsomó gubbasztott a túrás tetején. Teniszlabdává felfújt tollazattal ült és mozdulatlanul nézett maga elé, emberi beleérzéssel teljes apátiában mint aki semmivel sem törõdik. Olykor megmozdult körbelesett ami nem árt, mert a Cira cica nagyon jó vadász. Emiatt már azon gondolkodtam, lehet hogy talán beteg rigó, kimegyek mielõtt a macska felfigyel rá, behozom, bár nem tudtam hová teszem, kalitkám nincs, mindegy, majdcsak eszembe jut valami megoldom. Percekig lestem õ percekig gubbasztott mozdulatlanul, behúzott fejjel, tollazatában szinte elbújva. Amikor elszántam magam hogy behozom (átmeneti szállásnak a rácsos, kalitkaszerû macskahurcolóra gondoltam, aztán szerzek rendes kalitkát vagy elviszem állatorvoshoz nála hagyom) A betegnek látszó mozdulatlan rigó hirtelen feléledt, teljes testhosszában "kinyúlt rigóméretre" és jellegzetes gyors futásával elszaladt vagy két méterre, felkapott egy kétségbeesetten tekergõzõ földigilisztát és elrepült vele. Nagy kaland
Ui: féltettem a rigót mert valahány macskám volt, több madarat is sikeresen megfogtak szemem láttára, nem egyet "röptében csapva le mint a magaslabdát" ha a bolond madár elég alacsonyan repült. Nem gyönyörködöm benne, tán kegyetlen dolognak tartják a "széplelkek" hogy hagyom (a Természet rendje nem?) de a zsákmányára lecsapó macska látványa ugyanolyan lenyûgözõ mint bármely más ragadozásból élõ állat zsákmányszerzése, jóllehet az ember sajnálja a préda halálos vergõdését, de ez van, nem alattomos csapda, nem biztonságos távolról gyilkoló lõfegyver, az erõ és ügyesség dönt szemtõl szembe. Pár éve kedvencem, néhai Micó Kandúr elkésve felreppenõ nagytestû galambot is képes volt mancsával leütni a levegõbõl, verebet pedig rendszeresen fogott. Egy ilyen alkalommal egyet épségben, tollát sem felborzolva élve odahozott szájában és "átadta" nekem - leülve "várta" hagyta hogy kivegyem szájából a madarat. A pimasz veréb viszont azonnal belecsípett ujjamba, bátorsága jutalmául elengedtem, a bolond ahelyett hogy világgá menekült volna, egy közeli bokor sûrûjébe röppent, ahonnan Micó gond nélkül pillanatok alatt kipiszkálta de már nem hozta oda nekem, helyben megette. A mostani Cira cica nõstény de õ is kitûnõ vadász, minden mozgót elcsíp, legyen az rágcsáló vagy madár. Pár napja történt, a legnagyobb hízelgés/dorombolás/törleszkedés közepette hirtelen elrohant a közeli bokor sûrûjébe és kihozott onnan egy élõ verebet, de ott helyben megette, volt okom félteni ma reggel a sérültnek vélt rigót
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet

Nincs mit! :-)

Oké, köszönöm!

Szerintem tutira!

De ugyanaz a fajta?

Ez nem az a fa, hanem egy kisebb, úgy 200 méterre a nagy fától.

Noli!
Ebben Link a hozzászólásodban lefényképezted azt a minifügét, az a paloznaki fáról van, amirõl múltkor beszéltünk?

Köszönöm!
Van ám még, de ez a kettõ használható csak, a többi valamiért homályos.

Nagyon klasszak!

Nem csak az ujjad mozdult meg.. Értõ a szem is!

Bátor szilvafa: Link
Kicsit deres a virágja... (két virág volt a fácskán amúgy)


Flurries, gyönyörû képek!!!!!

Az igen, marha jó képek lettek

Két ma reggeli kép.
Deres moha: Link
Moha és gomba, szintén megfagyva: Link

Mai magyar valóság, (a bulvár szó nem minõsít) - szomorú és elkeserítõ!
Így lesznek az újgazdagok! Az utcánkban is van egy ilyen féreg, persze rokkantnyugdíjas!

Ez tök jóság!!! Tudományos kutatómunkát végezhettetetek :-)))

Link

Jó cikk,grat.!
A fiamon figyeltük baba korában ezeket az álmodásokat.Újra átélte a napot.Pl.mikor aznap valamiért nagyon sírt (pl. oltás) elalvása után nem sokkal már nyöszörgött is és sírásra görbült a kicsi szája.De ugyanez megvolt a vidám oldallal is,jókat tudott kacarászni álmában.

