Bioszféra

Hát, jobb lett volna, ha a "+ráadás..." bekezdésû mondatodat figyelmesebben olvasom el!

Megosztanék veletek néhány, a gyõri állatkertben készült képet videót. Persze csak ha valakit érdekel a bioszféra ezen oldala...
Elõször is kezdem a kedves Gibbon barátunkkal, aki csak nekünk, csak most elõadta a nagy produkciót: Link (videó a bátor akcióról, és a természet egyik legcsodásabb hangjáról - persze ez utóbbi erõsen szubjektív)
Aztán egy kis tömeges, páncélos szieszta: Link
Egy spontán erõdemonstráció, vagy szimpla "marakodás" a Skótfelföldi-marhabirtokon: Link
Egy flamingópózolás: Link
és a kisfiam kedvence: Link

+ a ráadás, a "házi állatkertembõl"(pókiszonyosok kerüljék, pókrajongóknak, Nolinak kötelezõ) : Link Link Pár napja már ide-oda szaladgált a padlón, így megérett már egy fotóra

Teraszomon van egy elhagyott fecskefészek. Egy rozsdafarkú pár beköltözött Eleinte, ha kint voltunk, nem mertek röpködni. Mostanra már a terasz része lett a család, nem zavartatják magukat. Ezzel a kis fiókával jó pár percig nézegettük egymást, 1-1,5 méteres távolságból. Aztán huss a szülõkkel repült egy kört. Olyan igazi kis "bukdácsolós" repülés volt
Link

Ez így igaz, csak az a baj, hogy ellentmond annak a túlélési stratégiának, amit tengeri egysejtû korunk óta a génjeinkben hordozunk. Az emberbe nincs sajnos beépítve olyan önszabályozó mechanizmus, amit ennek elérése érdekében "be lehetne kapcsolni".
Másrészt ne csak a nõt korlátozzuk (annak ellenére, hogy kézenfekvõ), mert pl. ezzel csak azt érnénk el, hogy a férfiak közt volna, akinek 6000 gyereke lehet, s van 5999 másik, akinek egy se, ez nem maradna megtorlatlanul, szerintem ismerjük magunkat.
Technikailag érdekes lesz kivitelezni, akárhogy is tennénk meg. Azonban valóban ez az egyetlen valóban humánus lehetõség.

Lordom, olyan jellegû törvényszerûség nincs, ami több eséllyel ruházná fel a túlélésre a csendben, stabilan meghúzódó kis "poliszokat". A törvények alapján azok halnak ki, akik nem tudják követni a változásokat - ez logikailag ellentmond annak, hogy egy hosszú ideje elszigetelt csoport legyen ilyen szerencsés. A generalista, sokmindenhez alkalmazkodni képes fajok a gyõztesek normál körülmények közt. Az elszigeteltség akkor lehet nyerõ, ha a kihalási esemény nem érinti azt a helyszínt pont az elzártsága okán, de ez nem egy általánossággá tehetõ szabály. Sõt, nyilvánvalóan nagyban függ a kihalási esemény milyenségétõl, hogy egyáltalán megmaradhat-e egy monjuk katasztrófát meghúzódva túlélt csoport, hogy alkalmasak lesznek-e számára a feltételek ezt követõen.
Nincs semmilyen vezérelv, ami alapján valaki tuti túlélõ lehet, pl. a Burgess-pala faunájának a hatvanas évek végétõl való újravizsgálatával, rendszerezésével, taxonómiai feltérképezésével derültek ki olyan dologok, ami alapján még inkább a "véletlen" nevû fogalom került az evolúció mozgatórugóinak élére. (Az adott korszak állatvilága sokkal változatosabb volt a mainál, de a mai élõlények "õsei" mind megvannak benne. Mégis, a benne élt állatok nagy része teljesen eltûnt, kihalt, nyomok és leszármazttak nélkül. Semmilyen okot nem találtak eddig arra, hogy miért pont azok maradtak fenn és népesítették be a Földet, akik. Stephen Jay Gould-nak van egy állati jó könyve a paláról, nem tudom, magyarul kijött-e, angolul van meg: Link Ebben szépen leírja a pala megtalálását, a benne lévõ állatokat, azok másutt volt elõfordulásait, leszármazásait, stb. De nem lehet tudni, hogy miért pont a máig fennmaradtak maradtak fenn, a sokszínûség idején nem mutattak semmi különleges tulajdonságot - legalábbis olyat nem, ami a kövületekbõl kiderülne - nem "jelezték elõre" önnön túlélési képességeiket.)
A legbiztosabb dolog, ami szükséges a túléléshez, az az alkalmazkodóképesség, ehhez se szépnek, se okosnak nem kell lenni.
Az ember esetében az intelligencia egy olyan tulajdonság, amely kiszélesítette az alkalmazkodóképességet. Segítségével tudtuk benépesíteni a sarkvidéktõl a trópusokig a Föld minden szegletét, ami fizikailag alkalmas az életre. De még a tengerek mélyén is megélnénk megfelelõ technikai felszerelésekkel, ahogy az ûrben is. Fontos azonban tudni, hogy a technikánk nélkül sehol se lennénk, s így az ettõl való még nagyobb fokú függés sérülékennyé is tesz minket, ez csapdahelyzet a javából. Ráadásnak most pont egy ilyen helyzet közepébe masírozunk öles léptekkel. Egy példa: az Eyjafjöll kitörés miatt külöföldön rekedt 14 éves cserediák kislány kétségbeesve hívta az anyját a befogadó családtól: "Anyu, mit csináljak, elfogyott a tiszta bugyim?", meg se fordult a fejében, hogy mosson... Kb, ugyanez volt egy másik csoporttal, ott viszont a tanár, aki velük volt, megoldotta a problémát: bement egy nagyáruházba s vett egy szatyor bugyit a lányoknak.... (Nekem mondjuk eszembe nem jutna felvenni kimosás nélkül a boltból hazahozott bugyit...) Ez csak egy végtelenül egyszerû eset, de mi lesz, ha mondjuk megszûnik az áramszolgáltatás egy sokmilliós nagyvárosban s nem lesz többé folytatása? Mi lesz, ha leáll a vegyipar és nem gyártanak több mûtrágyát, permetszert? Ki fog enni? Ha megszûnik a ma a nyugati világban mindenhol elérhetõ iható, tiszta, fertõzésmentes ivóvíz szolgáltatása? És ezek egyáltalán nem elképzelhetetlen helyzetek. Mire megyünk madj a fene nagy intelligenciánk szüleményeivel, ha nem mûködnek?
Erre szoktam azt mondani, hogy az az ember fog túlélni, aki technika nélkül is képes erre a hétköznapokban. Talán egy kis pápua vagy amazón bennszülött csapat. Már ha marad élõhely még számukra... Ezért is gondolom, hogy sokkal fontosabb a meglévõ élet összefüggéseinek megismerése mindennemû technikai fejlesztésnél. Szándékosan óvott csoportok persze fennmaradhatnak a technikai civilizációból is, de meddig? Energia, nyersanyag, újrafelhasználás lehetõsége, stb. Az új problémák megoldásához megvan az eszünk, de nem biztos, hogy minden eszközünk is megvan illetve meglesz. Ám a legfontosabb (ha szabadna rangsorolni) tudomány a biológia - a maga bonyolult összefüggéseivel együtt, ebben van a túlélésünk kulcsa.

Az egyenlõ esély megoldható: például 1 nõnek 1 gyermeke lehet. Ezzel 1 generáció alatt máris több, mint felére csökkentettük a népességet.

Más kérdés ennek etikai, emberi jogi, gazdasági és egyéb háttere.

Ha nem szeretnénk, hogy a Természet oldja meg helyettünk (amit elõbb-utóbb meg fog cselekedni), akkor lépni kellene valamit, amíg nem késõ.

Szerintem a Föld nem túlnépesedett, inkább rosszul népesedett, ami tulajdonképpen nem is népesedési probléma, hanem rossz társadalmi-gazdasági folyamatok következménye.

