Bioszféra
Az eszmecsere jelenleg egyetlen, a fórum témájához valamennyire is kapcsolódó momentuma Noli szamara az avatárjában. Élvezet olvasni, egytõl-egyik mindet, mindegyikben van rengeteg igazságtartalom is, de szerintem nem ide tartozik a téma, azonkívül kimeríti a "vörös posztó" fogalmát. (A pénz és a politika mellett). Bocs, nem vagyok moderátor, 
de el fogunk úszni.
de el fogunk úszni. 
Amikor egy pap temet, szertartást végez, nem pedig segítséget nyújt. Aki részt vesz a szertartáson, annak hinnie kell, de legalább igyekeznie kell hinnie abban, ami ott elhangzik. Aminkor az említett sajnálatos események történtek, már volt lehetõség nem csak egyházi temetésre. Az e csecsemõ valóban ártatlan volt még. A kérdés csak az, hogy a szülõk úgy általában hogy viszonyultak az egyházhoz. Persze, az igazság mellett az irgalmasság is keresztény erény, de azt kikövetelni nem lehet, legfeljebb szóvá tenni, de úgy, hogy az szóvátevõ önvizsgálatot is tart s a maga hibáit is elismeri.
És arról se feledkezz el, hogy hány magzati élet szárad a lelkén a "nagy demokráciáknak" és a "felvilágosult, önállóan gondolkodó" embereknek az általuk vezetett országokban!
Másik téma:
Ami Rákóczit illeti: Hány ember éhezett és hány ember szenvedett megaláztatást, sanyargatást és erõszakot az osztrákoktól? Õrájuk nem gondolsz? Mert Rákóczi gondolt. Embertelenség lett volna az is, ha elutasítja a felkérést a szabadságharc vezetésére. Sõt, valószínûleg az lett volna a nagyobb embertelenség. Szeretik az õ számlájára írni azt is, hogy az egyik országgyûlésen a Túrócz megyei követeket lemészárolták. "Mert ugye a követeknek valami nem tetszett, õ szólt egyet és a követek már le is voltak kaszabolva." Csakhogy Rákóczi nem utasított senkit semmire, hanem kifakadt a követek zsugoriságán.
Úgyhogy jobb, ha Rákóczit békén hagyjátok és nem ítélkeztek róla addig, míg el nem olvassátok legalább néhány imáját!
És arról se feledkezz el, hogy hány magzati élet szárad a lelkén a "nagy demokráciáknak" és a "felvilágosult, önállóan gondolkodó" embereknek az általuk vezetett országokban!
Másik téma:
Ami Rákóczit illeti: Hány ember éhezett és hány ember szenvedett megaláztatást, sanyargatást és erõszakot az osztrákoktól? Õrájuk nem gondolsz? Mert Rákóczi gondolt. Embertelenség lett volna az is, ha elutasítja a felkérést a szabadságharc vezetésére. Sõt, valószínûleg az lett volna a nagyobb embertelenség. Szeretik az õ számlájára írni azt is, hogy az egyik országgyûlésen a Túrócz megyei követeket lemészárolták. "Mert ugye a követeknek valami nem tetszett, õ szólt egyet és a követek már le is voltak kaszabolva." Csakhogy Rákóczi nem utasított senkit semmire, hanem kifakadt a követek zsugoriságán.
Úgyhogy jobb, ha Rákóczit békén hagyjátok és nem ítélkeztek róla addig, míg el nem olvassátok legalább néhány imáját!
Sajnálom hogy eltolódott a téma súlypontja. "Igehirdetésem alaptézise" az erõszak és agresszív ösztönök megszüntetéséhez szükséges gondosabb emberi nevelés gondolatsora volt. Mindenkor tiszteletben tartottam és tartom mások meggyõzõdését, közöttük a vallásgyakorlást is azért írtam - ateista SE vagyok nem akarok senkit gyõzködni arról hogy Isten nem létezik. Most sem akarok, csupán szelíden kérdem: a csendes, tevékeny józan élet, önzetlenség, szeretet és segítõkészség erkölcsös élet alapjain élni, melyet általában keresztényi jelzõvel illetnek, miért is kell hívõnek lenni? A hívõ szó jelentése hogy hisz. Hisz valamiben, melynek létezésérõl valójában nincs megbizonyosodva, pusztán mások mondták neki hogy "láttak olyan embert aki beszélt azzal aki látta Õt" bölcs emberek sokaságának évszázadok homályába visszanyúló papírra vetett összesített, százszor átírt igékre alapozva. Amiben sokan hisznek, azt néphiedelem szóval szokás megnevezni. Úgy vélem még teológiai fõiskolán tanulva sem elég csak maga a HIT, sok mindent TUDNI is kell hogy pappá szenteljék Isten elhivatott szolgáját. Soraid ellentéte is igazak: az ember ha csak Istenre hagyatkozik, nem tud eléggé felülemelkedni saját nézõpontján, mert ha próbál is, azt saját módszerei alapján teszi. "Mindaz, amiért a templomban közösen könyörgünk vagy amiért hálát adunk, saját szavainkkal otthon bizony sokszor eszünkbe sem jutna." Ez kicsit meglepett. Lentebb épp ezen lamentáltam, önmagától miért nem a jut sokaknak eszébe? Mert elhibázott a nevelésük, mellé ismereteik hiányosak, ezért mások segítségére szorulnak akik "megmagyarázzák" nekik tetszõlegesen alakítva a magyarázatot. Abban hasonló minden vélemény, hogy az embereket ezer módon megosztják. Lám a vallás önként nyújt segédkezet ehhez a megosztáshoz. És vajon miért csak a templom szentélyének hûvös mélye segít az áhítatban? Miért nem Isten szabad ege alatt, ahol aranyló napsugárban fák, virágok, élõlények nyüzsgõ sokasága mellyel Isten benépesíté a földet, bizonyítja is a teremtõ Isten létezését? Lehetetlen, mert pogány szertartásra hasonlítana. Profán gondolat, a vallásosság kicsit emlékeztet a bolseviki idõkre - csak az számított mértékadó komoly embernek aki párttag volt, az "élcsapat" tagja. Azt vélem sokan egyetértenek hogy az akkori vezetés érdekeit érvényesítõ "kommenyista hülyítés" volt szólamaik nagy része.
Hangsúlyozom, nem ítélem el a vallásgyakorlókat. Minden vallás a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ezért meggyõzõdésüket tiszteletben tartom. Ha szükséges számukra ez a támasz miként elesett embernek a járókeret, természetes dolog és szívük joga. Ha ezt erkölcsös, szorgalmas tevékeny élettel, másokon segítõ önzetlenséggel párosítják, minden tiszteletem az övék. De kissé éretlenséget sejtet, hiszen a tudatlan gyermeket szokás nevelni, gondoskodni róla. Tamáskodó kérdésem, gyõzzetek meg: Isten miért VÁRJA el a tiszteletet? Miért nem elég ha keresztényi életet él valaki, bár ez eleve kirekesztõ fogalmazás, életszerûbben mondva: "EMBERHEZ MÉLTÓ" életet él? Lentebb ezen aggodalmaskodtam, nem a hívõket bíráltam.
Ami kishúgom és édesanyám temetését illeti azt vélem lappangó politikai okokat sejtesz a temetések körül PAPOK által támasztott nehézségek hátterében. Ilyenek nem voltak. Édesapám földbirtokos nemesember fia, ágostai hitvallású reformata keresztény, sose volt párttag és 1956-ban két évre internálták, emiatt kiszabadulása után segédmunkásként kezdte újra életét, sok erõfeszítéssel tudott újra talpraállni mert a hetvenes évek közepéig politikailag megbízhatatlannak számított egész családunk. Édesanyám lengyel-francia fõrangú leszármazott, katolikus lányiskolában nevelkedett. Engem azokban az idõkben titokban hitoktatásra küldtek, templomba, bibliaórákra jártam, konfirmáltam, kedves emlékeim közé tartozik. Tehát politikai okok nem gátolhatták a temetéseket. Nem nevesítem, de minden tiszteletem az emberséges katolikus püspöké aki a pap önkényes döntését felülbírálva teljesítette egy haldokló kérését. Nem tagadom meg a vallást, de nem is gyakorlom, Isten létezését az atomok molekulák csillaghalmazok világában sajnos nem tudom hová helyezni. Felteszem az "obligát" kérdést: vajon miért pusztult/pusztul olykor fájdalmas kínhalált megannyi õszintén hívõ keresztény? Mert Isten a jókat szólítja magához? Hiszen ezzel nagyobb teret nyújt a Sátánnak azzal hogy eltávolítja azt a kevés hívõ embert akik javíthattak volna a világon és az embereken. Azt vélem a kötelezõ hitoktatás sérti az ember mostanában oly fennen hirdetett szabadságjogait. Meg kell hagyni az emberek szabad választási jogát a világszemlélet megválasztásában is. Ha korlátozzák, messzebb menve ez idõvel újabb "eretnek-üldözésekbe" csaphat. Úgy hiszem, a jó keresztény keresztényhez méltó életvitele mellett nem erõszakoskodik hanem segítõ kezet nyújt másoknak meggyõz és nem agitál. A vallások megõrizték egy nép egységtudatát és szinte ismeretterjesztésként jó szolgálatot tettek - maguk idejében. A vallás egyben tart egy közösséget (egyúttal jól ellenõrizhetõvé téve az egyént) a hitoktatás történeteket beszél el és szabályokat ír elõ, de nem ad válaszokat. Ha adna, sosem lett volna szükség semmilyen kutatómunkára a Természet, a világûr, a mikro- és makrokozmosz területein. Vélhetõen ilyen-olyan vallásban hívõ emberek hozták létre a számítógépet is de nem papok útmutatása szerint. A valóságot MÉG csak részben lefedõ különbözõ emberi eszmék vitték elõre az emberiséget.
Rendben, legyen kötelezõ a hitoktatás, dicsértessék a Jézus Krisztus, ámen. Anno kötelezõen évekig kellett oroszul tanulni, mégis kevesen tudnak oroszul. Továbbá ösztönösen felmerül a kérdés: melyik vallás az egyedül üdvözítõ? Melyiket kell és szükséges iskolában oktatni?
Hiszek egy Istenben, Hiszek EGY hazában, Hiszek egy örök isteni igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen.
Ehhez nem hitoktatás kell, hanem kemény szorgalmas munka, másokat megsegítõ és nem kihasználó kölcsönös együttmûködés, erkölcsös élet és mások megbecsülése nem lebecsülése "hívõ-nem hívõ" blokkokra is megosztva hazánk lakosságát.
Hangsúlyozom, nem ítélem el a vallásgyakorlókat. Minden vallás a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ezért meggyõzõdésüket tiszteletben tartom. Ha szükséges számukra ez a támasz miként elesett embernek a járókeret, természetes dolog és szívük joga. Ha ezt erkölcsös, szorgalmas tevékeny élettel, másokon segítõ önzetlenséggel párosítják, minden tiszteletem az övék. De kissé éretlenséget sejtet, hiszen a tudatlan gyermeket szokás nevelni, gondoskodni róla. Tamáskodó kérdésem, gyõzzetek meg: Isten miért VÁRJA el a tiszteletet? Miért nem elég ha keresztényi életet él valaki, bár ez eleve kirekesztõ fogalmazás, életszerûbben mondva: "EMBERHEZ MÉLTÓ" életet él? Lentebb ezen aggodalmaskodtam, nem a hívõket bíráltam.
