Bioszféra

Csillagocskák a kertbõl: Link Ez pedig gombtrutyi: Link

A 80-90%-os fióka mortalitási ráta, ökológiai értelemben erre az egy okra visszavezetve, kicsit soknak tûnik nekem...1978 és 1984 sem volt egy fényes év a gólya szaporulat életében, kifejezetten rossznak számított a szakirodalom szerint is..ráaásul az 1984-es április-május elég hidegre, esõsre sikeredett, de e két év adatai is 5-8%-os pusztulásról beszélnek...régebben gólya monitoringoztunk, ám most nincsenek friss infóim az idei viszonyokról,csak a belsõ MME levelezõt figyelem...ám az alapvetõ populációdinamikai folyamatok és szaprodásbiológiai törvények gólyáéknál is nagyon összetettek egy adott év fészkelésének eredményessége vagy eredménytelensége szempontjából (vándorlás,ivarérettek aránya,kóborlók aránya,táplálék és természetesen a költési, fészkelési idõ alatti idõjárás stb..stb..)..épp e mozaikos ok-okozati hálózatból eredõen minden év erõsen fluktuálódik..és ennek a fluktuálódásnak komoly természetes populációszabályozó ereje-szerepe van..ahogy a gólyák a kronizmus jelenségével maguk is kõkeményen szelektálják fiókáikat...sokat számít a fiókák életkora, 2-5 hetesen nagyon érzékenyek a hidegre valóban, de ha a szülõpárok felálltak és jól kooperálnak (pl. a kóborló fiatalok nem tudják megzavarni a költést, fészkelést támadásaikkal stb.) akkor kivédik a mostoha idõjárási viszonyokat is (pl. testmelegítéssel, árnyékolással stb.) az átlagos márciusi költési idõben is kemény téli helyzetekben kell néha megóvni a tojásokat a kihüléstõl és akkor is helyt állnak nagy részt..de jobb, ha nem én dumálok, hiszen én is csak az irodalomból vagyok okos ..biztos nem ismeretlen a Jakab Béla név e témában, így pl. e két publikáció sok információt tár fel e nagyon érdekes ökológiai kérdés sok féle vetületérõl...
Gólya szaporodásbiológiai cikkanyag áttekintõen, számos fészkelés befolyásoló hatásról is:
Link
(Itt az utolsó cikk az érdekes)
Régebbi,de részletes adatokat feltáró tanulmány a gólya populációdinmaikai kérdésekrõl
Link

Táplálék szempontjából milyen volt az az év? Mert szerintem az sem mindegy, hogy eddig mennyire erõsödtek meg a fiókák és hogy a hideg idõben szülõknek milyen messzirõl kell hozniuk a táplálékot.

Más madaraknál az a szokás, hogy a fiatal madarakat saját testükkel védik és melengetik a fészekben. A gólya nem így tesz ?

Néhány éve igazi kincset találtam, Máté Imre: "Yotengrit" c. könyvét. A rábaközi táltosok hagyatéka, még eleink szellemi öröksége.
Ebben van egy ilyen idézet:

"Nincsen káros meg hasznos állat, káros meg hasznos növény.
Ki tudja, melyik mire jó, mint szolgálja az EGEK-et!
Csak ha bármelyikük is megingatná a REND-et!
Mert az ISTENEK úgy rendelék és rendezék,
hogy minden viruljon, amíg nincs más fajta végsõ veszedelmére.
Az ÉG-nek kedves a gaz is, a dúvad is - talán ezért is nehéz kiirtani.
Barázdákból, szántók forgóiból a gyomot
írmagostul elirtani ezért nem szabad,
miképpen a tikölõ kánya fészkét fosztogatni is lázadás az ÉG ellen.
Vadölõ vadaknak rész jár csibéidbõl, juhaidból,
amíg módjával dézsmál. Azért jár nekik rész, mert az õ barmai legelõjét tetted a te barmaid legelõjévé.
Te azonban szaporítod, eteted telente barmaidat, a tikölõ kánya, a farkas, a medve meg nem,
ezért csak rész jár nekik, módjával, osztalék nem."