Noli valóban "elbeszéltünk egymás mellett" kissé tán az én hibámból
Lényegében hasonló gondolataink vannak a felsorolt témákban.
Egyfelõl számomra érdekes, hogy az "élet-szimuláció" modelljeiben sok esetben a robbanásszerû szaporodást többnyire hosszabb-rövidebb ideig tartó kavarodás követi, melynek során megindul a "kihalás" és csak néhány kis elszigetelt, változatlan, mozdulatlan vagy helyben oszcilláló de létszámban nem gyarapodó csoportok maradnak életben. Kísértetiesen emlékeztet kezdeti kis törzsek, falvak, városok, fejedelemségek, országok, birodalmak történelembõl ismert folyamatára. A szimulációknál egy szerencsés kivétel van, amikor már a kezdetnél kialakulnak stabil, mozdulatlan és spontán nem változó elkülönült kisebb csoportok melyek idõnként kilöknek egy-egy mozgó alakzatot amely tetszõleges pályán haladva egyes csoportokat elpusztít, másokat gyarapít, ismét másokat csak átformál (önként adódik az emberi párhuzam kiemelkedõ tudósok vagy politikusok hatásával) összességében azonban a teljes "élettér" elemeinek száma nem vagy csak kismértékben változik beáll az egyensúly. Remélem az utóbbi modellt követi az emberiség sorsa.
Régóta játszom az amatõr filozófust, évtizedek alatt kétféle önkényes megállapításra jutottam. Az egyik hogy az embernek semmilyen konkrét kiemelt rendeltetése nincs nem "a teremtés koronája" csupán szerencsés véletlenek összejátszása révén õ vált "csúcsragadozóvá". Szerintem konkrét, meghatározott "eleve elrendeltetett" feladata NINCS sem az egyes embernek sem az emberiségnek. Értelmet, célt, csak saját maga adhat létezésének. A másik gondolatom hogy szerintem az emberi fajra is érvényes a születés-fejlõdés-hanyatlás-elöregedés-pusztulás folyamata akár az egy ember esetében. Az emberiség élettartama és sorsa, az egyéni emberi sorsokhoz hasonlóan alakul, önpusztító-önsorsrontó-mihaszna vagy okos óvatos maga és mások hasznára élõ, környezetéhez alkalmazkodó és azt nem leigázni törekvõ emberhez méltóan alakítja életét majd hosszú életet megélve békés öregkor végén, de mindenképp a "meghal". Véleményem szerint téveszme az hogy az ember "mindenek ura", ugyanolyan téveszme mint az hogy a Föld a Mindenség középpontja és körötte forognak a csillagok. S. Lem nagyon jó allegóriát használ a "Magafia Majmász" novellájában "...a kõ pedig, amelyet a fazék megmozdított, meglökött egy rozsdás vasat, amely ócska mágnes volt, ettõl a mozgástól áram keletkezett, elmozdított tizenhat másik vasdarabot és drótmaradványt, szulfitok és kloridok olvadtak ki, atomjaik összekapcsolódtak más atomokkal, s a megbolygatott molekulák elkezdtek meglovagolni más molekulákat, míg végül a szemétdomb kellõs közepén létrejött egy Logikai Áramkör, aztán öt másik, végül újabb tizennyolc ott, ahol a fazék végül darabokra törött, estére pedig, nem messze a már kiszáradt pocsolyától, kimászott a szemétdomb szélére az ilyen véletlen módon létrejött Magafia Majmász, akinek nem volt sem apja, sem anyja, saját maga volt õ, hiszen apja a Véletlen, anyja pedig az Entrópia. Lemászott Majmász a szemétdombról, és egyáltalán nem tudta, hogy keletkezésének valószínûsége egy volt a száz szupergigacentilionhoz..."
Van még egy fantazmagória-számba menõ elképzelésem is a számítógépek, robotok fejlõdése láttán - mi csak egy köztes láncszem vagyunk akár emberszabású elõdeink voltak hozzánk képest. Semmi lehetetlent nem látok abban hogy a gépek lépnek az elöregedett, majd kihaló emberiség helyébe, vélhetõen "saját intellektussal és éntudattal" ám sokkal nagyobb probléma-megoldó és alkalmazkodó képességgel mint hús-vér elõdeik. Õk viszik tovább mindazt amit tudásban "megörököltek" az emberiségtõl" eleinte antropocentrikus késõbb az ésszerûségi irányelvekre támaszkodva. Lényegében az õ tevékenységük is elsõsorban az önfenntartásra irányul majd ahogy az ember esetében, de az önfenntartás sajátos helyzetüknek megfelelõ problémái miatt számukra is szükséges hogy szinte emberi módon de folytatják a kutatás/megismerést is az utolsó csillag kilobbanásáig. Az õ létezésük sem fog örökké tartani, csak ameddig anyag és energiaellátásukat meg tudják oldani, illetve az ehhez szükséges ismereteket meg tudják szerezni. Persze, tovább fantáziálva, nem törvényszerû az emberiség kihalása ha az emberi agyat sikerül biomechanikus közvetlen kapcsolatba hozni a gépekkel - akkor az EMBER nem hal ki, mert nem a test formája teszi emberré az embert, hanem az AGYA és gondolkodása Én is kísérletezem ilyesmivel Bárki megpróbálhatja azt a szoftvert mely a szem mozgását követve vezérli az egérikont "pislogással katintva". Beteg kislánya számára fejlesztette ki magyar kutató, a próbaverziót ingyenesen közreadta. Jól használható és elképesztõ ahogy az ember csak rápillant egy parancsikonra, pislog párat és a program elindul. Ez még csak fizikai kapcsolat, normál megvilágításban webkamera képén követi a szemmozgást a gép, furcsa érzés hogy pusztán a szemed jártatva a képernyõn az egér mozgása követi pillantásod, ha megáll valamin, kijelöli, ha pislogsz párat indítja a progit, rajzolni igen, sajnos írni nem lehet vele. Viszont léteznek és elérhetõk hangfelismerõ progik melyek leírják a kimondott szavakat - ergo rápillantasz a hangíró progira és diktálod a gépnek amit akarsz, levelet akár szoftvert írva végül egy "pillantással ki is nyomtathatod e-levélben küldheted akár elfaxolhatod (vannak faxoló PC progik is). Komolyan "beszélek" ez már ma is bármely PC-n megvalósítható! Régóta keresik a lehetõséget hogy az emberi agyat EEG (elektroenkefalográf) módján figyelve összekapcsolják az emberi agyat és a számítógépet. Hatalmas elõnyei vannak és "rossz kezekben" iszonyú hátrányai lehetnek, akár az lentebb említett kutatási területeken. Addig viszont sok idõ lepereg és vigyázni kell a fejlesztésekkel illetve azok helyes felhasználására. Ismerve az embereket, a hírek, információk felgyorsult terjedése révén bátran mondhatom az emberiséget- mely jó és rossz indulatok két véglete között vergõdik mondhatnám "a jók küzdenek a rosszakkal õz és farkas módján" hát némileg féltem utódainkat.
-------------------
Kiemelem: a "kacsintós-webkamera" verzió kifejlesztéséhez GRATULÁLOK a fejlesztõnek, tesztelése jól sikerült, gyakran használom
-------------------
A számítógépes "széndioxid-faló alga" tervezésérõl nekem is rögtön a Mars "terraformálása" jutott eszembe
Csak aggodalmaskodom, mert az emberiség százszor is igazolta hogy "vasból nemcsak ekét, kardot is lehet kovácsolni".
Sopánkodásom ellentételézeséként idézek Paul Davies "Utolsó három perc" c. könyvébõl:
"1972-ben a Római Klub A növekedés határai címmel komor elõrejelzést tett közzé az emberiség jövõjére vonatkozóan. Számos küszöbön álló katasztrófát soroltak föl, ezek egyike szerint a világ fosszilis tüzelõanyag-készletei röpke néhány évtizeden belül kimerülnek. Az emberek megriadtak, az olaj ára magasba szökött és divatos téma lett az alternatív energiaforrások kutatása. Most a 90-es évek közepén járunk és egyelõre nyoma sincs annak, hogy a fosszilis tüzelõanyag- készletek a kimerülés határán járnának. Így aztán a riadalom helyét a nyugalmas megelégedettség vette át. Sajnos az egyszerû matematikai számítások mindennek ellenére azt mutatják, hogy egy véges erõforrást nem lehet soha nem csökkenõ, véges tempóban az örökkévalóságig kiaknázni. Elõbb vagy utóbb egészen biztosan beköszönt az energiaválság. Hasonló végkövetkeztetésre kell jutnunk a Föld népességét illetõen is: az nem növekedhet minden határon túl.
Egyes jeremiások úgy gondolják, hogy a ránk váró energia- és túlnépesedési válság miatt egyszer és mindenkorra búcsút mondhatunk az emberiség létezésének. Nincs szükség azonban arra, hogy párhuzamot vonjunk a fosszilis tüzelõanyag-készletek kimerülése és a Homo sapiens kipusztulása között. Elképesztõ bõségû energiaforrások vesznek körül bennünket, feltéve, hogy megvan bennünk az akarat és a képesség a kiaknázásukra. Legfigyelemreméltóbb a napfény, amely több energiát kínál, mint amennyi az emberiség egész szükséglete. Nehezebb problémának látszik az emberiség szaporodásának visszafogása, még mielõtt világméretû éhínség tizedelné meg sorainkat. Ehhez sokkal inkább társadalmi, gazdasági és politikai eredményekre van szükség, semmint tudományosakra. Mindenesetre, ha le tudjuk gyõzni a fosszilis üzemanyagok kimerülése miatt fellépõ hiányt, és ha katasztrofális konfliktusok nélkül stabilizálni tudjuk a népességet, és ha az ökológiai és a kisbolygók becsapódásából származó katasztrófákat korlátozni tudjuk, akkor azt hiszem, hogy az emberiség sorsa felvirágozhat. Nincs olyan természeti törvény, amely lehetetlenné tenné fajunk örök életét."
Abbahagyom, mert vég nélkül folytathatnám hiszen még ezernyi gondolat rekedt bennem, de a fórum nem errõl szól Bocs a hosszért

Ezzel csak az a baj, ha bármilyen mesterséges módszerrel próbálkoznánk, ott lenne a lehetõség, hogy ne egyenlõ eséllyel csökkentsük a népességet, hanem lehessenek kivételezettek...
Ezért (is) gondolom, hogy leginkább a Természet fogja ezt elintézni, mint annyi mindent, helyettünk.

