Bioszféra

Meg is van: Link

Köszönöm a határozásokat.
A cikket meg majd valahogy elolvasom.

Én se etetem vele, simán ráveti magát. Imádja a gyümölcsöket

A csattogó ugyanolyan, mint az erdei, kicsit kisebbek, lapítottabbak az eprecskéi, a csésze rásimul az eperre, meg könnyebben eldõl a szára, így sokszor a levélrengereg alatt vannak. De ilyen csapadékos május után mindig irgalmatlan sok van. :-) Ráadásnak nagy területen van, csak itt a hegyen is, de a szentkirályszabadjai reptéren szerintem egy városnak elég terem... Azt csípem benne, hogy ellentétben a termesztett eperrel, ez akkor is finom, ha épp csak elkezd rózsaszínesedni. A neve meg onnan, hogy csattogó hangja van, amikor szeded. :-)

Link
Link
Link

Ahogy Dávid is mondja, úgy van.
A Sár-hegyrõl az ehavi Természet Világában van egy tök jó cikk. :-)

A gyöngyösi Sár-hegy, szép õszi emlékek színhelye..
A nem ismert rovarok poloskák, az elsõ a nagy búvárpoloska, a második talán egy molnárpoloska-faj (Gerridae) valamelyik stádiumú lárvája.

Néhány tájkép Abasárról a Sár-hegy oldalából: Link Link Link Link Hihetetlenül zöld minden.
Hoztam vízi ízeltlábúakat is egy csomó pocsolyarák(?) társaságában, de nem ismerem õket: Link Link Link Láttam csíkbogarat is, meg egy csomó ebihalat és kölyök békát. Ez utóbbiból elég sok van a szúnyogok bánatára (van mibõl gyéríteniük - itt nem volt szúnyogirtás) és a gólyák örömére. A gólyák egyébként újra megjelentek a néhány éve elhagyott fészkükben, pár éve már csak tavaszi érkezésükkor jártak erre, utána mindig eltûntek.

Csészétlenítve eszi a cicó vagy rácsattan csészéstül? No igen, szárazabb vidékeken õ helyettesíti az erdeit, esetleg a fahéjillatú. Egy teli üveg szorgosan összegyûjtött, kiválogatott erdei szamóca illatának egyenesen gyógyító ereje van, kirepíti az embert a szedés helyére, a napsütötte erdõszélre.
Persze erreõl is eszembe jut egy másik növény, a minap egy intézmény közparkjában láttam a díszeper (Duchesnea indica) számtalan elvadult, már önfenntartó példányát. Áltermései megtévesztésig hasonlítanak az ehetõ szamócáéhoz, de emez ehetetlenül rossz ízû (de nem mérgezõ). Ahol forgalmas helyeken piroslik, kifejezetten szedésre csábít, így bizonyára voltak már, akik megkóstolták.. szerencsére erõsebben toxikus anyagokat nem tartalmaz, így csak az undort vátja ki.

Macskával még nem próbáltam etetni szamócát. A fõtt kukoricáért viszont képesek "ölre menni" a mieink.
A maradék csattogó szamócáról készíthetnél pár képet, miután jóllaktál belõle..

:-) Nagyon guszta! Nálunk a csattogó szamóca a divatos, õ is érik, én is bekajáltam ma (kb 3 négyzetméteren jóllaktam és még hazulra is jutott a macska meg az uram örömére. ) Legalább egy hektár szamóca van odafenn, ez a sok csapi neki kedvez, ha lenne több idõm, szednék pár üveg lekvárnak valót... Talán még marad jövõ hétvégéig belõle.

Link Ezt nem hagytam ott..

Szerintem jól határoztátok meg õket. A darázscincér legfeljebb azért lehet "csúnya", mert nem maradt veszteg a saját kontinensén (nyilván õ tehet róla legkevésbé..), hiszen nekik nagyon dekoratív, színes, mintázott szárnyfedõik vannak, neki ráadásul még jókora combjai is.
Klassz az oldalatok, most találtam rá: Link A foltos árvacsalánnál szereplõ 3 kép közül a bal alsón a piros árvacsalán látható.

A bármilyen szín errefelé - a térkép szerint - csak kétféle lehet: piros, vagy kék. Én mégis jobban szeretem a zöldet, melyet maga a Természet "jelöl" ki, s nincs felmázolva a fák törzsére. Mindig újabb, járatlan utakon új csodákra lehet találni, velük útra kelni, s vinni..
A napokban tengernyi erdei szamócára leltem, napokig lehetne enni , de a kakukk folyton kiabált, hát hagytam neki is keveset.