Ami kishúgom és édesanyám temetését illeti azt vélem lappangó politikai okokat sejtesz a temetések körül PAPOK által támasztott nehézségek hátterében. Ilyenek nem voltak. Édesapám földbirtokos nemesember fia, ágostai hitvallású reformata keresztény, sose volt párttag és 1956-ban két évre internálták, emiatt kiszabadulása után segédmunkásként kezdte újra életét, sok erõfeszítéssel tudott újra talpraállni mert a hetvenes évek közepéig politikailag megbízhatatlannak számított egész családunk. Édesanyám lengyel-francia fõrangú leszármazott, katolikus lányiskolában nevelkedett. Engem azokban az idõkben titokban hitoktatásra küldtek, templomba, bibliaórákra jártam, konfirmáltam, kedves emlékeim közé tartozik. Tehát politikai okok nem gátolhatták a temetéseket. Nem nevesítem, de minden tiszteletem az emberséges katolikus püspöké aki a pap önkényes döntését felülbírálva teljesítette egy haldokló kérését. Nem tagadom meg a vallást, de nem is gyakorlom, Isten létezését az atomok molekulák csillaghalmazok világában sajnos nem tudom hová helyezni. Felteszem az "obligát" kérdést: vajon miért pusztult/pusztul olykor fájdalmas kínhalált megannyi õszintén hívõ keresztény? Mert Isten a jókat szólítja magához? Hiszen ezzel nagyobb teret nyújt a Sátánnak azzal hogy eltávolítja azt a kevés hívõ embert akik javíthattak volna a világon és az embereken. Azt vélem a kötelezõ hitoktatás sérti az ember mostanában oly fennen hirdetett szabadságjogait. Meg kell hagyni az emberek szabad választási jogát a világszemlélet megválasztásában is. Ha korlátozzák, messzebb menve ez idõvel újabb "eretnek-üldözésekbe" csaphat. Úgy hiszem, a jó keresztény keresztényhez méltó életvitele mellett nem erõszakoskodik hanem segítõ kezet nyújt másoknak meggyõz és nem agitál. A vallások megõrizték egy nép egységtudatát és szinte ismeretterjesztésként jó szolgálatot tettek - maguk idejében. A vallás egyben tart egy közösséget (egyúttal jól ellenõrizhetõvé téve az egyént) a hitoktatás történeteket beszél el és szabályokat ír elõ, de nem ad válaszokat. Ha adna, sosem lett volna szükség semmilyen kutatómunkára a Természet, a világûr, a mikro- és makrokozmosz területein. Vélhetõen ilyen-olyan vallásban hívõ emberek hozták létre a számítógépet is de nem papok útmutatása szerint. A valóságot MÉG csak részben lefedõ különbözõ emberi eszmék vitték elõre az emberiséget.
Rendben, legyen kötelezõ a hitoktatás, dicsértessék a Jézus Krisztus, ámen. Anno kötelezõen évekig kellett oroszul tanulni, mégis kevesen tudnak oroszul. Továbbá ösztönösen felmerül a kérdés: melyik vallás az egyedül üdvözítõ? Melyiket kell és szükséges iskolában oktatni?
Hiszek egy Istenben, Hiszek EGY hazában, Hiszek egy örök isteni igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen.
Ehhez nem hitoktatás kell, hanem kemény szorgalmas munka, másokat megsegítõ és nem kihasználó kölcsönös együttmûködés, erkölcsös élet és mások megbecsülése nem lebecsülése "hívõ-nem hívõ" blokkokra is megosztva hazánk lakosságát.
Egyetlen gondolatot fûznék hozzá: arra SEMMILYEN mentség nincs, hogy egy pap a hozzá segítségért fordulót elutasítsa. Már csak azért is gondolom, mert pont Jézus készítette fel a követõit arra, hogy nem lesz arany életük, hogy mártírokká kell lenniük, stb. Ha attól tart egy pap, hogy a politikai hatalom esetlen a papi tevékenységéért eliminálja, akkor az nem alkalmas papnak. Akkor neki a hite nem hit, hanem csak eszköz."De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért." (Lk 21:12) Ha ezt nem tartja saját magára érvényesnek pont az, aki Jézusra esküdött fel, hogy lehetne bármi másban szavahihetõ ember???
Másrészt meg ha szerinted megalkuvás kell egy minden szempontból ártatlan csecsemõ tisztességes eltemetéséhez, akkor valami alapvetõen hibás a gondolkodásodban.
Szerintem az a pap, akivel Lord volt szerencsés találkozni, egy igaztalan, gyáva ember volt, nem élt vezetõhöz, paphoz méltó életet.
Rákóczi nem lázadt az isteni törvények ellen? És a "Ne ölj"? Nem csak az számít emberölésnek, ha magad tartod a kezedben a halálos fegyvert, hanem az is, ha másnak nyomod a kezébe, hogy õ sújtson le azzal. (Többek közt e törvény miatt is voltak kiközösítettek a hóhérok, s emiatt viseltek csuklyát, hogy ne derüljön ki, ki az, aki elvégzi a legfõbb isteni törvény ellenében a kivégzés feladatát.) Nem tudom, hogy Rákóczi személyesen bárkit is megölt-e vagy sem, viszont tömegeket szólított fel arra, hogy ezt tegyék. Ugyanezt teszik ma számos ország vallásban elmélyült vezetõi a saját hadseregük segítségével. Én mindezeket elítélem, de nem vallási okból, hanem azért, mert az ÉLET védelme minden vallás felett kell álljon.
Lehetnek bármilyen szempontból helyesek az isteni törvények, ha azt emberek értelmezik s hajtják végre, elvész az igazság s helyét az önzés veszi át... Az emberi törvények kérdésében pedig úgy vélem, mindazok, amelyeket nem egy aktuális politikai erõ hoz a saját védelmére, egyformán fontosak, nem kell köztük válogatni. Ugyanúgy törvénysértés áthajtani a piros lámpán, ahogy törvénysértés betörni más házába, vagy kiirtani egy védett állatot, növényt, vagy elsikkasztani a közvagyont, stb. Miért kellene sorrendiség köztük?
Sokkal fontosabb a tiszta lelkiismeret, a józan gondolkodás, a felelõsség gyakorlati követése úgy, hogy ne ártsunk se más embernek, se állatnak, se növénynek, se semmi másnak. Ehhez helyes értékítélet kell és olyan ismeretek, amelyek feltárják a világ összefüggéseit. Embertársaimat nem azért tisztelem, mert megfelelõ hitoktatásban részesültek, hanem azért, mert képesek igaz módon élni, segítenek másokon, s nem azzal, hogy egy rájuk aggatott köpönyeg alá bújva osztják az észt, hanem tettekkel. Nem isteni megbocsátásra van szükség, hanem helyes cselekedetekre.
Másrészt meg ha szerinted megalkuvás kell egy minden szempontból ártatlan csecsemõ tisztességes eltemetéséhez, akkor valami alapvetõen hibás a gondolkodásodban.
Szerintem az a pap, akivel Lord volt szerencsés találkozni, egy igaztalan, gyáva ember volt, nem élt vezetõhöz, paphoz méltó életet.
Rákóczi nem lázadt az isteni törvények ellen? És a "Ne ölj"? Nem csak az számít emberölésnek, ha magad tartod a kezedben a halálos fegyvert, hanem az is, ha másnak nyomod a kezébe, hogy õ sújtson le azzal. (Többek közt e törvény miatt is voltak kiközösítettek a hóhérok, s emiatt viseltek csuklyát, hogy ne derüljön ki, ki az, aki elvégzi a legfõbb isteni törvény ellenében a kivégzés feladatát.) Nem tudom, hogy Rákóczi személyesen bárkit is megölt-e vagy sem, viszont tömegeket szólított fel arra, hogy ezt tegyék. Ugyanezt teszik ma számos ország vallásban elmélyült vezetõi a saját hadseregük segítségével. Én mindezeket elítélem, de nem vallási okból, hanem azért, mert az ÉLET védelme minden vallás felett kell álljon.
Lehetnek bármilyen szempontból helyesek az isteni törvények, ha azt emberek értelmezik s hajtják végre, elvész az igazság s helyét az önzés veszi át... Az emberi törvények kérdésében pedig úgy vélem, mindazok, amelyeket nem egy aktuális politikai erõ hoz a saját védelmére, egyformán fontosak, nem kell köztük válogatni. Ugyanúgy törvénysértés áthajtani a piros lámpán, ahogy törvénysértés betörni más házába, vagy kiirtani egy védett állatot, növényt, vagy elsikkasztani a közvagyont, stb. Miért kellene sorrendiség köztük?
Sokkal fontosabb a tiszta lelkiismeret, a józan gondolkodás, a felelõsség gyakorlati követése úgy, hogy ne ártsunk se más embernek, se állatnak, se növénynek, se semmi másnak. Ehhez helyes értékítélet kell és olyan ismeretek, amelyek feltárják a világ összefüggéseit. Embertársaimat nem azért tisztelem, mert megfelelõ hitoktatásban részesültek, hanem azért, mert képesek igaz módon élni, segítenek másokon, s nem azzal, hogy egy rájuk aggatott köpönyeg alá bújva osztják az észt, hanem tettekkel. Nem isteni megbocsátásra van szükség, hanem helyes cselekedetekre.
Bocsánat, a végén nagy bakit ejtettem, mely helyesbítve így szól:
De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én NEM fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.
De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én NEM fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.
A hívõ ember nem csak egy tant vall igaznak, hanem a teremtõ Istent vagy (a pogányoknál) valami olyan erõt, ami tulajdonképpen elvezetheti Istenhez. Ezért élete egy részét kifejezetten annak szenteli, hogy dícsérje õt, hogy hálát adjon neki és úgy intézzen hozzá kéréseket, ahogyan hétköznapi fáradalmai között talán eszébe sem jutna. Igen, az ember ha csak önmagára hagyatkozik, elhanyagolja az Istent és a vallását -és ahogy Hari is idézte-, nem tud eléggé felülemelkedni saját nézõpontján, mert ha próbál is, azt saját módszerei alapján teszi. Mindaz, amiért a templomban közösen könyörgünk vagy amiért hálát adunk, saját szavainkkal otthon bizony sokszor eszünkbe sem jutna. Mégis, amikor elmondjuk, rendes odafigyelés esetén szívünkbõl mondjuk, mert ezeket az imákat nem fajankók írták, hanem olyan bölcs emberek, akik Isten segítségével megtanulták a szív imáját.
Nem volt véletlen az sem, hogy például egy szerzetesnek a remeteséget csak a szerzetesközösségben eltöltött hosszú évek után engedélyezték/ik, amennyiben lelkileg alkalmasnak találják a remeteségre. (A testi alkalmasságról most ne beszéljünk, ebbõl a szempontból az most nem érdekes). Arra vonatkozóan, hogy e gyakorlat rossz lenne, még soha sem hallottam bizonyítékot.
És még a Krisztus alapította szentségekrõl nem is szóltam. Aki mélyen hisz abban, hogy a világot kölcsön kaptuk Istentõl és hogy a szeretet visz legelõbbre, az nemcsak vallani, hanem gyakorolni is akarja a hitét és az Isten által felénk nyújtott ajándékokat méltó lélekkel igyekszik elfogadni és nagy örömmel megbecsülni.
Ami pedig a hitoktatást illeti: Krisztus mondta és nem más:
„Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré." Ez szerintem épp arra világít rá, hogy az emberi törvényeknek való megfelelés is fontos, miközben semmiképpen nem maradhat el az Istennek való megfelelés. Ha valaki csak az Isteni törvényeket próbálja szem elõtt tartani, akkor abból egy nagy-nagy emberi megfelelés lesz, mert azzá változtatja. Ha viszont mindkettõt szemünk elõtt tartjuk, akkor az isteni törvény tiszta marad és továbbra is folyamatosan ítéletet fog mondani az emberi felett.
Az általános hitoktatás hiánya épp oda vezet, hogy a teljes isteni rendszer helyett a valóságot csak részben lefedõ vagy azt elferdítõ különbözõ emberi tákolmányok, eszmék válnak a társadalom rendezõ elveivé. Voltak olyan híres keresztények, akikre úgy emlékszünk, mint egyfajta lázadókra (pl. Szent Ferenc vagy Rákóczi). Csakhogy itt nem az isteni törvényektõl vált lázadóvá a cselekedet, hanem az emberi törvények vagy szokások ellentmondásossága miatt. A vallásunkkal kapott hitelveink segítenek abban, hogy az emberi törvények között fontossági sorrendet tudjunk tartani.