Gábrusz még az esõk elõtt pár estén hallottam ciripelõkórust, de azóta hallgatnak, tegnap este sem hallottam õket.

Sok mindenben más a véleményünk, de a túlnépesedett Föld sürgõsen megoldandó (jó eséllyel már késõ....) problémájával kapcsolatban teljes mértékben egyezik. Sajnos....

És a tücskök?

Nálunk már több, mint 2 napja adják a megakoncertet , még nem sikerült rajtakapnom õket, hogy szünetet tartottak volna. (Igaz, nem is figyelem õket állandóan.)
Nekem meg ettõl van nyár-érzésem. A "madaraid" szerintem még mindig a száraz idõnek örülnek. De amikor szárazság volt, akkor is az esõ után vagy a szüneteiben danolásztak leginkább
Na, most elhallgatott egy kicsit a "tücskünk".
...1 perc múlva: most megint mondja.

Lordom, szerintem kissé egymás mellé beszéltünk. Nem mondtam, hogy nem FOGNAK mesterségesen új élõlényt csinálni SOHA, sõt, azt is mondtam, hogy maga a Természet is hoz ilyet létre, hisz épp ez az élet lényege.
Azt mondtam, hogy nem gondolom, hogy ez a közeli jövõben esedékes, és ha mégis, akkor sem ez a legfõbb veszélyforrása a tevékenységünknek.
Tegyük fel azt a költõi kérdést, hogy mi van akkor, ha megalkotnak egy olyan mesterséges mikrobát, amely képes a teljes bolygó élõvilágát kiirtani baciktól kékbálnáig (minket is beleértve), saját maga számára mondjuk egy ma még ismeretlen anyagcserefolyamat kihasználásával, egyúttal meggátolva a jelenleg mûködõ anyagcserét. Mi történne? Az új élõlény elkezdené járni azt az utat, amelyet a mi elõdeink is, szépen kialakulna egy új bioszféra, újra benépesülne a bolygó, ahogy történt ez a nagy kihalások után is. Sok tekintetben új irányokat venne az evolúció, sok más tekintetben valószínû ugyanazokat az utakat járná be, mint a korábbi (mostani). Persze, sajnálatos volna, ha eltûnne minden, de ha egyszer újjászületne az élet, akkor nem mindegy? Nem ezzel van a gond.
Az ember szereti az állandóságot, így közel áll a szívéhez a szülõfaluja, a kedvenc étele, illata, állata, stb. Az ember tart a változástól, vagyis attól, hogy õ maga nem lesz képes ehhez alkalmazkodni. Ennélfogva nyilánvaló, hogy nem örülünk semmi olyan lehetõségnek, ami efelé a változás fel tendál. Ez a része egyszerûen lélektani, ebbe nem is akarok belemenni, mert nincs köze a témához. Szerintem tök mindegy, hogy mi miatt pusztul ki az emberi kultúra, ha emellett FIZIKAILAG nem semmisítjük meg a bolygót. (ez utóbbinak is van reális esélye, de csaka távoli jövõben, inkább nem érdemes vele foglalkozni).
Menjünk kicsit tovább: mesterséges élõlények kapcsán nem elvetendõ ötlet pl. egy másik bolygó "terraformálása" esetén való felhasználás. Képzelj el egy a mostani oxigéngyáraknál nagyságrendekkel hatékonyabb oxigéngyártó mikrobát, amit a Marson megtelepítenek, tudatosan arra tervezve, hogy lakhatóvá tegye a bolygót számunkra. Nem tudom, de az az érzésem, ha túléljük ezt a századot még, akkor lesz ilyesmi is (mindenképp tovább kell lépni a Földrõl, ez nem sci-fi). Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen jellegû mesterséges mikroba vagy más élõlény esetén nem pusztán a megfelelõ funkciókat fogjuk tudni beállítani, hanem be tudunk majd építeni egy olyan gátat is, ami megakadályozza a mutációt (ez szerintem még sokkal hamarabb megszületõ eljárás lesz), vagy beépítünk bármit, ami hasznosan készítheti elõ számunkra a terepet.
De akkor menjünk még egy lépéssel tovább, tegyük fel, hogy a Mars már lakható a földi eredetû élõlények számára, van levegõ, víz, sugárzástól óvó légköri/geológiai adalék, stb. Áttelepítünk mindenfélét a Marsra - a földi élõlények nyilvánvalóan meg fognak változni, mivel azért a Mars nagyon más. Ha semmi mást nem nézünk, csak a gravitáció gyengébb voltát, illetve a saját mágneses tér hiányát, már sok változás lehetne. De még ha mondjuk a Namíb-sivatagot komplette áttelepítenénk a Marsra, akkor is megváltozna ott minden. Egyszerûen továbblépne az evolúció, az élet kihasználná az új lehetõségeket és ez így normális.

A kutatások veszélyességével kapcsolatban: bármit teszünk, az veszélyes. A bolygó, mint mondtam, ha csak fizikailag meg nem semmisítjük, ki fogja termelni a maga következõ generációs Életét nélkülünk is, az általunk kipusztított fajok nélkül is. Ha félteni kell valamit, az nem az élet, hanem a kultúra. Kérdés, hogy ez a saját önzõ fajunkon kívül valahol is jelent-e bármit? Szerintem nem. Ha az emberiség eltûnik, semmivel sem lesz szegényebb a világ. Ugyanúgy lesznek csillagok az égen. Csak nem mi nézzük õket, ennyi. Lehet, hogy ilyen könnyen le kell mondani mindenrõl - már ha "jól" elintézzük a dolgot magunknak.

De akkor itt már felvetõdik az is, hogy egyáltalán van-e szükség ránk??? (szerintem nincs)
Ha létezik értelmes élet bárhol máshol is a világegyetemben, akkor talán lehet azt mondani, hogy kell az emberiség is, mert színesíti a palettát. De ha egyedül lennénk, akkor ennek semmi de semmi jelentõsége nincs, bármennyire is kegyetlenül hangzik.
Persze, ösztönösen bennünk van a jövõ iránti vágy, a gyarapodás utáni ácsingózás, de ha elérjük (elértük?) azt a szintet, ahonnan már nem lehet egészségesen tovább gyarapodni, akkor vagy stagnálásnak kell jönnie (ezt nem hiszem, hogy lehetséges, pont a beépített gyarapodási vágy miatt), vagy hanyatlásnak. Logikám szerint az utóbbi az esélyes. Vagyis így is és úgy is mindegy, hogy mit csinálunk. Gyarapodni csak úgy lehet, ha valami új területet foglalunk el, ha ez nem sikerül záros határidõn belül, akkor vége. Gondolj csak az ûrszemétre - egyre nõ, elõbb-utóbb lehetetlenné teszi majd a Föld elhagyását, ha minden így megy tovább. Erre a golyóbisra zárva viszont nincs több esélyünk, lehetõségünk!
Hogyan lehetne megállítani a szaporodás, gyarapodás iránti vágyat??? Nem csak a mértéktelen gyerekcsinálásra gondolok, hanem MINDEN gyarapodásra. Hisz a gazdaságunk alapja, hogy egyre több és több kell mindenbõl ahhoz, hogy fennálljon és ne omoljon össze, épp ezért kell mindenféle tök felesleges holmit elõállítani. ha ez megszûnne, emberek százmilliói (milliárdjai) veszítenék el a túlélési lehetõségüket egyik napról a másikra. Ennek viszont törvényszerûen be kell következnie, mert jelen életformánk szerint nincs más út. Attól nem "félek", hogy visszafogjuk magunkat és megállítjuk a gyorsuló ütemben közeledõ hanyatlást. Amíg lesznek vallások és azok elõírják, hogy márpedig nuku fogamzásgátlás, addig végképp semmi esély. Számos jövõben játszódó történetben feldolgozták már ezt a témát. A tiltott szaporodás kérdését érzelmes sztorikon keresztül - de egyik ilyen történet se arról szólt, hogy az ösztönvezérelt leendõ anyuka és apuka felfogta, hogy nincs gyerek és kész. Mindben az volt, hogy valahogy ki tudták játszani a törvényt...
Véleményem szerint az emberiségnek reális esélye a fennmaradásra és a kultúra megõrzésére csakis egy igen drasztikus népességcsökkentéssel van. Ha most elindítjuk a stoppert, akkor kb. 50 év van arra, hogy levigyük a létszámot mondjuk egymilliárd fõre, s közben kitaláljuk, hogy ezt az átlagot miként tudjuk majd hosszú távon is fenntartani. Ehhez kellhet járvány, természeti katasztrófa, bármi, lényeg, hogy ennyien NEM maradhatunk.
Ezt a célt akár egy jól megtervezett mesterséges élõlény segítségével is el lehet érni (Sci-fi? Lehet, de nem rossz ötlet.), ami egyszerûen lehetetlenné teszi azt, hogy egy nõ kettõnél több gyereket szüljön, válogatás nélkül, fajra, lakhelyre, mindenre való tekintet nélkül. Ráadásnak ez még humánusabb megoldás is lenne egy direkt mészárlásnál.