Azokon a mészszegénységükben is zöldellõ szérûkön bármilyen színû jelzésen elindulhat az ember, sok csodát találhat. Az álla a botanikus látogatónak is nagyot esik, amint sétál a lucosokkal elegyes erdõs dombhátakon, a mikológusok pedig csak napok múltán ocsúdnak eszméletre, ha egyszer kitalálnak az õszi vastag-mohapárnás fenyvesekbõl.
Hozd még el az újabb csodákat, ha tudod.

Köszönöm szépen! Nagyon jólesett!

Gábrusz elolvastam Mogyoróska ismertetõjét, érdekes, leköti az ember figyelmét GRAT
Minden fórumtársnak és túrát tervezõ érdeklõdõnek ajánlom figyelmébe
Az ott lelhetõ korábbi kommentjeidet is érdemes átolvasni mert igazad tudatában lendületesen vitázol, de amit nagyra értékelek- nem vagdalkozol, inkább érvelsz

Törött szárnyú Szúnyog vitéz esete a kutyaitatóval

900 pixelen: Link
Vizet cseréltem, ott láttam, kiöntés elõtti pár kép róla

Gábrusz a választ a Fotoiskola fórumban leled

Noli nem nevezném hibának, azt gondolom ez a szemidegek és (az életkorral is változó) látás állapotának kérdése Nem büszkélkedés vagy ilyesmi akarna lenni hogy saját példával hozakodok elõ, én pld. a külvilág szemmel érzékelhetõ színeit bizonyítottan jóval élénkebbnek és fényesebbnek látom másoknál, az átmeneti kontrasztokat is erõsebben, amihez szerintem a Sony STANDARD élénk színei jobban közelítenek a legjobban, de az így készült képek is csak közelítik azt a látványt amit valósban érzékelek. (Nem mellesleg pici testek elmozdulását hamarabb észlelem mint mibenlétüket, emellett igen gyors mozgásokat is látok részleteiben, bár ez utóbbi csak a magas adrenalin szintre utal és jó a vizuális memóriám, minden apró változást észreveszek) Nem bírálom senki gépét/képét mert ahány megjelenítõ (és azok elhelyezése) annyiféle kép látható, LCD-n még az is közrejátszik milyen szögben nézed a képet. Ezért is nézem meg a "kritizált" képeket többféle monitoron, melyekre soha nem vetül külsõ direkt fény különösen képfeldolgozáskor. Nem bírálom senki gépét/képét, ahány ember, ahány megjelenítõ (és azok elhelyezése) annyiféle kép látható, mégis sok esetben hasonlók tónusban, kontrasztban, színhõmérsékletben és színtelítettségben, némelykor még a fotomasina tipusára is lehet tippelni. A REAL (nálad NATURE lehet) mód színei nekem valahogy sötétebbnek és összemosottabbnak tûnnek egy adott gépre kialakított átlagolás és kiegyenlítés megszabott szoftverében leírt képfeldolgozó mûveletek miatt. Én a valós életben színek, színkeveredések millióit látom, ahogy többször írtam a sötét éjszaka sem fekete hanem feketébe hajló mélykék (tán Mrs.Esztercica is így látja). Ezért is szeretem a Sony STANDARD színképzését, bár sztem még az sem adja igazán vissza a valós élet színeit mert némely szín túlsúlyba került benne. Kimondható, adott géptipus szerint vagy napsütötte rét színeit látjuk vagy fakó szürkületbe összeolvadó borult világot. Ez is az is igaz, de tán szebb a ragyogó délután fényjátéka mint a borús szürkeség Félreértés ne essék, nem a harsány színeket szeretem, én ilyennek látom a világot és egy képrögzítõ eszköztõl is elvárom ugyanazt a látványt
Nem kivagyiság akar lenni, talán festõmûvész anyai nagyapámtól örökölt gének is közrejátszhatnak némileg ebben) Még valami: bár monitorszemüveget használok, de a képeket szemüveghasználat nélkül dolgozom fel, hasonlóan egy természeti látványt vagy két kép összehasonlítását szemüveg nélkül nézek meg. Többnyire vezetéshez használok szemüveget (nem hiányolom, de beleírták a jogsiba), hosszabb idejû PC munkákhoz monitorszemüveget(pld. szoftverfejlesztés, szövegszerkesztés, az avataromon is ezt látni rajtam) egyébként a természetben sose (amit nem látok részleteiben ahhoz binoklit)

Biztos bennem van a hiba, de a visszafogott színeket szeretem, amik valószerûek. A gép színkezelése Natural-on van, mindig. Az elején próbáltam többfélét, de nem tetszettek. Ez tényleg azt adja vissza, amit látok.