Ami a keresztelés vagy temetés megtagadását illeti: szomorú, hogy csak ilyen nagy hercehurca után sikerült féléves kishúgodat eltemetni (Isten nyugosztalja!), de amit leírtál, az kevés ahhoz, hogy véleményt mondjunk az említett katolikus papról. Nem tudom, családotok milyen viszonyban állt akkor az emberek egy csoportjától akkor éppen rengeteg megaláztatást elszenvedõ egyházzal. Amikor a katolikus egyház tekintélyét sokan igyekeztek kikezdeni, de még megvolt a tömegbázisuk, bizony nem csoda, és valamennyire érthetõ is, hogy sokan nem ismertek megalkuvást vagy elítélték a bármilyen mértékben megalkuvókat. Ami pedig édesanyád esetét illeti, hasonlóképpen kevésnek tartom az általad leírtakat ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak. Nem tudtam meg belõle, hogy általában hogyan viszonyultatok a katolikus egyházközség mindennapi életéhez vagy legalább annak nagyobb eseményeihez és mennyire engedtétek gyermekeiteknek, hogy megismerjék, megértsék és szomjazzák Isten igéjét és szeretetét. Ehhez a megfelelõ érzelmi viszonyulásnak is ki kell alakulnia, ezért fontos a gyermekek és fiatalok vallásos nevelése és hitoktatása. (Ma egyébként a serdülõk hitoktatásának helyzetét találom leginkább siralmasnak.). Mindez nem jelenti azt, hogy adott pappal szemben ne lennének fenntartásaim és feltétel nélkül igazat adok neki. Azt is el kell mondjam, hogy ezek az esetek nekem is fájnak. De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.
Nem volt véletlen az sem, hogy például egy szerzetesnek a remeteséget csak a szerzetesközösségben eltöltött hosszú évek után engedélyezték/ik, amennyiben lelkileg alkalmasnak találják a remeteségre. (A testi alkalmasságról most ne beszéljünk, ebbõl a szempontból az most nem érdekes). Arra vonatkozóan, hogy e gyakorlat rossz lenne, még soha sem hallottam bizonyítékot.
És még a Krisztus alapította szentségekrõl nem is szóltam. Aki mélyen hisz abban, hogy a világot kölcsön kaptuk Istentõl és hogy a szeretet visz legelõbbre, az nemcsak vallani, hanem gyakorolni is akarja a hitét és az Isten által felénk nyújtott ajándékokat méltó lélekkel igyekszik elfogadni és nagy örömmel megbecsülni.
Ami pedig a hitoktatást illeti: Krisztus mondta és nem más:
„Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré." Ez szerintem épp arra világít rá, hogy az emberi törvényeknek való megfelelés is fontos, miközben semmiképpen nem maradhat el az Istennek való megfelelés. Ha valaki csak az Isteni törvényeket próbálja szem elõtt tartani, akkor abból egy nagy-nagy emberi megfelelés lesz, mert azzá változtatja. Ha viszont mindkettõt szemünk elõtt tartjuk, akkor az isteni törvény tiszta marad és továbbra is folyamatosan ítéletet fog mondani az emberi felett.
Az általános hitoktatás hiánya épp oda vezet, hogy a teljes isteni rendszer helyett a valóságot csak részben lefedõ vagy azt elferdítõ különbözõ emberi tákolmányok, eszmék válnak a társadalom rendezõ elveivé. Voltak olyan híres keresztények, akikre úgy emlékszünk, mint egyfajta lázadókra (pl. Szent Ferenc vagy Rákóczi). Csakhogy itt nem az isteni törvényektõl vált lázadóvá a cselekedet, hanem az emberi törvények vagy szokások ellentmondásossága miatt. A vallásunkkal kapott hitelveink segítenek abban, hogy az emberi törvények között fontossági sorrendet tudjunk tartani.
Ami a keresztelés vagy temetés megtagadását illeti: szomorú, hogy csak ilyen nagy hercehurca után sikerült féléves kishúgodat eltemetni (Isten nyugosztalja!), de amit leírtál, az kevés ahhoz, hogy véleményt mondjunk az említett katolikus papról. Nem tudom, családotok milyen viszonyban állt akkor az emberek egy csoportjától akkor éppen rengeteg megaláztatást elszenvedõ egyházzal. Amikor a katolikus egyház tekintélyét sokan igyekeztek kikezdeni, de még megvolt a tömegbázisuk, bizony nem csoda, és valamennyire érthetõ is, hogy sokan nem ismertek megalkuvást vagy elítélték a bármilyen mértékben megalkuvókat. Ami pedig édesanyád esetét illeti, hasonlóképpen kevésnek tartom az általad leírtakat ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak. Nem tudtam meg belõle, hogy általában hogyan viszonyultatok a katolikus egyházközség mindennapi életéhez vagy legalább annak nagyobb eseményeihez és mennyire engedtétek gyermekeiteknek, hogy megismerjék, megértsék és szomjazzák Isten igéjét és szeretetét. Ehhez a megfelelõ érzelmi viszonyulásnak is ki kell alakulnia, ezért fontos a gyermekek és fiatalok vallásos nevelése és hitoktatása. (Ma egyébként a serdülõk hitoktatásának helyzetét találom leginkább siralmasnak.). Mindez nem jelenti azt, hogy adott pappal szemben ne lennének fenntartásaim és feltétel nélkül igazat adok neki. Azt is el kell mondjam, hogy ezek az esetek nekem is fájnak. De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.
Látom pazar eszmecsere folyt (én nem nevezném hitvitának) amíg dolgomat tettem, meggyõzõ és fõleg intelligensen visszafogott érvek hangoztak el pro- és kontra. Nem akarok "döntõbíró" lenni, mindkét oldal helytállóan érvelt, kiki a maga szemszögébõl, az utsó véleményem lesz a témában 
Említettem, megkereszteltek, konfirmáltam, de nem vagyok vallásgyakorló, se hívõ se ateista. Több, különféle korú (vett-kapott-örökölt) Bibliám van, Ó- és Újszövetséggel egyaránt. Elolvastam õket és még számos vallási anyagot, a különféle vallások pszichikai "eszközei" érdekeltek miért képesek felnõtt emberek a XXI. században is térden csúszni, "mea culpa" mellüket verni. Ha hiszitek, ha nem, vettem a fáradtságot és végigolvastam õket. Véletlen sem akarok senkit megbántani, ahány Újszövetség, annyiféle értelmezésû változat létezik az igehirdetõ szándéka szerint alakítva, de a teljes Bibliáról köztudott, számtalanszor átírták ("aktualizálták"). Igen sokáig latin nyelvet használtak, melybõl egy kukkot sem értett az egyszerû hívõ, annyit tudott amennyit "lelkiatyja" jónak látott mondani. Miután a latint részben félretették, ma sincs másként, a hívõ véleménye nemigen számít, a dogmákat fogadja el "gyermeki alázattal" ami az önkényuralmi rendszerek "eszme-elfogadtatására" emlékeztet. A lelki vezetõk majd megmagyarázzák hogyan is kell értelmezni a téziseket helyes módon és fizesse be az egyházadót mint a szakszervezeti díjat anno az "átkosban". Én ma is fizetem az ágostai hitvallású reformata (ismertebb néven evangélikus) egyháznak az adót - HÁLÁBÓL, mert félévesen elhalt kishúgom temetését megtagadta a katolikus pap, mondván hogy nincs megkeresztelve, egy evangélikus pap vállalta a temetést. Ez még az 50-es években történt. 1991-ben elhunyt édesanyám, kívánságára katolikus végtisztességel akartuk eltemetni. Egy közismert nagy templom körzetébe tartozott. A templom idõs papja megtagadta kérésem, mondván hogy nem fizetett egyházi adót és sosem látta édesanyámat misén, pedig én tudom, titokban eljárogatott olykor, a karácsonyi misékre engem is elvitt. Ekkor kapcsolatba léptem "fõnökével" a püspökkel, láss csudát, aznap este rámtelefonáltak hogy édesanyám megkapja a katolikus temetést. Másnap három pap is megjelent a temetésen. Miért kellett ehhez a püspökig elmenni? És a felebaráti szeretet-megbocsátás hol van? Édesanyám katolikus iskolába járt, szigorú penitenciát kapott hitoktatójától, mert megkérdezte miért kell letérdelni a szentek szobra elõtt, hiszen "faragott képek" elõtt térdepelni bálványimádás.
A vallások kialakulása az "esõcsinálókkal", sámánokkal kezdõdhetett akik a törzsfõnökök hatalmát segítették mintegy pszichológusként és "szóvivõként". Majd jött a többistenhit melynek vége felé senki se tudta mikor melyik istenségnek áldozzon, egyedül való Isten kívánságait teljesíteni és tisztelni egyszerûbb. Nem vitatom a különféle vallások papjai között voltak és vannak elhivatott gondoskodó emberek. Némelyik karizmatikus önzetlen ember, de tisztelet a kivételnek, többsége ugyanolyan esendõ ember emberi hibákkal mint akárki. Kevés valóban kiemelkedõ önzetlen ember említhetõ, emberségükért tisztelem Assisi Ferenc, Nérai Fülöp, Teréz anya személyét. A csodák? Összemérhetõk Szent Januárius vérének leleplezett manipulációjával. Ha akarom, véletlen, ha akarom csoda hogy sikerült lefényképeznem Assisi Ferenc tombáját a nagyon kevés fény ellenére, mert egy német turista ugyanabban a pillanatban vakuzott. A híveik fölött Isten nevében (visszaélõ) korlátlanul uralkodó hírhedt szektavezéreket nem is részletezem, de náluk csúcsosodik ki a legjobban mire is használható bármely vallás. Nem vetem meg a hívõ embereket, szívük joga hogy egy misztikus emberfölötti gondoskodó lényt tiszteljenek lelki támaszként nehéz perceikben hozzá fordulva. Az ateistáknak "nincs kihez" fordulni, de tán nincs is szükségük rá, mert józan eszükkel is elboldogulnak a világban. Mindegyik vallás saját egyedülvalóságát hirdeti, nyomatékul a rómaiak elégették a zsidók és keresztények mûveit, a zsidók a keresztény és pogány könyveket, majd a keresztények azokat melyeket zsidók, pogányok és eretnekek írtak, Granadában Ximenes püspök ötezer Koránt dobatott tûzbe, az angol puritánok végtelen sok katolikus irodalmat égettek el, Svájcban Zwingli tûzbe dobatta a katolikus könyveket, Luther és Melanchton máglyát rakatott Zwingli írásaiból, a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin a katolikusokat. Mégis, kinek volt igaza?
Tévelygéseimmel nem akartam senki világszemléleti meggyõzõdését megsérteni, ha megtettem volna, kérem felebaráti megbocsátását. Az elõzõekben az emberiség intellektuális változásának "túlélése érdekében" szükséges voltát firtattam a józan ész nevében.
Említettem, megkereszteltek, konfirmáltam, de nem vagyok vallásgyakorló, se hívõ se ateista. Több, különféle korú (vett-kapott-örökölt) Bibliám van, Ó- és Újszövetséggel egyaránt. Elolvastam õket és még számos vallási anyagot, a különféle vallások pszichikai "eszközei" érdekeltek miért képesek felnõtt emberek a XXI. században is térden csúszni, "mea culpa" mellüket verni. Ha hiszitek, ha nem, vettem a fáradtságot és végigolvastam õket. Véletlen sem akarok senkit megbántani, ahány Újszövetség, annyiféle értelmezésû változat létezik az igehirdetõ szándéka szerint alakítva, de a teljes Bibliáról köztudott, számtalanszor átírták ("aktualizálták"). Igen sokáig latin nyelvet használtak, melybõl egy kukkot sem értett az egyszerû hívõ, annyit tudott amennyit "lelkiatyja" jónak látott mondani. Miután a latint részben félretették, ma sincs másként, a hívõ véleménye nemigen számít, a dogmákat fogadja el "gyermeki alázattal" ami az önkényuralmi rendszerek "eszme-elfogadtatására" emlékeztet. A lelki vezetõk majd megmagyarázzák hogyan is kell értelmezni a téziseket helyes módon és fizesse be az egyházadót mint a szakszervezeti díjat anno az "átkosban". Én ma is fizetem az ágostai hitvallású reformata (ismertebb néven evangélikus) egyháznak az adót - HÁLÁBÓL, mert félévesen elhalt kishúgom temetését megtagadta a katolikus pap, mondván hogy nincs megkeresztelve, egy evangélikus pap vállalta a temetést. Ez még az 50-es években történt. 1991-ben elhunyt édesanyám, kívánságára katolikus végtisztességel akartuk eltemetni. Egy közismert nagy templom körzetébe tartozott. A templom idõs papja megtagadta kérésem, mondván hogy nem fizetett egyházi adót és sosem látta édesanyámat misén, pedig én tudom, titokban eljárogatott olykor, a karácsonyi misékre engem is elvitt. Ekkor kapcsolatba léptem "fõnökével" a püspökkel, láss csudát, aznap este rámtelefonáltak hogy édesanyám megkapja a katolikus temetést. Másnap három pap is megjelent a temetésen. Miért kellett ehhez a püspökig elmenni? És a felebaráti szeretet-megbocsátás hol van? Édesanyám katolikus iskolába járt, szigorú penitenciát kapott hitoktatójától, mert megkérdezte miért kell letérdelni a szentek szobra elõtt, hiszen "faragott képek" elõtt térdepelni bálványimádás.