Mit lehet még elérni egy mesterséges élõlénnyel, ami árthat az emberiségnek? Ha nem töröl el minden életet, akkor semmi baj vele szerintem. Én sokkal inkább tartok attól, hogy ezek a technológiák olyan értelemben lesznek károsak, hogy még több ember fog még tovább élni, még nagyobb terhet pakolva a bolygó "vállára".
Ha egy adott készlet áll rendelkezésünkre, amelyet eloszthatunk, s egyre több részre kell osztani, akkor egy fõre egyre kisebb adag fog jutni átlagban, ez tiszta. Amíg vannak, akiknek minden szobájukban lesz egy 6 négyzetméteres tévé, addig lesznek, akik már két hónaposan éhenhalnak, ez is tiszta. Minden feleslegesen elkészített és megvásárolt holmival más emberek életét lehetetlenítjük el. Ezt megállítani csak egyszerre és egyformán végrehajtott cselekedettel lehet, amit önként senki nem fog meglépni, ez nyilvánvaló…

Némi kis reggeli filózásra adnak alkalmat a pókocskák. Ugyanis a terasz fedett sarkában ütöttem fel egy állandó tanyát hogy a futó záporokban ne kelljen hurcolkodnom az asztalon szétszórt laptoppal, füzetekkel könyvekkel. Erre legalkalmasabb az egyik kedvenc makrós helyem volt mert ott mindig akadt több pók szinte azonos elhelyezkedésben, helyet szorítva egymásnak. Most mintha érzékeltetnék, én vagyok a "betolakodó", szinte mindenki a megszokott helyeken feszített ki hálót, az egyik tán ha tíz centire a fejem fölül les, abszolút nem zavarja a mozgásom, forgolódásom, de még a pipafüst sem, pedig tudom hogy nem szeretik õk sem. Káros lehet a dohányzás mert kutya/macska/rovarok egyaránt utálják ha rájuk fújom a pipafüstöt De a mögöttem/mellettem fejem fölött tanyát vert pókok nem törõdnek vele, mintha szótlan szemrehányással éreztetnék hogy "ez az õ helyük". Asszem odébb is húzódok az asztallal bár ez a legvédettebb zug, de van elég hely mindnyájunknak, nem zavarom õket és nekik nagyobb szükségük van a védettebb helyekre

Hiányoltam a pókokat, ma reggelre egyszerre négy kölyökpók is tanyát vert a megszokott helyeken. Napok óta nem hallott sokszereplõs erõs madárkoncert van, a kakukk is duplázva "kakakukkol" amit nem hallok túl gyakran egyébként. Teljesen olyan érzést kelt a hangulat mintha most lenne "igazi" tavasz A növények is kezdenek "feléledni" esõ utáni zilált kornyadozó állapotukból. Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Mindenkinek

Reméljük. Szorítsunk hát nekik is (ezt akár vallásos értelemben is gondoltam), bár valóban embertársaink az elsõk.

Szia!
Nem hadititok a lakáshelyzetünk. Nagyszüleim vették a házat (azaz inkább a telket, mert a 2. vh. alatt bombát kapott, csak az alap fele volt használható), õk építették fel nagyjából a mostani állapotára 60 éve. Tudomásom szerint (amit anyám is alátámaszt, aki majd 50 éve ismerõs a helyzetben) soha nem élt itt se fecske, se más költözõ madár. Galamb meg uhu, meg papagáj az volt több is, de költözõmadarat még a környéken sem láttam fészkelni. Ez az elõszoba az egyik legvilágosabb helyiségünk déli fekvésû, az udvarra nyílik, gyakorlatilag szûrt vagy közvetlen napfényt kap fél napon át. Ezért is érthetetlen, hogy mit kerestek itt a kis szárnyasok. Szemmel láthatólag eltévedtek. Gyanítom, hogy megsérülhetett a fészkük, lakhatatlanná vállt és most új helyet keresnek. Csak a legrosszabb helyen teszik itt a zárt udvaros belvárosban. Remélem holnap tovább keresgélnek és találnak egy nyugodt fészkelõhelyet. Nem irigylem õket.

Bocsánat, elírtam egy dolgot: Helyesen így hangzik:
"...szerencsére nálunk októberig is el tudnak gyûjtögetni a méhek -persze, akkor már csak magukNAK."

Meg egyébként is, idén úgy is fontosabb célunk volt az állománynövelés, mint a termelésfokozás.

A múlt héten kirándultam egyet:
Link

Bocsánat, hogy a napokban hanyagoltam a társaságotokat -elõbb egy irományom befejezésén dolgoztam, utána pedig rajzás rajzás hátán volt -éppen most, akác elõtt De nem baj, remélhetõleg erõs családokká válnak a rajaink és szerencsére nálunk októberig is el tudnak gyûjtögetni a méhek -persze, akkor már csak magukban.

Nem csoda, hogy füstifecske repült be hozzátok és nem molnár, mert a füsti szeret zárt, sötétebb helyen fészket építeni. Ezért is fészkeltek korábban, de talán ma is fõleg istállókban (meg gondolom, hajdanán a pitvarba is szívesen befészkeltek). Keresztapámnál az istállót ilyenkor már nem deszkaajtóval, hanem egy faráccsak zárták (meleg, száraz éjszakákon sokszor azzal se kellett törõdni, mert a tehenek az udvaron aludtak, szilvafához kötve). Szóval, a farács felett a füstifecskék minden gond módon siklottak ki és be a sötét istállóba és -ból.
Elnézést, hogy ilyen bizalmasat kérdezek: Ha esetleg vettétek a házat vagy lakásotokat, nem lehet, hogy ahol most laktok, tielõttetek füstifecskék is laktak? (Nem a szobára gondolok, hanem inkább az épületre.)

Egy másik madár:
Link
Még nem tudjuk, mit akart.

Nem kezdték már behordani a sarat?

Valószínûleg tényleg fészkelõhelyet kereshetett. Mint jobban megfigyelve kiderül nem is egyedül volt, hanem ketten. Egymásnak csiviteltek és nézelõdtek. Csak azt nem tudom, hogyha tízszer bejön és nem találja ideálisnak a helyet, akkor miért jön be tizenegyedszer is.
Nem ez a nekik való hely, nincs bajom velük, aranyosak, de egy macskáktól hemzsegõ belvárosi házba, fõleg az elõszobába nem ideális fészket rakni. Remélem erre maguktól is rájönnek és nem lesz belõlük macskalakoma.
Holnap beszámolok a fejleményekrõl.
21es: A függöny nem rossz megoldás, lehet kipróbálom. Sajnos nincs most sok idõm ezzel bíbelõdni, de ha holnap is visszajönnek, akkor muszáj lesz.

Tegyél fel egy függönyt. Levegõ bejön, fecske kint marad. Meg fogja találni ott is, amit keres.

Te; biztos tojás van nála, és fészkelõt keres. Próbálj vmi.kicsi dobozt ki-felkötni valahová,kevés szalmával.(Szélvédett, de világos helyet, olyan terasz-fal-plafon-sarok közelébe.

Egy furcsa "problémám" lenne. A mai nap több ízben meglátogatott egy füstifecske. Az elõszobába röpköd, ahogy kinyitom az ajtót (szeretném, ha melegedne a helyiség, mert nem kívánok már fûteni) gyakran berepül, körözget, volt hogy ide a szobámba is bejött. Bajt nem csinál, de félek, hogy a plafonnak, vagy a falnak ütõdve megsérül a szárnya. Az is felettébb érdekes, hogy közel 1 tucat macska közé röpül be, azok meg úgy követik, mintha madzag lenne rájuk kötve. Mit akarhat egy szobában? Fészket akar építeni? Hangosan csivitel egész nap a környezõ épületek felett, mintha keresne valamit. Azon kívül, hogy szeretnék nyugodtan szellõztetni és tanulni más "kívánságom" nincs. Mit csináljak vele? Tudom semmit, zárjam be az ajtót, de hátha van valakinek valami ötlete, én tanácstalan vagyok.