Akkor most ki gondolkodik haladó módon, tessék mondani?

Ezt nevezik ma holisztikus szemléletnek, mert egészként kezeli a Természetet.

Õk nem próbálkoznak második fészekaljjal ilyenkor? Vagy nincs rá elég energia már egy költés végén?

De rég jártam itt...
el is rontom a hangulatot, engedelmetekkel. Ha bejön a hétvégére szóló elõrejelzés, akkor 2007 után a 2010 lehet a következõ év, amikor a hazai fehér gólya állomány egy 80-90%-ban sikertelen költést könyvelhet el.
A fiókák mostanábam kelnek/keltek ki a tojásból. Egy 10 fok alatti maximumokkal, erõs széllel és három napos esõvel érkezõ mediciklon garantáltan a végüket jelenti. 2007-ben hasonló idõjárás okozott szinte teljes pusztulást az azévi gólyaállományban. A többi madár jobban jár, mert
1. vagy elõrébb tartanak a költésben,
2. védett helyre építenek fészket.

Köszönöm Neked és meg Gábrusznak is!
Az egész egy zsebkendõnyi hely ám!
Link
Az a csepp alakú terület a várostól keletre a link közepén.

Na, olyat nem fog látni a világ

Mikor megyünk el oda?
Szép helyek, szép képek!

