Bioszféra

Ez ugyanaz a család (Arionidae), amiben a lentebb linkelt ragadozó csiga is tartozik. Ergo nem tartom hülyeségnek, hoyg másik csigeszt falt. A képeden sztem az Arion rufus van, nem az Arion lusitanicus, ez utóbbi barnább, bár azt írják, hogy többféle színben is megjelenhetnek, ráadásul vannak hibridek is...
Egy apróság: a kacsát azért háziasították Kínában, mert a rizsföldeken tökéletesen rendben tartotta a csigapopulációt. Lehet, kacsát kéne tartanotok, bio-védekezés gyanánt. :-)

Na nagy nehezen tálaltam még egy példányt,az erõs szél miatt szárad a talaj a csigák meg bújnak el.
Dávid!
A csiga feje meg volt rágva már,félig kint a házból,a spanyol meg benne a házba.

Kár hogy azt nem fényképeztem le

Link Link Link Link

A csigára lépésnek. Továbbra se tartom kellemesnek.

Így aztán már nem is tudjuk, az elõbbi "fúúúj" kinek-minek szólt..

Én rosszul vagyok attól, ha homok megy a lábujjaim közé... Akármilyen hõmérsékleten. Szerencsére nem vagyunk egyformák!

Kérdés, van-e ínye a csigának. :-))

Na szép. Kifejezetten ínycsiglandozó.

Ismerem én, hogy ne ismerném..
Zuhanyoztam én záporban is csak be kellett szappanozni magamat..
Dávid emlékszik biztos, hogy egyszer piócák közt hogy gyalogoltunk keresztül cipõ nélkül egy mocsáron.
Régi "nomád" vagyok én már.
Mondjuk, amióta megcsípte a talpamat egy méhecske, azóta nem nagyon szaladgálok mezítláb..

De az a legkellemesebb, ha homokban járkál az ember, persze nem 30 fokban..

Hidd el, mezítláb, langyos esõben, sárban... a legõsibb érzést váltja ki az emberbõl.. örülni fogsz a csigáknak is, próbáld ki egyszer.

Fúúúj..

Link

Ez valóban érdekes lenne.. bár meglehetõsen valószínûtlenül hangzik, hogy egy puhatestû elfogyasszon egy állatot. Nem lehet, hogy elõtte már egy rovar, hüllõ, madár stb. megette a házast, és erre mászott rá a mezítelen csúszómászó?

A megfigyelt faj minden bizonnyal a spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus), mely egy DNy-európai eredetû invazív faj (ún. özönállat). Mintegy 15-20 éve jelent meg DNy-i határainknál, napjainkban gyakorlatilag az egész országot elözönlötte, gyakorisága vidékenként eltérõ. Rágásával fõként kiskertekben, szántóföldeken okoz komoly pusztítást.
Pár hete, egy szigetközi erdei sétám során alig tudtam úgy haladni az ösvényen, hogy ne lépjek rá a faj egy termetes példányára (ráadásul mezítláb voltam)..

...hiszen õk a csigavilág rettegett száguldó nomád harcosai

Nehogy rátámadjanak és megegyék egyszer õt is.

Ügyes légy és nagyon óvatos!

Elõre is köszi, kíváncsi vagyok rájuk!

Igen én is azt hittem,hogy növényevõk.
Na akkor holnap készítek képeket a kannibálokról,már most sötét volt sajnos.

Örülök, hogy jó volt a szappan! :-)

Csiga: a legtöbb csiga növényevõ, ám vannak olyanok, fõként meztelencsigák, amelyek gilisztát, férgeket stb. esznek. Lehet, a tieid is ilyenek. Arról eddig nem tudtam, hogy nálunk is él ilyen csiga.

Szerintem nem probléma, sokkal egészségesebb s hosszabb életû így aki benn lakik, mint a kerti csavargós cicák. Nálunk emiatt van csirkeháló az ablakokon, erkélyre meg csak ölben jöhet ki nézelõdni (a motorokat meg a fûnyírót szokta megbámulni...igazi fiú :-))
Nekem emiatt nincs vízipálmám, meg semmi olyan növényem, ami legelésre késztetné. Van ugyn neki macskafüve, de a snidling akkor is mindig kihívás, de volt már, hogy sárgarépalevelet is evett....
De most a dinnyeszezont várja: Link

Sziasztok!