A vallások kialakulása az "esõcsinálókkal", sámánokkal kezdõdhetett akik a törzsfõnökök hatalmát segítették mintegy pszichológusként és "szóvivõként". Majd jött a többistenhit melynek vége felé senki se tudta mikor melyik istenségnek áldozzon, egyedül való Isten kívánságait teljesíteni és tisztelni egyszerûbb. Nem vitatom a különféle vallások papjai között voltak és vannak elhivatott gondoskodó emberek. Némelyik karizmatikus önzetlen ember, de tisztelet a kivételnek, többsége ugyanolyan esendõ ember emberi hibákkal mint akárki. Kevés valóban kiemelkedõ önzetlen ember említhetõ, emberségükért tisztelem Assisi Ferenc, Nérai Fülöp, Teréz anya személyét. A csodák? Összemérhetõk Szent Januárius vérének leleplezett manipulációjával. Ha akarom, véletlen, ha akarom csoda hogy sikerült lefényképeznem Assisi Ferenc tombáját a nagyon kevés fény ellenére, mert egy német turista ugyanabban a pillanatban vakuzott. A híveik fölött Isten nevében (visszaélõ) korlátlanul uralkodó hírhedt szektavezéreket nem is részletezem, de náluk csúcsosodik ki a legjobban mire is használható bármely vallás. Nem vetem meg a hívõ embereket, szívük joga hogy egy misztikus emberfölötti gondoskodó lényt tiszteljenek lelki támaszként nehéz perceikben hozzá fordulva. Az ateistáknak "nincs kihez" fordulni, de tán nincs is szükségük rá, mert józan eszükkel is elboldogulnak a világban. Mindegyik vallás saját egyedülvalóságát hirdeti, nyomatékul a rómaiak elégették a zsidók és keresztények mûveit, a zsidók a keresztény és pogány könyveket, majd a keresztények azokat melyeket zsidók, pogányok és eretnekek írtak, Granadában Ximenes püspök ötezer Koránt dobatott tûzbe, az angol puritánok végtelen sok katolikus irodalmat égettek el, Svájcban Zwingli tûzbe dobatta a katolikus könyveket, Luther és Melanchton máglyát rakatott Zwingli írásaiból, a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin a katolikusokat. Mégis, kinek volt igaza?
Tévelygéseimmel nem akartam senki világszemléleti meggyõzõdését megsérteni, ha megtettem volna, kérem felebaráti megbocsátását. Az elõzõekben az emberiség intellektuális változásának "túlélése érdekében" szükséges voltát firtattam a józan ész nevében.
Miért kéne csendben maradnod? Egy csomó hasznos és jó gondolatot osztottál meg eddig is. :-)
Na igen, igazad van, felesleges. Amúgy én nem vagyok sem vakhívõ, de a szó szoros értelemben hívõ se. Templomba se járok, bár jártam régebben. Egyik kedvenc idézetem még megosztom veletek, aztán csendben maradok.
"Jó elõre beharangozták, hogy a Mester "A világ elpusztításáról" fog beszédet mondani, így aztán hatalmas tömeg gyûlt össze a kolostor udvarán.
A beszéd egy percnél is rövidebb ideig tartott. A Mester csupán ezt mondta:
-A következõ dolgok semmisítik meg az emberiséget: az elv nélküli politika, az együttérzés nélküli fejlõdés, a munka nélküli jólét, a csend nélküli tanulás, a félelemmel teli vallás és a tudatosság nélküli istenimádás."
Jajj, Noli..
Ki harcolt itt kivel? Nem értem. 
"Jó elõre beharangozták, hogy a Mester "A világ elpusztításáról" fog beszédet mondani, így aztán hatalmas tömeg gyûlt össze a kolostor udvarán.
A beszéd egy percnél is rövidebb ideig tartott. A Mester csupán ezt mondta:
-A következõ dolgok semmisítik meg az emberiséget: az elv nélküli politika, az együttérzés nélküli fejlõdés, a munka nélküli jólét, a csend nélküli tanulás, a félelemmel teli vallás és a tudatosság nélküli istenimádás."
Jajj, Noli..
Ki harcolt itt kivel? Nem értem.
Nem hinném, hogy hitvita, de nem is folytatjuk. Ha olvastad, amit írtunk, láthattad, hogy mindketten lezártuk a témát. :-)
Magad is példát szolgáltattál arra, amibõl kiindult a dolog, hogy miért nem lehet az összes embert arra nevelni, hogy egységesen jó legyen mindennel és mindenkivel. Teljesen mindegy, melyik "oldal" "gyõz" majd, a másik érdeke sérülni fog, ezt pedig remekül látod.
Magad is példát szolgáltattál arra, amibõl kiindult a dolog, hogy miért nem lehet az összes embert arra nevelni, hogy egységesen jó legyen mindennel és mindenkivel. Teljesen mindegy, melyik "oldal" "gyõz" majd, a másik érdeke sérülni fog, ezt pedig remekül látod.
Tegnap olvastam el egy nagyszerû könyvet két nagyszerû lényrõl. Az egyik Alex, az afrikai szürkepapagáj, a másik Dr. Irene Pepperberg, a tanítója.
Link
Egy baj volt a könyvvel, túl hamar vége lett... Már sokfelé olvastam a párosról és a kutatásokról, amelyet Alex segítségével végzett Pepperberg, nyelvészeti, kognitív és tanulási területeken. Sok olyan könyvet, cikket olvastam, ahol hivatkoznak ezen munkákra, mint alapvetésre. Egészen véletlenül vettem észre, hogy itthon is megjelent velük/róluk e könyv, remek a fordítás is (ritkán mondok ilyet) és talán sokak számára újdonságokat is mutat Alex képességeinek megismerése. Van a youtube-on pár videó is, amelyben meg lehet nézni a gyakorlatokat, amelyeket csináltak, számolás, anyag megnevezése, méret összehasonlítások, stb. CSupa olyasmi, amire a madarakat nem tartották képesnek Alex elõtt.
Alex értette a nulla fogalmát, tudott összeadni, szavakat lebetûzni, új szavakat alkotni a már ismertekbõl, stb. Hihetetlen kapukat nyitott meg Pepperberg munkája az állati elmék megismerése terén, s ha Alex nem hal meg 31 évesen (60 év a várható élettartama a faj egyedeinek), még sok dolog kiderült volna. Pepperberg most egy Griffin nevû afrikai szürkével dolgozik, aki Alex nyomdokaiban jár, de még fiatal - viszont Pepperberg tapasztaltabb. Szerintem fogunk még hallani róluk. Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen nagyszerûek az állatok és mennyire nem igaz semmi olyasmi, hogy az ember a teremtés koronája / evolúció csúcsa, hanem sok más lény is érez, gondolkodik, következtet, nyelvi képességekkel bír. Számos ilyen kísérlet folyik, a legtöbb csimpánzokkal. Alex fölülmúlta õket.
Link
Egy baj volt a könyvvel, túl hamar vége lett... Már sokfelé olvastam a párosról és a kutatásokról, amelyet Alex segítségével végzett Pepperberg, nyelvészeti, kognitív és tanulási területeken. Sok olyan könyvet, cikket olvastam, ahol hivatkoznak ezen munkákra, mint alapvetésre. Egészen véletlenül vettem észre, hogy itthon is megjelent velük/róluk e könyv, remek a fordítás is (ritkán mondok ilyet) és talán sokak számára újdonságokat is mutat Alex képességeinek megismerése. Van a youtube-on pár videó is, amelyben meg lehet nézni a gyakorlatokat, amelyeket csináltak, számolás, anyag megnevezése, méret összehasonlítások, stb. CSupa olyasmi, amire a madarakat nem tartották képesnek Alex elõtt.
Alex értette a nulla fogalmát, tudott összeadni, szavakat lebetûzni, új szavakat alkotni a már ismertekbõl, stb. Hihetetlen kapukat nyitott meg Pepperberg munkája az állati elmék megismerése terén, s ha Alex nem hal meg 31 évesen (60 év a várható élettartama a faj egyedeinek), még sok dolog kiderült volna. Pepperberg most egy Griffin nevû afrikai szürkével dolgozik, aki Alex nyomdokaiban jár, de még fiatal - viszont Pepperberg tapasztaltabb. Szerintem fogunk még hallani róluk. Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen nagyszerûek az állatok és mennyire nem igaz semmi olyasmi, hogy az ember a teremtés koronája / evolúció csúcsa, hanem sok más lény is érez, gondolkodik, következtet, nyelvi képességekkel bír. Számos ilyen kísérlet folyik, a legtöbb csimpánzokkal. Alex fölülmúlta õket.
Mint e fórum gyakori látogatója (és csak igen ritkán hozzászólója)
javaslom, hogy a hitvitát ne itt folytassátok. Mivel hitrõl van szó, a meggyõzésre nincs esély.Érdekes, hogy az ateisták is képesek inkvizítori dühhel támadni, akár csak a másik oldal néhány évszázada.
javaslom, hogy a hitvitát ne itt folytassátok. Mivel hitrõl van szó, a meggyõzésre nincs esély.Érdekes, hogy az ateisták is képesek inkvizítori dühhel támadni, akár csak a másik oldal néhány évszázada.
Szerintem egyazon könyv két része. Ezt tanítja legalábbis a vallás. A keresztény hit nem pusztán az Újszövetség tanításaiból áll, már csak azért sem, mert Jézust az Ószövetséggel legitimálja. Azzal kezdõdik, hogy Jézus milyen leszármazási vonal fia (http://biblia.hit.hu/bible/21/MAT/1 ).
De ezen tényleg felesleges vitázni. :-)
A ma emberének viszont tényleg tanítani kell, hogy miként tud egységben élni a Természettel, a legtöbbet maga a Természet tanít önmagáról. Meg kell és meg lehet nyitni az utat a Természet felé, ahogy tesszük itt ezt sokan ebben a fórumban is a történeteinkkel, képeinkkel, tetteinkkel. Az átlagemberbõl, aki távol él a Természettõl, érzelmeket lehet kiváltani azzal, ha bemutatjuk neki, miként mûködik, milyen csodákat rejt minden áldott nap. Ha el tudjuk érni, hogy megkedvelje, akkor félig megnyertük a csatát. Amit szeretünk, azt nem romboljuk. Az út úgy néz ki, hogy megszeretteted a világot valakivel, majd elmondod neki, hogy mik az összefüggések benne, s megtanítod, hogy miként óvhatja meg az összefüggések egységét s ezzel magát a világot. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre, többek közt a Te land art stílusod is!
De ezen tényleg felesleges vitázni. :-)
A ma emberének viszont tényleg tanítani kell, hogy miként tud egységben élni a Természettel, a legtöbbet maga a Természet tanít önmagáról. Meg kell és meg lehet nyitni az utat a Természet felé, ahogy tesszük itt ezt sokan ebben a fórumban is a történeteinkkel, képeinkkel, tetteinkkel. Az átlagemberbõl, aki távol él a Természettõl, érzelmeket lehet kiváltani azzal, ha bemutatjuk neki, miként mûködik, milyen csodákat rejt minden áldott nap. Ha el tudjuk érni, hogy megkedvelje, akkor félig megnyertük a csatát. Amit szeretünk, azt nem romboljuk. Az út úgy néz ki, hogy megszeretteted a világot valakivel, majd elmondod neki, hogy mik az összefüggések benne, s megtanítod, hogy miként óvhatja meg az összefüggések egységét s ezzel magát a világot. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre, többek közt a Te land art stílusod is!
Amit tanítanak az "üdvözültek, megvilágosodottak", az a társadalmi dogmák felett van.
"- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg."
"Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk elõír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepõdött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játszók, mintsem szabályok szerint."