Don Rigoletto (a "házirigó") a barackfán tollászkodik

Az "öreg" viharvert sok vizet látott (többször leejtett) Sony 4x fizikai telével még mûködik
A beázott jóval fiatalabb gép most is "ájultan" hever, indul a javítóba esetleg onnan a kukába [esõ]
Megkockáztatom, a régebbi gépekben még volt "vas"... Legidõsebb gépem egy 1950-es Zeiss-Pentacon ma is kifogástalanul mûködik, akár a többi lomjaim között hányódó vett és örökölt gép, pld. a "jobbak", Leica-klón Kiev, Zorkij, tükörreflexes Zenit, a majdnem gyufásdoboznyi, 60-as évekbõl származó de mûködõ két Kiev-Vega [utóbbiak 16 mm-es, fémházas és mattfekete fókuszálható masinák] bár régóta lomjaim között hányódnak, mert sajna filmesek) Orosz és japán filmfelvevõim is mûködõképesek, de csak porosodnak, fáj a szívem ha rájuk nézek. Alig nyolc éves szalagos Panasonic videokamerám "köhög", pedig kifejezett mûszaki csoda, a miniatürizálás mérnöki remeke, elektronikája szépen mûködik is, de egyes mûanyag elemek kopása miatt már akadozik a kazetta-kiadás. Ez távvezérelhetõ web-kamerának vagy viharfigyelésre most is kiváló lenne (motorosan zoomolható, infrában is lát) ha egyszer elszánom magam végre...

Noli megnéztem a képeid, sztem nagyon jó makrók. Utólagos engedelmeddel, néhányat levettem játszani, igen jól feljavíthatók a lent mutatott csíkozott képekhez hasonlóan.
Csak kérdem: nincs STANDARD és REAL leképezés-váltásra módod? (A REAL fakóbb, a STANDARD harsányabb színezésû) Egyéni vélemény, a képek "információs értékébõl" (ld. Jaurinum-tájanatómia) nem von le semmit, de kicsit fakónak találom a színeket laptopon, majd megnézem a "nagygép" 22-os monitorán is. De úgy érzem "sötét színekben" látja a világot ez a géped. Gondolom hogy nem a Sonyval készült, bár asszem az meg a másik véglet harsány színeivel.

majdnem :-))) De láthattad a képeit, belinkeltem. De az én gépeimet, a összeadom a nagyításaikat, akkor se tudnám rávenni ekkora nagyításra. :-)

Az elõbbi zápor elõl bemenekített laptoppal behoztam egy vendéget is

Amikor felnyitottam, ott kuksolt a képernyõn
Az autofókusz a szárnykontúrokra élesített, a következõ fotó elõl elhúzódott a laptop hátára

Noli csak nem ilyen tündérke?

Szépen látszik buksiján a "Noli-féle tûszem"
Viszont két negatívum rontja az örömöt
1. Az "öreg" megbuherált Sony F828 feladta. Talán emlékeztek, két éve, amikor egy nagyobb pixelszámúval készülõdtem felváltani, "kísérletezésibõl" szabályellenes telemakro-zoommal és még veszélyesebb hardverszintû belebuherálással kezdtem használni az öreget. Véletlen szerencsével sikerült, akkoriban születtek az 5 mikronos felbontású mikro-makróim melyekkel elárasztottam a fórumot akkoriban. A képek eddig nem csíkozódtak csak mátrixfelbontás a fizikai határát elérve pixelesedtek. No ennek vége Itt a "tündérke" kivágata alapfelbontásban Link csíkok jelentek meg a képen. Nem ment teljesen tönkre (még). Érdekes módon a digitális nagyítás és minden egyéb funkció mûködik, de a fizikai tele nem enged 4x-nél többet. Már 4,1x fizikai zoomnál csíkozódik a kép. A régi szép idõk 7x fizikai és 14x Precision digizoom (5 mikrométeres felbontást adó 7x14=98x nagyítás) Manual-ban tiltott "trükkös" makrózása ezzel megszûnt. Így már csak 4x14=56x (10-15µ felontású) makrókat tudok csinálni amíg ez is le nem romlik Ugyanez érvényes a normál telézésre is, a tele+digizoom közel 1 m-es effektív fókusza felére csökkent. Hogy miért épp a fizikai nagyítás csíkoz és nem a digizoom, halvány fogalmam sincs, elvileg semmi összefüggése a lencsék fizikai fókuszváltásának az elektronikával.
2. A másik probléma aggasztóbb számomra. Tegnap az új, nagyobb felbontású gépet kint hagytam a terasz fedett részén lévõ asztalon. Amíg a házban szöszöltem a kajával, lecsapott egy futó zápor. Délrõl jött, a szél beverte az esõt a tetõ alá. Mire észbe kaptam és kimentem behozni, az új gép elázott. El se indul. Várom hogy kiszáradjon. A tavaly augusztusi tornádóvadászatnál az "öreg" csurgásig beázott de egy éjszaka alatt kiszáradt, remélem utóda is kiszárad. Ha nem, megy a javítóba legalább egy darabig nem offolom szét a fórumot "szabadkézi in situ" makróimmal se az öreggel (bár 98x helyett az 56x makró se rossz) se a fiatallal [esõ]
Kicsit bosszankodom, rendben, öregszem de kár hogy dementia is járhat vele...
Demencián (= szellemi hanyatláson) a magasabb rendû agyi funkciók leépülését értjük. E folyamat során károsodik többek között a memória, a gondolkodás, a körülményeknek megfelelõ viselkedés; aktualizálva pld. értelmes ember soha nem hagy a szabadban "high-tech" kütyüt mert ellophatják, lecsaphat egy zápor -korábban arra is felkészültem hogy éjszakai túrán (pld. RSP vadászat) esetleg megpróbálnak kirabolni a magamra aggatott cuccok (távcsövek, fotomasinák) miatt
Bocs a hosszért és a személyes momentumokért