Igen,ez ok,de élõben még varázslatosabb volt,ráadásul a varjak nem mozognak ilyen fürgén,így jobban megfigyelhetõ volt.

Majdnem, de nem törött (fractus) varnyúk, hanem terményt gyûjtõk (frugilegus) hallatják improvizatívnak csak a lakótelepi szürkeségben ható zenemûveiket. Ezek véletlenszerû lekavarodása az "égbõl" viszont már kánonszerû nagyzenekari betéttel ér fel, úgy pedig kész mûvészi alkotás, hogy ezúttal látni sem lehetett õket a ködben.

Az együttes repülés érdekes dolog, és rendkívül egyszerû oka van. Minden madárnak van egyetlen kicsike szabálya, hogy a mellette lévõ madarakkal milyen távolságot tartson, s ebbõl a csapat együttmozgása egyenesen következik.
pl. egy nagyon híres felvétel, amelyen többezer seregély tart légiparéádét: Link
Tehát semmi csapatszellem, csak egyszerû, egyedi program. Számítógéppel iszonyú könnyen modellezhetõ a dolog.

Komoly idegrendszeri problémája van szegénynek.
Az álom során a fõbb motoros idegek gátlás alatt állnak, mégpedig azért, hogy ne eshessen baja az álom során "szaladó" lénynek. Az állatok is álmodnak, természetesen, így hasonlóképp élik át az álmokat, mint mi emberek. Hozzánk hasonlóan REM fázisban álmodnak, s általában a napi történésekkel kapcsolatos folyamatok rögzülése a tét, ezt patkánykísérletekkel bizonyították. Persze egy oly szociális állatnál, mint a kutya, biztosan összetettebb ennél a dolog. A lényeg, hogy ez a jószág szerencsétlen beteg, sajnálatos dolog, hogy a gazdija ebbõl tecsõs sztárrá tette... :-(((
Az állati álmokról van egy cikkem: Link

Idén két db káki érett be nálam, amikor leszedtem õket kb 1 hónapja, akkor még sötétzöldek voltak. A szekrényen szép naracssárgára és puhára értek.
Tegnap meg is ettem az egyiket, nagyon finom édes, lédús volt. Remélem jövõre még több terem majd.

Pontosítok: a Cantus firmus vezérdallamot túlharsogó ellenpontok és variációk miatt Cantus fractus improvizációs stílusban hallható a négy oktányi Corvus Fractus (nem cirrusz- varjú) felhõ dala

Jaurinum rákérdezhetek? Négy okta feletti Corvus Fractus felhõkbõl a Cantus Fractus zenemû szólóhangokra és szólóénekre (bariton solo, children´s choir) komponált hangjait hallod?

Kihagytam a gombákat, még mindig sokfelé sok látható a Hari-féle fényképhez hasonlító, épségben mind megvan, csak megnövekedtek. Érdekes, a madarak és a kutya nem nyúlnak hozzá. A tintagombákat se bántották a madarak, Tomi kutya viszont le szokta "legelni" õket akár macska a füvet (Ennivalót kap, többet is mint kellene, de "lerohangálja". Ez a kajla keverék szeret rohangálni és nagyon gyors mintha agár õse lenne bár külsõleg leginkább vizslára hajaz; ahogy "öregszik", egyre fegyelmezettebb és engedelmesebb, "magától" sokat "komolyodott". Nem verem, nem kiabálok vele, mégis vagy rajongva néz rám mint Istenre vagy ingerültebb de nem megemelt hangra is meghunyászkodva "karikába görbed" Fura, mivel "verési emlékképei" nem lehetnek, vélhetõen attól fél amit kutya-fantáziájával "elképzel" hogy megtörténhet vagy a korábbi játékos rivalizáló verekedésekben valamivel bizonyítottam neki "fölényemet", nem tudom. Erejével, testsúlyával simán képes lenne földre rántani, fellökni, számítok is rá, ki tudja mikor jön rá újra az egyéves kora után látszólag elmúlt rivalizálás. Kedvenc trükkje a "térdrogyasztás", néha most is mögém sompolyog és próbálkozik vállával belökni térdemet, de nem hagyom, sõt hátrarúgok mint egy ló, persze elugrik)