Kenya igen, élõlények/emberek megértésében a figyelem sokat számít ha jut rá idõ. Az embert lekötik hétköznapi megélhetési gondjai, érdekellentétek sokasága, de ha figyel környezete jelzéseire, kölcsönösen alkalmazkodva irányít de nem elnyom vagy eltapos, "befogadják a falkába". A Jégkorszak c. filmben mondta a mammut a vele vándorló kardfogú tigrisnek és lajhárnak "mi most egy csorda vagyunk" Figyelem az állatokat, elsõsorban a rendszeres könnyen megszerezhetõ táplálék köti õket ide, de idõvel valami laza közösségféle is keletkezik. Az egyik érdekessége hogy különbözõ fajták szinte "bibliai idillben" elvannak egymás mellett ha mindegyik "megtalálja a maga számítását" azaz megkapja amire szüksége van. Példa rá a "házirigó" és Cira cica - a rigó nem tart a macskától, kutyától, de azok se zavarják õt, a kutya oda se figyel, a macska kiballag a kertbõl csavarogni a rigótól egy méterre. Anno, szüleim türelmének köszönhetõen kölökkoromban több alkalommal is volt galambom. Az egyik szinte papagájszerûen viselkedett, ránk röpült, csipkedett forgolódott burukkolt nekünk Akkoriban volt egy erõs és igen vad kandúrom (csak én simogathattam, mást összekarmolt). Mikor aludt, a galamb rárepült és az oldalán mászkált, a macska fel sem nézett, szunyókált. Ide-oda tipegett a macskán, majd meggondolatlanul belecsípett a kandúr orrába, az dühödten talpra ugrott és tollcsomók repültek ám elsõ dühe elmúltával a macska újra leheveredett és kicsivel késõbb a galamb bántatlanul visszatelepedhetett rá Odafigyelve rájuk hamar kialakul valami kapcsolatféle, sõt egyfajta kommunikáció is - érdemes lenne idegen életformák kozmikus kapcsolatfelvételével párhuzamba hozni. Ebben persze a kölcsönös megértésé a fõszerep. Röhejes látvány lehetek amikor a "házirigóval" halkan csettegve beszélgetek és õ halkan visszacsettegve "válaszol" néha meglepõen hosszan "monologizálva" nagyjából ahogy a pintyek, papagájok szoktak Megfigyelve viselkedését, kölcsönösen alkalmazkodva kialakítottunk valami jelrendszer félét, ami aztán a bizalmat tovább erõsítette. Érdekes hogy a "falkába tartozó" kutya-macska is megértette hogy "Õt nem bántjuk" Lám "idehozta" párját majd családját is, bár fiókái még ösztönösen megriadnak egy váratlan mozdulattól, zajtól (az embergyerek is). Én a szemüket figyelem, mert szerintem az állatokra is vonatkozik hogy "a szem a lélek tükre". Látható hogy még egy madárnak is, bár mimikai izmai nincsenek, de nézése/tekintete a vele társuló "testbeszéddel" jelzi hangulatát - elrebbenésre kész lesimult tollazattal fejét forgatva tágra nyílt szemekkel les vagy gondtalanul tipegve felborzolja tollazatát, szárnyait rázogatja. Úgy látom hogy türelemmel megértéssel eltérõ életformák/fajok között is ki lehet alakítani békés egymás mellett élést. Szomorú, hogy emberekkel jóval nehezebb közös egyetértést kialakítani... Tán mert az emberi természet "számító", gátlástalanul igyekszik kihasználni a másik embert és Természetet egyaránt. Bölcselkedve mondhatni, az embert a "prioritási harc" emelte ki az állati sorból, de ez a "rossz szokás" idejét múlta, a hatalmat "lények fölötti lénnyé válva" megszereztük "mindenek felett" de ez "vezetõi" kötelezettségekkel jár. Meg kellene tanulni egymáshoz és a Természethez alkalmazkodva és nem kihasználva, együtt élni egymás KÖLCSÖNÖS elõnyére. "A hatalmat megszerezni könnyû, megtartani nehéz" a hatalom megtartásához nem az erõfölény hanem az "okosabb" megértésén alapuló egymáshoz kölcsönösen alkalmazkodó együttmûködés a fontos, ez bizony az Ember-Természet viszonyban is alapvetõ, nemcsak az emberi politikában... lehet nyers erõt alkalmazni jó darabig, de egy idõ után már nem lesz kin "uralkodni" és "a határban a halál kaszál". Az alacsonyabb rendû létformák is ösztönszerûen elfogadják a természetükhöz/értelmi képességeikhez igazodó türelmes irányítást ha érzékelik hogy javukra szolgál és nem létüket fenyegeti. Igen nagy baj hogy figyelemre/türelemre nem jut elég idõ, hiszen ebben a felpörgetett globalizált-pénzhajhász nehéz idõkben önmagunkra családunkra és embertársainkra is kevés idõt szánhatunk. Az a néhány õszintén önzetlen önfeláldozó emberséges ember, pszichológus, pap és természetvédõ kevés, magányosak/kihalóban akár a mesebeli "Yedi-lovagok", tapasztalható hogy többségét szereplés/hatalom/vágy és/vagy piszkos anyagiak mozgatják. Tisztelet a kivételnek, az ennek-annak védelmében harsogó "prédikátorok" jelentõs hányada álszent, saját boldogulását keresi. Esendõ emberek lévén, egyébként sem lehet mindenki Assisi Ferenc, Mahatma Gandhi (Teréz-anyát itthon sikeresen lejáratták a "terézanyu" szójátékkal).
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Micsoda fotót lehetne pedig csinálni róla! :-)

Csak aztán nehogy Nyuli vonzza a kandúrokat!

Szép hely lehet!

Hát, már a mosni való ruháitok is teli vannak ösztrogénnel :-)))))Örülök, hogy a doki is megerõsítette a vélekedéseinket.