Köszönöm a szakszerû meghatározást.
Mifelénk valóban nagyon vígan terem a lizinka, jómagam több, kb.1,5-2 m átmérõjû szabályos kört találtam e szépséges növénybõl ama mésztelen réten (legelõrõl már nemigen beszélhetünk, mert alíg van, ami legeljen, legfeljebb a magamfajta erdõ-mezõjáró legelteti a tájon a szemeit ).
Lizinka közelében találkoztam a sarkvirággal, gyöngyikével, apró szegfûkkel és számtalan más kedves kis virággal.
Valahányszor útra kelek, mindig újabb csodák várnak.

Cincéreket hoztam, remélem helyesen azonosítottuk õket:
Amerikai darázscincér Link Találtam egy csomót a kertben, igen csúnyák
Gyászcincér Link Iharkút közelében.

A sárga "emeletes" virágörvök a pettyegetett lizinka virágzata. Mészkerülõ, õrségi legelõkön vígan megterem.

Magam nem nagyon szerettem a permetszerek légkörét (ha úgy tetszik, irtóztam tõlük), bár való igaz, az elnevezéseik igazán ihletett állapotba voltak képesek hozni a kókadozó gazdászokat - kit így, kit úgy.
Úgyhogy csak lubickoljatok a piretrinben, mitacamitrázban.
--
A waldenek kissé külsõ tükörként funkcionáló, büszkébbnél büszkébb (term. védõknél a külön identitástudatot rajtuk keresztül éppen ezen években kialakító) felvarróit szívesen nézegetem a vizsgákon görnyedõkön, de én Óvári maradok, míg a Lajtán víz folyik.

ezekre még visszatérünk, gyönyörûek, csak melózom most

Pont ma reggel dugtam be én is egyet a mikroszkópom alá :-)

Fegyvernek látszó tárgy

Mintha nem is permeteztek volna, annyian vannak Van eszük, a bejárati ajtó közelében helyezkednek el és ajtónyitással igyekeznek besurranni.

Ez ránézésre fiatalka süldõ-légy (sokan vannak és nagyon csípnek) Leopárdmintás háta érdekes

Van néhány "gigantikus" testméretû is hasonló hátmintázattal (szinte koppannak az ablakon). Tavaly sikerült "pepita" (közel szabályos kockák) hátúakat lõni, ezek azokra emlékeztetnek szabálytalan elmosódott körvonalú foltjaik ellenére.