Gyerekek egy jó 2-3 napja megjelentek ilyen vörös színû csupasz csigák.
Elõször nem is érdekeltek nagyon,de az imént borzalmas gyilkosságra lettem figyelmes.
Elfoglalta egy házas csiga házikóját és a tulajt félig megette
Ezek felfalnak mindent,holnap csigatalanitás az udvaron.

Noli!

A szappanos megoldás egyenlõre bevált

Sajnos jól ismerem a szobamacskák problémáját. Gyerekkoromban lakótelepi negyedik emeleten nekem is volt egy cirmos. 12 évig élt bent a lakásban, legfeljebb a lépcsõházba merészkedett ki néha, de amint neszt hallott, észvesztve menekült vissza. Egyszer (még ifjú korában) valahogyan a külsõ ablakpárkányra tévedt és szemmel láthatóan nagyon jól érezte ott magát. Akkor meg énrám jött a frász, hogy leesik és nyakát szegi. Egyetlen alkalommal próbáltam kézben levinni az utcára, ám rajtam ép bõrfelület nem maradt, öszes karmát belém mélyesztve panaszosan nyivákolt, szemeit kerekre düllesztette, füleit hátracsapta...
Kedvenc csemegéje a vízipálma friss levele volt, anyám csakis a cicánk kedvéért, több cseréppel nevelt.
Mostani macskáink hozzá képest problémamentesek..

Az a baj, hogy a Sámán annyira szobamacska, hogy úgy üvölt már az ajtón kilépve, mint akit nyúznak. Szóval tudom, hogy neki aztán nem lenne jó, szamócák ellenére sem. Szerintem, ha meglátna egy egeret, ijedtében be is tojna. :-)) Annak idején, amikor a patkányunk még élt, s a Sámán idekerült, egészen barátságosan figyelgette õt, de egyszer, amikor összeszimatoltak (a patek ketrecrácsán át) s hozzáért az orra a patkányka orrához, nagyon megijedt és még fújt is... Ezen kívül csak a postásra szokott fújni. :-))) Másrészt meg a "vadon" teli van olyan bacikkal, vírusokkal, parazitákkal, amiktõl meghalhat, szóval inkább kihagyjuk. De remélem, hogy nem örökre, mert az tuti, hogy egy ilyen helyet, mint az Õrség, még az uram is csípne, fõleg gombaszezonban. :-))

Gondold csak meg: rátalálnál a sápadt szemeslepke Vendvidéken tovarebbenõ egy-két példányára, szépséges fotókat készítenél a napfényben szárnyait széttáró, nõstényét keresgélõ hím lepkérõl...
Eközben Sámán cica boldogan fedezné fel az õrségi egerek káprázatos illatát, esetleg rálelne egy gazdag szamócásra... Maga a Kánaán lenne mindkettõtök számára.:-)

Mimikri:
Link

Vannak még jó hírek is:
Link

Erre találták ki az esõkabátot...
Egy másik, egyszerû megoldás is létezik arra, hogy ne ázzon el rajtad az összes ruha: mindet le kell vetni, berakni a hátizsákba, s amikor megállt az esõ, felveszed a szárazat.

Egy kis csipegetni való: Link

Köszönöm! Szerencsém volt, hogy akadt pár óra nem meleg, de napsütéses idõ, amikor kimehettem.
Amióta egyszer mondtad, hogy mennyire szereted e zsályákat, azóta lesem õket én is. Hát a Látóhegyen hempereghetnél bennük :-)) Most kezd igazán szép lenni!Hihetetlen az, hogy pár hét alatt a kis lapos levélrózsából ekkora hatalmas növény kerekedjen!
Igyekszem magam határozni, nem egyszer volt már, hogy utólag javítottam persze, ha valaki okosabb kisegít vagy simán csak rájövök a tévedésre, ez így folyamatos tanulás, amit nagyon élvezek. :-) Közben meg találok a neten egyre több olyan kiváló oldalt, ahol van segédanyag, nagyon jó fényképes adatbázisok vannak, amikben egész jól lehet navigálni. Nagy kedvenc a cseh Link , aztán van dán oldal, amin poloskabébik vannak Link , van német pókvadász oldal remek fórummal, sok képpel, de alapvetõen sok német rovarász oldal van, amikre többnyire véletlenül találok. Nem beszélve a jól ismert hazai Link -rõl. :-)

Jut eszembe, a múltkori péti konkolyrengetegemet ( Link )láttad? Sok at gondoltam Rád konkolycsodálás közben :-)

Egy ilyen kósza léleknél nem is csoda.