Köszi Neked is a választ, Boszi
Nem, semmi ilyen viselkedést nem tanusított, egy igazi eleven, rossz cica Tegnap voltam a cicóval orvosnál (esedékes lett két szuri); azt mondta, hogy (összekötve a hátsóemelgetéssel) ez a kezdõdõ ivarérettség jele, azaz elkezd jelölni ("látjátok, kandúrok, tele vagyok ösztrogénnel, gyertek csak..." ). Mivel Miezi "nagyon" kicsi, a fajtája okán sokkal kisebb pl., mint egy házimacska (tegnapi mérés szerint 2,5 kg 14 hónaposan ), így az orvos (egyetértve azzal, hogy elvileg már akár 6-8 hónapos korban is sterilizálni lehet) azt javasolta, hogy várjunk, amíg elõször elkezd jajgatni; ha ez nem történik meg június közepéig, akkor vélhetõen egy csendes cicám van és akkor jöhet a nyissz-nyassz. Ennél a fajtánál fontos, hogy teljesen kifejlõdjenek a szervek.
Azaz megnyugodtam

A tegnapi képeim a Látóhegyrõl:
Link
Ízelítõ:

"Több dolgok vannak földön és égen Horatio,
mintsem bölcselmetek álmodni képes."

Persze, hogy mindent megértenek, csak mi nem figyelünk rájuk. Mi már elfelejtettük azt a fajta kommunikációt, ami kellene a megértésükhöz.

Rovarászoknak: Link (tegnapelõtt)
Tegnap is találkoztam érdekes rovarokkal: az égerfánk hajtásait borították be fehér pelyhekkel. Ha az ember hozzájuk ér, cipelik magukkal. Utánanéztem: az éger levélbolhája lehet, amirõl Brehm is ír (Psylla alni L.)

Ennyi ringló még sosem volt a fánkon, hála a permetezésnek Link Link
Pirosodnak a kajszik Link Link

Nem rossz ötlet, én is gondoltam rá.
Felgyújtom a bükköst, a tûzoltók kijönnek és jól meglocsolják

Hari igazad van de kedves és okos házi-kedvenceink vidám történeteibõl ki se lehet fogyni száz oldalon sem

Én inkább el se mondom a rossz élményemet, egyszer, volt már annak 10 éve is, de még mindig háborgok, ha eszembe jut..
Milyen kegyetlenek és buták tudnak lenni az emberek..
"Nem tudják mit csinálnak".

De elég a szomorú történetekbõl!

Errõl két emlékem van. Barbara cicánk súlyosan megbetegedett. A doki felírt valami szájon át adandó gyógyszert. Nem ette meg, kiköpte húsba göngyölve is. Ekkor erõszakhoz folyamodtam, állkapcsát megnyomva kinyitotta pofiját és bepottyantottam a tablettát. Kiköpte, erre befogtam a képét amíg le nem nyelte. Az egyébként békés, kezes macska viszont betegsége alatt igen vad lett, egy ilyen alkalommal csontig átharapta bal kezem középsõ ujját. Ettõl kezdve szorosan becsavartam egy rossz törölközõbe és úgy kapta meg a gyógyszert.
A másik cica szokatlanul intelligens volt, néha úgy látszott érti amit mondunk Akut májgyulladást kapott, az orvos altatást javasolt. Szegény cica végig tûrt minden vizsgálatot. Amikor aláírtam az "altatási papírt" békésen feküdt a vizsgálóasztalon. Megindultam az ajtó felé és elkövettem azt a hibát hogy visszanéztem. Sose felejtem el tekintetét, az ajtónyitásra az asszisztens kezei közül magasan kinyújtva fejét nézett utánam és mai napig úgy hiszem, látszott a szemén hogy mindent megértett... nem hülyék az állatok. Apám öreg, majd húsz éves de még bivalyerõs borjúnyi kutyája engedelmesen jött velem "altatásra" mert fogai és füle fájt, összecsontosodott "bambuszgerince" lett, már csak szenvedett. Amikor elvezették injekciózni, biztatásomra engedelmesen elballagott az asszisztenssel de botrány lett, mert orvost-ápolót egy fejmozdulattal szétugrasztott (és életveszélyesen tombolni kezdett) emiatt vissza kellett mennem "lenyugtatni". Nem vagyok érzelgõs, de majd a szívem szakadt meg... visszaéltem bizalmával, igaz az õ érdekében, de becsaptam Fejét simogatva meg kellett várnom az injekciózását, néztünk egymás szemébe, egyet ugatott és annyi... hát soha többé Több hasonló eset miatt lehet, édesapám halála után egy másik kutyát már elkábította elõbb a kihívott orvos (nem volt szívem felvezetni az állatkórházba) de az se épületes látvány, szegény csak állt és a fejét ingatta kábán amíg be nem rakták a kocsiba hogy ott kapja meg az "altató" injekciót.
"Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!"