Nálunk nagyon is elterjedt, rengeteg van a (mindkét) kertben most is.. Több mint a kaszanyûg, pedig abból volt több régebben. De apró bükkönybõl is van szép számmal kint (elõszeretettel nõ a kökörcsines ágyásba..).

Nem, még neki sem lehet az, lévén nem hajlik orchideamód csalafinta megporzási furfangokra, és nem is faj(társ)talankodik a testvérpillangósokkal.
Felétek, a nyírségi mésztelen homokon is elterjedt faj, legelõkön, mezsgyéken, parlagokon látható, kecses pártájú gyomnövény.

Sajnos, a Bakonyban óriási a kár, különösen a szélnek kitett nyugati-északnyugati hegységrész (elsõsorban Farkasgyepû-Bakonybél-Zirc magaslatainak) a korábbi erdõleélések következtében meggyengült ellenállóképességû bükköseiben. Ha lenne szélmérés a Kõris-hegyen (100m-rel magasabb csúcs, mint a Kab-hegy), akkor valószínûleg nem 162km/h az új széllökés-rekord..

Annyi anyag található a neten hogy lefelejtettem a hsz-ból ezeket a csatolásokat melyek illeszkednek a "synthetic evolution/life" témához Link ugyanez "jutyubon" Link továbbá neuronpótlás Link (tervezet) és egy másik Link Kissé eltávolodtam az alaptémától, de érzékelhetõ hogy minden eszköz megvan ahhoz hogy akár atomonként rakjanak össze és keltsenek életre egy önreprodukálásra/szaporodásra képes mesterséges új "életet" bármennyire is berzenkedünk a gondolattól.

Mi is kíváncsiak vagyunk a növényre (nekem se jött be a kép).

Noli tökéletesen józan és logikus a gondolatfûzésed
DE én nem a jelenre hanem a jövõbe nézek. A bacikísérlettel analóg példa - festõk, szobrászok sokáig csak utánoznak valamit/valakit hogy gyakorlatot szerezzenek és végül kialakítsák saját stílusukat, merõben újat alkotva.
NEM a jelenlegi, vélhetõen üzleti érdekekbõl (és a további kutatás anyagi bázisának bõvítése érdekében) világgá kürtölt eredmény a félelmetes, hanem ami utána jöhet. Az utat mindenképp megnyitották és akár helyeslik vagy tiltakoznak, ettõl függetlenül tovább mennek a megkezdett úton. Innen kezdve jogos a félelem, ki mire fogja felhasználni.
A múltkoriban a digitális fotózás alacsony pixelhatárairól beszéltünk, elméletileg jól megalapozott fizikai akadályokat említettél, azóta már 100 megapixeles kamerák is léteznek. Akkor is említettem, hogy fejlõdést megállítani nem lehet, legjobb példa hogy a PC fizikai korlátait elérve a kvantumszámítógép illetve a foton/fényszámítógép felé indultak tovább, a nanotechnológia lehetõségei egyenesen elképesztõk.
A géntechnológia miért lenne kivétel?
Venter nem Venter, mégis valamit elgondoltak és megcsinálták. Kicsit ellenkezek Veled, úgy vélem, nem értelmeztem rosszul a hírt. Igazad van "Venterék nem egy még nem létezõ genomot állítottak elõ, hanem egy már meglévõt készítettek el mesterséges úton."
DE DE DE szerintem ez nagyon is logikus lépés mert legjobb ellenõrzése egy ismert tulajdonságú és egyszerû "dolog" létrehozása. Legegyszerûbb analóg példa saját monomániámból - ha egy prímgenerátor-szoftvert fejlesztek, elõbb ismert prímeket generálva ellenõrzöm le azután merészkedek az ismeretlenek felé
Korábbi vitáinkból ismersz, én nagy hibának tartom "ex katedra" kizárni bármit (persze az alapvetõ fizikai törvényekkel ütközõ örökmozgó botorság, az elgondolás hogy egy részecske egy idõben több helyen is létezhet érdekes ám emberi 3D világban logikátlannak tûnik, de a másik véglet sem jó, pld. a francia akadémikus kijelentése: "Márpedig kövek az égbõl nem eshetnek".
Én a szintetikus DNS kísérletek folytatását és számítógéppel tervezett élõ szervezetek "teremtésének" lehetõségét egyáltalán nem zárom ki, mivel még sok ismeretlen fizikai és biológiai effektus vár felfedezésre mely gyökeres változást idézhet elõ egy-egy tudományágban, így a géntechnológiában is. Biológiában LAIKUS vagyok felszínes ismeretekkel de nem zárom ki a fejlõdést korábban említettem, minden ellenvélemény korábbi idõben megszerzett ismereteken alapul melyeket bármikor felülírhatnak újabb felfedezések. Ha egy új ötlet nem ütközik alapvetõ fizikai törvényekkel -mert végsõ soron minden de minden a fizika/matematika ismert és még ismeretlen törvényeire vezethetõ vissza- akkor korábbi ismereteinkre alapozva tagadjuk lehetõségét? Nem az örökmozgó vagy a misztikus szabadenergia hóbortos kutatásáról van szó, ezért szinte bizonyosnak tartom hogy a géntechnológiában a mesterséges DNS elõállításában kellõ rutint szerezve és eddig ismeretlen új felfedezéseket alkalmazva akár "atomonként összerakva" (hiszen ma már lehetséges) létre fognak hozni új "nem természetes" létformákat remélhetõleg az emberiség hasznára. A folytatás irányát firtattam, mert hogy folytatni fogják a mesterséges élet az bizonyos. Látható a géntechnológiában IS, folyamatosan lépik át a Természet szabta gátakat. A biológus és egyéb kutatómunka összemérhetõ a mérnöki munkával. Az élet minden területén látható hogy szinte bármilyen technikai probléma megoldható és megoldják immár az atomokkal játszadozva. Legjobb példa a nanoszinten tervezett önreprodukáló automaták fejlesztése, melynek távoli végcélja hogy bármit megteremthess otthon a ruházattól a hétköznapi tárgyakig. Mesébe illõ szinte hóbortos ötlet, mégis dolgoznak rajta.
A génekkel ugyan miért is ne lehetne hasonló sikerrel játszadozni?
Legegyszerûbb példa, az antibiotikumok anyaga javarészt a csatornákban õshonos penészféléktõl származik. Már középiskolás koromban fermentorokban tenyésztették õket tonnaszám, hogy hatóanyagukat kivonják kellõ mennyiségben. Hatásos gyógyszer lett, de mint kiderült, sajnos nemcsak a vírusokat öli hanem az emberi szervezetet is legyengíti.
Megalapozott és láthatóan szakirányú ismeretekre épített véleményed ellenére én azt vélem, folytatják a mesterséges élet létrehozására irányuló kísérleteket. Ma még csak "utánoznak", de bizonyosnak tartom hogy rutint szerezve és újabb még ismeretlen felfedezéseket is felhasználva "célszerszám-létformákat" létre fognak hozni, bármennyire is ellenkezik mai ismereteinkkel. Én már nem fogom megérni, de fogadni mernék rá hogy így lesz, "bár úriember biztosra nem fogad"
Hiszem hogy sikerrel fognak járni, de a félelem viszont örökös lesz, vajon mire használják fel ha rossz kezekbe kerül... Mivel az "utánzat" életre kelt, bizonyosan követni fogja több más is. Mivel az emberi tévedés lehetõsége mindig fennáll ha valami rutinszerûvé válik, emiatt ellenõrizhetetlen mutáció is fenyegethet ahogy Kenya említette, az emberi rosszindulatról nem is beszélve. Nem látunk a jövõbe, mai ismereteink alapján a holnapról csak vélekedhetünk, de nem tudhatjuk mit hoz a jövõ ezért jobb óvatosnak lenni akár helyeslünk akár tagadunk. Nem kötözködöm, de a "skolasztikus ismeretekre" alapozott ellenvetések bármilyen területen emlékeztetnek a meteorológiai prognózisokra. Rövid távon jól beválnak, de hosszabb távon egyre bizonytalanabb becslésekké válnak, egy bizonyos csak, idõjárás-változás volt és lesz. Bármikor lecsaphat egy váratlan vihar ami még csak készülõdik "egy lepke szárnyrebbenése" miatt. Egyéni véleményem: ugyanez érvényes a tudományra. Nem kötekedés, bizonyosnak tartom hogy elõbb-utóbb minden problémát megoldanak vagy áthidalnak csak idõ és pénz kérdése. Úgy vélem, a felhasználás módját illetõ lamentálásom nem alaptalan
Kiegészítésnek még Neumann János ötlete
"Neumann 1948-ban publikálta alapvetõ munkáját az önreprodukáló automatákról (Neumann - Burks, 1966). A mû elsõsorban az elméleti biológiát és az élet keletkezésének kutatóit termékenyítette meg, de ne feledkezzünk el arról, hogy ez az elmélet lényegében pontosan meghatározta azt az alapsémát, amelyet a molekuláris biológia - már Neumann halála után - kísérletileg igazolt. Idézzük fel, mit írt errõl két évtizeddel késõbb Linus Pauling: "Neumann kimutatja, hogy egy önreprodukáló automatának négy fõ komponenssel kell rendelkeznie:
"A" egy automatikus gyár, amely összeszedi a komponenseket, és kívülrõl kapott instrukciók alapján összeállítja.
"B" egy duplikátor, azaz olyan automata, amely lemásolja az írott instrukciókat.
"C" egy kontrolláló elem, amely mind "A"-hoz, mind "B"-hez kapcsolódik.
"D" az írott program. Nem nehéz felismerni, hogy e szereposztás mit jelent az élõ sejtre applikálva: "A" a riboszóma, "B" a polimeráz enzimek, "C" a represszor vagy más kontrollmolekulák, és "D" a DNS (Pauling, 196"
Forrás: Magyar tudomány 2003. december
Mi ez ha nem a mesterséges élet elve?
Hozzáteszem hogy a nanotechnológia egyre jobb hatásfokkal dolgozik minden területen, atomi méretekben beavatkozva emberi gyógyításba, BÁRMIBE. A "programozható anyag" bármit képes elõállítani a "Claytron" elven. Egyenlõre még durva példa rá az "önjavító szék" Link A többi javarészt még animációs filmeken látható elképzelés, de máris "catom" nevet kapott az atomi méreteknél nem sokkal nagyobb "robot-mag", melyek sokasága programozás szerint tetszõleges alakot ölthet az emberi környezet tetszés szerinti alakításához vagy éppen mikrosebészeti szinten történõ beavatkozásokhoz Link vagy csak formatervezés Link Az USA 1999-2004 között 1 milliárd dollárt költött ezekre. Léteznek már "szuper-katonai" alkalmazások is. A nanotechnológia a génsebészetben is felhasználható, innen kezdve "határ a csillagos ég" vagy az se..... Kicsit irigylem is a jövõ nemzedékeket, de féltem is õket egyúttal.