Nagyon szép képeket hoztatok az elmúlt napokban, most nézegettem meg õket. Remélem én is el tudok már hazulról szakadni végre, de nagyon sok teendõ van itthon, és az idõjárás se engedi most (mindig esik).

Lepkeszelídítésben bizony hatékony segítség az õszies, borongós idõ, ekkor mozdulatlanul, szárnyaikon páracseppekkel csüngnek a fûszálakon, várva a napsütés szárító, szárnyaikat újra röpképessé tevõ hatását. Link Link

Ezek szerint ezért nem volt eddig nekem cicám.. Meg is õrülnék, ha akár csak egy hónapig nem mehetnék el egy háziállat miatt egy utazásra, vagy "csak úgy" valamerre..

Szinte zsibonganak a képek, mindenkit visz a lába, szárnya, merre ösztöne (és a fajtárs illata) diktálja.
Köszönöm a zsályát, kedves növényeim egyike. 1997-ben láttam elõször a Gyulafirátót környéki mezõkön, akkor a biciklirõl csak csodáltam, mi lehet ez a sudár termetû gyapjúbevonatú gyertyatartó. Késõbb megtaláltam Gyõrhöz közelebb is, de csak 1-2 termõhelyét ismerem a környékrõl, löszös mezõkrõl.

A lepkéket (és más rovarokat) csak magad határozod?

A cicát nem hagyjuk otthon egy napra sem, szóval remélem, még vagy 14-15 évig nem tudok hoszzabb idõre menni sehova. :-)
De nagyon kedves vagy, és köszönöm, hogy tudnál szállásban is segíteni. Hidd el, nem fogod megúszni. )))

A rendes éves szabadság mindenkinek jár.
Itt laksz, szinte a szomszédban...talán nem is egyetlen napra kellene Õrség-barangoló látogatásra buszoznod, s máris megoldódna az oda-vissza utazás szûksége...
Hangulatos falusi szállások vannak mifelénk, kedves barátnõm vendégházában, Õriszentpéteren tudnék intézni kedvezményes áron.

Én hétvégente is dolgozom ám... (most is)
Szóval ez nem így megy sajnos, még azt is ki kell találni, hogy hogy lehet hozzátok eljutni. :-) Általában tõlünk nyugat felé egy napon belül max. megyeszékhelyrõl lehet úgy megfordulni, hogy fél óránál talán több idõ van két busz közt. (bár Kanizsára ez se igaz) Szóval ez egy nagyon távoli jövõ egyelõre, így még ne várj. :-))))

Soha jobb alkalom, jövõ hét végén Õrségi Vásár lesz... Engem a vásár úgysem érdekel, mehetünk bolyongani az erdõbe. Link Bakancsot, esõkabátot, fényképezõgépet hozz!
Köszönöm a lepke maghatározásokat.

De szépek! (egyszer meglátogatlak, az tuti! :-))
Nyúlba már én is "botlottam" párszor, szerintem is én ijedtem meg jobban. :-)))
A lepkék hûvös-párás idõben nem nagyon tudnak repkedni, kell azért nekik egy kis hõ ehhez. Az elsõ egy réti tarkalepke (Melitaea cinxia), a fehér egy mustárlepke (Leptidea sinapis), a harmadik meg valszeg erdei busalepke (Thymelicus sylvestris).

Szerencsés korban és helyen születtél...
---------
Ma délutáni erdei-mezei kóborlásom pillanatait elhoztam Nektek.
Ahol nem vágták le a füvet, derékig ér, így az állatokat óvatosan be lehet cserkészni: Link Link Ez az õz éppen ivott egy mélyedésben összegyûlt esõvízbõl, s mivel felõle fújt a szél, lassan meg tudtam õt közelíteni. Az erdõben még sokáig visszhangzó, kutyaugatás-szerû riasztó kiáltásaival fellármázott valami "vészmadarat", aki kirepült a rét fölé, s a békésen ott eszegetõ gólyákat Link hangos kárálással elzavarta Link .