Sajnos reggel 7-kor láttam két cicót kinyúladva a beltéri nyeszlett közút-Rákóczi utcán..

Akarom, és meg is teszem a bejelentést a frissen választott képviselõknek; diszkréten, olyan 50 centis magasságban tegyék ki az 50 km/órás seb.táblát!

Sajnálom, remélem, hogy már teljesen jól van.
Bizony, nem lehet kellemes a cicának sem (ugyanúgy szenvedhet, mint az ember ilyen esetben).

Noli igazad lehet, meglehet szerencséjük is volt, de nem féltem õket, szívósak. Rendszeresen jártunk gombázni, egy "õzlábazó" családi kirándulásnál Szárligeten (gazdag õzláb- és pöffeteg terep volt akkoriban) elhaladva egy erdõszéli "szokásos" szeméthalom mellett, felfigyeltem egy mozgolódó zsákra. Igen gyengén, de mozgott. Kibontottam, egy félig halott, csontsovány macska volt benne (a gazdáját kéne zsákbavarrni és a Boszporuszba dobni akár anno az odaliszkokat). Csórikám nem tudott talpraállni olyan gyenge volt, ha fel is vergõdött nyomban eldõlt. Adtunk neki vizet és ennivalót. Mohón megette, nagyjából egy órát foglalkoztunk vele, de ezalatt rohamosan helyrejött. Amikor tovább indultunk sokáig jött utánunk mint egy kutya, közben folyamatosan nyávogva "magyarázott" valamit. Szinte sajnáltuk otthagyni de csak otthagytuk mert otthon várt a sajátunk aki nagyon okos volt, de nagyon mafla a természetben.
Kitérõleg megjegyzem, érdekes szokásuk hogy elkísérik az embert mindenhová. Ha kimegyek sétálni eddig minden macskám elkísért olykor igen messze a háztól. Lehet nem elhinni, ma is megesett, elmentem a kilométerre lévõ kisboltba bringával, Cira cica oda-vissza futott mellettem, már féltettem hogy elüti valami. Amíg vásároltam meghúzódott a bolt sövénye alatt
Amikor még együtt volt a család, rendszeresen vittük cicáinkat túrákra, üdülésre. Megbízható saját tapasztalat, ha a cicát kocsiból engeded ki illetve hagyod kimászni, oda is fog visszatérni. Erdõjárások után, üdülésnél pedig nemegyszer két hét csavargás után az indulási készülõdés zajaira mindig elõkerültek és maguktól bemásztak a kocsiba Egy kandúr nem jött vissza idõben, õt végül otthagytuk (nagy a Balaton kaját talál) de rokonok pár héttel késõbb megtalálták és elhozták. Nem hittek a szemüknek, az egyébként mogorva (senki nem foghatta meg, karmolt miatta) cica nyávogva hozzájuk szaladt, valamit "hosszan magyarázott" nekik, majd "töktermészetesen" bemászott a kocsijukba, lefeküdt a padlóra Ugyanez a cica más alkalommal ott helyben telelt ki, következõ tavaszon észre se vettük volna ha oda nem szalad hozzánk csontsoványan de boldogan nyávogva-murrogva
Szívósak és találékonyak, szerintem még inkább mint az ember

Egy ilyen mûtéthez asszisztáltam egy hónapja. A mi macskánk nem bírt pisilni, meg kellett katéterezni. Muszáj volt altatásban, mert már az elõzõ vizsgálat során a szuri miatt majdnem megskalpolt.
Meg amúgy is nagyon kellemetlen a dolog. Gondolom.