Szia Nyuli, sajnos nekem nem jön be az oldalon se szöveg, se kép.. A észak-afrikai flórában nagyon sok cserjetermetû zanót- és rekettyefaj van, lehet, hogy valóban közülük lesz valamelyik. Van egy marokkói flórát bemutató könyvem a munkahelyemen, ha küldesz (akár privátban) egy látható képet, leírást (vagy linket) a fajról, kedden utánanézek a növényednek konkrétabban. Egyelõre így nem tudok többet segíteni.

Így van.
A másik az, hogy (tévesen) azt hisszük, hogy minnél többet birtoklunk, szerzünk, annál "többek" és boldogabbak leszünk.

Bizony, bizony, az a fránya egó. Szerepekbe bújunk miatta, játsszuk a kis játszmáinkat, közben rettegünk a sérüléstõl, a megnyílástól a másik felé.

"Félreértettek netán? - ne bánkódj emiatt, hiszen nem kell és nem is szabad mindig igazságot tenni. Az igazság az emberi élet legkínzóbb érzése, mert mindenkinek mást jelent."

L.A. Seneca

"Az a kérdés, hogy vajon megéri-e az emberi faj a nagykorúságot, ami ugye a felelõs viselkedést meghozza..."
Na ez nagy kérdés.. Sajnos az "egó" hátráltatja ezt - véleményem szerint - ami önzést és rövidlátást okoz.

Teljesen igazad van. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy az emberek központi "tudatmódosítása" is nagyban zajlik, nem véletlen, hogy meg lehet etetni akármit (szó szerint és átvitt értelemben is) a tömegekkel. A jelen életformánk fenntartását egyre jobban csak a mesterséges dolgokkal lehet megoldani, ezen belül is lehet azonban választani a valóban igen károsak és a talán nem károsak közt. Gondolok olyanra, hogy jobb bacikkal termeltetni a gyógyszermolekulákat, mint hatalmas vegyi üzemekkel, amelyek keményen szennyezik a világot. Persze ellenõrzött módon.
Abban a biztos tudatban, hogy az emberi faj se tart örökké, inkább jó lenne a hátra lévõ idõt kellemesen eltölteni, ehhez viszont tudatosságra van szükség.

Az a kérdés, hogy vajon megéri-e az emberi faj a nagykorúságot, ami ugye a felelõs viselkedést meghozza...

A zöldségesünk idén már nem mér nejlonzacskóba semmit, csak papírzacsiba, ahogy réges-régen. Ilyen apróságokkal lehet lépkedni jó irányba.

Személy szerint én nem is azoktól tartok, akik többé-kevésbé ismertek és a tevékenységük is ismert. Sokkal inkább azoktól, akik tökéletes csendben varázsolnak valami isten háta mögötti helyen, ki tudja, kinek a megbízásából és milyen célból. Nem beszélve az esetlegesen balul sikerült mûveletekrõl. Sajnos jó néhány összeesküvés-elméletrõl derült ki, hogy nem is annyira elmélet. Amúgy meg inkább a tendencia aggasztó. Lassan már minden mesterséges lesz, már az élet is, legalábbis részben.
Bizonyos erõk és körök mindent az irányításuk alá akarnak vonni, az élelmiszer-termelést szõröstül-bõröstül, a gyógyszeripart, a tudatformálást annak minden csatornájával együtt, és most az élet létrehozását és módosítását is. Hozzáteszem, ez abszolút nem újdonság, amióta világ a világ ez így van, csak mostanra összehasonlíthatatlanul fejlettebbek az eszközök, mind akár csak 100 évvel ezelõtt.
Még szerencse, hogy egy csomó dologról nem tudjuk, hogy készült, amit megeszünk-megiszunk, vagy bevesszük, mint gyógyszert.
Boldog tudatlanság.

Mi van akkor, ha idõd is van?
Egyébként jó volt olvasni.
A három napban valamikor én is szívesen felszaladnék Kab-hegyre, kocsival. Mit szósz? PÜ-ben írd meg, neked mikor felelne meg.

Hmm. Ez jópár gondolat lett.

Sajnos annyi idõm most sincs, amennyi kellene, de azért pár gondolat.
1, Istent Craig Venternek hívják? Nem, de ha mégis, még mindig jobb, mintha Musztafa lenne a neve.
2, Valóban Venter az új Frankensteing doktor? Szerintem nem.
3, Veszélyes-e egy mesterséges baci? Persze, az is lehet, ám Venter minden üzleti érdekeltsége ellenére is nagyságrendekkel kevéssé veszélyes dolgokat "gyárt" nagyüzemben hosszú-hosszú évek óta, mint pl. hazája bájos hangzású, Honeywell nevû cége.

Én egy percet sem csodálkoztam a híren, sõt, mondhatni, már kb. vártam. Venter túl rég rukkolt elõ valami sajtónak is csemegézni való szenzációval.

Hogy néz ki egy genom? Van benne egy kis csokor kódoló gén, amely különféle funkciókat határoz meg, idõzít bizonyos dolgokat, befejez bizonyos folyamatokat, stb., valamint van egy jóval nagyobb csokor gén, amit hulladéknak kezeltek sokáig, mivel nincs felismerhetõ funkciójuk az e részeken található kódoknak. Ma már tudjuk, hogy a nem kódoló szakaszok is jelentõséggel bírnak, ámbátor róluk még sokkal kevesebbet tudunk, mint a kódoló szakaszokról. Ahogy a cikk is írja, a mycoplasma baci meglehetõsen primitív méretû genomja viszonylag könnyen elõállítható volt, pusztán a mérete okán (a könnyen alatt nem kell azt érteni, hogy mostantól aztán minden bacit bacigyárban csinálnak majd, csak a TÖBBI bacihoz képest volt könnyebb). Arról van szó, hogy a Venter módszerével letapogatott genom elemeit mesterségesen egymás mellé tudták illeszteni. Ehhez iszonyú bonyolult folyamatokat kellett ellenõrzés alá vonni, még egy ilyen kis méretû genom esetében is. Olyasmit képzeljünk el, mintha a kódexmásoló szerzetesnek csak úgy lett volna esélye lemásolni a rábízott szöveget, ha saját maga kezdi a lúd háziasításától a dolgokat, mert ugye kell a lúdtoll, vagy ha az autószerelõnek az olajcsere pár perces eseményéért meg kellett volna tanulnia geológiai ismeretek alapján felfedezni a kõolajmezõket, kitalálni a fúróberendezések mûködését, megoldani a bányászatot, a finomítást, szállítást, stb. De inkább még ennél is bonyolultabb a dolog.