Amit idéztél, az az Ószövetségbõl való. Miért nem idézel az Újból? Amúgy ki mondta, hogy a "szentírás" szövegét szó szerint kell értelmezni?
Részemrõl befejeztem.
"- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg."
"Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk elõír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepõdött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játszók, mintsem szabályok szerint."
Amit idéztél, az az Ószövetségbõl való. Miért nem idézel az Újból? Amúgy ki mondta, hogy a "szentírás" szövegét szó szerint kell értelmezni?
Részemrõl befejeztem.
Pedig de. Ha józanul végiggondolod, hogy mibõl jött létre (az animizmusból: hatalom a Természet felett, a természeti erõk megszelidítése, varázslattal, ajándékkal, könyörgéssel, stb.), magad is rájössz. A modern (monoteista) vallások meg a magántulajdon védelmére alakultak, s ezek elõdei is errõl szóltak.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.
Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.
Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.
Tegnap jártam a mogyoróski "prérin".
Videó a Regéc-Mogyoróskai-kismedencérõl:Link
Fényképezõgéppel készült egy rozoga magaslesen, de mégha ez utóbbi miatt "magas" is a minõség, ne számítsatok igazán minõségi felvételre!
Késõbb küldök fényképeket is!
Videó a Regéc-Mogyoróskai-kismedencérõl:Link
Fényképezõgéppel készült egy rozoga magaslesen, de mégha ez utóbbi miatt "magas" is a minõség, ne számítsatok igazán minõségi felvételre!
Késõbb küldök fényképeket is!
Csodás fotó! Milyen nagyszerû is, hogy van még egy Hortobágyunk, ahol ezek a jószágok élhetik a maguk életét!
Én nem ismerem ezt az "arcát". És nem is foglalkoztat.
Mivel akikbõl kiindult, nem hinném, hogy hatalmat akartak volna a többi ember felett gyakorolni.
Mivel akikbõl kiindult, nem hinném, hogy hatalmat akartak volna a többi ember felett gyakorolni.
Persze, hogy nem a vallást magát, hanem az azt képviselõ embereket. Hiszen semmi gondolat nem tud kárt okozni, ha nem veszi valaki a kezébe, nem terjeszti és nem szül ezzel ellentéteket. A vallás csak egy eszköz, a lehetõ legõsibb eszköz a hatalom gyakorlására a legkorábbi primitív civilizációk óta. Csupán a puszta fizikai erõszak régibb nála - ez viszont már tengeri egysejtû korunk óta megvan.
Ez a szellemi környezetvédelem igen szép kifejezés, nagyon találó!
Vallás kérdésében a legnagyobb probléma az, hogy nagyrészt az önnön egyedül igaz, felsõbbrendû voltukat hirdetik a többivel szemben. Naná, hiszen csak így képesek a vezetõi hatalmukat megindokolni az adott vallás fejesei, olyan nincs, hogy "Te fizess nekem adót, mert én vagyok a vallási vezetõd, de azért tudd, hogy ugyanilyen egyenrangú vallási vezetõk sokasága van ám még a világon", ez csak akkor legitimálja a hatalmat, ha az adott hívõvel elhitetik, hogy az övé az egyetlen igaz hit, a többi kutyaütõ és nem is rendes vallás. Persze, vannak toleráns, mások iránt legalább szóban tiszteletet adó egyének, de ez az extrém kivétel.
Azon felül itt van az ellentét a vallásosak s az ateisták között, én ateistaként meg vagyok gyõzõdve róla, hogy az összes vallás marhaság, a tanításaik tévutak, de addig amíg egy vallás híve vagy képviselõje saját magánügyének tekinti a vallását, addig nem érdekel, hogy õ mit gondol. A baj akkor van, ha bizonyos vallási elveket kötelezõvé tesznek, ha pl. betiltják az evolúció oktatását, vagy egyes tudományos eredményeket megkérdõjeleznek, ahogy történik ez napjainkban számos országban, élükön az USA-val.
Ahhoz, hogy az általad vázolt elvek legalább elméletben érvényesülhessenek, ezeket az ellentéteket meg kellene szüntetni. Ám mivel az ember elméje úgy készült, hogy fogékony a misztikumra, ki jobban, ki kevéssé, nem nagyon lehetne "betiltani" a vallásokat.
A másik dolog a munkamegosztás kérdése. Ez egy iszonyú fontos dolog volt abban, hogy eljussunk idáig a szavannán lófráló félmajom õsöktõl. A specializálódás tette lehetõvé, hogy mindenki a képességei szerinti munkát végezve a legnagyobb hasznára váljék a közösségnek - ha ma körülnézel, nincs kõmûves, de Dunát lehet rekeszteni ügyvéddel meg brókerrel. Ha nincs szükség a munkájukra, elegen vanak ahhoz, hogy olyan élethelyzetet teremtsenek, hogy mégis legyen...
Aki rendesen dolgozik, tök mindegy, hogy mit, a saját hasznos voltát a munkája segítségével önmagának mindenképp bizonyítja. Ez sok esetben együtt jár azzal, hogy összehasonlítja a saját tevékenységét másokéval. Hiába mondod, hogy utcaseprõ ugyanúgy kell, mint szívsebész, ha bajban vagy, akkor a szívsebész fog segíteni - utcát seperni kb. bárki képes lenne. Mégis el kell azt is végezni, s talán van, aki örömet lel benne, de biztos sokan vágynának többre. Ezt az ellentétet is fel kell oldani valahogy - de hogyan???
A magántulajdon dolga megint olyasmi, ami elvileg átléphetõ, de az eddig erre tett törekvések nem voltak sikeresek. Mondjuk ne a kommunizmust nézzük, mert az nem errõl szólt, csak ezzel etette a népet, hanem valami önként vállalt közösséget, pl. egy klasszikus hippi kommunát. Ott is lesz, aki szóvivõ, hangadó szerepet kap, egyszerûen azárt, mert alkalmasabb rá a személyisége, tudása által. A többiek hallgatni fognak rá, õ megérzi, micsoda dolog a hatalom, s elkezdi eszközként használni a többieket. Ezt be is lehetne bizonyítani, adott esetben pl. a csapat nõtagjainak nagy része szül neki gyereket (így a legtöbb gyerek az övé). Azért a férfiak erre érzékenyek szoktak lenni, nem? És ez természetes, hiszen a genetikánk erre rendelt minket, hogy próbáljunk meg a számunkra elérhetõ legjobb partnerre utódot nemzeni - ha férfi az illetõ ember, akkor minél több partnerrel. Hogy lehet azt megakadályozni, hogy egy csinos fiatalemberrel ne kacérkodjanak a nõk, vagy egy mutatós nõ után ne forduljanak meg a pasik az utcán (mindannyian pajzán gondolatokkal a fejükben, nadrágjukban). Ahhoz, hogy a számunkra elérhetõ legjobb partnert megcsípjük, fel kell mutatni valamit. Nagyon kevés olyan nõt találnál, akit egy prímszámgenerátorral ágyba tudnál csalogatni, ám egy piros sportautó nagyságrendekkel több potenciális partnert hozna. A magántulajdon tehát szexuális fegyver, az volt mindig is. Még az állatok közt is sok van, aki ajándékokkal halmozza a kiszemelt partnert a csábítás során (pl. a csodáspók, hogy egy egészen "primitív" állatot mondjak). Ajándékozni olyat tudsz, ami a tiéd... Persze a tiéd lehet egy szép vers is, amit az illetõ hölgy ihlet, de lehet, hogy a hölgynek semmi érzéke az irodalomhoz...
Szóval lehetne sorolni még az akadályokat. Én nem tudok olyan idealista lenni, mint Te. Még elméleti síkon sem. Ezért is gondolom, hogy nincs sok jövõje az emberiségnek szelíd módszerekkel indítva.
Persze, ahogy manapság a liberális gazdaság, lesilányított oktatás, értéktelen média és a hazug politika végzi az agymosást, úgy ezt lehetne jó irányban is végezni, de ahogy vannak most is emberek, akikre nem hat, akkor is volnának, akik alkalmatlanok lennének a jó célokra.
Vallás kérdésében a legnagyobb probléma az, hogy nagyrészt az önnön egyedül igaz, felsõbbrendû voltukat hirdetik a többivel szemben. Naná, hiszen csak így képesek a vezetõi hatalmukat megindokolni az adott vallás fejesei, olyan nincs, hogy "Te fizess nekem adót, mert én vagyok a vallási vezetõd, de azért tudd, hogy ugyanilyen egyenrangú vallási vezetõk sokasága van ám még a világon", ez csak akkor legitimálja a hatalmat, ha az adott hívõvel elhitetik, hogy az övé az egyetlen igaz hit, a többi kutyaütõ és nem is rendes vallás. Persze, vannak toleráns, mások iránt legalább szóban tiszteletet adó egyének, de ez az extrém kivétel.
Azon felül itt van az ellentét a vallásosak s az ateisták között, én ateistaként meg vagyok gyõzõdve róla, hogy az összes vallás marhaság, a tanításaik tévutak, de addig amíg egy vallás híve vagy képviselõje saját magánügyének tekinti a vallását, addig nem érdekel, hogy õ mit gondol. A baj akkor van, ha bizonyos vallási elveket kötelezõvé tesznek, ha pl. betiltják az evolúció oktatását, vagy egyes tudományos eredményeket megkérdõjeleznek, ahogy történik ez napjainkban számos országban, élükön az USA-val.
Ahhoz, hogy az általad vázolt elvek legalább elméletben érvényesülhessenek, ezeket az ellentéteket meg kellene szüntetni. Ám mivel az ember elméje úgy készült, hogy fogékony a misztikumra, ki jobban, ki kevéssé, nem nagyon lehetne "betiltani" a vallásokat.
A másik dolog a munkamegosztás kérdése. Ez egy iszonyú fontos dolog volt abban, hogy eljussunk idáig a szavannán lófráló félmajom õsöktõl. A specializálódás tette lehetõvé, hogy mindenki a képességei szerinti munkát végezve a legnagyobb hasznára váljék a közösségnek - ha ma körülnézel, nincs kõmûves, de Dunát lehet rekeszteni ügyvéddel meg brókerrel. Ha nincs szükség a munkájukra, elegen vanak ahhoz, hogy olyan élethelyzetet teremtsenek, hogy mégis legyen...
Aki rendesen dolgozik, tök mindegy, hogy mit, a saját hasznos voltát a munkája segítségével önmagának mindenképp bizonyítja. Ez sok esetben együtt jár azzal, hogy összehasonlítja a saját tevékenységét másokéval. Hiába mondod, hogy utcaseprõ ugyanúgy kell, mint szívsebész, ha bajban vagy, akkor a szívsebész fog segíteni - utcát seperni kb. bárki képes lenne. Mégis el kell azt is végezni, s talán van, aki örömet lel benne, de biztos sokan vágynának többre. Ezt az ellentétet is fel kell oldani valahogy - de hogyan???
A magántulajdon dolga megint olyasmi, ami elvileg átléphetõ, de az eddig erre tett törekvések nem voltak sikeresek. Mondjuk ne a kommunizmust nézzük, mert az nem errõl szólt, csak ezzel etette a népet, hanem valami önként vállalt közösséget, pl. egy klasszikus hippi kommunát. Ott is lesz, aki szóvivõ, hangadó szerepet kap, egyszerûen azárt, mert alkalmasabb rá a személyisége, tudása által. A többiek hallgatni fognak rá, õ megérzi, micsoda dolog a hatalom, s elkezdi eszközként használni a többieket. Ezt be is lehetne bizonyítani, adott esetben pl. a csapat nõtagjainak nagy része szül neki gyereket (így a legtöbb gyerek az övé). Azért a férfiak erre érzékenyek szoktak lenni, nem? És ez természetes, hiszen a genetikánk erre rendelt minket, hogy próbáljunk meg a számunkra elérhetõ legjobb partnerre utódot nemzeni - ha férfi az illetõ ember, akkor minél több partnerrel. Hogy lehet azt megakadályozni, hogy egy csinos fiatalemberrel ne kacérkodjanak a nõk, vagy egy mutatós nõ után ne forduljanak meg a pasik az utcán (mindannyian pajzán gondolatokkal a fejükben, nadrágjukban). Ahhoz, hogy a számunkra elérhetõ legjobb partnert megcsípjük, fel kell mutatni valamit. Nagyon kevés olyan nõt találnál, akit egy prímszámgenerátorral ágyba tudnál csalogatni, ám egy piros sportautó nagyságrendekkel több potenciális partnert hozna. A magántulajdon tehát szexuális fegyver, az volt mindig is. Még az állatok közt is sok van, aki ajándékokkal halmozza a kiszemelt partnert a csábítás során (pl. a csodáspók, hogy egy egészen "primitív" állatot mondjak). Ajándékozni olyat tudsz, ami a tiéd... Persze a tiéd lehet egy szép vers is, amit az illetõ hölgy ihlet, de lehet, hogy a hölgynek semmi érzéke az irodalomhoz...