Még nem sikerült eldöntenem, h melyik faj, de így is csodás kis lény
Link

Gyerekek, nekem lakik egy tündérke az erkélyemen! Édes kis tündérke, akit rá tudtam venni, hogy rámásszon a kezemre, s ott grasszált, közben néha rámnézett, megzabálom, olyan aranyos volt! Asszem, egy Heliophanus auratus vagy cupreus, de még majd fotón ellenõrzöm. Életem elsõ ugrópókja, akit meg tudtam "szelidíteni" :-)))) Úgy ugrált át a egyik virágról a másikra, mint a mókusok a faágakon teszik :-)))

Jelentem, be vagyunk fújva
Az Arka-patak és környéke úgy tûnik, megúszta, a Regéc felõl jövõ szintén gazdag élõvilágú patak nem biztos. Ugyanis a lakott területre koncentráltak, ami a természet szempontjából még a kevésbé rossz eset, de egyik oldali telekhatáraktól a másik oldali telekhatárakig. Vagy két hétig talán kevesebb lesz a szúnyog a faluban, de ha kicsit távolabb megyünk (hisz ez Mogyoróska!), semmivel nem fogunk kevesebbet találni. Nekünk méhészeknek viszont felesleges bosszúságot okoztak.

Gyerekkoromban 4 féle hal volt a Malom- vagy Arka-patakban: legkisebb a köví csík (slizák), ezt követi a fenékjáró küllõ (cigányhal), legnagyobb volt a fejes? domolykó (pénzes), de néha találkoztunk a pénzesnél kisebb petényi márnákkal is, suhanc koromban pedig megjelent a törpeharcsa is, valószínûleg egy halastóból kiszabadulva. Késõbb néhány kézbe koncentrálódott a földterület, kemikáliák juthattak a vizekbe, vízvezetékek épültek, de szennyvízvezetékre már nem futotta. Közben gépesedett az erdõmûvelés is meg kiöregedtek a helybeliek a kemény erdei-mezei munkából -telehordták az átjárókat -megnõtt a törmelékszállítás, a patakpart rendbetételét elhanyagolták. Így hirtelen rendkívül változékony lett a patakmeder, eltûntek benne megszokott "tavak", újak keletkeztek, de azok is nagyon gyorsan eltûntek. Gondolom, a kemikáliák és az átlagos vízhozamcsökkenés miatt pusztultak a pénzesek és márnák, a még változékonyabbá vált meder miatt pedig a legtöbb helyen sokáig nem tudtak megmaradni a nagyvízkor felúszó halacskák. Vagy 5 éven keresztül a kövi csík volt egyetlen képviselõje a halfaunának (laikus tapasztalatom szerint). A rákok is megmaradtak, bár akkora hatalmas rákokkal, mint régen már nem lehetett találkozni.
Most még jó hír: tavaly találtam a patakban egy olyan "tavat", melyben nyüzsögtek a kis pénzesek. Kb. egy évre rá, múlt vasárnap újra elmentem halakat nézni és nagy örömömre a legtöbb "tóban" láttam (olyan "süldõ" méretûeket meg kisebbeket). Nagyot, felnõttet még nem. Üröm az örömben most ez a szúnyogirtás -remélem, a vízi és a változatos rovarfauna komolyabb veszteség nélkül mindenütt megússza!
Meg a méheink is! Búcsúzom is, holnap korán kell kelnem.

Szegényeim :-((( Sajnos a viharoknak van áldozatuk, nálunk is volt az erdõgyilkos ciklon után sok kis halott madárka. :-((
De tényleg ez az élet rendje, a Természet nem néz semmit, csak megy a maga törvényei szerint tovább.

Noli talált, süllyedt, madárfióka szeme.
Nem mosolygok, szomorú aktualitás, makrós sétámnál találtam a medencében, testvérével együtt belefulladt. Meglepõ mert ilyen még nem történt mióta itt lakom. Mikor pottyantak bele nem tudom, talán a reggeli zivatarban. Nem "ismerõsök" mint a "házirigó" fiókái, azok már nagyobbak. A halál a legtermészetesebb dolog a világon, "élni életveszélyes" a világot benépesítõ lények próbálnak túlélni, van aki rajtaveszt. A halál életünk része, de csak az nézze meg Link aki nem rendül meg két halott madárfióka látványától.

Én egy csigaház bejáratára tippelek, vagy valami állatka szemére, esetleg egy tó a Titánon.

Igen... És ezzel szép apró kis csapásokkal vágjuk tovább a fát magunk alatt...:-(
Ha senki nem tudatosítja a döntéshozókban az ilyesmit és senki nem tanítja meg erre a "civileket", akkor már úgyis mindegy... Megint akkor fog eszébe jutni a világnak a probléma, amikor már visszafordíthatatlan lesz.
Örök mementóul két szívfájdító felvétel az 1936-ban kihalt tasmán tigrisrõl:
Link
Link

Képrejtvény, ki mire tippel?

Természetesen igazad van! Én kérek elnézést!
Elragadtattam magam.
És még1x köszi a megfejtést!!!

Link
Link