Mivel borzasztóan komoly üzleti érdeke fûzõdik hozzá, Venter úgy vigyáz a módszereire, amennyire ember csak képes valamire vigyázni. Emellett, hogy a módszert kitalálták, még kellettek a berendezések is, amelyekkel meg tudták valósítani, Venter és csapata ebben is nagymenõ. Biztos, hogy más is dolgozik ilyesmin, de valamiért Venter zsenialitása szükséges összetevõje ennek a receptnek, egyelõre nagyon úgy tûnik. El tudom ugyan képzelni azt a helyzetet, hoyg valakik elrabolják Ventert, s valamilyen módszerrel arra kényszerítik, hogy a hasznos kutatások helyett mondjuk olyan mûbacit csináljon, amivel országokat lehet leigázni, de nem hinném, hogy a James Bond filmeknek témát adó ötleten kívül ez a valóságban kivihetõ lenne, nem részletezem, miért, aki akar, gondolkodjon.

Aztán még egy fontos dolog, ami kicsit elhomályosul és talán Te is rosszul értelmezted a hírt: Venterék nem egy még nem létezõ genomot állítottak elõ, hanem egy már meglévõt készítettek el mesterséges úton. Vagyis itt arról van szó, hogy teljes egészében lemásolták egy élõlény genomját, aminosavról aminosavra, majd ezt behelyezték egy hasonló élõlénybe. Olyan, mint a mesterséges szívbillentyû, vagy csípõprotézis, csak kicsiben. Ezzel nem hoztak létre új baktériumfajt, az, hogy egy másik, de közeli rokon baciba ültették be a mesterséges genomot, azért kellett, hogy ezzel BIZONYÍTHATÓ legyen, valóban a mesterséges genom funkcionál megfelelõen. Mintha szervátültetés lett volna. Attól, ha egy Liszt zongoraverseny egy tételét egy opera közepén lejátszod, az még Liszt zongoraversenye marad.
Az, hogy új, még nem létezõ élõlényeket állítsunk elõ, bizonyos szempontból már rég megoldott dolog. Ne csak az öszvérre vagy a juhkecsre gondoljunk, hanem azokra a bacikra, amelyek pl. emberi növekedési hormont állítanak elõ, igen olcsón. Akinek betegsége okán ilyesmire van szüksége, nem ágál az új élõlények megalkotása ellen, hisz nem mindegy, hogy havi 10.000 vagy havi 10.000.000 a kezelési költsége.
A mesterséges genom elõállítás többek közt ezt az utóbbi folyamatot is segítheti, lehetõségeket adhat még hatékonyabb és célirányosabb élõlények megalkotására. Vegyük úgy, hogy elõ tudnak valamikor majd állítani egy olyan "nyers" genomot, amiben megvan a helye a kívánt funkciókat ellátó génszakaszoknak, amelyeket persze addigra pontosan meg kell ismerni (azt is, hogy mi mivel összefüggõen dolgozik a génben, pl. a fentebb már említett nem kódoló szakaszok tulajdonságait is meg kell hozzá ismerni alaposan).
Aztán: ahhoz, hogy képes legyen szaporodni egy élõlény, irtózatosan bonyolult másolótevékenységre van szükség. Ezt RNS-ek végzik, ez köztudott. Nemrégiben derültek ki a másolási eljárásokról is fontos tények, illetve sok tény még nem világos, természetesen. Itt a dolog biokémiájáról van szó, vagyis valami olyasmirõl, ami leírható "képletekkel" (ennél sokkal összetettebb persze). A másolásban résztvevõ RNS-eket vizsgálva már találtak összefüggéseket például a - többedszerre említett - nem kódoló génszakaszokkal is, bizonyos másolómechanizmusok kötõdnek ezekhez akkor is, ha a szakasz valóban nem kódol fizikailag semmit, de egyes RNS-kapcsolódási pontokat képes mégis meghatározni, így igenis beleszól a replikációba. Ahhoz, hogy valóban új élõlényt lehessen tehát mesterséges genom alapján létrehozni, ezeket a figurákat is meg kell ismerni, tanulni. Itt aztán belépnek olyan dolgok is, hogy pl. egy felhasznált molekula kiralitása se mindegy, milyen (kiralitás szerint válogatni irgalmatlan nehéz), igen pontos fizikai és kémiai körülmények kellenek, amelyekben az élõ anyag részei képesek megfelelõen mûködni (pl. egy sejtplazmában lévõ enzimek, katalizátorok eltérõ hõmérséklet függvényében mûködhetnek, nem mindegy a sorrendiség, stb.).

A különbözõ élõlények közti génátadás a természetben nem ismeretlen dolog, sok élõlényben találtak már másikból származó génszakaszt, ezt pl. vírusfertõzések adhatják át, vagy paraziták (ezen génszakaszok beépülnek a hoszt szervezet genomjába, vagy immunreakció nyomán, vagy a megbetegítõ ágens, parazita saját funkciói által, hogy emez így biztosítsa a hoszt szervezet utódaiban a befogadókészséget saját maga számára), de hiszen így "készülnek" az új influenzavírusok is, amikor két / több eltérõ vírus egy sejtben találkozik s "összekeveredik" a genomjuk. Nemrég olvastam, hogy egy növényben találtak gombából származó gént, tehát még országok közt is mûködik a természetes géntranszplantáció!!! Ha ezek a dolgok nem így lennének, akkor nem volna élet se.
Azzal, hogy az ember az egész bolygó szinte teljes területén jelen van, hurcolássza ide-oda a többi élõlényt, amúgy is sokat változott már az élet. Nem csak az idegen állatok, növények, egy adott terület számára ismeretlen betegségek behurcolása miatt, hanem a körülményeink, környezetünk átalakítása miatt is. Ezt sokmindenben teljesen tudatosan tesszük, hisz feltúrjuk a földet, eltereljük a vizeket, permetezzük a növényeinket, beoltatjuk a gyerekeinket, stb. Az élet minden területén beavatkozunk a világ mûködésébe, sokkal drasztikusabb hatásokat elérve, mint egy mûbacival lehet.

Egy utolsó megjegyzés annak kapcsán, hogy mi lesz, ha tényleg vadiúj, eddig nem volt, mesterséges bacik, stb. lesznek. Az élõvilág úgy mûködik, hogy közel négymilliárd év alatt egyre több és egyre specializáltabb helyet elfoglalt a bolygón. A kezdetek során az elsõ élõlények számára iszonyú sok lehetõség volt "élõhelyet választani", nagyon kis befektetéssel is képesek voltak meghódítani a maguk számára fontos területet. Ahogy egyre több s több élõlény lett, e felosztható területek száma drasztikusan csökkenni kezdett, így egyre több erõfeszítésbe kerül újat meghódítani. (Ha ma akarna valaki országot alapítani, azt nem tudná egy lépéssel megtenni,mert nincs olyan földterület, ami nem valakié már.) Egy idõ után, amikor elfogytak az élõhelyek, mert mindent betöltött a nyüzsgés, csak úgy volt lehetõség új területre átterjedni, ha valamelyik addig foglalt élõhely megüresedett egy másik élõlény kihalása által. Ez ma is így megy csak. Fel kell borulnia a meglévõ egyensúlynak (ami soha és semmiképp nem statikus egyensúly, csak a mi rövidre szabott életünk miatt tûnik annak), hogy a "betolakodó" találjon helyet. A múltban történt változások, kihalások, faj-alakulások vizsgálata alapján egyértelmûen megállapítható, hogy egy új élõlény (az adott helyen új) térnyerése SOKSZOROSAN nagyobb energiabefektetéssel jár (még akkor is, ha az adott hely kihalás által megüresedett), mint a kezdeti idõk szabad területeinek elfoglalása volt. Teljesen így mûködik ez politikai, gazdasági téren nálunk is, ha egy cseppet belegondolunk. Ma sokkal de sokkal drágább dolog egy országot, piacot elfoglalni, s sajátot alapítani a helyén, mint volt ez mondjuk 300 éve. Ezért is olyan végtelenül agresszív mindkét irányzat.
A bacik esetében sincs ez másképp. Ahhoz, hogy valóban veszélyes új fajokat hozzunk létre, amelyek szépen elözönlik a bolygót és kitakarítanak minket innen, az kell, hogy a baci képes legyen valami eddig teljesen ismeretlen mechanizmussal okozni megbetegedést, olyasmit, ami nem is hasonlít semmire, amit esetleg valaha az évmilliárdok során az élet megismerhetett. Egyéb módon egyszerûen nem találna területet, amit meghódíthat.

Elnézést a hosszért, de így is sokkal kevesebb dolog van benne, mint ami igazán kellene a meggyõzés tényeihez.

No, csak ki tudtál egyezni a seregély komákkal! :-) Egészségedre!

Hijj de tele vagyok cseresznyével
A késõbbi fajtából laktam be, finomabb, mint a korai.