Ahogy tapasztalom a cicák nem félnek magasból leugrani. Itteni macskáim nem nagyon szerettek a földszinti ajtón kimenni mert Tomi kutya rögtön ott termett és barátságosan megráncigálta, húzta-vonta õket feltörölte velük a teraszt (bejövetelkor ugyanúgy) Õk hagyták, néha már közbe kellett szólnom. Vélhetõen emiatt inkább az erkélyrõl (cca. 6-7 m magasból) ugrottak le a lenti teraszra ha a kutyát nem látták a közelben
Az öreg Micike tán kora miatt már nem ugrált, de Tomi kutya is csak egyszer próbálta megrángatni, a pofánkarmolást követõen már csak méteres távolságból megugatta, de hagyta mászkálni

A 3. emelet az orvosok szerint abszolút határeset (azt mondták a 4-rõl semmi baja nem lett volna), a macska nem tudja magát úgymond kiforogni, ezért is lehetett hogy anno a két macska túlélte, mert õk magasabbról estek le.
Marcipán szegény keservesen nyávogott és odament a lépcsõház bejáratához, ott találtuk meg. Bárhogy mozgattuk a lábát, eszében sem volt harapni, karmolni, pedig kettõs nyílt törése volt.
Azóta szerencsére vígan van

Lordom, ez nem játék. A macska, a kutya, a ló, bármilyen állat is igenis törékeny. Végzetes baleset lehet akár elsõ vagy második emeletrõl kiesés is. A te cicádnak súlyos belsõ sérülései lehettek, az agyrázkdódás, vagy inkább más, maradandóbb károsodás is biztos. Képzeld magadat a helyébe!!! Nagyon nagy mértékû felelõtlenség olyat állítani, hogy a macska szívós állat.
Az ember szívós állat, basszuscitera. A macska törékeny!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Satya hozzáteszem nagyon szívósak a macskák. Anno, szüleim lakásában két macska is kizuhant a harmadikról ami még "igazi, századfordulós" harmadik volt a földszint felett további három emelet 5m belmagassággal (valójában négy szint) és a cicák hozzávetõleg 20 azaz húsz métert zuhantak a flaszterig. Nagyon szerettek sétálni a széles párkányon, de megcsúsztak a bádogborításon. A kandúr ritka szerencsével elkapott a földszinti bejárat elõtti nyílt szakaszra száradni kitett lábtörlõt, simán megúszta csak a lábtörlõt kellett eldobni mer karmával végigszántva széthasogatta. (Nem semmi lehet ha egy macska "igazából" dühbõl vagy kétségbeesés miatt karmol; ennek a cicának egy német juhász szemevilága is a lelkén száradt, de a kutya gazdája tehet róla mert ráuszította, a kandúr sarokba szorult és kitört de nekiugorva kikarmolta a kutya szemeit. Tomi kutyám a mai napig viseli a decemberben elaludt 17 éves Micike tavalyi karmolását orrán, említettem az öreglány nem félt semmitõl, egy ráuszított huskie szemeibe is bátran belekapott oszt gazdája még rám kezdett káromkodni amig le nem ugattam)
A másik, lánycica viszont nyílegyenesen az aszfaltos járdára zuhant. Azt hittük elpusztult, mert lenézve rá nem mozdult, ájultan feküdt. Én mentem le megnézni, akkor is csak ernyedten feküdt, de amikor önkéntelenül megsimogattam, felnézett rám. A képe csupa vér, orrából is folyt a vér. Egy pokrócban felvittem, azt hittem minden csontja eltört, szóba jött állatorvos kihívása, de a cica már a latolgatás alatt felkelt vizet inni (szokatlanul sokat ivott és véreset pisilt de csak egy napig). Zuhanása után egy teljes hétig kóválygott, imbolyogva járt, a szeme/nézése homályos akár az agyrázkódásos emberé, de jó étvággyal és sokat evett, nagyokat aludt, eljárt az almára dolgát végezni. Napokig csak aludt és evett de két hét alatt rendbe jött, normálisan járt-kelt sõt késõbb a párkányra is újra kimerészkedett, évekig élt még utána. Hihetetlen, csontja nem törött, de még mancsai finom csontozata sem sérült. Gergõ fiaméktól pár éve költözés idejére ideiglenesen átvett majd végleg itt ragadt Cira "vendégcicám" akkori kecskeméti panel-lakásuk második emeletérõl többször is kizuhant a ház elõtti betonra, semmi baja nem lett