Szóval lehetne sorolni még az akadályokat. Én nem tudok olyan idealista lenni, mint Te. Még elméleti síkon sem. Ezért is gondolom, hogy nincs sok jövõje az emberiségnek szelíd módszerekkel indítva.
Persze, ahogy manapság a liberális gazdaság, lesilányított oktatás, értéktelen média és a hazug politika végzi az agymosást, úgy ezt lehetne jó irányban is végezni, de ahogy vannak most is emberek, akikre nem hat, akkor is volnának, akik alkalmatlanok lennének a jó célokra.
Volt szerencsém elmerülni...kevés híján fulladásig. Idõben levegõre bukkantam.
Egyéni, örök életre megjegyzett tapasztalatom ez. Bocsánat, ha valakit megbántottam volna.
Egyéni, örök életre megjegyzett tapasztalatom ez. Bocsánat, ha valakit megbántottam volna.
Az emberi bölcsesség.
Ez persze, csak az én véleményem.
Elég egy picit elmerülni tanulmányozásukban, máris rájöhet az ember erre. Ha nyitott a jóra.
Ez persze, csak az én véleményem.
Elég egy picit elmerülni tanulmányozásukban, máris rájöhet az ember erre. Ha nyitott a jóra.
Gyönyörûséges kéket adott az ég fotóidhoz, s bármily szomorú is a valóság, - kövezzenek meg érte - mégis azt mondom: szép.
A vallásokat is ember teremtette "valamelyik arcára"...
Noli: Köszönöm!
Noli: Köszönöm!
Lehetséges, ám hiba lenne emiatt a vallásokat okolni, inkább az emberiség két arcát.
Az ember "gonoszabbik arca" képes mindenbõl (nézetekbõl, gondolatokból, de ugyanúgy tárgyakból, élõlényekbõl, találmányokból a tudományt felhasználva) fegyvert, pusztításra alkalmas eszközt "teremteni"; ártatlannak látszó, induló dolgokból a legpusztítóbb dolgokat csinálni.
Ez van. És amíg lesz ember, lesz jó és rossz oldala, "arca" is. És addig ez így lesz..
Az ember "gonoszabbik arca" képes mindenbõl (nézetekbõl, gondolatokból, de ugyanúgy tárgyakból, élõlényekbõl, találmányokból a tudományt felhasználva) fegyvert, pusztításra alkalmas eszközt "teremteni"; ártatlannak látszó, induló dolgokból a legpusztítóbb dolgokat csinálni.
Ez van. És amíg lesz ember, lesz jó és rossz oldala, "arca" is. És addig ez így lesz..
Gyönyörû, hangulatos képek!!!
A sárgaság egy seprûzanót, úgy hiszem.
A sárgaság egy seprûzanót, úgy hiszem.
Noli sajnos ma még így igaz, mivel vallás egyfajta "nevelés" és a "szó veszélyes fegyver"
Hatalmi érdekekbõl bármikor, bárhol felszíthatók a vallási ellentétek HA elegendõ létszámú primitív, józan gondolkodásra képtelen, ezért könnyen felingerelhetõ embertömeg áll rendelkezésre az ellenfélnek kikiáltott fél "leküzdésére" még azonos vallásúak között is [esõ]
Én talán naiv módon, DE hiszek abban hogy lassacskán felülkerekedik az emberiségben a józan ész, de ehhez "már ma kell tenni a holnapért"
Mondhatnám, nagyon szükséges a "szellemi környezetvédelem" IS
Hatalmi érdekekbõl bármikor, bárhol felszíthatók a vallási ellentétek HA elegendõ létszámú primitív, józan gondolkodásra képtelen, ezért könnyen felingerelhetõ embertömeg áll rendelkezésre az ellenfélnek kikiáltott fél "leküzdésére" még azonos vallásúak között is [esõ]
Én talán naiv módon, DE hiszek abban hogy lassacskán felülkerekedik az emberiségben a józan ész, de ehhez "már ma kell tenni a holnapért"
Mondhatnám, nagyon szükséges a "szellemi környezetvédelem" IS
Lordom, amíg egyetlen vallás egyetlen képviselõje is létezik, lesz vallási alapú ellentét.
Sajnos még nem sikerült meghatározni a pókicát, gyönyörû volt, talán valamelyik Agelenidae, de még ez se tuti. Nem látom a szemeit rendesen, olyan szõrös volt az arca.. :-(
Noli szerintem ez így túl sommás ellenvetés.
Gandhi vallási ellentétek összebékíthetetlensége miatt vallott kudarcot még negyven napos éhségsztrájkja után is, késõbb emiatt ölték is meg. Alapvetõen nem erõszakot hirdetõ vallások mesterségesen felszított ellentétei miatt tört ki, mely vezetõik "közvélemény/formálásával/deformálásával" megtévesztett "megvezetett" emberek között tört ki milliónyi ártatlan ember halálát okozva, rablást gyilkolást hozva. Ez a vallási vezetõk lelkén szárad, az emberek annyiban hibásak hogy hittek a tüzes szavaknak és nem küldték el a fenébe "hamis prófétáikat". Ha kicsit is mûveltebbek, felülkerekedik bennük a józan ész és említett példád nem történik meg.
Bevallom, magányosan élve primitív emberek rablótámadására én is felkészültem, ha alszom a favágó fejsze mellettem és kezem ügyében a pisztoly. Életem és hozzátartozóim védelmében hidegvérrel ölök is ha kell.
DE ha nincsenek primitív félrenevelt eltorzult emberek, nem szükséges hirdetni hogy "a béke a fegyverek csövében lakik".
Gandhi vallási ellentétek összebékíthetetlensége miatt vallott kudarcot még negyven napos éhségsztrájkja után is, késõbb emiatt ölték is meg. Alapvetõen nem erõszakot hirdetõ vallások mesterségesen felszított ellentétei miatt tört ki, mely vezetõik "közvélemény/formálásával/deformálásával" megtévesztett "megvezetett" emberek között tört ki milliónyi ártatlan ember halálát okozva, rablást gyilkolást hozva. Ez a vallási vezetõk lelkén szárad, az emberek annyiban hibásak hogy hittek a tüzes szavaknak és nem küldték el a fenébe "hamis prófétáikat". Ha kicsit is mûveltebbek, felülkerekedik bennük a józan ész és említett példád nem történik meg.
Bevallom, magányosan élve primitív emberek rablótámadására én is felkészültem, ha alszom a favágó fejsze mellettem és kezem ügyében a pisztoly. Életem és hozzátartozóim védelmében hidegvérrel ölök is ha kell.
DE ha nincsenek primitív félrenevelt eltorzult emberek, nem szükséges hirdetni hogy "a béke a fegyverek csövében lakik".
Még egy utsó gyakorlati példa ezúttal állatoknál megfigyelt "önnevelésrõl" és "békés együttmûködésükrõl". Félvad Tomi kutyám mindent és mindenkit megugat, minden mozgó után veti magát legyen az autó, kerékpár, kóbor kutya vagy macska. A kertbe tévedt macskákat vad rohammal rögtön kikergeti. Emiatt Cira cica fél tõle, szokásos csavargásából hazatérve nem jön be hanem leül a kerítés elõtt és ott nyávog akár szakadó esõben is amíg ki nem megyek érte és behozom ölben. Sose avatkoztam be a kutyát elkergetve, a cica behozatala elõtt vártam kicsit, figyelve mi fog történni.
Lehet nem elhinni, egy idõ után a kutya "magától rájött" hogy a "falkához tartozó" macska miatta nem mer bejönni. Vélhetõen azt is "tudja magáról" ha a macska berohan, ösztönszerûen kergetni kezdi és a macska megriadva tõle nem a házba szalad, hanem kirohan a kertbõl. "Kitalálták" hogy a kutya ilyenkor önként visszahúzódik kennelébe, a cica felméri a helyzetet, majd elszánja magát és beballag, de nem rohan. Nem kényszerítettem, a macsek se körmölte meg, Tomi kutya szemlátomást "önként vállalt fegyelemmel" messze félrehúzódik hogy ne idegesítse a macskát, a cica pedig lassan ballagva jön be hogy ne váltsa ki a kutya üldözési ösztönét. A cica kimenetelénél ugyanez történik.
Költõi kérdés: ha két különbözõ fajú "oktalan állat" képes ilyen fokú "együttmûködésre" és önfegyelemre, a "tudatos" emberek miért nem?
Noli ez nem "antropomorfizáló" Aesopus-i mese. Én bizony azt tapasztalom, a madarak sem bántják egymást ha nagy területen szétszórt magokat csipegethet fel kiki a maga "érdekszférájában". Sokat kell még tanulnunk a Természettõl is.
Bocs tényleg befejeztem, eltûnök, dolgom is van elég, jó napot jó kedvet Mindenkinek
Lehet nem elhinni, egy idõ után a kutya "magától rájött" hogy a "falkához tartozó" macska miatta nem mer bejönni. Vélhetõen azt is "tudja magáról" ha a macska berohan, ösztönszerûen kergetni kezdi és a macska megriadva tõle nem a házba szalad, hanem kirohan a kertbõl. "Kitalálták" hogy a kutya ilyenkor önként visszahúzódik kennelébe, a cica felméri a helyzetet, majd elszánja magát és beballag, de nem rohan. Nem kényszerítettem, a macsek se körmölte meg, Tomi kutya szemlátomást "önként vállalt fegyelemmel" messze félrehúzódik hogy ne idegesítse a macskát, a cica pedig lassan ballagva jön be hogy ne váltsa ki a kutya üldözési ösztönét. A cica kimenetelénél ugyanez történik.
Költõi kérdés: ha két különbözõ fajú "oktalan állat" képes ilyen fokú "együttmûködésre" és önfegyelemre, a "tudatos" emberek miért nem?
Noli ez nem "antropomorfizáló" Aesopus-i mese. Én bizony azt tapasztalom, a madarak sem bántják egymást ha nagy területen szétszórt magokat csipegethet fel kiki a maga "érdekszférájában". Sokat kell még tanulnunk a Természettõl is.
Bocs tényleg befejeztem, eltûnök, dolgom is van elég, jó napot jó kedvet Mindenkinek
Bocs, az angolok ellen gyõzhetett Gandhi, ám a saját népén belül nem tudott békét hozni õ sem. Rövid idõre bárki képes levetni az indulatait, érzelmeit, de nem örökre. Akárhogy neveled...
A madarak igenis elkergetik egymást az etetõrõl, hiába borítasz oda egy tonna magot nekik. Amit gondolsz, az az ezópuszi mesék világán alpuló, az állatokat antropomorfizáló elképzelés.
Eddig egyetlen társadalmi formában nem sikerült megvalósítani azt, hogy teljesen normális (értsd: nem elmebeteg) emberek ne legyenek erõszakosak ezért vagy azért. Másrészt ki dönti el, hogy honnan kezdõdik a még elfogadott versengés és honnan az abnormális, erõszakos, tiltott, stb.? Ez olyan, mint a szex, van akinek egy mélyen kivágott dekoltázs is pornográf, míg mások számára az átlagtól erõsen eltérõ gyakorlat is hétköznapi és közömbös.
Másrészt mivel kapcsolatban agresszív valaki, és mivel nem? Én egy állatot nem tudnék bántani, de szerintem ha a szükség úgy hozza, embert szívbaj nélkül agyoncsapnék. Szerintem Te is és a fiaid is, ha mondjuk a családjukat kéne megvédeni. Meg bárki más. Szerintem kár áltatni magunkat azzal, hogy ez megváltoztatható.