Én a magam részérõl nem szoktam unatkozni az írásaidat olvasva. Pont azon filóztam, hogy már megint olyanba akarunk belematatni, ami nagyon, de nagyon veszélyes terület. Szép, szép ez a kísérletezgetés, de a hátamon feláll a szõr, ha mesterséges baktériumokról, DNS-rõl és egyéb dolgokról hallok. Egyrészt, mert már megint a saját mohóságunk "mellékhatásait" szeretnénk eltüntetni a segítségükkel, másrészt pontosan azért, mert mi van, ha kiszabadul a kontroll alól és elkezd mutálódni?
Volt egyszer egy kérdés, amelyre Einstein a következõt válaszolta: "azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogja vívni az emberiség, de azt igen, hogy a negyediket mivel. Kõbaltákkal."

Lordom, amióta öntudatra ébredtünk párszázezer éve, ezt csináljuk, csak eddig egész lassan ment.
Ha lesz idõm, reagálok majd hosszabban, de most rohannom kell melóba.

Eddig csak a géntechnológia "kiméráitól" tartottunk, de most úgy néz ki, akár új a Természetben/Földön sosem létezett fajokat is életre kelthetnek. Fajoknál ugyan még nem tartunk, de életre keltettek egy számítógép tervezte és lombikban készült szintetikus DNS beültetésével egy új önreprodukáló baktériumfajt. Azt vélem, innen kezdve nem az "ember-állat-növény hibridszörnyektõl" kell tartani. Az "alkotó" elképzelése szerint célja baktériumokat elõállítani, amelyek üzemanyagot termelnek, algákat tervezni, amelyek eltávolítják a szén-dioxidot a légkörbõl, jobb oltóanyagokat/gyógyszereket elõállítanini. Nemes cél, de akaratlan a párhuzam ahogy nukleáris/termonukleáris bombák alapanyát termelhetik az energiatermelés miatt szerintem nagyon szükséges atomerõmûvekkel (idõt nyerhetünk amíg végre létrehozzák a fúziós erõmûveket) akár a tegnap említett, kovakövet/acélt felváltó gyufával mely olcsó könnyen hozzáférhetõ méregforrássá is vált egyben, de ezernyi példa van rá hogy vasból nemcsak ekét hanem fegyvert is lehet kovácsolni. Hatalomvágyó rosszindulatú vagy elkeseredett emberek voltak/vannak/lesznek akik minden eszközt felhasználnak, egy késsel egyaránt lehet kenyeret szelni és embert ölni.
A tudomány szempontjából nagyszerû hír Link de kérdés miként alakul a további fejlesztés és alkalmazási területe. "Biblikusan" fogalmazva, némileg közhelyszerûen az Ember egyre jobban átveszi Isten szerepét a teremtésben, az Ördögét a pusztításban
A tudósokra egyre nagyobb felelõsség hárul, miként alakul az emberiség további sorsa. Régi borúlátó elmélet, hogy az emberiség saját technológiai fejlõdése miatt kozmikus léptékben rövid életû lesz, mert "túlfejlõdõ intellektusa" miatt kihal akár a kardfogú tigris egyre nagyobb foga miatt. Jobb esetben nem pusztul el, hanem széthullik egymástól elkülönülõ és tovább már nem fejlõdõ stagnáló kis csoportokra ahogy a számítógépes élet-modellekben szokott kialakulni rendszerint robbanásszerû fejlõdés után. Persze aki "játszott" számítógépes életmodellezéssel, tapasztalhatta hogy kedvezõbb esetben a korlátlan majd összeomló szaporodás helyett rögtön kialakulnak stagnáló elszigetelt kisebb csoportok, de némelyik forma "glider" nevû mozgó alakzatokat bocsát ki melyek egy-egy csoport felett "átrepülve" módosítják azokat, némelyiket elpusztítva-némelyiket gyarapítva de ezzel a "szabályozással" fékezik az "önpusztító" gyors növekedést csak formájában/elrendezésében átalakuló de létszámban nem változó alakzatokat formálva. Persze ez csak számítógépes modell sok sok lehetséges végeredménnyel, kérdés az emberiség sorsa melyik szimulációs modellt követi.
Bocs a filóért ha untattam valakit, jó napot, jó kedvet Mindenkinek

Meg a hernyókat, kukacokat is eleszik elõled. :-)

Hatalmas levéltetû áradat van a finn-svéd tóvilág környékén. A keleti szél hozta õket Oroszország felõl, 10cm vastagon lepik el a földeket/vizeket. Reggel mondták a rádióban, de a neten nem találtam.

Napok óta segergélyzsivalytól hangos az udvar, ezek a mocsok leeszik elõlem a cseresznyét.

Röhej laikus fogalmazás talán, ami ma reggel feltûnt - vízszintes "szemberepülésnél" még soha nem láttam felnõtt madár "hónalját", a siheder rigó szárnycsapásainál felvillant a szárnytõ alatti világosbarna tollazat. Sebessége megközelítette apja "surranását", de a szükségesnél szélesebbre tárta szárnyait, ezért fogalmaztam úgy hogy "erõbõl repül". Rigóim kedvenc "szórakozása" hogy nyílegyesen nekem repülnek és szinte az utolsó pillanatban egy parányi mozdulattal, szárnyvégmozdítással és oldalra dõlve kitérnek, elsuhannak mellettem. Errõl a "frontális támadásról" jut eszembe, többször megfigyeltem, hogy a rigók ilyenkor mindig halk ciripelésre emlékeztetõ hangot is hallatnak. Laikus vélemény, de akaratlan a párhuzam, ahogy denevérek mellett több madárfaj is hallat kattogó hangokat sötét helyen vélhetõen a tájékozódás miatt. Elképzelhetõnek tartom hogy a rigó is használ "hanglokátort", mert megfigyeltem, kivétel nélkül "cirpegnek" ilyenkor a rigók. Persze megeshet hogy csak "köszön" vagy lejtõsíelõkhöz hasonlóan "PÁLYA" ("Utat kérek") értelmû hangokat hallat No mindegy, akadályok elõtt rendszeresen hallok tõlük "cirpegõ" hangokat, melyeket gyors kitérõ manõver követ. Megfigyeltem, néhány rigó szinte "sportot ûz" ebbõl mondhatnám "szlalomozik", gyengébb röpképességû és nehezebb testû madarak idejében kitérnek akadály elõtt, a rigók szinte az "utolsó pillanatban" Sztem a rigók nagyon "elegánsan" repülnek, suhanásuk, manõverezõ készségük szerintem megközelíti a fecskék repülését.

Nem ismerem a konkrét pusztulást, de bringázáskor feltûnt hogy a "gyakorló/önállosodó" fiókák közül két nap alatt többet láttam elhullva, hat év alatt még egyet sem. Laikus véleménnyel vélhetõen a szél verte a földhöz õket hiszen még gyakorlatlanok a repülésben. Keményen odaveri olykor a szél a madarakat. Bár nem fotóztam, de évekkel ezelõtt két esetet is láttam amikor hirtelen feltámadt erõs széllökés "visszatolta" a kétségbeesetten elõre igyekvõ vadludakat. Bár az egész csapat hirtelen süllyedni kezdett, de se irányt váltani se leszállni nem tudtak. Bármilyen "kitérõ/leborító manõverbe" kezdtek a szél szó szerint "befújta a házak közé" és lecsapta õket. (Akkoriban említettem hogy az egyik csapat a házak között, egy másik a kertem végében szállt le, amitõl Tomi kutya viszont majd megõrült) Gondolom ezek az elhullott fiókák is hasonlóan jártak. Még nem lehetnek gyakorlott repülõk, ezt ma reggel is észrevettem "házirigóm" egyik fiókáján. Vízszintesen már gyorsan repül de "apjához képest darabosan" értem ezalatt hogy a szárnyait még nagyobb szögben nyitja és utána nem zárja teste mellé egy-egy szárnycsapásnál és nem siklik két fázis között ahogy számos madár, hanem, jobb kifejezésem nincs rá- "erõbõl" repül. Emberi hasonlattal ahogy kezdõ evezõs csapkodja/paskolja a vizet, a gyakorlott szoros, kimért gyors mozdulatokkal siklatja elõre evezõjét. A bokrok-lombok, kerítésváz és egyéb "finom-manõverezést" igénylõ helyeken még esetlen, ennek láttán jogos a gondolat hogy a több napig tartó viharos szél miatt számos gyakorlatlan fióka elpusztult nyílt területeken. Lentebb említettem, az "idõsebb" madaraknak "több eszük volt" elrejtõztek, napokig nem láttam õket.
Elnézést a laikus pongyola fogalmazásért, egy ornitológus precízebben lenne. A lényeg, nemcsak a növények/rovarok sínylették meg a rossz idõt hanem a most kirepült madárfiókák is.
Ui: ha megfigyelitek a sportevezõsöket, pontos gyors evezõcsapásaikban és az evezés/siklás ritmusában sok hasonló vonást lehet észrevenni a madarak repülésével.