A mai borongós idõben a lepkék nyugodtabban viselkedtek (talán fáztak?) így könnyebben lencsevégre kaphattam õket: Link Link Link

A napi szamócázás és kakukkfû-csipkedés után gyengén szitáló esõben indultam hazafelé. (Szerencsére évtizedes, õszi erdõ színû polár pulóverem egy darabig lepergeti a vizet [esõ] )
Siettemben kis híján belebotlottam egy mezei nyúlba. Elõttem pár méterre ugrott fel a fûbõl. Lehet, hogy én nála jobban megijedtem...

Végre volt egy kis élet... Ritka tünemény errefelé, hogy ne kánikula legyen, s a zöld növények közt lakjanak ennyien. Pár évente azért akad tömeg. :-) Ennek a szinte talaj nélküli dolomitos tájnak igen nagy áldás a rendszeres esõ, különben már sokminden kiszáradt volna, hisz nem tudja tartalékolni a vizet a föld.

Hát, amikor én utoljára erdei szamócát láttam a Pilisben úgy 78 júniusa körül, még kibújtak rendesen a levelekbõl s piroslottak az ösvények oldalában. :-) Úgy látszik, azóta megdolgozta õket az evolúció és már védekeznek a turisták ellen. :-)))

A kék fadongó nálunk zsályapárti :-))

Titok? Nem tudom, van-e. Biztos lepkék számára megfelelõ sóösszetételt izzadok. :-))) Odadugom az orruk elé s vagy rámásznak, vagy nem. A boglárkák leszállni is szoktak rajtam. Volt már, hogy úgy kellett elhessegetni a homlokomon nyalakodókat... Párszáz éve még tüzelõanyag lett volna belõlem valamely köztéri máglyán... :-))

Köszi, javítom az árvacsalánt.

Igen, ujjas óriásai vannak Siheonénak, ami nem a legjobb fajta, sõt, a két legrosszabból az egyik.
amiket Te kaptál, azok jobbak.
Amiket a városból hoztál, szerintem azért nem hajtottak ki, mert télen elfagytak.
Ha van egy kis idõd, lefényképezhetnéd a hajtogató fügéidet.

Bizony elõfordul az lehasalás nélkül is. Idén hármat itattam meg vérembõl. A tavalyi Lyme-kórt el nem felejtve, gondosan jegyzem a kullancsok látogatásának idõpontját és figyelem a csípések helyét..
Egyetlen gonosztevõ jelenlétének tudata sem bír eltántorítani attól, hogy idõrõl-idõre nyakamba vegyem az erdõt. Ez tán súlyosabb kór a Lyme-nál..

Ilyen lehasalásnál nem történhet meg hogy a mosolygó arcocskák között meglapulva egy-két szipuzni vágyó kullancs pofija is ott figyel alkalmi véradóra lesve?

Az erdei szamóca szedésekor is le kell bizony hasalni, mert elbújnak a gyümölcsök a levelek alatt. Minden újabb, négykézlábas körnél találok még mosolyogva bújkáló "arcocskákat".
Gyógyít az íze, illata, de leginkább a környezet varázsa, mely a "zöld jelzésen" elvezet a csodák földjére.

--------

Kedves barátom, ez az acélkék tünemény többedmagával rója a nyuszifül virágait már napok óta. Link

--------
Áruld el a titkát, Noli, hogyan tudod az ujjaidra édesgetni a lepkéket?

Hú de sok-mindenkivel találkoztál. Nagyon jók, a csüngõlepkék, meg a fémdarázs a kedvenc.

Tegnapi látóhegyi séta: Link
SOK PÓK!!! (Sok bébipók :-)))

Csak most vettem észre egy érdekes dolgot: a mi termesztett kerti földieprünk érett gyümölcse és a csészelevelek között ott sorakoznak szétterülve mind a porzók!
Ja, és a mienk már sápadtan is édes, akárcsak az említett csattogó eper. Mondjuk jobban is hasonlít arra, mint az erdei szamócára, csak nagyobb. Lekerekítettebb végûek, mint más termesztett eprek és a magjuk is jobban bemélyed a gyümölcs húsába.

Ezt hívjuk mi vadföldiepernek.