Azért a bükkmakk szerintem sokkal jobb eledel, sokkal inkább ehetõ, mint a tölgyé és ráadásul nyersen, ahogy terem is finom, nem kell megõrölni meg mindenféle varázslattal elfeledtetni, hogy az tulajdonképpen micsoda is.

Még egy dologra érdemes ez esetben odafigyelni, illetve felfigyelni.
Ha így viselkedik a cica és közben hagosan (összegörnyedve) sír és láthatólag erõlködik nagy valószínûséggel a vizelet kiválasztással lehet gond (akár vesebetegségre, akár a húgyutak fertõzésére utalhat ez a fajta viselkedés). Ha ez a probléma, folyamatosan rongyokat vagy szõnyeget tapos és keservesen sír, próbálkozik. Bár gondolom, hogy nem ez az eset áll fenn nálatok (hiszen még fiatal cicáról van szó). Valóban az lehet a valódi ok, amit Noli is említett, ha kissé elhanyagolva érzik magukat hihetetlen és igencsak furfangos módokon tudják magukra irányítani a figyelmet. Az ivartalanítás kérdésében én is amondó vagyok, hogy régi és elavult tévhit, hogy meg kellenne vele várni a cica ivarérettségét.

Az azzurik odalenn délen a fenyõmag mellett a bükkmakkal is készítik a pesto-t.Pörkölés után (magától lejön a maghéj) zöldséghez, salátákhoz is keverik.Már a bronzkorban is gyakran használt kiegészítõ emberi táplálékforrás volt (a tölgymakk mellett)Bár inkább ínséges idõkben "makkásztak".Sok helyen olajat is sajtoltak belõle.Mindezeknek köszönhetõen a bronzkortól indult meg a bükk- és tölgyerdõk mageredetû természetes felújulásának kálváriája.A középkorban, kora újkorban tovább teljesedett a disznókondák intenzív makkoltatásával.Vagyis nem igazán örülnénk, ha a kóstolgatás vagy ízlelgetés mellett az erdõjárók nagyban rákapnának a gyûjtésére. ...bár a gímek "makkporszívózásához" képest ez szinte semmi

Pedig a bikkmakk nagyon-nagyon finom, olajos magja van. Persze, nem a szõrös kupaccsal együtt kell megenni és a mag héját is le kell hántani
Azért túlzásba vinni nem ajánlom a fogyasztását, mert enyhén keserûmandula íze van. De megijedni sem kell, mert a disznóval ezt is nagyban etették és azoknak se lett semmi bajuk -legfeljebb levágták õket (miután meghíztak). Vagyis bátran eheted, csak ne ebbõl akarjál jóllakni. A vadhagyma viszont nekem nagyon jól csillapítja az étvágyamat és a szomjúságomat.

Borka elõzõ hozzászólásához: Köszönöm szépen, hála Istennek, volt szép téma bõven

Köszönöm az információt nyírtémában, még nem is hallottam errõl!
Szépeket fotóztál!