A madarak igenis elkergetik egymást az etetõrõl, hiába borítasz oda egy tonna magot nekik. Amit gondolsz, az az ezópuszi mesék világán alpuló, az állatokat antropomorfizáló elképzelés.
Eddig egyetlen társadalmi formában nem sikerült megvalósítani azt, hogy teljesen normális (értsd: nem elmebeteg) emberek ne legyenek erõszakosak ezért vagy azért. Másrészt ki dönti el, hogy honnan kezdõdik a még elfogadott versengés és honnan az abnormális, erõszakos, tiltott, stb.? Ez olyan, mint a szex, van akinek egy mélyen kivágott dekoltázs is pornográf, míg mások számára az átlagtól erõsen eltérõ gyakorlat is hétköznapi és közömbös.
Másrészt mivel kapcsolatban agresszív valaki, és mivel nem? Én egy állatot nem tudnék bántani, de szerintem ha a szükség úgy hozza, embert szívbaj nélkül agyoncsapnék. Szerintem Te is és a fiaid is, ha mondjuk a családjukat kéne megvédeni. Meg bárki más. Szerintem kár áltatni magunkat azzal, hogy ez megváltoztatható.
Nagyon szép képek! Az a nagyobb termetû pókica miféle szerzet volt?
_______
A minap nézegettem egy fenyõt, tele volt katica lárvával. hogy milyen nem tudom pontosan. Voltak rajta narancs színû tüsik, de a legvégén nem. Csak kétoldalt vagy 4-5 és középen olyan 3.
_____________
Virágba borult az ubink: Link
_______
A minap nézegettem egy fenyõt, tele volt katica lárvával. hogy milyen nem tudom pontosan. Voltak rajta narancs színû tüsik, de a legvégén nem. Csak kétoldalt vagy 4-5 és középen olyan 3.
_____________
Virágba borult az ubink: Link
Szerintem nem ellentétes, fiaimon, unokáimon látom, az emberek jóindulatúnak születnek, ez alól csak az eleve születési rendellenességgel/idegrendszeri sérülésekkel világrajövõ gyerek kivétel.
Az utat mi, a szülõk és nevelõk választjuk meg a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva a gyerek nevelését, ám ha a társadalom torz, szélhámosságra és agresszióra épül, a gyerek is az lesz. Rosszabb esetben a gyereket magára hagyva környezete neveli helyettünk, ahonnan aztán a "domináns egyedek" legsikeresebb magatartásmintáját fogja felvenni.
A szülõk nevelési lehetõségeit társadalmi helyzetük határozza meg, a társadalom pedig évezredek óta az erõszakra épül, az erõsebb "szerez" amíg hagyják. Tágabb analógiával, kutyám nem fogja a macskámat elüldözni ha rendesen megkapja napi ételét és nem támad fel benne az irigység, melyet követ az üldözési ösztön elkergetve a macskát táljától felfalva az õ adagját is. Ha mindenkinek jut elegendõ mag, a madarak sem kergetik el egymást az etetõbõl, jóllakott oroszlán közelében bátran legelészhet a zebra. CSAK az ember nevû ragadozó képes maga alá kaparni mindent okkal-ok nélkül, ez viszont kifejezetten a gyerekkori nevelés kérdése. Nem ütközik az "élet elvével" ha gondos kertész módjára "káros hajlamait" lenyesegetve "ágait helyes irányba terelve", hasonló módon az emberbe nevelik agresszív ösztönei fegyelmezését, versenyszellemét pedig olyan irányba terelik ahol "veszélytelenül kiélheti", attól még NEM fog zombivá válni. Hangsúlyozom, az emberek alapvetõen jóindulatúnak születnek. Senki sem születik gyilkosnak, szélhámosnak, szüleik és környezetük neveli õket azzá amivé lesznek. Nagyon nagy felelõsség gyereket vállalni, csak akkor lehetséges ha lelki és testi fejlõdését biztosítani tudjuk és bizonyosak vagyunk abban hogy felnõtt korban sem kényszerül "ragadozásra", versenyszellemét pedig késztetései szerint választott értékes területeken is kiélheti.
A "dzsungelharcot" fel kellene végre váltani gondos, akár számítógéppel modellezett "folyamatirányításra" a társadalom vezetõi lényegében gondos szülõk/nevelõk módján kellene viselkedniük, de ez így kényelmesebb nekik. Az emberek egymással marakodva "sakkban tartják egymást", azalatt a vezetõk szabadon tesznek amit akarnak nem törõdve a holnappal. Felõlük mindenki szabadon tehet amit akar, csak ne lépjen túl elviselhetõ határokat. Mi más ez ha nem a "gyeplõ eldobása"?
Sorsukra hagyták az embereket, velük az emberiséget
Ja ha baj lesz? Na és? A gyenge elhullik, az erõsek megmaradnak, nem kell népirtás, elintézik egymás között, legalább kevesebb éhes száj marad (a vezetõk majd biztos fedezékbõl nézik). Ilyen alapon a mozgás és beszédképtelenné betegedett de még ragyogó elmével gondolkodó Hawking is "elhullhat".
NEM vegyszer kell és zombik hada, hanem élhetõ élet ez pedig a társadalmat irányítók feladata hogy az agresszivitás "kinevelhetõ" legyen, jóllakottan heverészõ békés oroszlán módjára elcsituljon. A versenyszellemben jóra törekvés kell és szükséges az agresszivitás szükségtelen és káros az egyénre is rajta keresztül az emberiségre is.
Megint Gandhi példájával jövök: NEM zombivá tette, jó szóval és példamutatással vegyszer nélkül vette rá az emberek sokaságát a békés ellenállásra mely végül az angol gyarmatbirodalom harc nélküli bukásához vezetett.
Az utat mi, a szülõk és nevelõk választjuk meg a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva a gyerek nevelését, ám ha a társadalom torz, szélhámosságra és agresszióra épül, a gyerek is az lesz. Rosszabb esetben a gyereket magára hagyva környezete neveli helyettünk, ahonnan aztán a "domináns egyedek" legsikeresebb magatartásmintáját fogja felvenni.
A szülõk nevelési lehetõségeit társadalmi helyzetük határozza meg, a társadalom pedig évezredek óta az erõszakra épül, az erõsebb "szerez" amíg hagyják. Tágabb analógiával, kutyám nem fogja a macskámat elüldözni ha rendesen megkapja napi ételét és nem támad fel benne az irigység, melyet követ az üldözési ösztön elkergetve a macskát táljától felfalva az õ adagját is. Ha mindenkinek jut elegendõ mag, a madarak sem kergetik el egymást az etetõbõl, jóllakott oroszlán közelében bátran legelészhet a zebra. CSAK az ember nevû ragadozó képes maga alá kaparni mindent okkal-ok nélkül, ez viszont kifejezetten a gyerekkori nevelés kérdése. Nem ütközik az "élet elvével" ha gondos kertész módjára "káros hajlamait" lenyesegetve "ágait helyes irányba terelve", hasonló módon az emberbe nevelik agresszív ösztönei fegyelmezését, versenyszellemét pedig olyan irányba terelik ahol "veszélytelenül kiélheti", attól még NEM fog zombivá válni. Hangsúlyozom, az emberek alapvetõen jóindulatúnak születnek. Senki sem születik gyilkosnak, szélhámosnak, szüleik és környezetük neveli õket azzá amivé lesznek. Nagyon nagy felelõsség gyereket vállalni, csak akkor lehetséges ha lelki és testi fejlõdését biztosítani tudjuk és bizonyosak vagyunk abban hogy felnõtt korban sem kényszerül "ragadozásra", versenyszellemét pedig késztetései szerint választott értékes területeken is kiélheti.
A "dzsungelharcot" fel kellene végre váltani gondos, akár számítógéppel modellezett "folyamatirányításra" a társadalom vezetõi lényegében gondos szülõk/nevelõk módján kellene viselkedniük, de ez így kényelmesebb nekik. Az emberek egymással marakodva "sakkban tartják egymást", azalatt a vezetõk szabadon tesznek amit akarnak nem törõdve a holnappal. Felõlük mindenki szabadon tehet amit akar, csak ne lépjen túl elviselhetõ határokat. Mi más ez ha nem a "gyeplõ eldobása"?
Sorsukra hagyták az embereket, velük az emberiséget
Ja ha baj lesz? Na és? A gyenge elhullik, az erõsek megmaradnak, nem kell népirtás, elintézik egymás között, legalább kevesebb éhes száj marad (a vezetõk majd biztos fedezékbõl nézik). Ilyen alapon a mozgás és beszédképtelenné betegedett de még ragyogó elmével gondolkodó Hawking is "elhullhat".
NEM vegyszer kell és zombik hada, hanem élhetõ élet ez pedig a társadalmat irányítók feladata hogy az agresszivitás "kinevelhetõ" legyen, jóllakottan heverészõ békés oroszlán módjára elcsituljon. A versenyszellemben jóra törekvés kell és szükséges az agresszivitás szükségtelen és káros az egyénre is rajta keresztül az emberiségre is.
Megint Gandhi példájával jövök: NEM zombivá tette, jó szóval és példamutatással vegyszer nélkül vette rá az emberek sokaságát a békés ellenállásra mely végül az angol gyarmatbirodalom harc nélküli bukásához vezetett.
Lordom, teljesen igazad van. Valaki egyszer azt találta mondani, hogy a fegyelem a szabadság legmagasabb foka. Ha fegyelmezett vagy, nem vagy rabja az ellenõrizetlen belsõ késztetéseidnek. Képes vagy dönteni, felvállalni a döntéseidet és azok következményeit. Ez meg már nagy haladás, és nagyon kilóg a manapság "trendi" felfogásból.
Noli kis OFF viccelõdés - a pácolt hering ecetes/sós levébe viszont tesznek cukrot és sokkal ízletesebb mint a sós hering 
Jó és használható hasonlat a sós hering, melyben kissé morbid helyettesítéssel a gyerek a "nyers hal" és "feldolgozói" igyekezetén múlik hogy kevesebb munkát igénylõ bíbelõdéssel szimplán besózva majd magára hagyva napon szárított hering lesz VAGY
több odafigyeléssel és (persze munkával) értékesebb és finomabb étel lesz
Jó és használható hasonlat a sós hering, melyben kissé morbid helyettesítéssel a gyerek a "nyers hal" és "feldolgozói" igyekezetén múlik hogy kevesebb munkát igénylõ bíbelõdéssel szimplán besózva majd magára hagyva napon szárított hering lesz VAGY
több odafigyeléssel és (persze munkával) értékesebb és finomabb étel lesz
Ellentétes az élet alapelvével. Nem fog menni. Csak mondjuk vegyi úton zombisítva az embert, vagy ilyesmi módszerrel (Ahogy egyes helyeken pl. van lehetõség a nemi erõszakot elkövetõk vegyi úton való kasztrálására, ilyesmire gondolok. Ezt meg fogjuk oldani, az biztos.)
Noli igazad van, a versenyszellem mindig élni fog az emberekben hiszen alapvetõen ez vitte/viszi elõre az emberiséget, egyfajta evolúciós folyamatként, kár lenne "semlegesíteni"
DE sztem a szülõk-nevelõk és a tágabb környezet feladata hogy "tipegõ" kortól kezdve kevésbé veszélyes irányokba, a sport, mûvészet, tudomány felé tereljék a versengési hajlamot a "mindennapok dzsungelharcában ragadozóvá válás" helyett
Ha sikerül szemléletesebb "életmodell" szimulációt csinálnom, animált lefutását még közreadom
DE sztem a szülõk-nevelõk és a tágabb környezet feladata hogy "tipegõ" kortól kezdve kevésbé veszélyes irányokba, a sport, mûvészet, tudomány felé tereljék a versengési hajlamot a "mindennapok dzsungelharcában ragadozóvá válás" helyett
Ha sikerül szemléletesebb "életmodell" szimulációt csinálnom, animált lefutását még közreadom
Bocs, de én abszolút nem emberben gondolkodtam, amikor a polisz szót használtam, hanem valamely élõlénypopuláció elszigetelt telepére.
Viszont a gondolataid kapcsán teljesen biztos vagyok benne, hogy se neveléssel, se mással nem lehet kiverni az emberbõl a folyamatos vetélkedést, a másik feletti uralkodni vágyást. Ez olyan, mintha cukorral akarnál sós heringet készíteni.