A nyírfa édes tavaszi nedvét régóta fogyasztják. Van, ahol viricsnek hívják, nálunk inkább egyszerûen nyírvíznek.
De most már szerintem késõ ezt iszogatni, a lombfakadás a nyírnél is befejezõdött.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, néhány képem bemutatásához, melyek tegnapelõtt a környéken tett túrámon készültek:
Link Link Link
Link Link
Link Link
Link
Link
Link Link
Link Link

Javaslom: elég az elsõ linkre rákattintani és utána a balra nyílra mindig: így egyszerûbb is a megtakintésük

A mi kandúrunk ritka balszerencsés volt. Kiugrott a 3. emeletrõl és eltörött a lába, mûtét során elvesztette a "férfiasságát" is.
A nõstények, Lizi és Bogyó egy-egy szuri után (ami lecsillapította õket) egyszerre estek át a mûtéten.
Azóta is tök jól vannak, semmi hízás, semmi lustaság, élnek és virulnak

Ha már fa: létezik nyírfacukor is, igaz legtöbbször nem is nyírfából, hanem kukoricából készül: Link (fejvakagatós).

Nekünk kandúrunk van (volt kandúrunk van ) és õ már nyolc hónaposan olyan ordenáré hangzavart csapott, hogy még aznap éjjel eldöntöttük, hogy "Na kishaver, eljött a te idõd, irány az állatorvos". Azóta béke van. Néha megtámadja a családtagokat, engem leszámítva, mert én idejekorán összeismertettem a papucsommal.
Ennek ellenére mégis szinte csak az én ölembe ugrik föl.

A másik verzió, hogy érzett a ruhán valamit és deklarálta, hogy ez akkor is az õ területe. Ez is összefügg az ivarérettséggel, úgyhogy mindenképp idõszerû lesz megszabadítani a hormonjaitól.

szerk: Most látom, hogy Noli is hasonlóra tippelt.

Azért a bükkfa kicsit pofán ütött :-))
Viszont a solidago ehetõ volta okán be lehetne vezetni, hogy mindenki köteles évente egy hektár solidago-t megenni, így hamar eltûnne ez a jövevény is. :-)
Mondjuk jó sok csak fûszerként, de tényleg elég sok holmit meg lehet enni a réten.

Noli: [esõ]

------------------

Egy kicsit kellemesebb téma...
Ehetõ vadnövényeink: Link

Ma olyat fényképeztem, hogy a harlekinkatica lárvája felfalja a tízpettyes (magyar) katica lárváját... Durva, majd késõbb teszek fel képet. Szegény tízpettyesbõl már folyt a "vér", nem volt esélye... :-((((((
Na igen, elfogyott a levéltetû a fenyõkön. Beindult a gépezet... :-(((((

Kár lenne érte:
Link

Teljes mértékben egyetértek veled, az idõjárás eddig sem az Õrségben sem itt nem kedvezett a vargányáknak. Kénytelen leszek megnézni a kemenesaljai tölgyeseket -Hosszúpereszteg és Káld vidékét -, mert a múlt héten a környéken még ott volt a legtöbb csapadék.
Az elkövetkezõ napokban ugyan esõ az lesz, de utána meg a hõmérséklet lesz túl alacsony nekik.

Floo, ha tudod, hol nõ, miért nem viszel ki vizet kaniszterben?

Ha lett volna esõ az elmúlt 2 hétben, felénk kaszával lehetne menni vargányászni.
Ugyanis ez a stabil 18-23 fok a legideálisabb a vargányának.
Csak az a fránya esõ.
Elég lett volna ha egy db zivatar eltalál bennünket.

Jó vargányaszezon ígérkezik, hacsak tartósan száraz, szeles idõszak nem következik az esõs periódus után. A várható hõmérsékleteket elnézve nemigen lesz vargányadömping 8 - 10 napon belül térségemben.