Viszont a gondolataid kapcsán teljesen biztos vagyok benne, hogy se neveléssel, se mással nem lehet kiverni az emberbõl a folyamatos vetélkedést, a másik feletti uralkodni vágyást. Ez olyan, mintha cukorral akarnál sós heringet készíteni.
Kenya az EGO pusztán önfegyelem kérdése. Az önfegyelem a gyerekkori nevelés eredménye. Amíg létezett kötelezõ sorkatonaság, a túl önérzetes "nagypofájú" srácokat fegyelmezett legényekké nevelte, nemegyszer közülük kerültek ki a legjobbak. A "nevelhetetlen" pár kivétel lappangó vagy nyíltan idegbeteg orvosi eset volt. A családi nevelés hol van már... manapság "szekérrel szakadék felé a vágtató lovak közé dobott gyeplõre" emlékezet. Félreértés ne essék NEM katonai drill kell "önfeláldozó közhangyák" nevelése - egyszerûen megértetni, "belenevelni" már a beszédértelmezésre képes kicsi korban hogy nem az egyén a világ közepe. Az önfegyelem magával hozza az önfenntartás mértékéig szükséges "tömegbe illeszkedés" képességét is. Az egyéniség nem fog elveszni amennyiben hasznos irányba terelik a gyerek szülei, sport-mûvészet tudomány területein felszabadítva a versengési hajlamot. Csakhogy a mai szülõknek erre nincs idejük vagy - tisztelet a kivételnek - képességük. A gyerekeknek "nagyon éles szemük van" mindent észrevesznek és a környezetükbõl ellesett "sikeres magatartásmintát" utánozzák, legyen az csendes becsületes tevékeny élet, netán az "élelmes" névvel finomított ügyeskedõ mások jóindulatát kihasználó szélhámos kupeckedés avagy agresszív törtetõ hangoskodó erõszak. Amelyik magatartásminta leginkább beválik, azt fogja felvenni, megtanulni és gyakorolni a felnõtté váló gyerek. A "legkeményebb" kigyúrt maffiózók is átlagos kiskölkek voltak, környezetük nevelte erõszakossá, mely börtönbe kerülve csak fokozódik. Persze mivel "érdekes és borzongató" ezért "jól eladható" az erõszak, a média gátlástalanul rájátszik erre, szinte félistenekké emelve a törtetõ mindenen átgázoló könyörtelen de lelkileg torz emberszabású lényeket. Aki már került utcai vagy kocsmai verekedésbe, tudhatja, fizikailag lehetetlen utánozni a hivatásos kaszkadõrök gondosan megtervezett százszor elpróbált jeleneteit. Összegezve: a gyerekek utánozzák amit látnak, de az utánzás felnõtt korban sem szûnik meg, mert szükséges, aszerint milyen környezetben keresi megélhetését. Két szélsõ pontja: lehet szerzetes és lehet maffiózó. Persze a szerény életmód rengeteg lemondással jár "nehéz út". Sokkal könnyebb egy agresszív csoporthoz csapódni, mert a "falka" védettséget ad és konchoz is juttatja. De egy mondás szerint "könnyebb út könnyen a halálba vezet". Ha nem kellene már az óvodában megverekedni mindenért, kevesebb sérült lelkû ember terjesztené agresszív vagy szélhámoskodó magatartásmintáját.
Alapjaiban elhibázott a mai nevelés és tisztelet a kivételnek, rosszak a család-társadalom-média felkínált magatartásmintái. Ennek hibái most még irányíthatónak látszanak, késõbb törvényszerûen el fog fajulni a totális erõszak irányába. Az emberi társadalom hasonlít az emberi szervezethez. Mindig lappanganak benne vírusok/baktériumok melyek karbantartott egészséges szervezetben nem tudnak elszaporodni, elhanyagolva õket elszaporodnak, megbetegítik végül elpusztítják az embert. Ez érvényes a mindenkori társadalmakra is, melyek kifejezetten egy nagy léptékû élõ organizmusnak tekinthetõk, bennük az emberek a szervezetet mûködtetõ sejtek. Ha egy sejt "ego-ja megnõ" erõszakosan burjánozni kezd, hasonlítani kezd az egészséges sejteket elnyomó rákos sejtekhez, melyek szaporodását idejekorán meg kell fékezni, különben a sebész kése sem segít, elpusztul a társadalom. Ez van, lám az én gondolataim is burjánzanak elnyomva a Ti értékes gondolataitokat. Bocsánat a hosszért, "leszállok" a témáról, eldugultam
Alapjaiban elhibázott a mai nevelés és tisztelet a kivételnek, rosszak a család-társadalom-média felkínált magatartásmintái. Ennek hibái most még irányíthatónak látszanak, késõbb törvényszerûen el fog fajulni a totális erõszak irányába. Az emberi társadalom hasonlít az emberi szervezethez. Mindig lappanganak benne vírusok/baktériumok melyek karbantartott egészséges szervezetben nem tudnak elszaporodni, elhanyagolva õket elszaporodnak, megbetegítik végül elpusztítják az embert. Ez érvényes a mindenkori társadalmakra is, melyek kifejezetten egy nagy léptékû élõ organizmusnak tekinthetõk, bennük az emberek a szervezetet mûködtetõ sejtek. Ha egy sejt "ego-ja megnõ" erõszakosan burjánozni kezd, hasonlítani kezd az egészséges sejteket elnyomó rákos sejtekhez, melyek szaporodását idejekorán meg kell fékezni, különben a sebész kése sem segít, elpusztul a társadalom. Ez van, lám az én gondolataim is burjánzanak elnyomva a Ti értékes gondolataitokat. Bocsánat a hosszért, "leszállok" a témáról, eldugultam
Már megint az ego... 
"Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé."
Vavyan Fable
"Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé."
Vavyan Fable
Noli amennyiben a kis poliszok közös megegyezéssel mindenki számára ésszerû korlátok között tartják életvitelüket, fenntartható az egyensúly és mindenki "túlél" van fejlõdés, nincs túlszaporodás. Nem akarom a helyet foglalni életszimulációs modellek képeivel (egy teljes képernyõ se elég olykor) de ha csak információt cserélnek a kis csoportok egymás fejlõdését elõsegítve, tartósan fennmaradhat a teljes közösség autonóm csoportokra bontva, ergo a túlélés biztosítható. Ezen a képen látható amint két kisebb "polisz" között élénk "információcsere" csere zajlik és egyúttal a "glider" nevet nyert "repülõ" alakzatok más csoportok felett áthaladva megváltoztatják azok szerkezetét, elemszámát, de az egész területen elhelyezkedõ elemek "összlétszáma nem változik, de örök oszcilláló változásban fejlõdésben vannak. Amennyiben a "gliderek" mûködése nem háborúkat jelent hanem információcserét, a Föld országainak ésszerû együttmûködése, egymás kölcsönös megsegítése és nem leigázására/kihasználására való törekvéssel hasonló egyensúlyt lehetne kialakítani ahogy néhány modellen látható. Ehhez viszont az "egysejtû korunkból" örökölt agresszív/támadó "vagy én vagy õ" jellegû viselkedést el kell felejteni. Ez viszont nagyon nehéz mert a nagy sokaságban még mindig akad sok egyed aki atavisztikus gyilkos ösztöneivel totális uralomra tör a maga szemétdombján másokat leigázva, kihasználva ha ellenszegülnek, ilyen-olyan módon semlegesíti vagy egyszerûen elpusztítani törekszik, kitör a harc mely totális leigázásba vagy általános pusztulásba torkollik. Azt vélem, ez már csecsemõkori nevelésnél kezdõdik. Jó példa egy óvodai jelenet - egy kisgyerek odafutott egy gazdátlanul álló kis háromkerekûhöz. Boldogan elkerekezett VOLNA. De egy másik kiskölök (jól szituált belvárosi szülõk gyereke) odarohant, egyszerûen lelökte a triciklirõl, ráült majd vígan elkerekezett. A másik kisgyerek keserves sírásra fakadt, de senki nem törõdött vele. Mentségemre szóljon én már távozóban voltam, nem avatkoztam közbe és különben is ott volt az óvodaszemélyzet de az anyja is, rászólhattak volna de nem tették. Rendben van, örököltük a vetélkedési/túlélési ösztönt hiszen alapvetõ túlélési taktika mindenkor nehéz helyzetekben, de aki igazán EMBER az úrrá tud lenni "gyilkos" ösztönein és példájával másokat is késztethet erre. Csak nagyon elvetemült ember (rendszerint gyerekkori defektusokkal, lelki vagy idegrendszeri sérülésekkel) nem szégyenli el magát. Az emberek formálhatók, hajlanak a jóra és szelídségre, legjobb példa volt rá Mahatma Gandhi békés tüntetése melyen az emberek nem "oszoltak" hagyták magukat összeverni amíg a katonai parancsnok fel nem adta mert katonái szabályosan belefáradtak a tömeg verésébe. A "történet" ismert, összefogással csendes "jó emberek" puszta tömege is képes megtörni az elnyomó hatalmat, mert ha tûzparanccsal-népirtással kiirtja a "rabszolgákat" nem lesz kin uralkodni. Elnézést nem akartam ilyen irányba kanyarodni csak megmutatni hogy az emberek formálhatók és deformálhatók, senki se születik gonosznak de szinte gyerekkortól "ránevelik" akár azzal is hogy csak "hagyják". A gyerekkori nevelésnél kezdõdik minden, de még sok idõ kell hogy az "egyes" ember is elfelejti az erõszakot. Aki nem "természetes kiválasztódással" kerül az emberek élére okossága, gyors észjárása a többiekénél jobb ítélõképessége révén, hanem gyerekkorából magával hozott késztetései szerint elõtérbe nyomakodik félrelökve mindenkit majd taktikázva, embereket összeugrasztva megfizetve avagy erkölcsileg/fizikailag "likvidálva" kerül hatalomra csak gerjeszti az erõszakot. Én az ilyeneket lelki sérültnek tartom akikre tágabb analógiával ráillik hogy "egy bolond százat csinál". No az említett "információhordozó siklók" képe
Az modellek alapján törvényszerûen túlélhet mindent az emberiség HA nem "erõbõl" hanem egymáshoz alkalmazkodva békés együttmûködéssel szabályozza a Föld össznépességének életvitelét. Ez viszont csak úgy lehetséges ha már a szavak tanulásával egy idõben megkezdik a nevelést. Lesznek talán akik felhördülnek hogy akkor az "egyéniség" hová lesz. Számos példa mutatja, a túlzásba esõ "egyéniségek" rendszerint börtönben végzik. A vetélkedési ösztönt pedig a tudomány területére kell visszaszorítani ki tud többet nyújtani új hasznos ismeretek megszerzésében/kutatásában, ott vezessék le az õsi "versenyszellemet" mely a hétköznapi életben rendszerint összetûzésekbe erõszakba torkollhat. Elég babrás a jó modellek megkeresése, de keresek jobb példákat több "városállammal"
Az modellek alapján törvényszerûen túlélhet mindent az emberiség HA nem "erõbõl" hanem egymáshoz alkalmazkodva békés együttmûködéssel szabályozza a Föld össznépességének életvitelét. Ez viszont csak úgy lehetséges ha már a szavak tanulásával egy idõben megkezdik a nevelést. Lesznek talán akik felhördülnek hogy akkor az "egyéniség" hová lesz. Számos példa mutatja, a túlzásba esõ "egyéniségek" rendszerint börtönben végzik. A vetélkedési ösztönt pedig a tudomány területére kell visszaszorítani ki tud többet nyújtani új hasznos ismeretek megszerzésében/kutatásában, ott vezessék le az õsi "versenyszellemet" mely a hétköznapi életben rendszerint összetûzésekbe erõszakba torkollhat. Elég babrás a jó modellek megkeresése, de keresek jobb példákat több "városállammal"
Pedig csodálatos lények! Minél többet fényképezem õket, annál biztosabb vagyok ebben... pókiszonyom ellenére. Bár ez utóbbi, lehet hogy pont ennek köszönhetõen, mintha múlóban lenne. Ha kell, már "fenékbe is billentem" õket egy jobb póz kedvéért, persze vigyázva testi épségükre. Na nem mondom, a 2cm feletti testmérettel már óvatosabb vagyok 
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat